Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-09-13

egyikének emlékéhez némi csekélységgel járuljunk. 1 A kath gymnasium évkönyvei tanúságot tesznek arról, hogy Deák Ferenc, a legkitűnőbb magyar államférfiak egyike, a gymu. II. osztályát az ISI J

/

2 •évben ezen intézetben végezte, De hát ki volt Deák Ferenc, hogy ezen jelentéktelen tényt is meg akarjuk örökíteni? Deák Ferenc, 1803-ban okt. 17-én Söjtörön, Zalám egy ében született tekintélyes, régi nemes családból. Atyja földbirtokos volt s gyermekeit gondos nevelésben részesité. Atyja korai halála után bátyainak, Deák Antalnak, Zala megye követének gondviselése alá jutott. Tanulmányait a vidéki kisebb iskolákban, ezek kozott Pápán végezte, Győrött jogot s bölcsészetet hallgatott. Ezután Pestre ment joggyakornoknak s letévén az ügyvédi vizsgát, vissza-! ment Zalába, hol megyei tiszteletbeli ügyész, majd árvaszéki jegyző, utóbb elnök s táblabíró lett. Mi dón az 1825-iki országgyűlésen megindult a szabadelvű ellenzéki mozgalom és Széchenyi is megkczdeote reíorineszméinek hirdetését, Deák azonnal csatlakozott a mozgalomhoz éa alapos jogi ismeretei, erélye, higgadt gondolkozása és hathatós szónoki tehetsége által nemcsak megyéjében tűnt föl, hanem csakhamar az egész országban elterjedt hire. Deák még nem érte el a 30-ik életévét, midőn bátyja Antal, gyönge egészsége miatt a követségtől visszalépett, a megye közlelkesedéssel öcscsét küldte helyébe Pozsonyba. Bátyja követtársainak, kik távozása folott sajnálkoztak, testvéri büszkeséggel előre mondta: „Küldök helyembe olyan fiatal embert, kinek kis ujjában több tudománya és képessége vagyon, mint az én egész valómban." Deák azonnal Pozsonyba érkezte után tevékeny részt vett az országgyűlés tárgyalásaiban és rövid idő alatt vezére lőn az ellenzéknek. Első beszédét 1833-ban tartotta s ezen beszédben szive egész melegével felkarolta a testvér lengyel nemzet ügyét. Az urbén kérdésekről, a földmivelő osztály állapotának javításáról s a magyar nyelvről folytatott tárgyalásokban tevékeny részt vett és szava e kérdések elintézésében rendszerint döntő volt. Az 1839-iki országgyűlésen pártját oly erólylyel, ügyességgel és bölcseséggel vezérelte, hogy annak a kormány előtt is nagy tekintélyt szerzett éa némi közeledést is létesített a nemzet és a kormány között. 1848-ban Deák, Batthyányi kérésére s az ország óhajára, elvállalta a minisztériumban az igazság ugyi tárcát. Azonban a megkezdett törvénykezési munkálatokat csakhamar megszakították a bekövetkezett események, melyeknek Deák higgadtsága sem birt gátat vetni, s midőn belátta, hogy nem képes a békítő rendszabályok keresztülvitelére, irtózván az ország ügyének kockára tételétől, annak sorsát Kossuth Lajos kezébe helyezte, s visszavonult zalamegyei jószágára s a szabadságharcot követő szomorú időszakot 1854-ig Kehidán töltötte. Az 1849—49-iki szabadságharcunk után az absolutizmus uralma nehezedett hazánkra, melyet e 12 évi szomorú időszak alatt a győítes ellenfél megfosztott onállóságátál, felfüggesztette törvényes alkotmányát s erőszakos módon intézte ügyeit. Végre 1861-ik évi április 2-ára összehívták a magyar országgyűlést azon célból, hogy az uralkodó és nemzet kozott kiegyezés, vagy egyetértés jöjjön létre. Azonban az mindjárt nem sikerült. A Magyarországnak adott uj alkotmányt az országgyűlés el nem fogadhatta, hanem Deák Ferenc felirati javaslatát küldték Bécsbe, melyet azonban ott visszavetettekDeák készített második feliratot, melyben alaposan megcáfolja a bécsi politikusok érveléseit és nem nyugodott addig, mig 1867-ben megtörtént a kiegyezés, az ország visszanyerte alkotmányát s ő Felségét, I. Ferencz Józsefet június 8-án királylyá