Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-10-11

all. Ezt a várost képviseli a vármegyében is, a hol Pápa nagy érdekei mellett mindenkor helyt állott; Pápa város polgárai vallás- és párfkülönbség nélkül évek óta hozzá fordulnak, bizalommal, majdnem minden ügyükben, melyeknek csekély erejével igyekezett is mindig megfelelni, bár nem volt a város képviselője; — e város polgáraihoz, a régi barátság fűzi, e város társa dalmi, jótékonysági ügyeiben mindig nagy örömmel vett részt, de viszonzásul Pápa városa mindig eléggé meg nem hálálható jósággal és elismeréssel viseltetett szóló iránt, a lefolyt ezredéves városi ünnepségen is szólót kérték fel a polgárság érzelmeinek tolmácsolására; annyira Össze van már forrva szóló Pápa városával, hogy — tréfásan szólva - még a fővárosi sajtóis, 7iaPá párol van szó — Fenyvessy nevével hozza azt kapcsolatba, még a vicclapok is őtrajzolták Je, mint Pápa követét stb; mi?ulezeket figyelembe véveöPápa városában lép fel, s az országos szabadelvű párt is őt ajánlotta a pápaiaknak. Kéri az ugodiakat, bogy nyugodjanak bele, bogy ő azt a várost, melyben lakik, szeretné képviselni a képviselőházban is. Kincs abban a helyzetben, hogy két helyen is fellépjen, bár ezt is megtenné a párt érdekében, ha nem lenne liberális jelölt az ugodi kerületben. Ue bála Ltenuek, oan ilyen! Örömmel és büszkén jelenti, hogy az országos szabadelvű párt jelöltül Prancsics Norbertet, Győr városának volt képviselőjét ajánlja. Szóló nagy lelkesedéssel szól l''rancsies kiváló érdemeiről, s ő is ajánlja Francsicsot utódául. A megjelentek erre megköszönvén FenyiH'ssynek fáradtságait, s nagy örömmel fogadták el írancsics jelöltségét, melyet hét/ön délután 3 órakor Ugodon kivatalosan is proklamálni í'oguak. A somíóvásárhelyi kerület jelöltje. Az országos szabadelvüpárt központi végrehajtó bizottsága a somíóvásárhelyi kerület liberálisainak dr. Bamberger Bólát ajánlotta jelöltül. Bamberger 1361a született 1855. március 8-ikán Szegeden. Középiskoláit ugyaucsak Szegeden a kegyesrendiek főgimnáziumában kitűnő eredménynyel végezte. Egyetemi tauuiNem is kellett ezt kétszer mondania, mentünk, menekültünk, mint egy szétsiakgatott felhőcske a nap égető sugarai elől. Először azt gondoltuk : hogy a német a konvenció ellenére besoroztál., s ezért kisértetett a táborába, de ez nem valósult, mert bemutatásunk után, valamint előbb be, most Ai/toloncoztatott táborából, s mint valami kisöpört szemetet odadobott a — muszkáknak I . . . Muszka! rémséges egy név volt ez akkoron; mint a Lucifer harca, szt. Mihálylyal. Belemenni, kiadatni oly emberek közé, kik a krumplit, kukoricát, tököt, stb. nyersen eszik, s a nyárfalevélből főzeléket csinálnak 1 Kiknek bendŐjökön még a választóvíz sem fog ki s ha télen a gőzfürdőből kiugranak, a a tó jegére fekve, hasuk odafagy, s pezsgő után nyers halat esznek és még sincs bajuk, no — ilyen emberek közé menni annyi mint — máglyára kötöztetni. Sejtelmünk csalt. Ez hamar bebizonyodott. Alig értünk a muszkasereg utolsó soraihoz, egy elegáns lovas áll meg előttünk, s katonás üdvözlete után igy szól hozzám; — Artillerist? — Honvéd ! . . válaszoltam. — Brávó, brávó honvéd ! . . és hozzátette : „Ohudják Fenger" (azaz szegény magyar!).. Lengyel volt. ü is