Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-02-02

valamelyik tauitó, tehát érdekelt személy, irta. | met elhelyeztem a kajütban, szépen leültem Nehogy e miatt"bárkinek is kellemetlensége legyen' a tanítók közül, eznttal az általam használni szokott (drhs) jegy helyett nevemet írom e cikk alá, s kijelenteni egyúttal azt is, hogy a mit ez ügyben írtam, azt sem bárkinek felbujtása, de még c>ak információja folytán sem, hanem kizárólag saját iniciativámból írtam, s a cikk megírásához nem kellett más iuspiráció, minthogy magyarnak érzem magamai. A ki a magyar uyelvsorsát, a magyar kultúra érdekeit szivén hordja, az másként uem Írhatott. Dr. Hoffner Sándor. másnap reggel az egész ha .i herauszolt. Ezen a napon, pénteken nagy viharunk volt egész nap ; mintha éreztem volna, ivggel jókor felkeltem, elvégeztem minden dolgomat és kies vártam mi lesz. Da csak rövid ideig élveztem e két ágyas szobácska elég barátságos helyiségét, mert nemsokára felmentem a fedélzetre. Hajónk csakhamar elvégezte a teher- j mentem a fedélz -tre, Benn a kajtitokban siralszállitmány felvételét és alig észr vehető leg j mas világ volt, künn a fedélzeten roppant érmozgásba jött, hogy a kikötőből való kijutás i dekes, a vihar dühöngött, szembe í'ujta az esőt Felhívás az iparosokhoz. A 1896-iki ezredéves országos időleges kiállítás célja: az iparos-tanoncok, segédek és munkásoknak alkalmat nyújtani arra, hogy az ezredéves kiállításon szorgalmuk ós ügyességük eredményét bemutassák, ennélfogva az ipartestület elnöksége felhívja a segéd ós tanonctartó tagjait, hogy személyzetüket ezen reájuk nézve üdvös kiállításra ösztönözzék. A kiállítás 1896, évi július hó 15-ón nyílik meg, ós augusztus hó 15-ig tart, a kiállításban részt vehet minden egyes segéd ós tanonc. A bejelentés a helyi bizottságnál csakis 1896. évi január hó 31-ig. A bejelentett és a kiállításra elfogadott tárgyak csomagolása és elszállítása 1896. évi juhus hó 1-ón a pápai ipartestület, 1894. évi nov. hó 3-án 17 jkv. p. a. megszavazott öszszegbol eszközöltetik, a kiállított tárgyak elhelyezésükről és a szükséges asztalok vagy állványokról A kiállítási igazgatóság gondoskodik, A kiállítók térdijat nem fizetnek. Az évenként rendezni szokott tanonc munkakiállitás a folyó évben a régi elemi iskola helyiségében június hó 21-én tartatik, és onnét az egyes kiváló ügyességre valló tárgyak az időleges kiállításra ez után felküldetnek. Az elnökség. után a .csendes Adria sík vizére, a nyílt tengerre szálljon. Egy órakor dejeuner vo), mit a hajó ingása mellett némi kis aggodalommal költöttem el. Szerencsémre, igen jó helyre kerültem az asztalnál, egy szép ősz férfin mellé, szemben velem egy szép 17 éves kisasszony, mellette balról az angol kisasszony ; br. Berg és családja Kapuvárról. Azután rnóg jobban megismerkedtünk egymással, De nem igen lehetett élvezni a jó társaságot, mert nem lehetett tudni, kit mikor ér a szerencsétlenség és tanácsos volt szépen, csendesen ülni. Én különben az egész uton jól voltam ós most is egészen jól vag3

T

ok. A tengeren sokat ettem, hogy el ne gyengüljek, mert akkor veszve van az ember. Pedig négyszer ettünk napjában, rvggel felkeléskor kávék, vagy theát két tojással és vajjal, 11 órakor 4—5 félét, 4 órakor ozsouna —olyan mint a reggeli— és fél 7 kor estebéd 5-6 félével. Vacsora után dohányzás A pipázóban, vagy zongora szó mellett beszélgetés volt a szalonban, hol Kőrössi bpesti kartárs játszott, vagy a Bergék angol kisaszszouyn, többnyire magyar darabokat. Némelykor a baronesse is nógykózre másik hölgygyei. Csütörtökön d. u. Brind.isi-be értünk. 2 óráig állott itt a hajó, mely idő alatt kiszállottuuk rövid időre, egyesek be mentek a városba, ón és a tenger hullámainak sós VIZÉT, de én állottam a harcot, hösiessen ülve, csak egy társam volt még mellettem, és valami fiatal amerikaiak, meg egy bécsi társaság, a gazdag Mautner egy pappal ós egy nővel. Mikor a viharjavában dühöngött, odajött Battyány grófnő egy alkapitánytól vezetve, ós leült tőlem egy ülósnyire, eg3