koronázták. A kiegyezés után az első magyar felelős minisztériumban Deák semmi méltóságot el nem fogadott, ő csak egyszerű polgár s törvényhozó akart ! maradni. Mindazonáltal egy ideig még döntő befő- lyást gyakorolt az ügyekre, ugy, hogy tulajdonké- 1 pen tárca nélküli miniszter volt cím és fizetés nélkül. J Lassankint azonban visszavonult a közügyek- 1 tői, szívbaja kezdett rajta erőt venni, a nagy férfin 1 szenvedése folyton növekedett, melytől a halál 187ü-ik 1 évi jan. 28- ós 29-ike közti éjjelen váltotta meg. ' Tetemei febr. 3-án az egész nemzet mély gyásza s 1 a külföld őszinte részvéte közt helyeztettek a kere- • pesi-uti temetőben örök nyugalomra. Deák Ferenc hazaszeretete, páratlan jelleme, bölcsessége, önzetlensége s államférfiú, képessége által egyaránt kitűnt. Semmi munka sem volt reá nézve terhes, ha abból szeretett hazájára a legcsekélyebb haszon háromolhatott. Nem volt ő oly lenyes szónoki tehetséggel megáldva, mint Kossuth, de szavai a szellemre gyakoroltak hatást. Deák maga csak fontos tárgyakban szólott s ekkor szólott bölcsen, kiineritőleg, mindenkit megnyugtatókig. Tudta mindenki, hogy ő a hazafi, hazáját szereti szivének minden csöppjével; hogy neki, a uőtelennek, a haza egyetlen szerelme; tudta mindenki, hogy hozzá, mint okos, méltányos és kíméletes emberhez a kormánynak s az országgyűlési egyéneknek is bizalmuk és személyes szeretetreméltóságánál fogva, vonzalmuk van. 0 minden párt tiszteletét birá s az általa sáncai közül több alkalommal kivert konzervatív párt futva is éljent kiáltott neki. Deák Ferenc kétségtelenül a legnemesebb, a legnagyobb törvényhozója és államférfia volt hazánknak, kit az isteni gondviselés éppen a legválságosabb időben adott nekünk. Ö volt hazánk ezredéves alkotmányának a legönzetlenebb és leghatalmasabb védője; az Ő nagy szelleme teremtette meg Magyarország alkotmányának uj, rendithetlen alapját a melyen az uj életre ébredt Magyarország Ausztriával oldalán európai nagyhatalommá lett. Kevés ember tevékenysége vált oly áldásossá, mint Deák Ferencé, kit az a szerencse is ért, hogy nagy alkotásának eredményét is megérte és nemzete háláját még életében kiérdemelte, fölruházván őt „a haza bölcse" megtisztelő elnevezéssel. O volt az első magyar, kinek ravatalánál Magyarország királynéja térdre borult, kinek halálhírére koronát királyunk könnyezett, kit az egész nemzet a maga halottjának ismert el. Talán ez volt az első eset, mikor a magyar nemzet százados átkától megmentettuek látszott és múltjával ellentétben nagy fia iránt még életében és halála után a bála és őszinte szeretet adóját lerótta. Századokon keresztül nagy és önzetlen lelkű fiait e nemzet maga Ítélte el, tette hontalanná, kitörölte emlékéből, hagyja poraikat idegen hantok alatt nyugodni: ez az első eset, mikor nem koronás főt ez egész nemzet meggyászolt, sirhelyéről törvényhozásunk gondoskodott. Legyen áldott emléke, legyen neki könnyű e föld, melynek gyermekeit fölszabadította! Ha az idő vasfoga föl is emésztette életét, mely népünket kibékítette királyával, szelleme maradjon mindig közöttünk és védelmezzen meg bennünket a hálátlanság bűnétől, Öntsön lelkünkbe ragaszkodást nemzetünk nagy fiai iránt. Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Ez azon nagy férfiú, kinek emlékét táblával akarjuk megörökíteni. Hulljon le azért a lepel, hadd hirdesse ezen kő hazánk legnagyobb fiának, a haza bölcsének és atyjának, Deák Ferencnek nagy nevét! A szobor átadása a városnak. Az utolsó állomás a honvédszobor volt. Mire a menet ideért, már akkorra a Széchényi teret óriási közönség lepte el, s különösen gyönyörű, színes képet mutatott a színház előtti elzárt tér, hol városunk előkelő hölgyközönsége ! várta a menetet. A Hymnuszszal kezdődött itt az ünnepély, melyet az egész közönség énekelt. Ezután Csomasz Dezső lépett a szobor előtti emelvényre, s szépen csengő érces hangon, lelkesen szavalta Lampérth Gézának, a mi jeles poétánknak gyönyörű alkalmi költeményét, melyet hatalmas éljenzés és zugó tapsvihar kisért. Az ihászi-i csata emlékét méltató ünnepi beszédet Habala Péter egyetemi tanár tartotta, ki maga is részt vett az ihászi-i csatában. Megható volt hallani az ősz tanárnak, — ki 16 éves korában az ihászi-i csatán kivitt még 12 ütközetét a szabadságharcnak küzdötte végig — érdekes visszaemlékezését. Gyönyörűen fejtegette a szobor hivatását, mely — ngymond — a szabadság, egyenlőség és testvériség szent eszméiért vivott harcban elesetteknek van szentelve, s igy e szobor maga is e szent eszmék örökkévalóságát hirdetendi. Hosszas éljenzés kisérte az ősz szónok beszédét, mely után a veszprémi honvédegylet derék elnöke dr. Halasi Vilmos rövid beszéd kíséretében elhelyezte a szoborra a bajtársak koszorúját. A pápai bölgjek koszorúját Sült Józsefné tette le a szoborra lelkes éljenzés közepette. A koszorúk letétele után Fenyoessy Ferenc otthagyta az elnöki széket, helyettesül Osváld Dániel polgármestert kérve fel, s az emelvényre lépve a következő beizéd kíséretében adta át a szobrot Pápa városának. Elérkezett immáron az idő, hogy programmunkhoz hiven, e szobrot átadjuk, birtokába és tulajdonába bocsássuk Pápa városának és őriző gondjaira bízzuk azt a mindenkori érdemes hatóságnak. E szobor a nemzeti kegyeletnek és a hazáért, alkotmányos szabadságért küzdés nag}' erényének kőbe, márványba, bronzba megörökített szent apotheozisa. Az az ifjú művész; a ki ihletett vésőjével az ősmagyarok turul madarának védő szárnyai alatt odafaragta a szoborra azt az öreg bonvédet, a ki meghal a hazáért, s azt a másikat, a ki zászlóval küzd, fárad, harcol a hazáért, — az az ifjú művész jól eltalálta és jól kifejezte e szobornak jelentőségét. Igenis, meghalni a hazáért, ha kell és küzdeni, fáradni, harcolni érte, ha a sors igy akarja, de soha semmi körülmények közt ki nem adni kézből a zászlót, mely a honszeretetnek, az alkotmányos szabadságnak és a koronás király iránti hűségnek a zászlója: — ez a hazát biztosító erő, ez a nemzetet fentartó hatalom. E zászlót — jól énekli a nemzet lantosa — ránk hagyták egy erős átok alatt. „Átok alatt, hogyha elpártolunk attól, ne legyen az Isten istenünk azontúl." (Lelkes éljenzés.) Es az Isten, a magyarok nagy istene, a ki velünk volt ime egy ezredéven át, megfogja hallgatni az első ezredévnek e percben itt ünneplő magyarságának esdeklését; hogy álljon e szobor, mig földünkön alkotmányos szabad magyar haza áll. Állj on szerényen bár külsejével, de büszkén jelentőségében. Es lásson mindenben boldog dicső országot, s benne viruló, szerencsés vármegyét és várost. (Zajos éljenzés.) Van szerencsém ezennel a szabadságharc Pápa mellett vivott ütközetének a honalapítás ezredik évében emelt honvédszobrot Pápa városának kegyeletes megőrzés feltétele mellett örökébe boesájtani. Tartsa meg Isten a királyt, s a Hazát." Lelkesült éljenzés és a zenekar harsonája mellett vette át Osváld Dániel polgármester a szép honvédszobrot és hálával emlékezett meg Fenyvessy Ferencről, kinek első sorban köszönheti Pápa városa a hazafias kegyelet e szép emlékmüvét, mely a városnak is díszéül fog szolgálni. Ezzel az ünnepség emelkedett hangulatban véget ért. A bankét. Az ünnepélynek méltó és fényes befejezése volt a bankét, mely este a „GrifP'ben tartatott. Fényes társaság gyűlt egybe s a (

3 sorban, felállított asztalokat nem kevesebb, mint 150. személy ülte körül. A mi ez estének legnagyobb