Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-10-11

rüen foglalkozik azon épen a fogyasztási adók körül felmerült kérdésekkel, melyek az Ausztriával ívaló kiegyezésnek kiváló alkatrészét képezik. Az a tizenhárom... • • • Elszorul a szív, — megborzad a lélek, — átokká jajdul az ima . . , Arad G-olgothája sötét éjjelében őrjöngő tusát viv a boufi fájdalom: való volt-e ez iszonyat? . . melynek tépő karmai közt megrázkódik minden ideg . . . Mesének is rémes volna, — mesének is iszonytató; a melynek szörnyű tényeit halálával pecsételő — egykor — az a tizenhárom... Hősök voltak mindannyian s bitón haltak mártyrhalált . . , Csillagok hulltanak alá, midőn nagy szivük megszakadt. . . s a dicsőség angyalának babérerdőt kell nevelni — harcaikra — koszorúnak ... . . . Október 6. . . . Sötét éj van, néma csöndnek fojtó köde borong Alpár határain: — „nem riad a kürt . . . zászlók lobogását nem látni a légben . .. nem ragyog a kard fel az égre , . . . . Bagoly huhog . . . bakó bárdja zuhog . . . bitók recsegnek . . . egy-két pribék fon kötelet . . . egy-egy hőssel lesz szegényebb a föld . . . egy-egy szenttel lesz gazdagabb az ég . . . . . . Október 6 . . . Szegény-gazdag hazám! . . a világnak egy megváltója volt csak, ki elszenvedte Golgotha keresztjét: neked jutott tizenhárom . . . E messiások szelleme lebeg Arad kálváriáján, e szellemek lángpallosa áll őrt a hármas bérc felett: koporsót törve, bilincset zúzva, hajnalt gyújtva ezer évnek éjjelére! zálogául egy boldogabb jövőnek: mely jőuifog, mert jőni kell! hisz érette meghaltanak . . , Október 6 . . . Konduljanak meg a harangok, nyíljanak fel a templomok, imádkozzunk buzgósággal. . . és adózzunk hála könynyel . . . Lpborulva szent emlékük koszorúzott oltárain: erősödjék meg a mi lelkünk; tanuljuk meg, hogy kell élni — és hogyha kell, meg is h a 1 ni — érted, miattad haza — s z a b a d s ág ! Soos Lajos. A kocsis jó pofájú magyar volt. A kocsi és szerszám, nem e vidékbeli. Valami félórai vágtatás után, mely alatt egy szó sem repült ki ajkainkon, a kocsis megáll, s fejét hátravetve igy szól: — Ugy-e iliurak, maguk magyarok ? — Azok, még pedig honvédek — Komáromból . . . — Óh, hogy az Isten áldja meg I . . De egy kérésem volna magukhoz . . . — Hát csak ... ki vele ! . . . — Lássák csak, ezek a kutya muszkák még Pest alatt fogtak el a mezőn, a mint a kukoricát vittem haza, s most már két hete, hogy köztük kavargók, s a világért sem tudok megszökni, pedig hát sem az anyjuk ómtól, sem az apróságomtól még csak el sem búcsúzhattam, s már azt gondolom, hogy nem messze lehet Muszkaország, ahová örökre elvisznek, s mi lesz akkor belőlem és kicsinyeimből, ha lehet: eresszenek el, megfizeti ezt maguknak a jó Isten ! . . Összetett kezekkel könyörgött. Mint villámütésre,, egyszerre ugrottunk le a kocsiról ... — Menjen jó bácsi, menjen haza, s ölelje kedveseit . . . Lovaira csapott, s ment, mint a porszem a Az ugodinéppárti" jelölt. A Szombathelyen megjelenő „Vasvármegye" c. lap ezeket irja az ugodi néppárti jelöltről : „Ki ne emlékeznék Orbán Jáuos úrra, a Rudolf-féle gyógyszertár egykori segédjére, a ki nagyon kedélyes egy ur vala s már akkor hanyagul kente a ílastromot, s inkább államférfiúi pályafutásának előkészítésével bajmolóclott. Mi sem természetesebb, mint hogy tx jeles férfiú a függetlenségi párt törhetetlen hívének vallotta magát és csupán azért nem vett részt az aktiv politikában, mert