r-egy keveset beszélgetve. Tőle tudtam meg, hogy hajónk be fog térni a Zánte kikötőbe, mert A föhercegné, József ÁGOST neje rosszul van. Később tudtam meg, hogy a menykö beleülött az első árbocba. Különben is nagyon lassau haladtunk, 5 - 6 óra hosszat tartott az ut Zánte mellett. — Délután 4 órakor értünk oda, horgonyt vetett a hajó, később jól lekötötték, ugy állott mintha sziklán állott VOLNA. Erre fellélegzett az egész társaSÁG és előjöttek az utasok, ugy hogy az estebédnól tele volt az étterem, mig délben A 80 első osztályú utas közül alig volt 15- 20 jelen, azok közül is EGYIK például A kalapjába köpte be, amit evett. Másnap reggel szintén jókor keltünk és a fedélzetre mpiitünk egynehá.nyau, köztük a főherceg is, később a npje is — királyunknak unokája—és a többi utas is, A ki csak tehette, okulva A tegnapi tapasztalaton. Pedig A szél igen nagyon fujt és a hullámok szembe csapkodtak, de legalább nem esett. Legszebb volt a parton sétáltam egy keveset és a hajóról a hajónak utja; a tenger zajló és habzó vize néztem a sok piszkos utcai gyereket, amint gyönyörű kékes színben —calcedon és opál sziuktizködtek egymással a ledobott pénzdarabo^ kért, miközben folytonosan daloltak és kiabáltak. A hajó elindulása után az este és éjszaka szép csendesen telt el a ívndes programinál, t. i. semmit se csináltam. Az első nup olvastam vagy 2 óra hosszan, de. ugy vettem észre, . 'ír** U'l I '

