Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-01-03

tását kelti föl a pápai tanuló ifjúság szivében; az állami fifcanitanitóképezde megnyitása és a polgári leányiskola épülete számára megvett telek mindig élő bizonyítéka annak, hogy a dunántul e kies városa a közjóért s a magasztos célokért nem csak lelkesülni, de ha kell, áldozni is tud. Megengedjük, hogy talán vannak némelyek, a kik városunk utóbbi megjegyzésünkben foglalt törekvéseit szkeptikusan nézik s némileg kicsinylik is. Ám az illetők vessenek néhány szempillantást Magyarország egyéb s gazdagabb kozönségü városa jelenlegi helyzetére s majd. látni fogják, hogy Fájja iolöttuk áll sok tekintetbenAzokban a tradicionális maradiság csak nagy lassan s fölöttébb hosszas kapacitálás után tesz egy-egy lépést a községi modern, bexendezés ós kulturális fejlődés terén. Minden ujabb s okos újítási és szükségszerű változtatási terv annyi arra és nem arra illetékes — helyesebben qualifikált — fej tortúrája]!, megy keresztül, hogy mikorra eldűl az eszme sorsa, vagy már elkeseredve abba hagyta a tervező annak hangoztatását, vagy pedig oly átalakításnak vetették alá, hogy megvalósítása roszabbul üt ki a »ridiculus raus« boszantóan komikus eseténél. Nem nevezzük meg nevén e városokat, részint mert talán sokat kellene ide sorolni, részint mert azt tartjuk, a kinek nincs köze hozzája, ne vegye magára. Azonban így általános folemlitésuk mégis annyiban szükséges, hogy városunk éven kén ti fokozatos fejlődésének érdemét vele föltüutessúk. Igaz ugyan, hogy e haladás egyoldalú. A kulturális intézetek szaporítására és a város csinosítására szorítkozik, azonban a mi a legfontosabb dolgok s feladatok közül való: a közegészség! ügyek rendezéséhez hozzáfogni nem mer. Pedig ennek megjavítására csakugyan elérkezett az idő. Alig Dezső ólomszmu oroszlánfejét, a mely mintha tompa fényben sugároznék a bordóvoros baldachin alatt. Egy szobor, a melyik csönget és házszabályokat vagdos a honatyái fejekhez. Kellő pietással néztem a ministeri bársonyszékeket — én édes .Istenem, de pompás ülés eshetik bennük, — és nemsokara meggyőződtem róla, hogy a parlamenti inf ormatiőlni, a melyeket Hevesincgyében mentettem, nem voltak túlságosan megbízhatók. Meggyőződtem róla, hogy nem két párt van, hanem ot és még mindig vannak honatyák, a kiknek ennyi se elég. Csináltak maguknak egy hatodikat is, a pártonkivüliek pártját. A nagy igényű honatyák jiártja ez, a kik okvetlenül, kulon akarják megmenteni a hazát. Mint fogékony lelkű laiku», én a magam részéről nagy általánosságban két íő csoportra osztottam a képviselőket. Kopasz képviselőkre és nem kopasz képviselőkre. Tapnsetalt kollegáim felvilágosítottak róla, hogy a kopasz képviselőket a férfiak küldöttek a parlamentbe, a nem kopasz képviselőket többnyire az asszonyok juttatták mandátumhoz. Természetes tehát, hogy ez utóbbiak több tekintélyre tarthatnak számot, mert ők— a választottak választottjai, ámbár nagyon sok van közöttük olyan, a ki maga még nem választott. Az kétségtelen, hogy a legpompásabbau szabott gérokkokban Ők szolgálják a közügyet. A haia érdekei feletti éber őrködés mellett rendszerint iclot szakítanak maguknak a női karzat hűséges figyelemmel tartására is, mert egy ilyen anibitiózus és szorgalmas fiatal honatya nem ismer határt a