Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-12-06

XXIII. évfolyam Pápa 1896. december 6. 49 Papa város hatóságának és több papai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott, közlönye Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkcreskedése Főtér. Laptulajdonos: dr. Fenyvessy Pereno. Felelős szerkesztő: Körmendy Béla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol ís a hirdetések a legjutányosahban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre H frt, negyedévre 1 Í'rt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. • - Járványos betegségek. A hétről-hétre közölt orvosi jelentéseink a kanyaré és vörheny járvány tekintetében gondolkodóba ejtenek bennünket s feltétlenül kell, hogy foglalkoztassák mindazokat, kik városunk közegészségügyének sorsát szivükön viselik. Gondolkodóba ejt bennünket azon sajnos tapasztalat, hogy a gyermekbetegségek járványszerü fellépése évről-évre ismétlődik nálunk, anélkül, hogy csak egy évben is elkerülnék e bajok városunkat. S a mi ezúttal specialiter a legsúlyosabb aggodalmakat kelti bennünk, az azon sajnálatos körülmény, hogy körülbelül tavasz óta alig szűnt meg városunkban e járványok pusztítása; s ha időköziién itt-ott volt is egy-két heti szünet, mindazáltal konstatálhatjuk azt a szomorú jelenséget, hogy a nyár eleje óta a kanyaró- és vörheny] árván y állandósultak s meglehetős sűrűen szedték áldozataikat. A mult, heti orvosi jelentésünk még egy megdöbbentő hírt közölt: hagymáz esetek fellépését és sejteni engedte azt is, hogy közel van az a fenyegető lehetőség, hogy ez a betegség is nagyobb mérveket ölt és járványszerüen terjed el. Hát ily körülmények között természetesen nem lehet csodálni, ha egy-egy 10 éves népszámlálási cyklus végén városunk mérlegének felállítása balul üt ki. A közegészségügyi viszonyok ily szerencsétlen alakulása, nagyon természetes, hogy azt eredményezi, hogy a városi lakosság létszáma nemcsak hogy nem emelkedik, de de minden egyéb téren való haladásunk daczára is csökkenő irányzatot mutat. Csök1 »nti természetesen és pedig első sorban a létszámot követlenül a halálozási esetek szaporodása révén, de csökkenti közvetve is az által, hogy az esetleg városunkba költözködni kivánó idegeneket az idejöveteltől visszariasztja. Igy azután hiába állíttatunk fel uj iskolákat, hiába emeljük a régieket, hiába létesítünk intézményeket, melyek hivatva volnának a várost mint a vidékről magához vonzó emporiumot emelni, ha közegészségügyi viszonyaink olyanok, melyek az idegeneknek idejövetelét, itt megtelepedését s általában a városnak u. n. magához szívó képességót megakadályozták, megbénítják. De hisz üres szalmát csépelünk, felesleges munkát végezünk akkor, mikor a városi közegészségügynek elsőrendű fontosságát akarjuk jellemezni; s célunk nem is ez. Ozélunk csak az, hogy felhivjuk a figyelmet a közegészségügjn-c : városunknak, képviselőtestületünknek és tanácsunknak egyaránt mostoha gyermekére. Nem akarunk mi a képviselőtestüle működése tekintetében itt rekriminációkba bocsátkozni; a város kulturális előhaladásának kétségkívül nem egy tényezőjét alkotta meg az a legutóbbi időben, de kétségtelen tény viszont az is, hogy nemcsak előrehaladásunknak főbiztosítékát, de egyenesen városunk létfeltételét képező ezen irányt, közegészségügyünk javítását és fejlesztését, már hosszú idők óta teljeseu figyelmen kivül hagyta, s ebben az irányban alig tett mostanában csak egy lépést is. Pedig e részben a teendőknek egész sorozata, áll előttünk. Ke menjünk messze; csak olvassuk el a lapunk mult heti számában közölt orvosi jelentést. E szerint a járvány bizottságjavaslatot terjesztett a városi tanács elé az iránt, hogy a nyílt kampós