,0

&y fárasztó, amire egyik társam figyelmezLeVel tgyiptOíTIDOl, t

<tett is. Én megfogadtam a tanácsot ós kiKedves Barátim! Miután a mai délelőtt mondtam, hogy nem írok, nem olvasok stb. pihenésre van szánva, megragadom az alkalmat, A többiek, Írtak azután tn lósitásokat, jngyhogy benneteket utazásunkról tudósit-salak. I zeteket, de ón nem, m i-t tudom az egészet Triesztből küldölt levelező lapra futtában irt' emlékezetből, aztán nem is volt mit, hanem tudósításom ut-m a meghatározott időnél egy i voltam, amint kidlett lenni — a B Tg báró reórával hamarább, déli 12 órakor hajóra száll- e^ptjét követve — uinviederátehig faul, de nem tunk és miután két kézi couili-remet és plaide-' i-i vult semmi bajom még akkor sem, midőn ben — mutatva az irányt, miut hatalmas barázdát, mit a haladó hajó hasított A hullámzó tengeren. A Cleopatra kitűnő hajó, 8 éves, a legnagyobb Lloyd hajók közül való : vasárnap találtuk délben a Habsburg hajót, ment hazaFELÉ ós vagy 2 vitorlás, meg gőzös hajót tisztességes távolban. Vasárnap helyett hétfőn ÉRkeztünk meg Alexandriába. A zaj borzasztó volt, mert ezek az arabok mind kiabálnak, aztán a tanárok is sokat beszélnek, mint olyan kevésbbé praktikus emberek Egyenesen A vasúti állomáshoz hajtattunk a Cook omnibuszain ós feiszállottunk a vonatra, mely gyorsan haladt, ugy hogy délben itt VOLTUNK. A „Hotel de N'ü"-ba szállásoltak be. Hzép, csendes fogadó, hová a Muskiról — a híg.iépasebb és lár— Biztos tudomásom van arról, hogy már akkor , . . s még most is Nákó főhadnagyot szereti. M n~>je nem lehetett, mert egyikük sem tudta volna letenni a kauciót. A főhadnagynak múltkor, véletlenül hallott szavait most értem csak, — Jól van. En megnyugszom sorsomban s habár megérdemelné: nem fogom magát vádolni soha, azért, hogy tönkre tette s megsemmisítette életemet. Hanem egyre figyelmeztetem — s ezt vésse jól emlékezetébe — a mely pillanatban becsületemben gázolna: megsemmisítem öt . . , magát akkor sem bántom. Családunk, nevünk mindég tiszteletben s becsülósben állott s ón nem fogom tűrni, hogy azt bárki is beszennyezze. — Nem akarom, hogy a világ megtudja, hogy közöttünk szakadás állott be. Az emb'-reknek mit sma szabad sejteníok. Maga él -szabadon, tetszése szerint, nem fogja senki ellenőrizni, nem fogom kémek" kel konilvétetni. Számláit mint eddig, ügy azután is kifizetem, s nem szorítom korlátok közé kiadásainak összpgét. — Egyedül csak én fogok őrködni., , a becsületem felett. —- Minden nap f<> gunk találkozni egyszer, az ebédnél, Ha valamire szüksége van, küldje kószám a cselédjét, Ilona kezére hajtva szép fejét, hallgatta férje szavait, Egy szó uem jött ajkára. Érezte, tudta aat, fogy élete forduló pontjához árt. Jenő nagyon jól tudott mindent, ö megérezte bűnösségét s szánalmas helyzetét. De mást várt, sokkal rosszabbat. Kezeibe temette arcát s keservesen zokogott. A férfi majdnem dühbe jött, de bámulatos önuralma legyőzte indulatát, s ajkán egy percre futó, gúnyos, de keserű mosoly jelent meg. Jenő bevégezte mondanivalóját, meghajtotta magát neje előtt s szobájába távozott. Ilona egyedül maradt gondolataival. Napjai ezen időtől kezdve nagyon egyformán teltek. Nappal a parknak falevél'el teleszórt utjaiu sótálgotott elmélázva, lassú, ringó lépésekkel. Erzelemvilága, gondolkozásmódja csendes átalakuláson ment keresztül. A társaságtól visszavonult s A magányt kereste. Az A délceg főhadnagy végtelenül gyűlöletes színben tűnt felelőtte. Mit is szerethetett ő azon az emberen, A kinek léhaság az egész élete, a kinek csinos külsejónsaz aranysujtásos attílláján kívül nincsen egyebe, Milyen külömbsóg közötte s komoly, nemes fór je között! De későn veszi észre . . , Ilona naponkint, rendesen találkozott férjével, Mindennap látta annak nemes, hideg arcát, mely kissé halványabb lett, s karcsú egyenes alakja kissé meghajolt. Szegény Ilona, látta ezt, őrülten szerette már férjét, s félt, remegett a gondolattól, hogy elveszítette öt — örökre. Megkisérlé néhányszor a közeledést. Kérdéseire, Jenő udvariasan telelt; de midőn vége volt az ebédnek, felállott, meghajtotta magát neje előtt s lassú léptekkel távozott. Nemes bizalmát elveszítette, hajthatatlan volt. Lelkén egy féreg rágódott, mely pusztulással fenyegette. Ilona szemeibe pedig könyck gyűltek, fájó, keserű könyek, a késő megbánás könyei. 0 csinálta e kinos helyzetet, önmaga vetette el sorsát; kesereg egy elhibázott élet felett 3 lelkét kínozza, marcangolja az önvád. Legkedvesebb mulatsága, ott ülni a nyitott ablak meb lett, nézni a haldokló természtteb, hallgatni ft költöző madarak végbuosuját, amint a magasban elvonulnak., egy szebb, melegebb hazába. Ott éri az alkonyat is az ablaknál; könynyü öltözete nem védi meg eléggé a hűs őszi levegőtől) mely átjárja testét, s mégis ott marad, fázva, álmodozva. Lent a helységben lassan kigyúlnak a Világító mécsesek s csendes némaság váltja fel ft nappali zajt. Az égről & csillagok fénye bocsájt halvány világot a fák ritkuló lombjaira. Azután megszólal a cigányok hegedűje s egy bús nótának akkordjait hajtja fel a szellő. Olyan fájón, meghatóan búg w "a. xióUt