Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-12-06

87. Kakas Ferenc molnár 87. Berger Ferenc szeszkp.ro.sk. 88. Horler Ferenc pálinka mérő' 89. 'Kolin Mór fiai füszorkevesk. 90. Nagy István magánzó 91. Kobern Károly ny. erdész 92. Koritschoner Adolf liszlkeresk 93. Bakonybéli apátság 94. M. kir. államvasút földbirt. Lamperth Lajos yző. 218 218 215 213 213 213 212 205 1(55 83 (!:', 2o N";) i'i5 25 94 30 Bermüller Alajos. Galamb József. monumentális, örök időkre szóló művet megsze­r iázzék. „ Ei a vállalat a ini ismételt ajánl álunkra talán h"in is szorulna, — mert hisz maga k inalj a legjob­ban önmagát — de mégis szükségesnek tartottuk IVlhivni rá olvasó közönségünk figyelmét most, a k a r á c s o ny ikon y v-v á s á r i de j é n. Múló be­csű olvasmányok helyett egy darab halhatatlanság ! Becsesebb karácsonyi ajándékot Jó­kai összes művein él el se tudunk kép­zelni! Jókai Mór. Országos feltűnést keltett a napokban az a levél, a melyet Jókai Mór karcagi választóihoz irt, bucsut mondva benne a politikának, a melyet fényes szellemével oly sokáig szolgált. Az ősz poéta visszavonul íróasztalához, dolgozó szobájába, a mely­hez, mint tudjuk, hű maradt politikai pálya­futása alatt is. Babérai, melyeket mint szónok és mint törvényhozó szerzett, ha nem is her­vadnak el egyhamar, "de örökké nem tartanak; mig az a koszom, a melyet a magyar nemzet irói érdemeinek elismeréseképpen lábaihoz tett, örökzöld marad akkor is, a mikor ez az egész korszak, poli­tikai küzdelmeivel együtt, már históriáé lesz. Az irodalom tehát visszakapta Jókait, a ki hála a fölöttünk őrködő gondviselésnek, ma is még szellemi jelességeinek teljes birtokában írja elbűvölő történeteit. Ragyogó mult és ragyogó jelen ! A ki­választottak közül is csak keveseknek adatott meg a léleknek ez a rugalmassága, a poezisuek ez a ki­fogyhatatlan aranybányája, Jókai szinte megifjo­dik munkáiban, a fiatalok versenyében ő meg min­dig a legyőzhetetlen Góliáth. Félszázados hihetetle­nül termékeny munkásság után, gyűjti az anyagot, és dolgozik ujabb ötven esztendőre. Mi mindent várhatunk még tó'lc most, hogy a politikától teljesen visszavonult, s egész időjét a Múzsák társaságában tölti ! Összes munkáinak jubi­láris kiadása száz kötetre volt lorrozve; de mintha Jókai ezt a keretet szűknek találná, mintha neki még száz kötet megírni valója volna ! Es ő birni fogja, Van ahhoz az emberfölötti munkához emberfölötti ereje, a minthogy Jókai neve már ma is lassanként mithikus fogalommá válik, jövendő századok irodalom bitvárai pedig bizonyára ki fogják sütni, hogy nem is egy Jókai irta ezt a szép, tömérdek Jókai-regényt, hauetu legalább is tiz. Hisz mi magunk is ugy vagyunk vele ! A mi­kor összes műveinek gyönyörű kiadásából ujabb és ujabb sorozatokat olvasunk, el se tudjuk képzelni, hogy ennek még folytatása is lohet, és hogy a válla­lat, mely kibocsátja, még csak Mén van nagy mun­kájának. Hogyan, kiáltunk fel önkénytelenül, együtt látva ötven kötet Jókait —- marad még valami a hátra levő ötven kötetre ? Csak később jut es/,üukbc, hogy mennyi 8z6p regénynyel adós még a vállalat, és hogy az ujabb so­rozatoknak mennyi sok gyönyörűséges órát köszön­hetünk majd ! Mm-t bátran merjük állítani, hogy a mily elképzelhetetlen dolog, hogy valaki Jókait egyszer sem olvasta, ép oly elképzelhetetlen az is, hogy valaki Jókai regényeit csuk egyszer olvasta. A ml író-fejedelmünk azok közé a lángelmék közé tartozik, a kiknek köteteit elölről kezdjük olvasni, ha végéhez értünk. Kincs az az ötven kötet, a mely összes