Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-03-08

Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. fflegirli-iuk ir.imliii v.ia;i.rnap. Szerkesztőség: Í-JMÜ M..r utca •.'..•j, hova a lapnak szánt kö -. 1 •_• 11:*• \ ek kű'm . d'.í. Kiadóhivatal: Gol dberg Gyula paprrl:'-:\-,kuiiése, . r Laptulajdonos : clr. l^cnyvessy "Fex-enc Felelős szerkesztő : K öx-naeracly Béla. Előfizetések és huri .,1 dijak ,i l dadóiii-. ülalálioz ki d hol is a hir­itésc!; :i 1':; kitányo i tvétetnek. A lap ára: \'.v'-. i .> •• ''-vre 6 irt, icluvre á frt, negyed­évre 1 — Egyes szám ára íö kr. Anta! Gábor püspök. ! Rövid negyedév alatt másodszor vagyunk ! abban a szerencsés helyzetben, hogy örömmel; Írhatjuk lapunk élére városunk egyik nagy­rabecsült alakjának, mint megválasztottpi'spök­nt'k nevét, Álig hangzott el az örömzaj, me­lyet főtiszt, és inéit. Gyurátz Jerone ur­nák püspökké választása ébresztett városunk­ban, s már ujabb örömről értesített o hó 4-én a távíró — Antal Gábor ácsi lelkésznek a dunántúli ref. egyházkerület püspökévé lett megválasztásáról. Mondjuk-e mit jelent ezen választása fejtegessük-e örömünknek, büszkeségünknek okát l részletezzük-e azokat az érdemeket, me­lyek Antal Gábor ur megválasztását épen mi ránk, pápaiakra nézve teszik oly örvendetessé í Nem; — csak fölösleges munkát végeznénk, mert Antal Gábort sokkal jobban ismeri vá­rosunk közönsége, hogysem e szerény cikk az ő számos érdemeié ujabb világot vethetne. Mert Antal Gábor a szó szoros értelmé­ben ti — miénk volt, s annak tekintjük őt most is. Eletének több mint két-harmadát városunk falai közt tölte, s a ki ismerte a szorgalmas és kiváló tehetségű tanulót, a kül­földi egyetemekről visszatért ifjú tanárt, a városi és megyei érdekek világos látású har­cosát, egyházának s főiskolájának buzgó fiát, a kulturális és jótékonysági intézetek odaadó munkását, társaséletünk egyik legkedveltebb alakját, s a ki látta azt az űrt, melyet nyolc óv előtt törtónt távozása városunk: életében hagyott, s melynek nagyságát csak a város ügyei iránt azóta is tanúsított meleg érdek­lődése csökkentette némileg: az elfogja is­merni, hogy jogunk van őt a magunkénak ne­vezni, é Ks joga van őt magáénak nevezni sze­rény lapunknak a »Pápai Lapolo.-nak is. Kpen ugy, mint püspöktársa, főtiszt. Gyurátz Fe­renc ur, ott állott Antal Gábor is ennek meg­alapításánál s az első évfolyamok tanúskod­nak arról a nagy tevékenységről, melyet a minden oldalról igénybe vett férfiú e téren is kifejtett. Yegye a megemlékezés és hála egyszerű szavait tőlünk magas állásában is szívesen. De vegye szívesen — tudjuk, hogy igy veszi -— azon kérésünket is, hogy tartsa meg városunkat abban a jóindulatban, melyet vá­rosunk több mint negyedhz&zadig tapasztalni szerencsés volt. Bárhol Ifcj'üf is püspöki szék­helye, az egyházkerület féltett kincsének a főiskolának érdekei ide fogják irányozni te­kintetét, s városunk már csak ezen a ré­vet) is számithat arra a meleg érdeklődésre, melynek a mull volt szülője s fentartója. Tud­juk, hogy uj munkakörében tömérdek teendő vár elintézésre, de reméljük mégis, hogy e teendők közt városunk fejlesztésére irányuló törekvésünk Antal Gáborban meleg pártfo­góra talál. Az a szóles ismeretkör, melyet uj mél­tósáába magával visz, az a valódi ker, sze­retet, mely mig ragaszkodik saját egyházához a más felekezetűek iráit^teljes. jfj .indulatot ápoltat, az a kiváló^*a^|^^^í^^rely eddig soha és seholsem rettW^tíy|^tr a fáradal­maktól: mind egyesül Antal Gáborban, s biz­tosítékot nyújt arra, hogy egyházkerületének, főiskolájának, a nemzeti kultúra ügyének s hazánknak kiváló szolgálatokat fog tenni s f, hogy tehessen is sok-sok éven át! Életrajzi adatait a következőkben adjuk: Antal G-ábor született Szt.