tudta: mi az, mikor egy nemzet hazáját szétdarabolják, az élőket is eltemetik s nincs föltámadás! . . Aztán elvágtatott. Szavai ugy hangzottak, mint valami — halotti beszéd . . . mányait Budapesten ós részben a külföldön folytatta éi már 1877-ben a budapesti egyetemen a jogtudorságot nyerte el, az ügyvédi oklevelet ugyancsak Budapesten 1879. szerezte meg, miután Ausztriában, Franciaországban, Németországban ós Olaszhonban nagyobb utakat tett, hogy készültségét minden irányban kiegészítse. Mint ügyvéd Budapesten telepedett le, azonban az ügyvédséggel gyakorlatilag keveset foglalkozott, mert tevékenységét majdnem kizárólag a tudományos irodalomnak, ós pedig különösen a gazdasági irodalomnak szentelte. A 80-as évek folyamán a valuta kérdés irodalmi tárgyalása állott előtérben ós B. e kórdós körül forgó vitákban élénk részt vett. Számos cikkei a legelőkelőbb fővárosi napilapokban láttak napvilágot, ós egy hosszabb tudományos tanulmány a reánk nózye oly érdekes olasz valutaviszonyokról a magyar tud. akadémia patronatusa alatt álló Közgazdasági Lapokban szintén az ő tollából került ki. 1889-ben a magyar tudományos akadémia pályadíjat tűzvén ki ugyancsak a valuta kérdés megoldására, Bamberger a pályadijat elnyerte. Ezen nagyobb szabású munka könyv alakjában Budapesten 1890-ben megjelent ós az akadémia elismerésén kívül a szakközönség ós a sajtó kellő móltatásban részesítette. Irodalmi tevékenységét továbbá az adóreform ügyének szentelte. E kérdésben irt cikksorozatai iránya az, hogy a földbirtokot sújtó, mostani egyenes adóiunk leszállításával a jövedelmi adó hozassák be, mely hivatva legyen az eddig még nem elegendő módon adóztatott elemeket szigorúbb eljárás alá venni. Élénk részt vett mindig a magyar közgazdasági társaság vitáiban ós ugyan e társaságban terjedelmes és feltűnést keltő felolvasást tartott a szesz monopóliumról. (1895. január havában.) E monopóliumot csak azért pártolta, hogy oly módon az államnak jobban legyen módjában Majd meg osztrák tiszt vágtatott el mellettünk, megvetőleg végignéz rajtunk s annyi siakramentumot emlegetett minket káromló ajkain, amennyi sohasem volt a világon . . . Mindjobban belementünk a tábor zömébe, közlegények és tisztek szalutáltak. Négy pajtásomnak mondám : — Lám, ezek az emberek hódolnak a szerencsétlenség előtt, — velünk sírnak . . . Óh, a népek gyermekei egymást megértik. Csak a hatalom, és erő a kegyetlen , . . A muszka tábor vége Hetény és Szent-Péternél, az eleje pedig Trencsénnél volt. Irtóztató erő, mind arra rendelve, hogy a magyart végkép letiporja, vagy saját vérében fojtsa meg! ... A nap nyönyörü ; a százezernyi szurony ezerszeresen fürdik s tükröződik vissza az égető napsugarakban; a csillogó fegyvereken parányi zászlócskákkint libeglobog az ezüstszínű ökörnyál, bevonván lepelkint a letarolt mezőket is. Egyes szakaszok különös melodiáju énekeket zengedeztek, primitív képességgel, a honvágy, a családi tűzhely iránti sóvárgó epedéssel. E kettőt a muszka is szereti, azon természetes ösutönnél fogva, mely még a vadak vérébe is be van irva . . . A gyalogság hosszú, pokróc-szövetü, bokáig érő kabátfél éi viselt, melynek két legalsó végét kapocscsal hátulról, könnyebb gyalogolás végett, összekötötte. Alatta pedig csak: alsónadrág. A tisztek is rongyosak voltak. Azt mondták: — meghalni ebben is jó, de ha parádéban vagyunk az atyuska (a cár) előtt, kiteszünk, a magyarokon is , , . a mezőgazdasági szeszipart támogathatni és ezen módon a válsággal küzdő mezőgazdaság sorsán segíteni. 