Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-04-11

XXIV. évfolvam. 15. szám. -Pá"jD8b^l897. április 11. PAPAI LAPOK Papa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség: Jókni Mór utca 969.. hova a lapnak szánc közlemények kíildfmlők. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula pap,rken>skedése főtér. A mezőgazdaság. , Tagadhatatlan, hogy mi még mindig föld mi velő államot képez Link. A lakosság óriási része vagy a saját földjéből él, vagy legalább a más földjének munkálásáhúl. A íöklmiyelő államokat rendszerint a nép jóléte, gazdagsága, gondnélkülisége jellemzi. S mit tapasztalunk ebben az országban? Dacára kifejlett mezőgazdaságunknak, földbirtokosaink és gazdáink a legnagyobb küzdelmet folytatják a létfen tartással és birtokaik vagy kevés földjeik épségben tartásáért. Ugyan nézzük, kutassuk, hogy miben lelheti ez magyarázatát. Az ország érdekeire nézve ily fontos kérdést tiszta világításba kell helyezni, hogy tudva legyen a baj és feltaláltathass ék az orvosság. Fölclbirl okosaink tönkre mennek, elszegényednek, földjeik apródonként megcsonkulnak, a pár holdas paraszt gazdák pedig, a kik ma saját földjüket művelik, holnap már napszámra járnak művelni a más birtokát, hogy családjukkal ugy a hogy megélhessenek. Talán a mi gazdasági rendszerünkben van a hiba? Oh nem! A versenyképesség tekintetében ez a rendszer messze felül áll sok más államén és mezőgazdaságunk magas szinvonalat bámulattal ismerte el csak most legutóbb is az egész világ, látván, a mit kiállításunkon produkáltunk. Más itt a baj; az általános rossz viszonyok átkát nyögjük. Ertjük a rossz viszonyok alatt először Laptulajdonos: dr. Fenyvessy Peroné. Felelős szerkesztő : Körmendy Eiőln. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldenelök, hol is a hirdetések a lettjntáiiyosabban felvétetnek. A lap ára: Iv/énz évre li frt, félévre H frt, negyedévre i fit öl) kr. Euyes szám ára iö kr. is az ország pénz- és hitelintézeteinek mai pénzügyi helyzetét. A pénz megdrágult, mert a készpénz folytonosan fogyóban van. Vidéki takarékpénztáraink, bankjaink, hitelintézeteink nem rendelkeznek annyi • tőkével, hogy a gazdaközönség sürgős hiteligényeit kielégítsék. A benyújtott hitellevelek, váltólapok nagyrészét pénzhiányból, kényszerűségből löki vissza mindenütt a bíráló bizottság, mely ugyanazoknak a feleknek szívesen megszavazná a pár száz forintos kölcsönt, ha ez a paraszt gazdának kell, — a pár ezer forintot, ha a fölclbirl okos kérné. De a hol nincs, ott ne keress. Ekkor azután a ki a pénzt igényli, vagy oly ufcou segít magán, mely a helyzetén csak rosszabit, eladja előre termését, gabonáját s igy olcsó árban adja el úgyszólván egész jövő évi termését, - vagy egy nagyobb fővárosi pénzintézethez fordul, mely azonban nem ismeri a gazda hitelképességét, nem ismeri a telekkönyvet és bármely kicsi is az a kölcsön, be tábláztát] a a földre, mely által újra csak költségek nehezednek a gazdára, kinek mindenek felett olcsó hitelre volna szüksége. Nagy baj az is, hogy a vidéki intézetek, a pénz drágasága folytán, ha már adnak is kölcsönt: magas százalékra adják. Kis összegeknél 7—8"/