-Király-Szabadján, Veszprémmegyóben 1843. évi május 10-ón— régi nemes, de szegény családból. Harmadik gimnáziális osztályos korától fogva teljesen öumaga tartotta fenn magát Pápán, magán­tauitásból, a miben Tarczy Lajos, Kiss János, Vály Ferenc és Kerkapoly Károly különc'sen segítségére voltak, a mennyiben a jobb módú szülőknek ajánlották. Mint 8-ik osztálybeli tanuló jiályadijat nyert egy termószettanni kérdéssel, A gimnázium végeztével a theologiai tanszékre lépett, a mely pályán előnyére szol­gált, hogy a theologiai tudományok mellett a jogtudományokat is hallgatta. Az 1865/6-ik iskolai óv első felében helyettesítette Kerkapoly Károlyt a bölcsészeti tantárgyakban a theologiai és jogi tanfolyamon minthogy Kerkapoly 18(55. évi nov. 23-án I országos képviselővé választatott. 18GG. év nyarán Monoszlóra, Zalamegyében káplánnak I ment, a hol azonban csak a következő óv i február végéig maradt, mert Kerkayoly Károly I sokszoros sürgetésére, visszament őt helyet­A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Borongás. Hejh! a szivein, szegény szivem odavan Megrontotta, ez az élet csúfosan, A temető az egyetlen reményem, Minek élnem, ha nem lehet remélnem? Rövid múltban sok bánaton estem át, .Es örömöt — érzem — a jövő sem ád, Egyetlen egy reményem a temető. Az lesz nekem csöndes-écles pihenő . . . Helen, A fiatal Chubb története.*) — Amerikai humoreszk. — Irta: Csolnofey Viktor. Midőn Chubb sonior Európából hazatért Amerikába, Greaí'ből egy miniatűr zenólőszelen­°et vitt haza családjának, mely hosszúkás és \gm keskeny lóvén, alig volt nagyobb egy jóravaló zsebkésnél. E kis instrumentum négy darabot játszott * ^bubb-család nagy örömére és vidámságára. ^^£sen Harrynak tetszett meg annyira, *) MutaLvány Szerzőnek most megjeleni »Füsl­Kfu-ikák* cimü könyvéből. hogy iránta tanúsított szeretetének jeléül gyak­ran a szájába vette ós szopogatta, mint az ilyen fiatal urakuak már szokása. Az ördög azoubau sohasem alszik ós a vigyázatlanság egy pillana­tában megtaszította a fiatal Chubb kezét ugy, hogy a szelence eltűnt torkának örvényében. Miután a szelence felhúzott állapotban csúszott le Harry gyomrába, e baleset közvet­len következménye bizonyos harmonikus gyo­morfájás lett ós Chubb jr. olyan csikarásokat kezdett érezni, melyen — mint ő jól tudta, — nem segíthet sem keserű só, sem pedig francia herbató. Harry megőrizte titkát szivében ós gyomrában, elhatározván, hogy baját elrejti szülei előtt, nehogy azok a kúrát spanyol­náddal kísértsék meg. Azonban még aznap vacsoránál, midőn épen az első marók kenyeret tömte magába szegény ifjú barátunk, az asztal alól titok­teljes ós euyészetes hangú zene akkordjai hangzottak fel. Mindenki e hangok eredete után tudakozódott, de Harry aggodalommal és kenyérrel, lelkiismeret furdalással ós hangok­kal telve erősítette, hogy a hangok a pincéből jönnek, hol a cseléd egy hárfa kíséretében vau elrejtőzve. Jól trvltá, hogy Anuemary annyit ért a hárf'ázáshoz, mint a hajdú a haraiigöutóshi'z, de bűne elrejtésének vágya o hazugságra kényszeritette. Igy szüli egyik bűn a másikat. De nem tudta bűnét örökre elrejteni. Még aznap este, mikor a család a lefekvéshez készülődött, Harryt osuklás fogta el és a rázkódás következtében a szelence rögtön rágyújtott az „Ob ich dich liebe" keringőre. Ekkor az öreg Chubb felkelt, Harryt barátsá­gosan, ele szilárdan nyakonragadta, megrázta és felhívta érthetetlen magaviseletének azon­nali megmagyarázására. Harry ekkor azt mondta, hogy egy iskolai ünnepélyre gyakorolja be magát, de az öreg Chubb ezt hiányos magyarázatnak jelentette ki ós megpróbálta a szelencét kivenni fiacskája gyomrából, Először lábainál fogva felemelte a levegőbe, aztán egypárszor a clivaura vágta. Az instrumentum mindenre a „Ha már enyém a szíved"-elei felelt. Aztán hánytatót öntött le a Harry torkába, de ez sem használt, csak annyit, hogy a szelence a „Velence karne­váliba kapott bele ós azt játszotta el tizenkét féle variációval. Végre is le kellett mondania az instrumentum kiásásáról. Ha a nyomorult áldozat helyzetére valaki a „kétségbeesett" jelzőt használta volna, az csak igen halvány, színtelen kópét adta volna a szegény Harry lelki állapotának. Mentül nagyobb volt a harmónia gyomrában, annál 10

Next

/
Thumbnails
Contents