mű­veinek gyűjteményes vállalatából már eddig megje­lent, s szinte kicsinyes dolognak látszik e munka olcsóságáról beszélni akkor, a mikor minden művelt ember tudja, hogy egyúttal megfizethetetlen nemzeti kincset szerez meg a vevője. Jókai könyvei igazan azokhoz az irodalmi termékekhez tartoznak, a me­lyek ' „egy magyar család könyvtárából sem . hiá­nyozhatnak" s csak hálásak lőhetünk a Révay Testvérek Irod. intézeti'és zvé n y t á r­társaságnak, amely módot nyújtott a ke­vésbé tehetős polgári családoknak is arra, hogy könnyen törleszthctő havi részletfizetések utján ezt a TOIXHMJYUYKL. A városi közgyűlésből. — Karc. ­I. Mult hó 28-án nagy tanácskozás volt a vá­rosházán. Ezúttal a szellemességek netovábbja grasz­szált a nagy teremben. A csiszolatlan ólcek és ko­vácsolatlan megjegyzések egész tömege indult a vá­rosatyák fejére, a szónokok egymást túllicitálva ön­tötték ki epéjüket, a nélkül, hogy tudták volna miért ? A városi magistratus azt hitte, hogy kedves dolgot cselekszik, mikor a szervezeti szabályok mó­dosítására vonatkozó javaslatát feltálalja, és óh, cso­dák csodája, még csak meghallgatni sem akarták a tanácsnak nemes eszmeszüleméuyét. A v. atyák ez­úttal ugy viselték magukat, mint az a kis Toncsi leányka, a kinek a mamájához ment látogatóba a nagynéni. A nagynéni, a mint a kis Toncsit meg­látja, rögtön examinálui akarja, és a következő kérdést intézi hozzá: — Mondd csak, édesem, franciául: jaj de örü­lök, hogy itt van kedves nénike! Toncsi durcásan felel a nagynéninek: — Még magyarul sem mondom. A v. képviselőtestület a tanács javaslatát nem­csak meghallgatni nem akarta, hanem annak kinyo­mattatását is ellenezte. Az tilóa legelején dr. Lövy László, interpellati­óra alkalmas tárgy hiányában, belekötött a ió'jegj­j zőbe, nem helyeselvén az általa felolvasott, és meg­stilizált szövegnek ogyos részeit. A főjegyző durcá­san nézte a felszólalót, megmagyarázta neki, hogy nem a szöveg rossz, hanem a felszólalónak azon telefonja hibás, melyen közvetlenül hallani szokott. Ebbe azután a felszólaló is idegesen, akarom mon­dani ideiglenesen megnyugodott, és az ülés tovább folyt, a mint az alább következik. A város nábobjaiuak névsorát olvasta fed a főjegyző, már t. i. azokét, a kik jövő évben fogják intézni a város ügyeit. A jelenvolt nábob urak teljes örmiegelégedósHöl élvezlek neveik (Vlolvasasát, de hát ezen ne is csodálkozzék senki, mert gazdagnak lenni magában vóve is boldogság. A regalo p r tárgyalásánál, egy-két városatya kivételével, örömmel hallgatta minden jelenvolt az ügyésznek jelentését, addig, mig a „raffinirt 11 * szókor, nem jutott a főjegyző. Felpattant erre Kocka. László és kereken kijelent ette, hogy a raffiuirt szó nem is illik bele az ügyész jelentésébe, azt visszautasítja arra, a ki ezen szavat & szövegbe bevezette. A v. ügyész meglapult, Nem azért, mintha nem tudta volna bebizonyítani a raj'finériáf hanem szerény né­zetem szerint jitisztin azért, hogy felszólalásával ne ártson magának, mert még hátra van a. fekete leves, az ügyésznek, a per vitelében tanúsított energikus fellé­péséért járó nagy jutalomdíj. Es okosan cselekedett, hogy hallgatott, sőt, mint értesültem, a ra/Jínirt szót is kitörölte jelentéséből, minek folytán Koozka is nyugodtan szavazhatja meg az ügyésznek jutalmaz­tatásit. Igy lett az ügyész a bagolyhoz címzett Dőring­féle szappan nélkül megmosdatva, de a jutalmat, azt megérdemli; ós ha szavazati jogom volna, én is meg­szavaznám a szegény csángóknak. A gyám pénztári kamatokat sem szállították lőj ugy