u-ot fizet a gazda, sőt nagyobb összegeknél is elfizet »V

2 "/o~

ot a földbirtokos, üt százalékos kölcsönt váltóra, vagy záloglevélre uem ismernek vidéki intézeteink és földbirtokosaink. Ezt azonban nem csodáljuk és nem is azért hoztuk fel, mintha szemére akarnók hányni a vidéki pénzintézeteknek, melyek maguk is megszenvedik az általános pénzszükséget. Mert hiszen e bankok mindaddig nyújtottak hitelt, mig volt miből; ezt bizonyítja az is, hogy egy 100.000 forintos alaptőkével biró részvénytársaságnak rendszerint egy milliót képvisel a váltótárcája. Az aláírók a kamatokat, fizetik, de a váltókat a lejáratkor tőketörlesztés nélkül egyszerűen becserélik. Ez is végtelenül nagy hiba. A vidéki pénzintézeteknek kivétel nélkül be kellene hozniok azt a néhány helyen már kipróbált újítást, hogy egy-egy váltólejáratkor nemcsak az újólagos kamat megfizetése legyen elegendő az uj váltó elfoga1 dúsára, hanem például a tőkének 5—10 százalékos törlesztése is. A gazdaközönség, különösen ha kisebb kölcsönt kér, rövid lejáratú váltókra szokta azt megkapni. Ha már most ezt a tőketörlesztést behoznák, akkor egy o hónapi lejárattal benyújtott váltóból, ha egy évben négyszer is prolongálnák, lemenne ez év alatt a tőke 20—40 százalék]a. Kis részletekben, ö—10 ',.,,-ként pedig elbírná ezt a gazda. így a bank váltótárcája kisebbednék, készpénze növekednék és kielégíthetné a hitelképes uj hitelkeresőket. De valljuk be a legszomorúbb valóságot, hogy földjeink igy is mértéken túl vannak terhelve adósságokkal, sőt számtalan földbirtok már értéken túl van megterhelve. Igy azután bármily hasznot hozzon a birtok : az adósság kamata a jövedelmet felemészti és tulajdonosának egész évi fáradsága hiábavaló volt, mert még ateher-tőke A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Apró regény. — .A Pápai Lapok, eredeti tárcája. — Irta: Antal Elok. A Kazy családnak két ága él. Áz egyik ág, az józan és okos, a mint hogy józanná válik a legtöbb família a dobpergés szomorú idejében. Ennek az ágnak a leányai süldőlány korukban már pompásan ismerik a „felzetes iratok" csiuját-binját s az első farsang első szerelmi négyese után rendszerint beköttetik okos fejecskéjüket. A házasságaikat az jellemzi leginkább, hogy az uraik családja az ő nevükön kerül a társaságba. S hogy ilyen okosak a Kazy-lányok, az nem véletlen.: tradíció. Kazy Salamon úrtól származnak, a kiről mindenek tudják, hogy ő mondta be a karosai „olvasókörben" a legszebb giri-gárikat és hogy ott vesztette el az utolsó lánc-földjét. Attól a ködös téli reggeltől datálódik a Kazyak ez ágának a tradíciója, mikor iszonyú veszteségekkel kelt fel Salamon ur a zöld posztó mellől ós kijózanodott. Oda adta a leányát egy Feketének, a ki uj ember volt és gazdag. A ki következetesen g-vel irta a nevét és visszaemlékezett a szép morva hegyekre. A másik Kazy ág fórfiai hallatlan rossz kártyások — szóval idealisták —, a leik rosszul ülik a lovat, nem győzik a bort. Kazy Pál egy verset is irt a „Hölgy futárba"-ba. Hanem ezek a Kazy-lányok nincsenek arra utalva, hogy józanok legyenek a férjhezmenéskor. Joguk vau — betelekkönyvezefct joguk a szerelmi bolondságokra. íme: Kazy Jolán Kazy Györgyhöz ment, ahhoz a hirtelen fiúhoz, a ki sörös pohárból szerette a konyakot legénykorában. (De csak legénykorában.) Kazy Erzsikét egy szőke aljegyző vette el, a ki teljes névvel irt az ellenzéki lapokba s e miatt kibukott. Most a földet túrja. A Kazy Leuke férje gymnásiumi tanár „korpótlék" nélkül. S ez a marék ideális házasság mind egy évtized alatt történt — a mi alatt a „józan Kazy-lányok" a megye saját gothai almanachjába bevezették a Eoderik, a Rőcler, a Pócs és Kovács családokat, melyek nem voltak a legkékebb vérüek, de viszont jól szituált bürger nép volt. Eleinte megütődött a pletyka a Kazyak házasságának a két szélsőségén,. de később már beletörődtek a környékbeliek és dehogy kutatták az átöröklés problémáját. Körülbelül egy zsuron került szóba, hogy Kazy Margitot (de genere Falamon) a vén, aszthmás Gerhard veszi el (a serfőző Gerhard) és hogy Kazy j Annuska (de genere Pál) zongorázni tanul, Pestről . jött a mestere. A sok lányos mamák sóhajtva mondták : — Szerencsés ez a Margit — pedig milyen^bóka ! A leányok pedig várták a Kazy Anna romantikus regényét — mert biztosak voltak benne, hogy a hosszú hajú szőke mester, regényalakká növi ki magát a levegőben járó lány előtt. S ha minden asztbmás beteg meghalna csöndben, a mint illik, ha minden hosszubaju ur ideális lenne — betelt volna a józan Kazyak, — a bohózatos Kazyak tradíciója. Ám ez történt: Gerhard ur nagyon reális ember volt .mindig, a ki levegőnek tartott minden ábrándot és mégis, mikor nagyon rá nehezült a betegség fojtogatása, az a hóbort szállta meg, hogy regényes dologgal zárja le a végző mérleget. Érezte, mint érik egyre jobban a halálra, s látva az ő fiatal szép asszonyát, a ki még nem is volt igazán az övé, igazságtalanságnak tartotta, hogy az ő elmúlása ne hagyjon nyomot az asszonya derűs életében. Nem akart örökre meghalni, hogy holnap már más foglalja el a helyét a karosszékben, az asztalnál — és mindenütt s 6 ne legyen ennek az asszonynak épen sem-