Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896
1896-08-30
A vízvezeték megvalósítása. Nem a vízvezeték fontosságáról vagy szükségességéről írok, hisz erről azon cikkek után, melyek a vízvezeték ügyében e lapok hasábjain mintegy 16 év óta időnkint megjelentek, ujat irni lehetetlen, s azon egyhangú határozat után, melyet a városi képviselőtestület főtiszt, és mélt. Gyurátz Ferenc ur indítványára 1892-ben hozott, egyáltalán irni fölösleges. Hanem megkísértem a vízvezeték gyakorlati megvalósításának kérdését lehetőleg minden oldalról megvilágítani, s igyekezni fogok rámutatni arra az útra, melyen városunk ezen legfontosabb kérdése megoldásra, a város lakosainak legáltalánosabban érzett szükséglete kielégítésre vihető. Azon leszek, hogy számításaim lehetőleg reálisak legyenek, mert nincs rosszabb, szerintem, mint kecsegtetni, habár jóhiszemüleg, a publikumot csekély költséggel, hogy valami czél megvalósításába belevigyük, s mikor már a határozat megvan, akkor ébredni annak tudatára, hogy a megvalósításra előirányzott összegek elégtelenek. A 140.000 frtos kölcsön, melyet néhányan 120,000 frtban akartak fölvenni, s mely még jelen összegében sem elégséges, szolgáljon számításainknál intő például. A Walser-féle költségvetés szerint 190,000 frt szükséges arra, hogy a Tapolca vizét a forrástól városunkig bevezessük, s itt az utcák elágazása szerint vízvezetéki hálózatot létesítsünk. Farhas Kálmán kir. főmérnök áltat ajánlott változtatások (nagyobb csőátmérő s a tervbe rajzolt csőhosszak szerinti átalakítása a költségvetésnek) 17,553 írttal növeli a kiépítési költségeket. Ugy de ugyancsak ő szerinte „az egységárak oly magasak, hogy a vizrnű — ha nyilvános árlejtés utján adatik ki — lényegesen kisebb költséggel lesz kiépíthető." Azt hisszük, elég reálisan járunk el, ha a nyilvános árlejtés utján megtakarítható összeget akkorának vesszük fel, mint a mekkora a főmérnök ur által ajánlott változtatások összege, más szavakkal a végösszeget meghagyjuk változatlanul 190,000 írttal. Ezen 190,000 í'rtnyi összeghez járul még a malmok kártalanítása. Ha tekintetbe vesszük, hogy egy lóerőuyi veszteséget 600 írttal szoktak kárpótolni, s hogy a tervezet szerint körülbelül fél lóerönyi (0.48) az a veszteség, a mit a malmok a vízvezeték létesítése által szenvedni fognak, sőt a meder kitisztogatásával s a partok kijavitgatásával még ez is elkerülhető, inkább magasan, mint alacsonyan számítunk, ha a Tapolcafőtől Pápa városáig üzemben levő malmok kárpótlására 10.000 frtot veszünk fel, annyival is inkább, mert ha sikerül valóságai a malmoknak a jelenlegi vizmenuyiséget továbbra is biztosi tani, a kártalanításra fölvett összeg elesik. A realitás kedvéért tartsuk meg azonban számításainknál az e cimen fölvett 10,000 frtot. 200,000 frt tehát az az összeg, mely a vízvezeték létesítésére szükséges ; szükséges azonban még néhány ezer forint oly célból, hogy a vízvezetéknek a garanciális évek lejárása után beállható romlásait azonnal kijavíttathassuk a nélkül, hogy az évi költségelőirányzat változást szenvedjen, mely tehát tartalékalapul szolgáljon addig is, mig évi megtakarításokból ilyent teremthetünk; e célra vegyünk föl 20,000 frtot, mely Összeg mind addig, mig szükség nem lesz rá, a takarékpénztárban kamatoztatandó. 