választói jogosultság dolgában szűkölködvén, csak arra kellett szorítkoznia, hogy ijesztően mély basszus hangján elszónokolta : „Tisztelt polgártársak! Éljen a haza!" A közélet ezen jelese rendithetetlen demokrata volt s álláspontját a gyakorlati életben azzal igyekezett érvényesíteni, hogy önmagát kinevezte bárónak s Szombathelyen, a könnyenhivő balekok előtt, mint „báró Orbán János" szerepelt, a ki rokona, öcscse és trónörököse a szegény boldogult Orbán Balázsnak ! Időközben valami sajnos afférba keveredett bele s ezen alkalommal kiderült, hogy a kitűnő férfiú minden a világon, csak „báró" nem és családja a legtávolabbról sem áll semmiféle rokonságban báró Orbán Balázszsal, hanem ezen egész rokonság és báróskodás csak kedélyes cililbitorlás, a mi a demokrácia ismeretes tanaival nem áll egészen összhangzásban. Elvégre eltűnt e vasmegyei földről, a „báró" s különféle patikákban kotyvasztván a különféle tinkturákat és dekokturaokat: megunta a recepturát és felcsapott néppárti államférfinak ! Most „Veszprémi. Hírlap" cimü klerikális laptársunk az alábbi lendületes sorok kapcsán értesít minket, hogy „báró" Orbán János ur az ugodi kerületben képviselőjelölt : „Képviselő] el ölés az ugodi választókerületben. A vármegyénkben egyre erősödő néppárt első hivatalos képviselőjelölése az ugodi kerületben fog megtörténni a napokban. Orbán János földbirtokost, (földbirtoka a holdban van) a néppárt egyik legjelesebb bajnokát, a népgyűlések kitűnő szónokát fogja itt a néppárt hivatalosan jelölni. Orbán a párt központja által is jelöltetett, de a kerület hívei is ragaszkodnak személyéhez. (Ezt már nem hisszük.) Pártkouferenciát idáig Orbán, aki szeptember 2S-án jött le az ugodi kerületbe, kilenc községben tartott és mindenhol érintkezésbe tette magát a kerület irányadó ellenzéki f'óríiaival, a kik a legnagyobb lelkesedéssel fogadták. (Gratulálunk !) Megválasztása, tekintve a kerület lelkes hangulatát, csaknem bizonyosra vehető." szélvész fuvatán, keresztül-kasul a végtelen rónán> csak a porfelhő jelezvén, merre vágtatott, az irányt . . . — Mi pedig pajtások, folytassuk, ahol elhagytuk ! . . . Lekanyarodtuuk újra az országútnak, ezen igazi hazánknak, melyre kilökettünk, s mely igen-igen hosszú, talán — végi eleu.' Különben az egész síkság tele volt egyes, lóraült szökevényekkel, másik lovukat és szekerüket ott hagyván prédául a muszkának. Már előbb kellett volna mondanom, hogy az nj-gyallai iszonytató komisz zsidócsárdában egy pionér barátunkkal találkoztunk, egyedül ülvén a hosszú, kecskelábú asztal mellett, korán reggel — elázva. Első eminensünk volt a 7-ik, akkor első bölcsészi osztályban és most részeg, ki pedig az ifjúság gyöngye volt . • . —• Héj pajtás ébredj, s gyere velünk! . .Nem tudott. Ott hagytuk. Annyit mégis tudott hebegni: — Héj az a nímet, leittara az eszemet a hazáért ! . . A kétségbeesés a legelső zseniket is bukásba löki. A szerencse pedig a legnyomorultabb gazokat is tömj én füsttel veszi körül. Széchenyi megőrült, Teleky agyonlőtte magát, Bach pedig, a barrikádcsináló, két birodalom ura lön. Valóban a végletek érintkeznek ! a negativ és positiv elem. (Folyt, köv.) Örömmel veszünk tudomást — irja a Vasvármegye — másutt tündöklő nagyjainkról s gratulálunk a néppártnak, mely a mi kiérciemült „bárónkat" igy felmagasztalta, s szívesen jegyezzük föl itt, hogy a Rudolf-féle gyógyszertár recepturáján márványtábla fogja jelezni, miszerint