Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-02-16

7. szám. wmmmmmmmmmmuiar&a Pápa város hatóságának és tóbh pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Ji-*ai Mór-utca 969., hova a lápnak szán' fcü/.lemények küldendox. Kiadoiflvataí; Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtéi Tiaptulajdonos : «11- * - Fenyvessy Perenc. Kulelős szerkesBlő: Kövinondy J ".••la. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldeni a hir­detések a legjutányosabba :k. A LAP ÁRA : Egész évre 6 frt, fé negyed­évre f frt DO kr. — Egyes : i kr. A magyar nyelv leszavazva. Várakozásunkban csalódtunk : az izr. hit­községi iskolaszék e hó 9-én tartott ülésén azt a határozatot hozta, hogy a biblia fordí­tást illetőleg továbbra is az eddigi állapotot kívánja fenntartani s a magyarra fordítást nem engedi meg. Ez a-határozat volt a vá­lasz a 40 szülő által ez érdemben beadott kérvényre, s e határozat — ugy látszik — dr. Steiner József iskolaszéki elnök urnák is válasza többszöri Jelszó lalásunkra. Az iskolaszék bölcs határozatát jónak látta azzal megokolni, hogy a szülők beavat­kozását az iskola ügyeibe jogosulatlannak és illetéktelennek tartja. Valami bölcs megoko­lásuak ugyan ezt mi nein tarthatjuk, süt még újnak sem, mert hisz ugyanezt mondta az a bizonyos »uóhány hitközségi képviselő« is a mi első cikkünkről, de hát a mint ez a szem­rehányás vagy riposzt nekem nem ártott, ép ugy el fogja azt viselni a 40 szülő is. Hosszas, beható megfontolás eredménye lehetett ez a határozat, hisz ama hat hót óta, mióta e kérdést napirendre hoztuk, elég idejük volt az iskolaszók tagjainak felette el­mélkedni. Elmélkedtek is rajta eleget s meg­táutoritbatlan és megmásíthat! an meggyőző­désüket fejezi ki e lamozus határozat, mert hiszen még azt a közvetítő, de egyúttal elo­dázó indítványt is leszavazták, melyet dr. Ko­ritschoner ügyvéd ur tett, hogy t. i. tegye az iskolaszók tauulmány tárgyává a nevezetesebb izr. iskoláknak a biblia fordítás körül köve­tett gyakorlatát. Tisztelt iskolaszéki tag urak ! Önök kéz­zel lábbal rugdalóztak és tiltakoztak a ma­gyar nyelv üldözésének súlyos vádja ellen ós mellüket veregetve hangoztatták, hogy Önök is vannak oly jó hazafiak, mint mi. Most volt alkalmuk arra, hogy eme vádat ne szóval, ha­nem tettel a legfényesebben megcáfolhassák ; mi készen vártuk ez alkalmat, készen arra iá, hogy az Önök tettekben megnyilatkozó haza­Jiassága előtt kalapot emeljünk és meghajol­junk; készeknek nyilatkoztunk a vádat visz­szavouni és Önöket megkövetni, de mindez nem volt elég s Önök megmaradtak a status quo ante mellett és leszavazták a magyar nyelvet. Hát mi lemondunk arról a problemati­kus dicsőségről, hogy az Önök meggyőződését megváltoztatni tudjak. Haladjanak tovább is azon az utón, melyet eddig követtek, de le­gyenek róla meggyőződve, hogy Önöket a ma­gyar intelligens és hazafias zsidóság oda kö­vetni nem fogja. Ha Önök következetesen (vagyis inkább megátalkodottan) ragaszkod­nak eddigi álláspontjukhoz, ám tegyék azt, de a magyar zsidóság reputációja érdekeiben konstatálni tartozunk azt, hogy a zsidó köz­véleményt nein Önök képviselik. A következetességről szólva önkénytele­nül eszünkbe jut az mit dr. S/ci/irr József iskolaszéki elnök úrról utolsó ob'ífcti számunk vezércikkében elmondottunk, őszinte sajnálat­tal kell regisztrálnunk azt a tényt, hogy az iskolaszék határozata nemcsak az ö hozzájá­rulásával hozatott, de jóformán az ő iuietati­vájából ered. Hát csakugyan igazat mondtunk a múltkor, hogy 35 év óta minden megvál­tozott. Immár megváltozott dr. Steiner József ur is. Gyakran tapasztalható jellemvonása az Epilog.*) Vegyétek iin, mindazt amit daloltam. Kevés az egész ; hogy szerelmes voltam .'