okoskodván, a képviselőtestület, hogy a ki 5' J / 2 százalékot fizetni képes, az a hatosat is búnól­*) L.lcarcolat N° II. köl megfizetheti. • A kölcsönök kiadása körül tapasz­talt visszaéléseket ostorozta meg Koritschoner Lipót képviselő. Szerinte a biztosított összegeket elegeudő az adósnak földi javaira bktositani, s nem látja be miért csinál magának ai árvaszék haszontalan mun­kát, mikor az árva-értékeket az adósnak holdban lévő ingatlanaira is telekkönyvezteti ? A szervezeti szabályrendelet módosítása tár­gyában beadott javaslatnál valóságos vihar fejlődött ki a képviselők között. A javaslatból mindenki csak e gy dolgot szimatolt ki, t. i. hogy a v. tisztviselők fizetésének emelése van célba véve. Még a hátuk is borsódzott ennek hallatára. Sehogy som lehetett velük megértetni, hogy a javas'atban a tisztviselők fizetésemelése csak mellékes kérdés, a fő a rossz, elavult szervezeti szabályzatnak a módosítása. De érdekes lett volna, ha elvetik a javaslatot, mielőtt kinyomatják; igazán szép világításba helyezte volna a képviselőtestületet. Krausz J. N., dr. Hirsch Vil­mos, Kende Ádám ós Barlhulos István ütötték nyélbe a dolgot. Ez utóbbi a tisztviselők fizetés-eme­lésétől tette függővé a pezsgő életet Pápán. -- PezsgŐB élet — sióit közbe Barumjay kép­viselő, — mert igy jobban jön ki. Mészárol rkapilány is felszólalt, kijelentvén, hogynem száudékozik h a z a beszólni, de a javaslatot ne vessék el a nélkül, hogy tudnák miről van szó benne. A bűnöst ís meghallgatják, mielőtt elitélik. Jelen esetben a tanács a fő bűnös, hallgassák meg azt is, s hanem válik be a javaslat, rúgják oldalba, — de csak meg­hallgatás után. Erre azután elrendelték a javaslat­nak kinyornalását; cs teszek egyot száz ellen, hogy a fizetésemelésen kivül a javaslatnak többi részét vagy elfogadják, vagy nem. A közgyűlés hangulata ó-idiságra vallott. Ma­radjunk a réginél, volt a jelszó. Ke tegyünk, ne ja­vítsunk semmit a helyzeten. Ha jó volt ős atyáink­nak, miért ne lanne jó nekünk. Isten éltesse száz esztendeig az ilyen képviselőtestületet, de - mindjárt. Don Diogo, TI, Raffinéria. Ha én Seifi'custeiner Solomon oreság volnék, imigyen kezdeném mondókámat: — .Tolja nekem oz őszibe egy anekdót : 0 Slajme Tulpendulf edszer nodj libegőssel szolodta mogíít és tholúlkozik oz üvé sógorral, o Zavrl Sündenbockkal a ki kérdezi íttet : — Níí mi baj sogerlében. Mi lülte thégedet? — Jűvök hazafelé o mezi'íu, mikhar szembe, thonállam mogoiuat ütvén nodj fenevaddal, o •me­lyik mindedjík volta mogát edj döhösös farkas, és mogorretálták engemet — feleli lilekszokndva n Slajme : — (Jatt über die Well ! és hodj ilmdtál ki­menekülni o bojbul '! — Ni'í hát olíbtoltam elülök. — Te Slajme ! oz oz ütvén farkas vulta sak tolán huszanüt farkas. — Tbc szomár, omi vodj ! Hál osztat hiszed, hodj én iíket edjenkint mind megszámoztam V Le­heti, hodj sak valta huszanüt. farkas. — De tahin sak ti zen fii se volta magát oz o fen óvod. — Hát mi khölöubióg itt, hodj volta e az huszonüt vadj sak tizeuül ; nem szolodsz te el üt farkasnak elüle : — Níí és üt farkasnál the jarsnbb fotó vul­tál mogodat'/ Mit thodolc én, hodj akkorát üt volta c o far­kas. Ölig veszedelem obbul edj is. — Hodj nézett ki hát oz oz edj farkas ? — Pake teli! Mintha odj o szemibe mernél the nízni edj farkasnak. Biz én o aivtitbe, o mi volt — nem igen morthem rája hátra kocsintgatui, de oztat bizemosan thodoni, hodj ippen oljan hangja vult, mint oz erdűmester kisoszonátul oz üvé ülebecské­nek az ogetása. Okkerát idj

Next

/
Thumbnails
Contents