Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-12-25

2. PÁPAI LAPOK 1896. december 25, ünnepét család, társadalom. Egyesülnek az emberbaráti szeretetben a társadalomnak különböző rétegei; s bár örök időkre ledül nének e napon a válaszfalak, melyek a különféle társadalmi osztályok, vallásfelekezetek között fennállanak. Különösen jogosult e sóhaj most, midőn szomorúan tapasztaltuk a most lefolyt általános képviselő-választási mozgalmak alatt, hogy lelketlen izgatók mennyire felbujtották, fanatizálták a jámbor köznépet faj és felekezetek ellen. Ezekre a lelketlen izgatókra nézve is legyen Karácsony ünnepe a magábaszállás napja, elmélkedjenek rajta, gondolják meg, hogy nemzetünket felekezetekre szóttagolni a legnagyobb biin, mert ha. nemzeti társadalmunk érdekeit békés egyetértéssel és közös erővel nem munkáljuk, a belviszály, a felekezeti villongás igen könnyen örvénybe sodorhat bennünket. Válságos viszonyok között élünk, a béke, egyetértés és szeretet legyen, jelszavunk ! Azokat, kik e jelszavakról a pártoskodás hevében megfeledkeztek, elfogultságukból téritse ki a szent hazaszeretet, melynek gyakorlásában mindenkor egyesülnünk kell! Ily érzelmek hatása alatt kívánok e lap érdemes olvasóinak boldog karácsonyi ünnepeket! Pereszlényi Gyula. Vidéki varosaink helyzete. VI. A halhatatlan Széchenyi az első vasút létesítése kérdésénél sürgette mái- azt a politikát, melynek helyességét senki kótségba nem vonhatja, hogy t. i. az ország fővárosa legyen az ország legtávolabbi részeit összekötő vasúti gócpont s ma elmondhatjuk, hogy ez a vasúti politika meg van valósítva., az •énási vasúti hálózat kiindulási és végpontja Budapest, s az ország fővárosába, mint a uemAz öreg asszony feláll ós idegcsen kezd dobolni ujjaival az ablaktáblán. Oda künn sürü pelyhekben hull a hó. A tél proletárai, néhány éhes veréb, fázva guhbasskodik a kopár gályákon. Pedig nem egészen bolond beszéd ám az, amit a dada mondott a gyermeknek. Tudja azt nagymama igen jól. A ma reggeli lapok már előre közölték a karácsony estére tervezett íőuri eljegyzés hírét. Preussburg Henrik herceg a vőlegény. Egy német nábob, aki itt-ott nagyatyja lehetne a szép Reöthay comtesscnek. Docskay is elelovasta a hymen hírt és nyomban rá, villára vetve fegyverét, kiment az erdőre. Ebédre sem jött haza. Vitt a tarisznyában. Hja! soka vadorzó. Résen kell lenni. Pedig a minap is, közvetlen a feje fölött sivítva fúródott egy golyó a fába és még se fél tőlük. Eközben beesteledett, és az öreg asszony nyugtalakodni kezdett, hogy fia még mindég nem jön haza. Már meggyújtották a nagy függő lámpát, i a theának való viz is régen fölforrt, mikor végre megszólalt a csengő, mely a családfő hazajöttét jel»é. Margitka tapsolva örömében, szaladt a papa elébe. Komor kinézésű, szálas férfi lépett a szobába. Vastag bajszán jégcsapok csörögnek s hatalmas szakálla mellét veri. Egy pillantás alatt ölóbc kapja a kis lányt, az meg locsókolja arcáról a fagyot, vékony karjával átölelve apja nyakát. •— Most pedig szépen kimégy a konyhába és csak akkor jösz be mikor csöngetek. A gyermek siónélkül engedelmeskedik, a nagymama meg lopva könnyet törül szemeiből. Azután bezet szivébe térnek vissza és innen indulnak kí a különböző vasutak, mint megannyi erek. De mig a Széchenyi politikája megvalósításának igaz szívből örülünk, ugy látjuk, hogy itt is több történt, mint az általános érdek szempontjából kívánatos lett volna, s különösen az 1889-ben életbe léptetett zónarendszer eklatáns bizonysága annak, hogy a vidék érdekének háttérbe szorításával lett a főváros érdeke előmozdítva. A zónarendszer 14 zónára osztotta az országot, s a díjtételek megállapításánál jelentékeny kedvezményt nyújtott a közvetlen közeli ós a nagy távolsági forgalomnak, de — Budapest megszakítást képez a távolsági forgalomban. Az az utas, kinek Budapesten át vezet az útja, jegyét csak Budapestig válthatja, s innen kénytelen uj jegyet váltani. A száudék nyilvánvaló s nem is volt titkolva . Budapest személy forgalmát kellett emelni, s a cél a statisztika tanúsága szerint el is éretett. Mert mig a személy forgalom 1880-ban csak 1.714,125 személyt tett, s 1885-ben (a kiállitás évében) is csak 2.871,531 személy közlekedett a Budapestet érintő közlekedési vonalakon : 1889-ben (a zóna tarifa behozatalának óvóben) az utasok száma 5.443,604, 1892-ik évben pedig 8.036,761 volt. A személy forgalom emelése ezután magával hozta a Budapesten megszálló idegenek forgalmát is, a mit mutat az a körülmény, hogy mig 1887-ben a fővárosi fogadókban megszállt idegenek száma 89.456 volt, ez a szám a zónarendszer behozatala után gyorsan emelkedett, s pl. 1891-ben 126,824-et tett ki. A kik a viszonyokat ismerik, tudják, hogy ugy ezek, mint az átutazó s csak egy félnapot is a fővárosban töltő idegenek a kereskedelmi