Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-02-02

valamelyik tauitó, tehát érdekelt személy, irta. | met elhelyeztem a kajütban, szépen leültem Nehogy e miatt"bárkinek is kellemetlensége legyen' a tanítók közül, eznttal az általam használni szokott (drhs) jegy helyett nevemet írom e cikk alá, s kijelenteni egyúttal azt is, hogy a mit ez ügyben írtam, azt sem bárki­nek felbujtása, de még c>ak információja folytán sem, hanem kizárólag saját iniciati­vámból írtam, s a cikk megírásához nem kel­lett más iuspiráció, minthogy magyarnak ér­zem magamai. A ki a magyar uyelvsorsát, a magyar kultúra érdekeit szivén hordja, az másként uem Írhatott. Dr. Hoffner Sándor. másnap reggel az egész ha .i herauszolt. Ezen a napon, pénteken nagy viharunk volt egész nap ; mintha éreztem volna, ivggel jókor fel­keltem, elvégeztem minden dolgomat és ki­es vártam mi lesz. Da csak rövid ideig élvez­tem e két ágyas szobácska elég barátságos helyiségét, mert nemsokára felmentem a fedél­zetre. Hajónk csakhamar elvégezte a teher- j mentem a fedélz -tre, Benn a kajtitokban siral­szállitmány felvételét és alig észr vehető leg j mas világ volt, künn a fedélzeten roppant ér­mozgásba jött, hogy a kikötőből való kijutás i dekes, a vihar dühöngött, szembe í'ujta az esőt Felhívás az iparosokhoz. A 1896-iki ezredéves országos időleges kiállítás célja: az iparos-tanoncok, segédek és munkásoknak alkalmat nyújtani arra, hogy az ezredéves kiállításon szorgalmuk ós ügyessé­gük eredményét bemutassák, ennélfogva az ipartestület elnöksége felhívja a segéd ós ta­nonctartó tagjait, hogy személyzetüket ezen reájuk nézve üdvös kiállításra ösztönözzék. A kiállítás 1896, évi július hó 15-ón nyí­lik meg, ós augusztus hó 15-ig tart, a kiállí­tásban részt vehet minden egyes segéd ós ta­nonc. A bejelentés a helyi bizottságnál csakis 1896. évi január hó 31-ig. A bejelentett és a kiállításra elfogadott tárgyak csomagolása és elszállítása 1896. évi juhus hó 1-ón a pápai ipartestület, 1894. évi nov. hó 3-án 17 jkv. p. a. megszavazott ösz­szegbol eszközöltetik, a kiállított tárgyak el­helyezésükről és a szükséges asztalok vagy áll­ványokról A kiállítási igazgatóság gondosko­dik, A kiállítók térdijat nem fizetnek. Az éven­ként rendezni szokott tanonc munkakiállitás a folyó évben a régi elemi iskola helyiségében június hó 21-én tartatik, és onnét az egyes kiváló ügyességre valló tárgyak az időleges kiállításra ez után felküldetnek. Az elnökség. után a .csendes Adria sík vizére, a nyílt ten­gerre szálljon. Egy órakor dejeuner vo), mit a hajó ingása mellett némi kis aggodalommal költöt­tem el. Szerencsémre, igen jó helyre kerültem az asztalnál, egy szép ősz férfin mellé, szem­ben velem egy szép 17 éves kisasszony, mel­lette balról az angol kisasszony ; br. Berg és családja Kapuvárról. Azután rnóg jobban megismerkedtünk egymással, De nem igen lehetett élvezni a jó társaságot, mert nem lehetett tudni, kit mikor ér a szerencsétlenség és tanácsos volt szépen, csendesen ülni. Én különben az egész uton jól voltam ós most is egészen jól vag3 T ok. A tengeren sokat ettem, hogy el ne gyengüljek, mert akkor veszve van az ember. Pedig négyszer ettünk napjá­ban, rvggel felkeléskor kávék, vagy theát két tojással és vajjal, 11 órakor 4—5 félét, 4 órakor ozsouna —olyan mint a reggeli— és fél 7 kor estebéd 5-6 félével. Vacsora után dohányzás A pipázóban, vagy zongora szó mellett beszél­getés volt a szalonban, hol Kőrössi bpesti kartárs játszott, vagy a Bergék angol kisasz­szouyn, többnyire magyar darabokat. Némely­kor a baronesse is nógykózre másik hölgygyei. Csütörtökön d. u. Brind.isi-be értünk. 