És megcsalattam. Egyedül maradtam, Lélek nélkül, mindentől elhagyottan. A köntös ócska, nem ujabb a tárgya : Egy poéta bája, szerelmi vágya, Sok sóhaj, vigasz, mosoly avagy könnyek, Mind, mind csalódott, vérző szívből jönnek. Csak nyolc soros kis versikók ti néktek, Nékem áldás, bun, erények ós vétkek, Tinéktek kicsiny igénytelen strófák: Nékem vesztett üdv, álmodott valóság. A rim is néhol tán nem csengő-bongó, A kedv is hol vig, hol komoly, borongó. Ti eldobjátok tán őket unottan : Nékem mindenem az, amit daloltam. Szeredai Tivadar* *) Felolvasta szerző a »Leány-egylet* ma egyheti estélyen, Bácskai apróságok. Irta és a »Lean y-cgyl et« f. hó 9-iki estélyen felolvasta: Bársony István. Minden vidéknek megvan a maga spe­cialitása, a melyről hires. Nem mindig bizonyos ugyan, hogy ez a híresség az illető vidék előnyére üt ki, de azzal a krónikások nem igen törődnek s csak adják tovább a hagyományt szájról-szájra, ivadókról ivadékra, a mikor pedig bátran el lehetue dauolniok; „nem ugy van már, mint volt régen." Heves ós Zemplén például ma is híres a boráról, pedig Eger ós Tokaj talán sohase he­veri ki többet a füloxi-u'áfc, a miskolci csizma­diának hírben ma sincs párja, pedig hol van­nak azok a boldog idők, mikor ropogós kordo­ván csizmában jártak a borsodiak? — Sáros svihákjairóL apáink legendákat tudnak beszólni, holott ma abban a derék megyében se nagyobb a huncutok száma, mint akárhol egyebütt. To­rontálról pozitivitással híresztelik, hogy ott a nagy urhatnámság mián három geutrysarjaclék is összeáll, hogy egy fogatot kiszorítson, az egyik adja a lovat, a másik a kocsit, a harma­dik a kocsist; podig a gentrynek maholnap Torontálban se lesz már se lova, se íocsrja. Hát még a BicskaVI . . . Annak meg épen veszett a kirój a ki a szelídebb éghajlatok alól embereknek, hogy korukkal együtt vérmérsék­letük is változik, A szangvinikus ifjúból llteg­matlkus, choterikus öreg lesz, s a politikában nem ritka jelenség, hogy az ifjúságukban ra­dikális politikusok koruk előrehaladtával kou­zervativekké válnak. Tagadhatatlan, hogy 35 óv nagy idí egy ember életében, elég nagy arra, hogy az alatt a reformerből csökönyös maradi váljék. Ml azoubau azt hittük, hogy egy oly kórdísre, minő a haKai nyelv­nek az iskolában való érvéuyosülóse, a vér­mérsékletnek, a politikai magatartásnak e féle hullámzásai nincsenek befolyással, s most — sajuos — az ellenkezőről kellett meggyő­ződnünk, s tanúi voltunk annak, hogy ugyan az a dr. Steiner József nr a ki 35 évvel ez­előtt kezdeményezője volt unnak, bugy a ma­gyar nyelv a tanítás körül felvirágoztassák, ma beáll azok közé, kik a biblia magyarra fordítása ellen tiltakoznak. Welche Wendung durch Gottes Fügung 't ! S ezek után még csak az izr. iskola ta­nítóihoz volna néhány szavuuk. Midin mi ez ügyben szavunkat felemel­tük, tidlúk ezt első sorban és mindenek fe­lett a megtámadott magyar nyelv érdekében ; de hogy ez cgyntíal az Ö.iök és növendékeik érd-dí" is volt, azt p ula.^igusuk előtt bőveb­ben fejtegetnem teljesen felesleges. Ha fel­szólalásunknak egyelőre még nem volt meg a renélt eredménye, az nem jelenti ez ügy­uek elbukását, Van az iskolaszéknek felettes hatósága is; mi rajta leszünk, hogy ez ügy oda kerüljön. Bízunk abban, hogy ott a józan ész követelményeinek megfelelően, s így ter­mószeteseu a hazai nyelv jogainak szem előtt tartásával is fogják ez ügyet elintézni. kerül oda, az szivszorulással megy társaságba, mert el van készülve arra, hogy mindjárt leisz­szák a sárga földig s ha elevenen szabadul is a ráköszönfcések özöuéből, ugy át meg átjárja a sok ital, mint a spongyáfc, ki nem szikkad be­lőle a mámor, egy hétig. Bizony, nem ugy van már, mint volt régen! Azzal a bizonyos szorongással keltem én is ufcra a Bácskába. El nem mulasztottam bal­esetek ellfin biztosítani az életemet, hisz' ki tudja, hol kell kiiunom egyszerre egy pintes üveget, vagy hol lövöldöznek ki az ágy alól, ahova a kvaterkák elöl menekülök? 8 ime, alig ért valaha csalódás kelleme­sebben, miut zsablyai utambau, honnan a tárt­karu vendégszeretet Bácska közigazgatásának a titeli oszlopáig csalt el. De azért nem kell ám azt hinni, hogy fogyatékán vau a Bácska a karakán alakoknak. Ritkán ugyan, de akad olyan ház, a hol a gazda meg se kérdi ujonan jött' vendége nevét (úgyis elfeledné a koccintás zűrzavarában), hanem krétát vesz ki a zsebéből s nagy fehér számot pingál a jövevény mellére; arról tudja, hogy hányadik cimborára szóljon a fel köszöntő, a mit nyomban viszonozni illik, A , gazda maga persze a numero egy a kritikus sor­rendben.

Next

/
Thumbnails
Contents