és ipari cikkek egyrószót fővárosi üzletekben szerzik be, ez által is nehezebbé tevéu a vidéki iparosok ós kereskedők helyzetét. A zónarendszer eredeti alakjában emelte mennek ketten a másik »zobaba, hol a karácsonyfa már készen áll, csak a viaszgyertyákat kell meggyújtani rajta. — Nézd csak, Ákos! s az öreg asszony félénken emeli föl a fehér leplet egy kis asztalról, mely rakva van értékes gyermekjátékokkal és finom nyalánksággal. Ezt Bécsből küldték. Meg akartam neked mutatni. Docskay arca elkomorul s megvetőleg fordít hátat az ajándékoknak. — Ettől megkímélhettek volna. Nem szeretek alamizsnát elfogadni. Édes anyja felsóhajt, aztán hozná fognak ketten meggyújtani a kicsiny gyertyákat. Lassankint megtelik a szoba a viaszgyertyák és fenyőfa kedves illatával. Látni kellett azt a napbarnított, komoly férfit, milyen gyöngéd gondoskodással forgolódik a karácsonyfa körül. Néha futó mosoly jelenik meg okos sötét szemeiben s ilyenkor látszik csak, hogy nincs több harmincöt évesnél. Örökös leomolj'' munkában töltve életét, gohn sem fordított sok gondot külsejére s emiatt is néz ki idősebbnek. Mielőtt jelenlegi állását elfoglalta volna a Eeöthy gróf uradalmában, erdőmester volt egy állami, birtokon. Nagyon keveset forgolódott női társaságban s az meg is látszik modorán, Egyeneslelkü, vas jellemű férfi, aki nem szivesen veti magát alá bizonyos üres társadalmi formáknak, melyeknek semmi jelentőséget nem tulajdonit. Házassága is olyan körülmények közt jött létre, mely jellemzi az egész embert. A faluban, hol azelőtt lakott, a református kétségkívül az egyes városok forgalmát is, bár itt az emelkedés a nagy számok dacára is nem yolt oly nagy, mint a fővárosban, a menynyiben a vidéki szomszéd forgalom tényezői továbbra is csak azok maradtak, a kik eddig más alkalmatossággal, gyalog, vagy kocsin, jártak be a városokba. Mégis a forgalom javult, s a zónarendszer éreztette hatását a vidéki városokpiacaiu is. Azonban épen a miatt, hogy a kocsi közlekedés vasúti közlekedéssé vált, s az utasok ..száma" a. vasúton megszaporodott, a vasútnak jelentékeny kiadásai is származtak. A puszta jövödelmezőség szempontját tartva szem előtt a közlekedésügyi miniszter, a zónarendszernek azt a részét, melynek előnyös voltát a legtöbb utas érezte, a szomszédos forgalmat (az utasoknak 63°/

0 szomszédos forgalmat használt) megdrágította, s ezzel a vidéki városoknak a zónatarifa által Liyujtottcsekóly előuyőis jelentékenyen csökkent. A személy díjszabás központosításához hasonló eredményeket eszközólt az 1890-ben életbe léptetett uj díjszabás az áruüzlet terén ugy, hogy mig 1874-ben a bevitel a fővárosba 13 millió métermázsa volt, 1892-ben ez fölemelkedett 25 millióra, a kivitel pedig 6 millióról 16.5 millióra. De nem folytatjuk tovább az összehasonlítást a főváros ós a vudóki városok közt; csak egy tényt emlitüuk még meg, s ez az, hogy míg a vidéki városok a legtöbb intézményhez, vasutakhoz, iskolákhoz, stb. csak nagy áldozatok árán juthatnak : addig a fővárosnak az áldozathozatal aránytalanul kisebb, s az ellenszolgáltatás jelentékenyen uagyobb. Az egy Szegedtől eltekintve, állami gyámolitásban nem részesült egy város sem annyira, mint a saját maga erejéből is könynyen fejlődő főváros, melynek ójntkezésekre és szabályozásokra -a kormány ós a törvényhozás másfél évtized alatt (1867—1883.) 63.762,054 frtot szavazott meg. Dr. Antal Géza. lelkész éi neje rövid idő alatt egymásután elhaltak, a legnagyobb nyomorúságban, minden támasz nélkül, hagyva tizenhat éves lányokat. Mikor Docskay erről értesült, elment a lányhoz — kivel soha azelőtt egy szót sem váltott — és megkérte kezét. Házasságuk azonban csak rövid ideig tartott, mert az aszszonyka meghalt ,az első évben, mikor kis leányanyának életet adott. Docskay akkor került ide, Reöthey grófékhoz. Az egósí család hamar megszerette Őt, dacára, hogy kissé különcnek tartották. Egyszer ugy nyilatkozott a grófnők előtt, hogy női társaságban mindig olyan furcsán, érzi magát, mint mikor a gyermek madárfészket szed ki és a tojásokat ügyetlenül tartja markában, attól rettegve, hogy összetöri. Az öreg grófné komikus kétségbeeséssel csóválta fejét s aranykeretü lorgnettején érdeklődéssel nézett végig rajta. — Maga egy valóságos Ősember. Sie sind ein Urmensch ! Edith grófnő pedig szívből kacagott ez oredeti mondáion s azzal válaszolt rá, hogy rögtön fölszólütolta az ősembert, tauitaná meg őt lovagolni. Ettől a naptól fogva a falusiak Hókat látták Őket lóháton, amint lépésben haladtak egymás mellett az erdőn vagy az országúton . . . Egyszer Edith grófnő fölvitte lovagját a kastély képtermébe és ott sorra magyaráita neki az ősŐk történetét. A sok régi olajfestmény között volt egy szelid arcú, kék szemű, szép fiatal nő arcképe is, akit a család szégyenfoltnak tekintett, mert pol-