hazafias kötelességük teljesítésében. van helység vagy város szóles e hazában, a melynek, e tekintetben oly égető szüksége volna a rendezésre, mint Pápának. Kern is kell mondanunk, hogy ez alatt elsősorban a vízvezeték ügyét értjük. A tavalyi év sok adattal járult hozzá, hogy ezt a dolgot az eddiginél nagyobb hévvel sürgessük. Mindenekelőtt a tífusz járványt említjük föl, a mely jóllehet állandó tanyára lelt nálunk ugy, hogy mir szinte beleszoktunk — mégis az elmúlt évben oly mértékben lépett föl, hogy nemcsak mi pápaiak, hanem egész Veszprém, vármegye megdöbbent. Lakosságunk s különösen a vidékről jövő tanuló ifjúságunk közt pusztított e nyavalya. E baj ugyan sok egyéb okra is visszavezethető egyeseknél, de mégis általában véve a legtöbb esetben az ivóvíz mizériákban keresi az orvosi tudomány itt a betegség forrását. Hogy a Tapolca vize fertőzött, az köztudomású; valamint az sem ismeretlen lakosaink előtt, hogy a viz megtisztítására kiadott intézkedések, nemkülönben az a kéthárom jó vizű kufc, a mit a közönség használhatna, mind nem enyhíthetnek e szomorú állapoton. .Radikális rendezésre van itt szükség, vízvezetékre, a mely egészséges ivóvízzel látná el a lakosságot. A hatóság már egy ízben gyökeresen akart segíteni ezen ügyön, azonban természeti nehézségek miatt dugába dőlt a nemes igyekezet s azóta mintha félne újból elővenni e kérdést, vagy tán egyéb okok miatt, e dolog napi rendre nem került mai napig. Legfeljebb a helyi lapok tették szóvá a közérdekű kérdést, azonban az egészből pitim desider•iámnál egyéb nem lett. Most, hogy kétféle járvány is szedte áldozatait köztünk, s az illetékes elmék s körök is az ivóvízben találják jórészt a baj okát, — nincs többé semmi sem, a mi a végleges rendezését a dolgnak késleltetné. Sőt, ha Terjedelemre nézve a szabadelvüpárt a tis»telt háznak körülbelül háromnegyedréBze, a Kossuthpárt egy nyolcadrésze, a nemzeti párt egy tizenhatodrésze, a néppárt pedig egy kellemetlen része. A legmozgalmasabb a kormánypárt, a leghangosabb a Kossuth-párt, a legcsendesebb a nemzeti-párt, a legájtatosabb a néppárt, a legjelentéktelenebb az Ugron-párt, a legcsudálatosabb a pártonkivüli-párt. A kormánypárton van a legtöbb gérok, a nemzeti párton a legtöbb bodros kravátli, a nép párton a legtöbb reverenda, a Kossuth-párton a legtöbb piros nyakkendő. Az TJgron párton semmi sincs sok, csak — vezér. Nyolcan vannak és mind a nyolc vezére a pártnak, Csupa generális és semmi közkatona. A kormánypárt Bánfí'y Dezső bárót dicséri vezéréül, a nemzeti-párt Apponyi gróf lobogója alatt pihen, a Kossuth-párt egyenesen, a vezér pártja, a néppárt látható feje Molnár apát, a láthatatlan feje Zichy Nándor gróf. Az övé még az Asbóth János legújabb feje is. A t. Ház legjobb szónoka kétségtelenül gróf A pp o n y i Albert, a kiről azt beszélték, hogy Jászfa erényben hivó szavára élők és halottak egyforma lelkesedéssel siettek az urna elé. ő egyúttal a parlament legmagasabb embere is. A legalacsonyabb Papp Géza, a kinek még ahhoz is ágaskodnia kell, hogy a legkisebb ember legyen a parlamentben. A legfényesebb koponyája a miniszterelnöknek van, inig a legkondorfürtübb honatya Wlassies Gyula, a kultusminister. A legjobban táplált honatya Komjáthy Béla, a ki az elleneset] eg fölmerülne is ily eshetőség, az mindenesetre