1894-ben a magyar tud. akadémia a tőzsde adó kérdésének megoldására tűzvén ki pályadijat, öt versenytárs közül az ő munkája nyerte el a dijat. E terjedelmes 350 nyomtatott lapra terjedő munka 1895 őszén Budapesten könyv alakjában jelent meg ós ugy a napi lapokban, mint a szaklapokban nagy tetszéssel lett fogadva. E munkában, mely a kérdést szélesen és kimerítően tárgyalja, ugy a tőzsdereformot, mint a tőzsde adó behozatalát sürgeti. E műnek köszönheti, hogy meghívást kapott azon a kereskedelmi minister által tartandó ankettba, mely hivatva volt a tőzsde szabályozásával foglalkozni ós módot teremteni, arra nézve, hogy a tőzsdejáték korlátoztassók és hogy a tőzsdemiveletek által a mesterséges gabonaárhanyatlás megszüntettes8Ók. 1896. január hóban a szegedi tudós Dugonics társaság meghívására ugyancsak nagy tetszéssel fogadott felolvasást tartott, melyben az Alföld gazdasági állapotával foglalkozott. 1896. június havában az ezredéves kiállítás alkalmából megtartott kereskedelmi kongresszuson az egyenes adók kérdésében az előadói tisztet viselte és álláspontját egy hoszszabb írásbeli véleményben, meg egy nagyobb szabású beszédben támogatta. A magyar közgazdasági társulat elhatározván, hogy a millennium alkalmából a főbb gazdasági kérdések mindegyikét egy-egy kiváló szakférfiú által megíratja, B. szintén felszólittatott, hogy a fogyasztási ós egyéb közvetett adók reformjáról szóló terjedelmes részt ő irja meg. E meghívásnak engedve, a munkát megirta; most van épen sajtó alatt és tán még ezen hó folyamán kerül a nyilvánosságra. B. eme munkájában bőven és szaksze—————, — Kolko kanórú Komorn ? (hány ágyú VAA Komáromban?) Kérdi egy tüzér. — Hatszáz ! . . viszonzám. Elnevette magát. És szólt: — Mi kétezerét hoztunk magunkkal! . . Már benn valáuk a sereg szivében, mindenütt zsivaj, lónyerítés, ágyú dübörgés, ének, ima: zugó sáskasereg a. légben. Egy bagázsiás kocsin, melybe négy magyar ló volt fogva, magyar parasztember kocsissal, egy muszka ült, ki bennünket meglátva, a kocsiról leugrott s mindenféle taglejtéssel mutatá, hogy üljünk föl. — Hazánk ellenségétől mitsem fogadunk el! mondám barátimnak és szó nélkül tovább mentünk, rá sem hederitve az őrnagyra, ugy tettünk, mintha nem értettük volna őt, pedig dehogy nem ! . . Néhány pillanat alatt a katonákkal mindent egy rakásra a kocsiból ledobáltatott, s most már parancsolólag monda : hogy üljünk föl, mert különben . . . . — Én majd kapok kocsit, monda: fogadjátok el szegény honvédek e szívességet attól, ki akaratán kívül ellensógtek volt, de most barátotok és bámulótok. Ily lovagias néppel még nem küzdöttünk. Mi a ti bűnötök? hogy hazátokat szerettétek! Ne Moszkvától, hanem Bécstől féljetek ! . . Bog wárn pomiluj! Isten legyen nektek irgalmas 1 . . E nemes szavakra le lettünk fegyvezezve. Forró kézszorítással váltunk el a derék Őrnagytői s ezer Bog pozsvúi közt elválván, beültünk a kocsiba, a táborból ki, a szántóföldekre vágtatván, melyek mindentől megfosztva valának.