220,000 frt szükséges tehát a vízvezeték létesítésére, a malmok kártalanítására, s tartaléktőke teremtésére; lássuk mennyibe kerül az üzemben tartás? A vízvezetékhez a tervezet szerint semmiféle gép nem szükséges, mert a viz esése a forrástól váTosunkig oly nagy, hogy városunk legmagasabb pontján is majdnem 10 méterre nyomja fel a vizet. Az üzemben tartáshoz tehát csak az szükséges, hogy a csőhálózat esetleges bajait azonnal kijavítani kép g emberünk legyen kéznél s egy ilyen okleveles egyén fizetésére kell 1400 frt; mellékszükségletekre, kisebb javításokra számithatunk még 1600 frtot, vagyis összesen évi 3000 frt szükséges a vízvezeték üzemben tartásához, nem értve bele természetesen a magánházak vezetékeit. A 20,000 frt tartaléktökén s ennek kamatjövedelmén kívül szükséges azouban még más uton ís gondoskodni tartalékalap teremtéséről, mert meglehet hogy az évi 1600 frt s a 20,000 frt kamatja a vízvezeték fennállásának 3-ik vagy 4-ik évtizedében nem lesznek elégségesek, s leghelyesebben járunk el, ha erre a célra évenkint 1000 frtot teszünk félre, a mi azután minden körülmények közt biztosítékot nyújt, s a mivel még azon célt is elérjük, hogy az ötven év lefolyásával egy igen tekintélyes tartalékalap birtokában leszünk. Ha ugyanis a legkedvezőbb esetet vesszük fel, hogy t. i. az évi 1600 frt elégséges a vízvezeték tatarozására, akkor 20,000 fit/ä 1 ^ 0 ^ kamatozást számítva, 50 év alatt kamatos kamatjával együtt felnő 117,000 írtra; az évenkint tőkésítendő 1000 frt pedig, szintén 3 V 2 %-os kamatozással, 135,000 frtra; vagyis ez esetben 50 év múlva több mint harmadfélszázezer frtnyi tartalékalap képződnék. Ha pedig vesszük a kevésbé kedvező esetet, hogy t. i. az évi 1600 frt a javítgatásokra nem elégséges, tehát a tartaléktőkék kamataihoz kell nyúlni, s igy az egyenletes kamatozás folyamata megszakad : még ez esetben is elég tekintélyes tartalékalap gyűlik össze 50 év alatt, dacára annak, hogy a vízmű egyes részei folyton javitva s újítva lesznek 220,000 frt egyszer s mindenkorra, s 4000 frt évenkint: ezek képezik a vízvezeték létesítésének reális szükségleteit. Hogyan történjék most a megvalósítás ? — a város maga vegye-e kezébe, vagy részvénytársaság utján csináltassa meg, vagy engedje azt a vállalkozónak? Lássuk a számítást mind a háromnál. Ha a város maga csináltatja meg, vagy eladja regale kötvényeit — föltéve, hogy a per ujabban is a város javára dől el — vagy kölcsönt vesz föl. Az a kölcsön, melyet a város legutóbb a pesti hazai első takarékpénztárnál contrahált, 4.9% törlesztéses kamatozást 96-os árfolyammal számítva, kerül a városnak 5.1%-ba. Egy ujabb, 50 év alatt törlesztendő kölcsönnél, 5 % . 0 t számítva, fizetni kellene a 220,000 frt után törlesztéses kamat cimen 11,000 frtot. A szükséglet lesz tehát 1., a 220,000 frt törlesztéses kamata 11.000 frt 2., az üzemben tartás költségei 3.000 „ 3., tartaléktőke gyarapítására évenkint 1.000 „ Összesen: 15.000 frt Ha részvénytársaság veszi kezébe a vizvezeték megvalósítását, ekkor a költségek következőleg alakulnak : A 220,000 frt részvény jegyzésére csak ágy számithatunk, ha a részvényeknek legalább 5 % adőmentes kamatozást biztosit a város; kell abiztositáB, a mint erre a Walser részvénytársaság igazgatója sürgönyében is utal, mert e nélkül senki sem fog részvényt jegyezni s kell legalább Ö%, mert a budapesti tőkepénzesek nem lesznek hajlandók ennél alacsonyabb kamatábra ideadni pénzüket, mikor 4y 2 % kamatozásra még mindig kaphatnak tőzsdei forgalom tárgyát képező papírokat, melyeknél esetleg árfolyam nyereségük is lehet. 5% kamat mellett, 50 évi törlesztést véve fel alapul, hogy t. i. akkora a társaság a vízvezetéket átengedhesse a városnak — 0.46 % a törlesztési hányad; vagyis az első évben 1012 frt áru részvényt kell kisorsolni, ha azt akarjuk, hogy a 220,000 frt tőkét a részvényesek 50 év leforgása alatt visszakapják. 