Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-10-25

XXIII. é.* íoIyii síi 43. szám. Pápa, 1896. október 35. mmm^ p • •—_ —— 1 PAPAI LAPOK. Papa varos hatóságának és töbh pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldherg Gyula papirkereskedése Főtér. Laptulajdonos: clr-. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : K.öx*ixieiicly Béla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol ís a hirdetések a legjutányosahban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. fenyvessy Ferenc programi Mult vasárnap délután tartotta meg Fenyvessy Ferenc programmbeszédót a Q-rifT nagytermében, mely zsúfolásig megtelt választókkal, köztük városunk legbefolyásosabb választó polgárai párt- és valláskülönbség nélkül Ä terem közepén emelvén}

7 volt felállítva, melyről először is a helybeli szabadelvű Fetryvessy-párt elnöke Sült József kir. közjegyző beszélt; dicséroleg emelve ki, hogy a közös nagy érdekek biztosítása céljából a függetlenségi liberális választók készséggel támogatják a helybeli szabadelvű Fenyvessypártót (lelkes éljenzés), de különben is helyi városi érdekeink is azt parancsolják, hogy most, mikor alkalmunk nyílt helybeli polgártársunkat képviselőnkül választhatni, ne keressünk idegent, banem csoportosuljunk annak neve körül, a ki eddig is minden tettével, minden fáradozásával ugy viselkedett, mintha képviselőnk lenne. Országos és helyi érdekek nyernek legszebb 'érvényesülést, ha a szabadelvűén gondolkozók vállvetett erővel győzelemre segítik a szabadelvű Fenyvessypárt zászlóját. E párt jelöltjót üdvözli szép szavakkal ós felkéri Fenyvessyt programmbeszédjónek megtartására. Fenyvessy nagy ovaliúk mellet kezdette meg beszédjét. A JELÖLTSÉG ELFOGADÁSA. Egy angol államférfit Méz, a kit midőn Anglia fővárosa London megkínált a képviselőjelöltséggel, ezt el nem fogadta, mert a londoniak őt csak u. n. híréből, politikai elvtársainak dicséreteiből ismerik és nem ismerik hibáit, gyarlóságait; vagy többet hisznek tehát róla, mint a milyen tényleg, vagy többet várnak tőle, mint i. ••••'"•<> kp .es, s igy mindkét esetben csalódhatnak benne a londoniak. Ö pedig a londo niakat megcsalni nem akarja. E miatt ő csak az ő saját kis városában lép fel, a hol hibáival együtt ismerik és ha ezzel együtt szeretik őt, akkor ez nagyobb értékű előtte, mintha az előtte ismeretlen, nagy és hatalmas London ajánlaná fel mandátumát. Szóló ís e szavakkal kezdi meg beszédét. Ha itthon, hol a serdülő ifjúkortól kezdve ismerhetik őt. tehetségének korlátoltsága, erejének gyengesége, és számos hibái dacára mégis bizalommal találkozhatik, akkor ez előtte oly nagybecsű, bogy ezzel szemben városa és választói iránti hűsége csak egy választ adafc vele, azt, hogy Pápa városának polgárai által partes valláskülönbség nélkül kegyesen felajánlott képviselójelöltséget örömmel, büszkén és hálával elfogadja. Hálával fogadja a jelöltséget, mert ezzel Pápa városa t. választói rést törnek azon magyar-latin közmondáson-, nemo prófétáin patria sua. Elismeri, hogy egy „idegen" jelöltnek sokkal jobb a helyzete a helybelinél, mert az idegen, a ki csak a választás idejében jelenik meg polgártársai közt, az magával hozza az érdeklődés, kíváncsiság, sőt tekintély nymbusát. Ennél csík a fényes pontokat látja a választó és nem a sötéteket. Mig ellenben egy „helybeli" az évek boszszu sora alatt önkénytelenül egyik-másik érzékenyebb lelkületű polgártársánál szereplésével féltékenységet, irigységet keltbet; egyik-másik polgártársát, mikor az egyiknek ügyét védi, a másikáét sértheti akarata ellenére. Annál nemesebb aztán, ha egy város választó polgárai ugy