2 óráig állott itt a hajó, mely idő alatt kiszállottuuk rövid időre, egyesek be mentek a városba, ón és a tenger hullámainak sós VIZÉT, de én ál­lottam a harcot, hösiessen ülve, csak egy tár­sam volt még mellettem, és valami fiatal ame­rikaiak, meg egy bécsi társaság, a gazdag Mautner egy pappal ós egy nővel. Mikor a vi­harjavában dühöngött, odajött Battyány grófnő egy alkapitánytól vezetve, ós leült tőlem egy ülósnyire, eg3 r-egy keveset beszélgetve. Tőle tudtam meg, hogy hajónk be fog térni a Zánte kikötőbe, mert A föhercegné, József ÁGOST neje rosszul van. Később tudtam meg, hogy a menykö beleülött az első árbocba. Különben is nagyon lassau haladtunk, 5 - 6 óra hosszat tartott az ut Zánte mellett. — Délután 4 óra­kor értünk oda, horgonyt vetett a hajó, ké­sőbb jól lekötötték, ugy állott mintha sziklán állott VOLNA. Erre fellélegzett az egész társa­SÁG és előjöttek az utasok, ugy hogy az este­bédnól tele volt az étterem, mig délben A 80 első osztályú utas közül alig volt 15- 20 je­len, azok közül is EGYIK például A kalapjába köpte be, amit evett. Másnap reggel szintén jókor keltünk és a fedélzetre mpiitünk egynehá.nyau, köztük a főherceg is, később a npje is — királyunknak unokája—és a többi utas is, A ki csak tehette, okulva A tegnapi tapasztalaton. Pedig A szél igen nagyon fujt és a hullámok szembe csap­kodtak, de legalább nem esett. Legszebb volt a parton sétáltam egy keveset és a hajóról a hajónak utja; a tenger zajló és habzó vize néztem a sok piszkos utcai gyereket, amint gyönyörű kékes színben —calcedon és opál sziu­ktizködtek egymással a ledobott pénzdarabo^ kért, miközben folytonosan daloltak és kia­báltak. A hajó elindulása után az este és éjszaka szép csendesen telt el a ívndes programinál, t. i. semmit se csináltam. Az első nup olvas­tam vagy 2 óra hosszan, de. ugy vettem észre, . 'ír** U'l I ' ,0 &y fárasztó, amire egyik társam figyelmez­LeVel tgyiptOíTIDOl, t <tett is. Én megfogadtam a tanácsot ós ki­Kedves Barátim! Miután a mai délelőtt mondtam, hogy nem írok, nem olvasok stb. pihenésre van szánva, megragadom az alkalmat, A többiek, Írtak azután tn lósitásokat, jngy­hogy benneteket utazásunkról tudósit-salak. I zeteket, de ón nem, m i-t tudom az egészet Triesztből küldölt levelező lapra futtában irt' emlékezetből, aztán nem is volt mit, hanem tudósításom ut-m a meghatározott időnél egy i voltam, amint kidlett lenni — a B Tg báró re­órával hamarább, déli 12 órakor hajóra száll- e^ptjét követve — uinviederátehig faul, de nem tunk és miután két kézi couili-remet és plaide-' i-i vult semmi bajom még akkor sem, midőn ben — mutatva az irányt, miut hatalmas ba­rázdát, mit a haladó hajó hasított A hullámzó tengeren. A Cleopatra kitűnő hajó, 8 éves, a legnagyobb Lloyd hajók közül való : vasárnap találtuk délben a Habsburg hajót, ment haza­FELÉ ós vagy 2 vitorlás, meg gőzös hajót tisz­tességes távolban. Vasárnap helyett hétfőn ÉR­keztünk meg Alexandriába. A zaj borzasztó volt, mert ezek az arabok mind kiabálnak, az­tán a tanárok is sokat beszélnek, mint olyan kevésbbé praktikus emberek Egyenesen A va­súti állomáshoz hajtattunk a Cook omnibuszain ós feiszállottunk a vonatra, mely gyorsan ha­ladt, ugy hogy délben itt VOLTUNK. A „Hotel de N'ü"-ba szállásoltak be. Hzép, csendes fo­gadó, hová a Muskiról — a híg.iépasebb és lár­— Biztos tudomásom van arról, hogy már akkor , . . s még most is Nákó főhadna­gyot szereti. M n~>je nem lehetett, mert egyi­kük sem tudta volna letenni a