Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896
1896-07-12
XXIII. évfolyam. j—iám iám ntwHTf -ntr -j rr'itfiwwihifía ,T~»—•nMírrír 38. szám. Pápa, I89ö. július 13. PÁPAI LAPOK. Päl )a város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969,, hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldbérg 'Gyula papirkereskedése Főtér. A pápa-csornai vasút menetrendje. Feljajdult a közvélemény azon menetrend ellen, a melyet a m. kir. államvasutak igazgatósága határozott el Pápa ós Osorná közt az uj vasúton. Főpanaszunk volt, hogy a reggeli vasút osak 10 órakor érkezett volna Pápára. Az államvasutak igazgatósága persze a budapest- ós bécsi gyorsvonathoz akarta a menetrendet szabni, ezt kivánta a helyi érdekű, vasút igazgatósága, ezt kivánták a földesurak és több község ós e mellett szólt a forgalmi politika is. De fájdalom, mindez érdek a mi érdekünk ellen volt. Ezt kellett valahogy megváltoztatni ós elérni azt, hogy Csornáról a vonat már reggel 7 órára Pápára érkezhessék, hogy az egész Rábavidók minálunk találja meg piacát, vásárolja be szükségleteit ós délután visszamehessen haza. Ezt kivivni a tanács kiküldte a város kérvényével Lampérth Lajos főjegyzőt és Mészáros Károly főkapitányt, a kik midőn tegnapelőtt megjelentek Fenyvessy Ferenc városi képviselővel a minisztériumban, ott a kérő deputációból köszönő küldöttség lett, mert a kereskedelmi kormánysürgősen intézkedett volt ós megváltoztatta a már kiadott menetrendet, móg pedig, oly értelemben, a hogy mi kértük. És ezzel a pápa-csornai vasút menetrendje városunk érdekében és városunk javára lett megállapítva. Hálával és örömmel adjuk tudtul e kedves hírt, köszönetet mondva érte a kereskedelmi kormánynak. Laptulajdonos : clr*. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : Tv ö r> ITI e ív cl.y JBéla. Iskolai értesítők. Iskoláinktól egymásután érkeznek be hozzánk a tanév-végi beszámolók, az iskolai értesítők. Mint a pénzintézetek szokás szerint a naptári év elején, ugy e kullur-intézeteink az év derekán terjesztik az érdeklődő nagy közönség elé mérlegeiket. Ha a sajtónak meg van a maga el' ' •"• " : "telessége a pénzintézetekkel és igy ezek mérlegeivel szemben, ugy fokozottabb mértékben kell, hogy gyakorolja ezt az ellenőrzői jogát a sajtó a kultur-intézetek működése és ezek mérlegei felett. Örömünkre szolgál e mérlegek átvizsgálásánál városunknak az iskola terén való jeleutékeny haladásáról tauuságot tennünk. Az utolsó pár évben iskoláink mind gyakrabban vették igénybe városunk áldozatkészségét ós a város csak a legutóbbi, mult heti közgyűlésen is fényes példáját adta annak, hogy mikor iskoláink gyarapításáról, gyámolitásáról van szó, akkor a kultúra követelményei mellett még a financiális szempontokat is másodrangúaknák tekinti. Annyival jobbau esik tehát, hogy az értesítők átvizsgálásánál, különösen egybevetve az előző évi értesítőkkel, arra a tapasztalatra jutottunk, hogy városunk áldozatai nem vesznek kárba és méltó célokra lettek fordítva amaz eszközök, a melyeket a város iskoláink majd mindegyikének juttatott. Lapunkban tehát ismertetni fogjuk a szerkesztőségünkhöz beérkező értesítőket, figyelmébe ajánlván azokat a szülőknek és a tanügy minden barátjának. A pannonhalmi szent Benedekrend vezetése alatt álló helybeli r. k. gymnasíum értesítőjét gondos szerkesztésben teszi közzé Pető Menyhért igazgató. Nagyon érdekes mű teszi különösen értéElőfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol ís a hirdetések a legjutányosabban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. késsé az Értesítőt. Bakonyvári Ildefonz tanár nagy tanulmányra mutató értekezést irt magáról a gymnasiumról a pálosok idejében. Tudvalevőleg a bencék előtt a pálosok szerzete birta a gymnasiumot. Innét nevezik nálunk a bencések templomát még ma is a „fehérek" templomának. (A pálosok ruhája fehér volt.) Városunk történetének egy rendkívül érdekes részét fogja megtalálni az olvasó Bakonyváry müvében, melyet gondos nyelvezet és nagy tanulmány jellemeznek. A tanári testület tagjai a lefolyt évben voltak: Pető Menyhért igazgató, Schultz Vendel, Bakonyvári Ildefonz, Serédi Dénes, Mohácsi Pál, Stanics Fttlgent, Bausz Teodorik és Hannig Gyula világi. Az intézetnek volt az év végén 139 növendéke, kik közt nem magyar anyanyelvű mindössze csak 8 volt. Az I. osztályban volt 53, a IL-ban 37, a III.