tesznek, mint a pápaiak, elfelejtik kegyesen mindé kicsinyes okokat7"^WSz?K, számba sem veszik ezeket, hanem ugy cselekesznek, mint a gondos gazda, a ki a saját földjében felsarj adzó fát korántsem vágja ki azért, mert az a fa gályáival talán akaratlanul is néha megsebezte őt, de ellenkezőleg, jósággal és szeretettel tovább és tovább ápolja, gondjai alá veszi, hagyja jobbau és jobban nőni, mert tudja, hogy ez a fa az o fája, mely ha egyszer gyümölcsöket terem, azokat csak neki termi. Hálájának kifejezése mellett hálával emlékezik meg azon kiváló elvtársáról is, a ki 15 éven át képviselte városunkat, s a kinek azon nemes áldozatkészségét, hogy csakhogy a szabadelvűén gondolkozók tábora itt Pápán ketté neszakadjon, félre állott, e ténytlehetetlen a legnagyobb elismerés hangján fel nem említeni. A PROGRAMM. Ezek után készséggel teljesiti pártelnök felhívását és az időhöz mérten nagy vonásokban igyekszik programmját ismertetni, fisak nagy vonásokban, mert másfél óra alatt az állam élet minden kis részletére ki nem terjeszkedhetik. Ez annyi volna, mintha valaki egy nagy képet egy kis gyertyával akarna megvilágítani. Azt azonban előre is ígéri, hogy programmja illustrálásáuál nem fog hamis szilieket A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Egyformán. — Jer n mezőre, kedvesem ! Jer, kart a karba öltve, Menjünk el lopva, csöndesen A letarolt mezőre ! A táj most már úgyis kihalt, Nem jár a mezőre senki, Jer, zengjünk ott szerelmi dalt! Jer, szabad ott — szeretni 1 Hej, zöld kalász nincs rajta bár S piros pipacs közötte, S nem rejtezhetnénk el ma már Itt-ott vetés közökbe : Ez ég palástja majd befed, Majd elrejt oly szelíden, Mint kék kötény a gyermeket Anyjának az ölében ! -— S elmentünk lopva csendesen A letarolt mezőre, Futó pataknak mentiben Az ut szélén előre. S a merre mentünk, ime lám ! Itt és ott ós amottan, Fel-feltünt egy ifjú s leány Dalolgató csoportban ! S egy hegedűs az ut Mén Rákezd szerelmi dalra, Tán megsejtette a szegény : Sokan mennek ma arra, Kik azt hiszik mindannyian : Nem jár a mezőre senki, S nem látva, sejtve boldogan Lehet majd ott — szeretni ! . , — Mi meg jerünk, szép kedvesem, Jerünk lakomba vissza ! Lassanként immár est Ioszen, A tájat kod borítja . . . Reánk teríti fátyolát Bizalmasan, szelíden ; Borulj te is vállamra hát, S jer, jer lakomba — szivem . . . Dr. Kőrös Endre. Vallomások. Bohém tenuésietü, csepp asszonyka volt, üde és piros, mint a hajnali rózsa. Apró, kacskaringós fürtökbe göndörített haja pikánsul omlott hófehér homlokára, mely alól két nevető, mosolygós szem villogott a fiatal emberre, a ki lábainál térdolt s nézte őt, mint a hivő az oltári szeutséget. — Tehát Őszinte, igaz vallomást akar tőlem Sándor ? — Szeretnék a lelkében olvasni asszonyom. — S ha megbántom a szivét szavaimmal, ha reménytelenséget, kételyt támasztok a lelkében ? . . Hiszen látja, maga olyan heves, olyan féltékeny, olyan . . . Hirtelen elkezdett nevetni. Hangja, mely hasonlított a kis harang csendüléséhez, bezúgta a termet. Kezeit is odaszorította a szivéhez, hogy a uagy, kábító illatú fehér tea rózsa szirmai lenyomultak s szétestek a földön. — En szeretek asszonyom s nekem a lelkem van ez érzelemhez forrva. — Legalább azt hiszi. — Ne kínozzon, Irma, mikor egyetlen szavába kerül, hogy boldoggá tegyen. A heves, melegvérű asszony végigsimította az. ifjú lázban égő arcát kis kezeivel, oda hajolt föléje B a fülébe súgta : — No hát legyen boldog türelmetlen íui, szeretem magát 1 . . És engedte, hogy a két ölelő kar oda fűződjék dereka köré s a mámoros ajkak csókokkal borítsák el gömbölyű karjait. A keblén keresztül do43