a nagy államférfiú egykor ott alakította a pikűákat, ott olvasztotta a butirum cacaot, s ott vegyitett enmaga javára számtalan keserűt, melyeknek mindannyiát a haza javára itta meg !" Alispáni jelentés. Tekintetes törvényhatósági közgyűlés ! A köztörvényhatóságokról szóló 1886. XXI. t. c. rendelkezéséhez képest folyó évi ápril hő Kitol szeptember hó 15-ig terjedő időre vonatkozólag vármegyénk közigazgatási állapotáról, valamint tett intézkedéseimről szerkesztett jelentésemet, hivatalos tisztelettel a következőkben terjesztem elő, Első sorban is szomorú kötelességet teljesítek, midőn bejelentem, hogy vármegyénk köztiszteletben állott s mindenki által nagyrabecsült tiszti főügyésze folyó évi június bó 18-án elhunyt s hogy annak ravatalára a vármegye közönsége nevében egy díszes koszorút helyeztem. A közigazgatás ugy a vármegyei központban, mint a járásokban és a r. t. városokban az általános kívánalmaknak megfelelő volt s oly események, melyek annak rendes menetét megzavarták volna, nem fordultak elő. Ezzel kapcsolatosan bejelentem, hogy Főispán Ur Ö Nagyméltósága vármegyei levéltár uokká Dukovits Istvánt, zirci járási állatorvossá Szűcs Albertet, veszprémi járási utibiztossá Spórer Tivadart, az alispáni hivatalhoz rendszeresített nyilvántartói állásra pedig Vörös Gézát nevezte ki, kik is ezen állásukat mindnyájan elfoglalták s hivatalos működésüket megkezdették, továbbá jelenteni, hogy a nagyméltóságú m. kir. Belügyminiszter ur a törvényhatóságnak a 4-ik aljegyzői állás rendszeresítése tárgyában hozott határozatát jóváhagyta. I. Az ügyforgalom és tevékenység. Folyó évi upril hó 16-tól szeptember hó 15-ig beérkezett: az alispáni iktatóba 123-17 drb., a közig, zoltság iktatóba 435-1 drb., az erdészeti albizottsági iktatóba 126 drb., a kfhágási ügyekről vezetett iktatóba 56 drb., a központi választmány iktatóba 6M drb., a vármegyei árvaszék iktatóba 844-1 drb., a m. gyámi nyilvántartás iktatóba 1543 drb., a tiszti ügyészségi iktatóba 417 drb., a vármegyei pénztári iktatóba 2042 drb., a m. számvevőségi iktatóba pedig 571) drl). A vármegye tiszti főügyészének pénzforgalma ugyanezen idő alatt ült) l'rt 03 krt tett ki. A vármegyei pénztári hivatalhoz a folyó érben postán 2656 pénzeslnvél és utalványon 1-121^1 frt 31 kr és 2 drb arany folyt be s ugyanonnól 3276 pénzeslevél ós utalványon 113161 frt 3'.) kies S drb. arany küldetett, el. A vármegyei tisztikar tagjainak tevékenységéről a folyó évi október hó 4-én megtartandó szánionkérőszék eredményéhez képest a folyó évi október hó 5-éu tartandó közgyűlésünkön fog a jelentés megtétetni. 11. A vármegye háztartása. Mindenek előtt tisztelettel jelentem, hogy a vármegyei házi pénztárt, valamint az abban kezelt egyes alapokat és alapítványokat, a ni. árvaszéki elnöknek, a m. tiszti főügyésznek és a m. számvevőségnek közbenjötte mellett havonként váratlanul eszközölt vizsgálatok alkalmával mindig teljesen rendben s a kezelést kifogástalannak találtam. Folyó évi szeptember hó 15-én kitett: a megyei házi pénztár állaga 1160 frt 14 krt, a házi pénztári tartalék alap állaga 2005) frfc 40 krt, az ntfentartási alap állaga 4380 frfc 6(5 krt. Ugyancsak a fenti időben kitett a m, nyilvános betcgápolási alap állaga 342 frfc 99 krt, a pápai járási közegészségügyi alap állaga 136 frt 74 krt, a körorvosi fizetés alap állaga 718 frt 79 krt, a székház építési alap állaga 2354 l'rt 51 krt, a nyugdíj alap állaga