Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-03-22

^ VIII. évfolyam. 13. szám. PÁPAI Pápá", M8ÍJ6. március 8S.

r Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt, közleményük küldendőt. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Laptulajdonos: clr. Fenyvessy Ferenc, felelős szerkesztő : Körmendy Béla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a legjutónyosabban felvétetnek. A lap ára : Egész' évre 6 frt, félévre 3 l'rt, negyedévre 1 l'rt 50 kr. — Egyes _sxitm- ára 15 kr. Két fontos tárgy. Városink előrehaladásának, ctilturalis fejlődésének nagy jelentőségű két mozzanata szerepel városunk holnapi közgyűlésében. A polgári leányiskola épitése kérdésének végleges megoldása és az állami tanítóképezde céljaira az eddigi »homok-ajánlat«-iiál nagyobb ajánlatot teuni felhívó tanfelügyelői órtesitvény. Készséggel ismerjük el, hogy minden kiadásnál az kissé kellemetlen, ha egyidőben kettős célra jön össze a kiadás, mely különkülön kiadva talán nem is lett volna feltűnő. Igy vagyunk e kérdésnél is, melynek tárgyalásánál kétségkívül fel-felfog merülni a panasz, hogy hát erre is, meg arra is áldoznunk kell. De a kérdésuek ilyen egybevetése nem felel meg az igazságuak. Két olyan eminens nagy érdekű fontos vívmánynál (mert igenis vívmányról van itt szó !); két olyau eminens nagy érdekű elmynél (mert igenis előnyről van itt szó!), még ha nehezen is esnék minden áldozat, akkor is városunk igaz érdeke szempontjából, egyenesen örülnünk kell, hogy a kultuszkormány alkalmat adott arra, hogy a polgári iskolára és — a mi ennél még nagyobb értékű — egy egészen uj állami tanitóképezdére nem más város, — pedig haj! milyen készséggel szeretné más város megszerezni az ilyen alkalmat! — hanem épen a mi városunk, Pápa városa járulhat némi áldozattal két közintózetnek megszerzéséhez, felépítéséhez. Csak egy pillantás a közoktatási budgetbe ós annak indokolásába, s bámulva fogja láthatni mindenki, hogy nem is említve nagy, gazdag városokat, de Pápánál, jóval kisebb városok mennyi áldozatot ígérnek és hoznak, csakhogy egy kis gymuasiumra, egy kis felsőbb iskolára szert tehessenek. Es a legtöbbje a sok áldozat igérés dacára sem kapja meg a kívánt cnlturintézményeket. Epen azért hálával és elismeréssel tartozunk a ctiltuskormány iránt, hogy városunkra gondolt nemcsak a polgári leányiskola felépítésével, mely elvégre csak egy már létező culturintézetnek uj épületbe való áthelyezését célozza, hanem városunkra gondolt egy még eddig nem létező, újonnan szervezendő állami tanító kópezde felállításánál. Igy kell felfogni, mindkét fontos tárgyat! S ugy kell felfogni ez egész kérdést, hogy mihelyt városunk nem nagy hajlandóságot mutatna a szükséges áldozatokra, akkor akárhány más város azonnal szívesen ós a leynagyobb készséggel fog j