220.000 frt törlesztéses kamata lesz tehát 12012 frt. Az évi üzemben tartás a részvénytársulatnál egészen más alakot ölt mint a városnál; megmarad a 3000 frt a vízvezeték üzemben tartására, az 1000 frt. tartaléktőke teremtésére, melyre részvénytársulatnak is csak ugy szüksége van, mint a városnak, de ehhez jönnek kiadások, melyek a részvénytársulatot, mint ilyet, illetik, s melyek összege hozzávetőleg a következő lenne : a) helyiség bére (fűtés és világításra) 200 frt b) könyvelő 1000 „ c) pénztárnok 1000 „ d) pénzbeszedő szolga 500 „ e) nyomtatványok 100 „ f) vezérigazgató tiszteletdija 300 „ g) igazgatósági s felügyelő bizottsági tagok tiszteletdija 300 frt h) vegyes 100 „ i) állami adó 2300 „ j) községi, megyei stb. adó 2100 „ 7900 írt A részvénytársaságnál az évi kiadások tehát ilyen formán volnának összegezhetők: 1., a 220,000 frt törlesztéses kamata 12,012 frt 2., az évi üzemben tartás költségei 3,000 „ 3., tartaléktőke gyarapítására évenkint 1,000 „ 4., a részvénytársulat évi kiadásai 7,900 „ összesen: 23,912 frt Megengedem, hogy e számok némi változásnak lehetnek alávetve; de annyi kétségtelen, hogy a részvénytársaság által eszközlendő üzemben tartás jelentékenyen többe kerül, mintha a város építteti ki és tartja a vízvezetéket üzemben; meri mig az utóbbi esetben a regié évi 15,000 frt, az előbbiben évi 23900 frt: tehát évenkint körülbeiül 9000 írttal, az évi dij 2 / 3-ával kerülne többe a város lakosságának a viz, ha azt a részvénytársaságtól nyerné, mintha azt maga a város nyújtja lakóinak. És micsoda előnye van a részvénytársulati kezelésnek a városival szemben ? — semmi; ellenben hátránya annál több. Ha a vízvezetékhez gépek volnának szükségesek; ha gépészek megragadása, szénszállítása, egyéb szükségletek beszerzése volna kérdésben: föltétlenül alkalmasabb volna részvéuytársulat a kezelésre, mint a nehézkes közigazgatási gépezet. De minderről nincs szó; a viz bejön minden gépi segítség nélkül,— egyedül arra kell ügyelni, hogy a csőhálózat valahol meg ne romoljon; beszerzések nem szükségesek, s igy a városi tanács s illetve a gazdasági tanácsos csak alighogy érintve vannak a vízvezeték berendezése által. Ellenben nagy nehézségekbe ütközik a vízvezetéki dijaknak beszedetése a részvéuytársulat által. Még ha a viz diját szabályrendelet szabja is meg: akkor is az egyesektől szedendő dij behajtása nehézkes, bosszantó és részben kivihetetlen, ha csak a város a magára vállalt garanciánál fogva épen ugy nem bánik cl ezen dijakkal, mintha azok is a városi pótadó részét képeznék; már pedig igy állván a dolog, sokkal jobb, ha a város közvetlenül ahoz a forráshoz nyul, a melyhez közvetve nyúlnia kellene t. i. a pótadóhoz. Ugyanez az eset forog fenn, ha a város nem rész vény társulattal csináltatja meg és tartja üzemben a vízvezetéket, hanem átengedi az egészet a vállalkozónak, s maga csak a vízdíj beszedését vállalja magára s az össszeg befolyását garantirozza. A vállalkozó 25000 írtra számítja az évi szükségletet s ehhez képest állapítja meg a vízdíjakat, melyek kötelezők volnának mindenkire, akár vezeti be a vizet házába, akár nem, vagyis a viz ez esetben is 66°/ 0-kal többe kerülne, mintha a város maga adja a vizet lakosainak. A három módozat között tehát legolcsóbb az, ha a város maga építteti ki és tartja üzemben a vízvezetéket. Es még egy dolog vau, ami, mondhatjuk döntő arra nézve, hogy a város maga vegye kezébe az ügyet, t. i. a tartaléktőkének kérdése. Ha a vízvezetéket részvénytársulat vagy vállalkozó épiti ki és tartja üzemben, 50év múlva átkapja ugyan a város a vízvezetéket, de már avult állapotban, a melynek fenntartása és javítása kétségkívül többe kerül, mint az első években. Tartaléktőkének átadására, még ha ezt szerződésileg akarná is biztosítani a város s ilyen pontot a részvéuytársulat vagy a vállalkozó elfogadua is, számítani alig lehet; hisz annyi módja vau annak, hogy a tartaléktőke az utolsó években, mikor már nagyobb bajtól tartani nem kell, ugy elolvadjon, hogy a város annak nyomát is alig lássa. Ellenben, j ha a város maga tartja üzemben a vízvezetéket, a mellett, hogy évenkint 2 / 3-ával olcsóbban adhatja a vizet, oly tartaléktőkét teremthet magának, mely a vizmű folytonos jókarbau tartására, a közönség miuden megterheltetése nélkül képesiti. Kérdés most már csak az, mily uton gondoskodjunk az évi 15,000 frt fedezéséről: vízdíjakat