a város nagy érdekeinek hátrányára szolgálna s ellentétbe helyezkednék azon intenciókkal, a melyek városunk gazdasági s kulturális fejlesztését csak a múlt évben is oly hatalmasan eszközölték. Ugyanis a mellett, hogy tavaly anynyit áldoztunk két régi középiskolánkra: a ref. s a kath. gymnasiumra, továbbá megvettünk egy telket a polgári leányiskola palotája részére, s intézeteink számát egy nagy jelentőségű iskolával, a íitanitóképzővel is gyarapítottuk. S mindazt nem azért tettük, hogy csak legyenek, hanem virágozzanak is, és hogy minél nagyobb számú ifjúságot vonzzanak falaink közé. Ez nemcsak emeli Pápa jó hírnevét, hanem még a közönségre nézve is nagy anyagi haszonnal jár. Már pedig, ha híre megy annak, hogy nálunk minden évben föllép a tífusz, s egy-egy növendék az áldozata lesz, akkor a ki csak teheti, mégha közelünkben is lakik, elviszi gyermekét más, egészségileg biztositottabb helyre. Különösen a vagyonosabb osztály cselekszik így, holott nincs érdekünkben ezen osztályt elri.aszta.ni tőlünk. Magam is beszéltem már több olyan szülővel, a kik gyermekeiket csak ez okért nem hozták tanulni Pápára. Nem lehet bátorítani a szülőt azzal, hogy ha egy-kettő pusztul is el, de több nem. Hátha éppen az övé leune a kijelölt áldozat. De nemcsak tanulóifjúságunk száma érzi e mizéria következményeit, hanem városunk lakossága is. Talán alig van egy város vagy más helység is Magyarországon, a, mely a legutóbbi népszámlálás és az országos statisztikai hivatal hiteles adataira hivatkozva, oly lakossági apadást tüntetne föl, mint a mi városunk. Vigasztalhatjuk ugyan magunkat e tekintetben a lakók kivándorlásával, a népnek a szegénységéből következő nehéz megélhetési viszonyaival, zék sótalan, kenyerén hízott gömbölyűre. A legsugarabb Smialowszky Valér, a kinek igy is illik) mert Ö a felvidéki ínséget képviseli a t. Házban. Mondják, hogy mesterségesen őrzi a soványságát, tisztán a választói iránti szeretetből. A hányszor ugyanis a tótocskáknak odafenn megromlik a krumplijuk és országos segélyre van szükségük, feláll Smialowszky a képviselőházban. Beszélnie nem is kell, mert a könyörületes honatyák igy gondolkoznak : lia ő ilyen sovány, Istenem, hát ínég a választói milyenek lehetnek. Es menten megszavazzák az országos segélyt. A parlament legszőkébb tagja Pich 1 e r Győző, a kölesdi követ. Olyan szőke, hogy szinte lángol, lángol a szive, lángol a haja, lángol az arca és kétségtelenül lángolna a bajusza i», ha vol na neki. A legfeketébb képviselő P o 1 on y i. Mennél régebb idő óta képviselő, annál, feketébb. A legöregebb bonatya tudvalévőleg J a n ic s á r y Sándor, a korelnök, miután Madarász Jóísef nem akar a legöregebb lenni; a legfiatalabb pedig a heréig szőke kis Zichy Jakab gróf, a ki olyan ifjú még, hogy az ember nem is hinné róla, hogy máris - klerikális. Sőt nemcsak klerikális, hanem - férj is. A legöblösebb hanggal Müniiieh, Aurél dicsekedhetik, — egymaga képes produkálni egy viharos helyeslést a jobboldalon, — a legélesebb hang aa öreg Madarász Józsefé. Keresztüli urj a I azt, a ki előtte áll. A legliberálisabb ember már ais állásánál fogva is BáufFy Dezső báró, a legklerikálls.abb Gyöngyös gyöngye — Visontai Soma, a ki annyira klerikális, hogy még a saját recepcióját is vérző szívvel szavazta meg. A legpoetikusabb