eleutkeziii az iránt, hogy a kormány ne Pápát, hanem őket szólítsa fel az ilyen — különben busásosau megtérülő — áldozatokra. Meg kell jegyeznünk egyébiránt, hogy a mit a ctiltus-kormány kíván tőlünk, ez a többi hozzáuk hasonló városoktól kívánt hozzájárulásnál jóval, de jóval kisebb ós hogy — mint erről mindenki tisztában lehet, ha a minisztérium illető referensénél kérdést tesz, — eredetileg az illető minisztériumi szakosztály a más városoktól rendesen követelt hozzájárulást akarta Pápa városától is bekérni. E/i tény. >S hogy városunktól még is a többihez képest jóval, mérsékeltebb hozzájárulás kívántatott, ezt azon szeretetnek is tudhatjuk be, a mivel városunk iránt, auuak •igazi barátai viseltetnek, a kik nem szájaskodnitk és hencegnek tetteikkel, de szerényen és becsületesen — nem a nyilvános fórumon, hanem a miuisztori előszobákban és referensi asztalok mellett igyekeznek városunk érdekeinek tolmácsai lenni, Ezt is megtudhatja akárki, ha csak egy kérdést is intéz a minisztériumokba. Ilyen barátunk közé tartozik maga _Tisza Kálmán is. Es örömmel jegyezzük fel azt is, hogy az állami tanítóképezde helyének Pápán tőrtónt végleges megállapítására nézve roppant fontossággal bír az, hogy a culttís-budget pénzügyi bizottsági jelentésébe az ',elüadó felverte a miniszter szándékát, bevette Pápa városát és ezt a törvényhozás hivatalosan is tudomásul vette. Ez is tény, a miről mindenki meggyőződhetik. A legjobb auspiciuinok mellett mehetünk hát bele e két fontos tárgy megvítaasaoa. Tartsunk össze, mert az összetartás csodákat művelhet; de az egymás iránti ostoba irigység, vagy a közügy iránti nem bánomság meg fogja termelni a maga rosz gyümölcsét. Március 15-ike Pápán. Nemzeti újjászületésünk ez ürük szép napját í'ü is kólánk az idóu is régi szokás szerint megünnepelte; még pedig c szó legszebb értehnébeu. Március mámorító lüvahna elragadta a mi ifjúságunkat is s ürömmel láttuk lelkesedéstől, ösztönzött intézkedéseit, a melylyel fényesebbé s örömteljesebbó igyekszik emelni, a magyarok szellemi ébredésének ezen emlékezetes napját mindnyájunk szivében, A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Dalok. I. A mikor először beszéltél én velem: Emlékszel a napra ? emlékszel édesem ? Felhőtlen volt az ég, oly nyájas, tiszta, kék : Mint szelíd szemeid- . . . emlékszel rája még ? Akkor az arcunkon rózsás tavasz virult: Azóta ? . . . jöfct az ősz, a rózsa mind lehullt. n. Tavaszi napsugár mosolyog az égen, Miut a játszi mosoly galambom szemében. Még nincs rózsabimbó, de én feltalálom Szép piros arcodon, üde rózsaszálom! Még nincs tarka virág zöld-leveles ágon: De te reám hajolsz, gyönyörű virágom. Daloló madárka nem jött még a tájra : De ifct vagy, lelkemnek dalos pacsirtája . . Csörgey Ferenc. A becsület. — A „Pápai Lapok" eredeti tárcája. — I. A tanácsosné nagyot hallott ós valamikor, régen Worthnál készíttette A ruháit. E két dolog volb állandó beszédtémája. A süketségéről rígy beszélt, mint az emberek irigy ráfogásáról ós ba valaki véletlenül ásitásra nyitotta a száját előtte, boszusan kiáltott rá : — Ne kiabáljon, nem vagyok süket. A "Wbrth-fóle ruhák időszaka már régen elmúlt s a mindig bamvas^zürke toiletteket egy ferencvárosi vén varróleány szállította. De azért a méltóságos asszony sohsem mulasztotta el egy-egy Worth keze kötötte csokrot, egy tenyérnyi valódi brüsszeli csipkét lefejteni a régi jó idők ruháiról s az ő saját külön divatja szeriut rávarrta a becsületes ferencvárosi remekműre. Ezek a század eleji és régi divatokból componá't ruhák siralmasan állottak a méltóságos asszonyon, — de megvolt az a lelki megnyugvása, hogy az ő toilettpjcin megvan a "Worth kezenyoma. Azonközben pedig, mig a "Worth-fóle csokrok és az avultas csipkék egyik toiietteröl a másikra vándoroltak, szinte LÁTATLANUL felnőtt a méltóságos asszony két lánya. Tavaly a Riza már észrevette, hogy harisnyája „stoppolva" van ós határozottan kijelentette, bogy ez nem járja. — Ha ugy alakultak a dolgok, bogy Gerde Riza kövesligeti előnévvel legyen a világon, a boldogult papa ugy arrauzsálhatta volna a viszonyokat, hogy ne kelljen stoppolt harisnyában járnia. Világos, hogy a Riza módfelett megnőtt. De a kis Margit kicsinek maradt. Nagy mélyen ülő szemeiből nézett ki csak valami férfias okosság, hanem cingár maradt ós törékeny, mint egy cukorbaba. Egy délután, a mint a mama ült a kinai faragású zsámolyon, a lány hideg hangon mondta: — Mama, ón unom magam ós nagyon jót tenne, ha francia órákat adhatnék. Mohón, tette hozzá: a Hirvvosáknó máiajánlatot is tett. A méltóságos asszony elegáusan felbigygyesztette a száját: — Egy házmesterlányt tanítani! Ugyan Margit, Margit. — Senki sem tudja meg mama. Es a Pista . . . A méltóságos asszony félbeszakította. — Jól vau, jól, Eszébe jutott, hogy a tíirwcsákók facér mosterlegény fiának már 10 frt iuasbévrel tartozik. 12