kauciót. A fő­hadnagynak múltkor, véletlenül hallott szavait most értem csak, — Jól van. En megnyugszom sorsomban s habár megérdemelné: nem fogom magát vádolni soha, azért, hogy tönkre tette s megsemmisítette életemet. Hanem egyre figyel­meztetem — s ezt vésse jól emlékezetébe — a mely pillanatban becsületemben gázolna: meg­semmisítem öt . . , magát akkor sem bántom. Családunk, nevünk mindég tiszteletben s be­csülósben állott s ón nem fogom tűrni, hogy azt bárki is beszennyezze. — Nem akarom, hogy a világ megtudja, hogy közöttünk szaka­dás állott be. Az emb'-reknek mit sma szabad sejteníok. Maga él -szabadon, tetszése szerint, nem fogja senki ellenőrizni, nem fogom kémek" kel konilvétetni. Számláit mint eddig, ügy az­után is kifizetem, s nem szorítom korlátok közé kiadásainak összpgét. — Egyedül csak én fogok őrködni., , a becsületem felett. —- Minden nap f<> gunk találkozni egyszer, az ebédnél, Ha vala­mire szüksége van, küldje kószám a cselédjét, Ilona kezére hajtva szép fejét, hallgatta férje szavait, Egy szó uem jött ajkára. Érezte, tudta aat, fogy élete forduló pontjához árt. Jenő nagyon jól tudott mindent, ö megérezte bűnösségét s szánalmas helyzetét. De mást várt, sokkal rosszabbat. Kezeibe temette arcát s ke­servesen zokogott. A férfi majdnem dühbe jött, de bámulatos önuralma legyőzte indulatát, s ajkán egy percre futó, gúnyos, de keserű mosoly jelent meg. Jenő bevégezte mondanivalóját, meghajtotta magát neje előtt s szobájába távozott. Ilona egyedül maradt gondolataival. Nap­jai ezen időtől kezdve nagyon egyformán tel­tek. Nappal a parknak falevél'el teleszórt ut­jaiu sótálgotott elmélázva, lassú, ringó lépé­sekkel. Erzelemvilága, gondolkozásmódja csen­des átalakuláson ment keresztül. A társaságtól visszavonult s A magányt kereste. Az A délceg főhadnagy végtelenül gyűlö­letes színben tűnt felelőtte. Mit is szerethetett ő azon az emberen, A kinek léhaság az egész élete, a kinek csinos külsejónsaz aranysujtá­sos attílláján kívül nincsen egyebe, Milyen külömbsóg közötte s komoly, ne­mes fór je között! De későn veszi észre . . , Ilona naponkint, rendesen találkozott férjével, Mindennap látta annak nemes, hideg arcát, mely kissé halványabb lett, s karcsú egyenes alakja kissé meghajolt. Szegény Ilona, látta ezt, őrülten szerette már férjét, s félt, remegett a gondolattól, hogy elveszítette öt — örökre. Megkisérlé néhány­szor a közeledést. Kérdéseire, Jenő udvariasan telelt; de midőn vége volt az ebédnek, felál­lott, meghajtotta magát neje előtt s lassú lép­tekkel távozott. Nemes bizalmát elveszítette, hajthatatlan volt. Lelkén egy féreg rágódott, mely pusztu­lással fenyegette. Ilona szemeibe pedig könyck gyűltek, fájó, keserű könyek, a késő megbánás könyei. 0 csinálta e kinos helyzetet, önmaga vetette el sorsát; kesereg egy elhibázott élet felett 3 lelkét kínozza, marcangolja az önvád. Legked­vesebb mulatsága, ott ülni a nyitott ablak meb lett, nézni a haldokló természtteb, hallgatni ft költöző madarak végbuosuját, amint a magas­ban elvonulnak., egy szebb, melegebb hazába. Ott éri az alkonyat is az ablaknál; köny­nyü öltözete nem védi meg eléggé a hűs őszi levegőtől) mely átjárja testét, s mégis ott ma­rad, fázva, álmodozva. Lent a helységben lassan kigyúlnak a Világító mécsesek s csendes némaság váltja fel ft nappali zajt. Az égről & csillagok fénye bo­csájt halvány világot a fák ritkuló lombjaira. Azután megszólal a cigányok hegedűje s egy bús nótának akkordjait hajtja fel a szellő. Olyan fájón, meghatóan búg w "a. xióUt

Next

/
Thumbnails
Contents