-bau 30, a IV.-ben 19 növendék. Ezek közül legjobb előmenetelt tauusitottak és minden tantárgyból jeles osztályzatot nyertek a következők: Az I. osztályban Kreutzer Ferenc; a II.-ban Horváth Olivér, Krausz Jenő, Meilinger Lipót, Pollermann János, Prauer Ervin és Zsigmond Gyula, a III. osztálybau gr. Esterházy Pál, Röder Ede, Stern Ernő; a IV. osztályban Rupert Rezső. A polgári leányiskola értesítőjét Nayy Gabriella igazgató szerkesztette dicséretreméltógonddal. Az év történetének leírását találjuk első helyen, melyet az intézet millenáris emlékünnepén elmondott három beszéd követ. A tanári kar rendes tagjai az igazgatónőn kivül Benozelits Erzsébet, Jakubovich Marianna, Vnger Izabella, Baráth Mari, Herz Dávid, vsO-áty Zoltáu. A növendékek létszáma az év végén 168 volt. Ez ÖsszA PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Kérdem. Kérdem a szellőtől, Kérdem a madártól, Vándorló felhőtől, Osillag sugarától, Kérdem: hogy szeretsz-e? A szerelem álma Meglátszik-e rajtad ? Sóhajt-e utánnam Édes eper ajkad? Nem felel rá egy se . . . Izenetet küldök Mindannyitól hozzád, Óh I de a várt választ, Vissza soh'se hozzák; Mindannyi oly néma . . . Kérdésemre: csak a Vándorló felhőnek Könye csordul néha . . . Óh e könyek titkát Értem, és tudom már! . . Temetőbe vágyom: Hol a nyugalom vár, Hol az a hant föd bó: Mely alatt elnémul A szív lüktetése . . . Bár ez a vágyott perc, Ne sokáig késne ! . . . Nem kórdelek többé , . . Soos Lajos. A Mnóci Mikesek. — A >Pápai Lapok« eredeti tárcája. — Irta: Antal Elek. I. Az öreg bánóéi Mikes Menyhért egyre-másra követte el az óriási bolondságokat. Végiglapozta egyszer egy tarokkal sem agyonüthető unalmasságu télen a család dohos pergamentjeit. Akkor hibbant meg benne valami. S a mig bújta azokat az elsárgult lapokat, aprónként rájött, hogy tisztes ősei közt az volt a leghalvérübb legény, a ki egy asszonyért otthagyta a püspökséget — s aztán csak el sem vette. Csodálkozott rajta, hogy az ő rusnya, aluvó vére eddig még nem rnozdult meg. A könyvesház szivárványos ablakán alig csillant meg már az égperem mögé sikló nap ragyogása, a mikor felütötte a fejét a kacskaringós, kövér cirádáju bötük közül. Mintha unni kezdte volna azokat a hosszú lére eresztett színtelen krónikákat, melyeknek minden harmadika ígyen végződik: „Nemzetes bánóci Mikes Pál uram (vagy Péter uram) kitsapongó élete okáért javaitól, az öszveséktől megfosztani parantsolődik." Megtörülte kezefejével a szemét, a mi bizony belékáprázott az iromba betűk buvásába. — Közönséges dolgok, közönséges dolgok. Hanem azért csak előkereste a gyújtót, a lámpát pedig fölemelte az asztal alól. Vigyázva kapatta tűzre a kanócot s a gyújtót megcsóválta, elfútta és még akkor is megtapogatta üszkösödő fejét. Gsak ugy merte elhajítani a tenger papirhalmaz mögé. — Kell valamit találnom, kell, ha mondom. Talált is. Abban a poros tekercsben, a mit utoljára hagyott, annak a nemes férfiúnak az élete volt megírva, a ki valahogyan kinőtt a többi apró átalány nagyságok közül. Átolvasta a bizarr meséjét és megbecsülte' azt az egyetlen ősét, de azért orrolt is rá. A tisztes férfiút, — a ki most már ildomos fehér csontváz és a bolond dolgokat sugó szivéből egy gyüszüuyi hamu vált, — Johannes Bánóczy de Bánoc et Mikesnek hívták. Abban a hajporos, régi világban belebujt egy szál meggyszínű vidergóba egy szép német asszony szép szeme kedvéére — csizmához szokott lábát keszegorru topánba erőszakolta és bajusztalan képpel hordta föl az ételt Bécsben egy asszonynak, kinek piciny, páros ámorgödröcske volt az arcán. Volt ennek a szép német asszonynak mindene a világon, még férje is, ámbátor ez utóbbi nem igen jött számitásba. Osak az asszonyka jó óráiban merészelt körötte esetlenkedni. Az ámorgödrÖcskés asszony házánál Johannes Bánóczy de Bánoc et Mikes egyszerűen Jean névre hallgatott. Szívesen hallgatott — sokáig.