kutak, melyekből mindenki a. saját — nem mindig tiszta — edényével merít vizet, vederrel láttassanak el, hogy igy legalább a kutak tartalmának ez uton való fertőzése elkerülhető legyen. Hát annyi bizonyos, hogy a járványbizottság csak addig nyújtózkodhatott, a. a meddig a párnája ért, s messzebb menő javaslatokat a tiszta viz beszerzésére nem. tehetett, de biz ez csak amolyan » nesze semmi, fogd meg jol« intézkedés lesz. A mi rossz vizünk pusztán az által, A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. A „Titkolt dalokéból. I. Szerelmes verset olvasol te, S a kis szived ugy ver, dobog . . . Megejtenek igézetükkel Azok az édes, szép sorok. Nem szoktad eddig soh'se tenni, Csudálva kérded : hogy van az ? — Szivedben, édes, bontogatja Virágait a szép tavasz ! .Ezzel a csöndes, jó szivemmel Lásd, én is alig hogy birok, S bár én se szoktam soh'se tenni: Most — szerelmes verset irok . . . II. Ugy elmerengesz szőke leányka, Igaz szerelem bús dalán, S szivedbe kap a fájó ének . . . Szegény költő beteg szivének Piros vérivel irta tán ! Oh, sejted-e, én szép merengőm, — Mig kis szived ugy ver, dobog, —Oh, sejted-e: hogy, szembe' véled, Szivemben is szerelmi ének Bús-édes dallama zokog ? . . . Lampérth Géza, A repülő gép. Mióta az emberiség a természettudományokkal foglalkozott, mi bizony a legrégibb időkre vihető vissza, egyik legkedvencebb eszméje volt a föld fölé emelkedni. Egymás és sokak előtt még mais dédelgetett eszme a perpetuum mobile, melyre azonban az erély megmaradásának elve halálos csapást mért. Az ujabb évtizedekben tehát leginkább a repülő gép feltalálására iráuyzá figyelmét, valamint a szakember, ugy a hozzá nem értő is. Naponként olvashatjuk, hogy itt vagy ott, ez vagy az már feltalálta a repülő gépet, s .már minden rendben van, csak egy hiányzik: a felrepülés. Hogy tehát ezekre vonatkozólag azok is tájékozva legyenek, kik a természettannal szakszerüleg nem foglalkoznak: röviden elmondom a feltalálási kísérletek egyes fázisait s jelezni fogom, hogy jelenleg mennyiben áll e kérdés tudományos, s gyakorlati szempontból tekintve. A repülést, vagyis a magasba emelkedést, bármely magasságban való megállást, tehát a lebegést is beleértve, igyekeztek megoldani a) léghajó, b) repülő gép és c) repülő szárny által. Bármi néven nevezze is készülékét ai illető feltaláló, annak szerkezete e három eszköz valamelyikére vihető vissza. A léghajó által való felemelkedést először a Mongolficr testvérek s Oharler kísérlettek meg a mult század végén, s .szerencsésen fel is emelkedtek. Elébbi melegített levegővel, utóbbi hydrogéugázzal, mely a levegőnél 14-szer könnyebb. Hogy egy ily, léggömb egy embert felemelhessen, a gáz térfogatának az ember lOOO-szeres térfogatával egyenlőnek kellett lenni. Ily nagy léggömb feleresztésc nem csak hogy óriási pénzáldozattal jár, hanem teljesen céltalan is, mivel, a levogö* melegítésével magasabbra, a túlsúly kidobásával mélyebbre szidhatunk s egyébként teljeset ki vagyunk téve a szél. szeszélyeinek, ügy, hogy ez csak azon tudományos megfigyelésekre jó, midőn a légköri tüneményeket a magasban akarjuk észlelni. Ez azonban veszedelmes. Hogy az ily léggömb olcsóbba kerüljön, világító gázzal töltik, mert ezt nagy városokbau gyárilag állítják elő. A legnagyobb magasság, melyet ily léggömbbel elértek, mintegy 9000 méter, tehát nagyobb, mint a Gaurisankár. Hosszú utazásra nem használható, mert a gáz diffundál. Kormányozni a léggömböt már csak azért sem lehet, mivel az óriási térfogatnak oly nagy térfogatú levegővel kellene küzdeni, hogy azt még akkor sem könnyen tudná legyőzni, ha e szembeszállás a földön végeztetnék. Igy tehát semmi számbavebet.6' haszna s célja nincs a léggömbnek, mert nem oda 29