Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-06-28

Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jóltni Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények, küldendők, Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Köler. Városunk és a kultúra. Üdvözöltük annak idején városunk képviselőtestületét azon egyhangúlag hozott határozatáért, mellyel városunknak két kultúrintézményt biztosított, mert nem a puszta számítás művét láttuk e határozatban ; nem azon előnyök kalmár mérlegelgetését, melyek az állami polgári leányiskola s az állami tanítóképző intézet révén városunk lakosságára hárulnak : de láttuk a nevetés és oktatásügy iránt való igaz lelkesedést, láttuk annak a magasabb felfogásnak érvényesülését, mdy szerint nemzetünknek osak a szellemi tökéletosülés képes életjogát az ellenséges népek között biztosítani. Ez az, a miért oly melegen, üdvözöltük a város képviselötesületét, ez az, a miért elismeréssel adózunk ezúttal is annak tagjai iránt. Yalóban ritka egyértelműséggel nyilatkozóit meg a város közönségének képviselete az április 25-iki gyűlésen arra nézve, hogy a miniszternek a küldöttség által kifejezett kívánalmait városunk hozzájárulására nézve föltétlenül meg kell adnunk ; nem volt egy diszszonáns hang, mely a kultúránkra hozandó ujabb áldozattól való idegenkedésnek kifejezést adott volna, nem volt v. képviselő, a ki az állandó választmánynak a fölajánlásra vonatkozó javaslatát ellenezte volna. Igaz, hogy vita volt — de nem a fölajánlás mérve, hanem tisztán csak a hely kérdése flott, léhát csak oly kérdés Fölött, mely a kultuszkormányt c.^ak annyiban érdekli, hogy a területnek kívánt nagysága meg van-e vagy nincs? Igen helyes \olt épen ezért külön választani a két dolgot s in egei r Laptulajdonos : Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : Körmendy Béla. Előfizetések és hirdetést dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol ís a hirdetések a legjutányosabban felvétetnek. A lap ára: Egész óvre ß frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr, — Egyes szám ára 15 kr. tenni az ajánlatot a kormánynál, hogy az a most már három év óta kínlódó ügyet végre valnhára dűlőre vigye s meghagyni a telekkérdést a város belügyének, melynél a lakosság s különösen a taníttató szül k igényei első sorban az irányadók. Nem bocsátkozunk atelekkérdés fejtegetésébe s mint a küldöttség nem tett, ugy mi sem teszünk javaslatot. A kérdés. lapunkban annyira meg volt már vitatva, másrészt a döntés annyira az érdekelt köröktől függ, hogy fölösleges volna e tekintetben ismételten állást foglalnunk. Egyáltalán nem tulajdonítunk e kérdésnek oly elsőrangú fontosságot, hogy indokolva látnók az izgalmat, mely e kérdés tárgyalásánál némelyeken erőt vesz; mert bárhol legyen is felállítva a leányiskola s később az állami tanítóképző iutézet: városunknak minden részére s lakosságának minden rétpgére csak előnyös lesz az. Epen azért, mivel a kérdés nem oly rendkívüli fontosságú, arra kérjük a képviselőtestület tagjait, ne engedjék magukat lázba hozni egyik vagy másik hely érdekében. Tekintsék a hely kérdést nyugodtan: ianüyijl és pénzíif/i/i szernponi'lóZ 3 ha e tekintetben nem érhetünk is el — előreláthatólag —oly egyértelmű határozatot, mint a hozzájárulás fölajánlásánál, a leszavazott s illetve leszavazandó kisebbség nyugodjék meg minden keserűség nélkül a határozatban annyival is inkább, mert az eddig ajánlott helyek mindegyike tényleg megfelel a tanügyi kívánalmaknak. A fő az, hogy kult'urintézeteink meglegyenek s erre, az ügy jelenlegi előrehaladott stádiumában biztos reményünk lehet, melynek csak minél előbbi teljesültét óhajtjuk. A pápa-csornai vasútról. Végre valahára elkészül ezen vasutunk. Küzdöttünk érte évekeu át, áldoztunk rá eleget és most rövid időn meg is lesz ünnepélyes megnyitása, de sérelmeink vannak. A napokban volt. ugyanis városunkban a vasutigazgatóság egy tagja, illetőleg a vasutat finanszírozó Magyar Kereskedelmi Bank egy küldöttje, hogy a menetrendnek városunk érdekében megállapítása fölött velünk értekezzék, Sajuosan értesültünk tőle, hogy a Magyar Állam Vasutak igazgatósága oly menetrend-tervezetet hozott javaslatba, hogy vonat egy nap csak egyszer, a déli órákban érkeznék Pápára ós kora délután indulna vissza Csornára. Nekünk az ellen uem lehet kifogásunk, hogy Csornára mikor megy és onnan mikor indul vissza vonat, ha két vonat lesz naponként De akár ennyi, akár csak egy vonat lesz naponként, azt elengedhetlennek tartjuk, hogy Pápa városa — mint a vasútra legtöbbet áldozó és Veszprénimegyével is áldozatot hozató — érdekei legyenek első sorban figyelembe véve a vasúti menetrendnél. Elengedhetlen érdeke városunknak az, hogy mindennap reggel 6 —8 óra között érkező és délután 4—6 óra közt visszainduló vonata legyen, még az esetben is, hogyha csak egy vonatjárat les/.; ha pedig két vonat leend, akkor lehet még déli, vagy esteli érkezés is. Városunk azzal semmikép sem elégedhetik meg, hogy csak legyen csornai vasutunk, de annak menetrendje Pápa vidékét elvigye Pápáról máshova, hanem inkább annak kell megtörténni, hogy Pápa észak-nyugat vidékét A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Lehajlott a rózsabokor . . . lotf a rózsabokor tört ága, Mind elhervadt, szertehullott virágú. Már senki sem köt bokrétát belőle: Gondozója messze elment, Örök bucsut vett tőle. En Istenem, de minek is még élnemV . . . Búra hajlott egyetlenegy reményem. Mind elhervadt, szertehullott virága, Temetőben nyugszik, a ki Gondot viselt reája. Csörgey György. Azt mondják . . . Azt mondják az emberek, Minden lényt elszeretek. A szókét — a barnát, A hűségest — a csalfát. De a pletyka mind hazug, Nekik sincsen igazuk. Sötét szem —• kökény szem, Csak a szép kell énnékem. A leány az mind hamis, Hamis vagyok magam is. Ugy teszek, ha tehetek, Menyecskét is szeretek. Gonosz, A gyorsírásról és gyorsírókról. — A >Pápai Lapok» eredeti tárcája. — írta: Hoffner Jenő. A civilizációval mindenben karöltve jár a gyorsaság. Nézzük meg azokat a jámbor falusi atyafiakat, kiket a művelődés még nem hódított mes-, kik még a maguk természetes, mesterkéietteu egyszerűségében élnek, — mily lassú, méltóságteljes a beszédük és minden munkájuk, Sőt még nekünk kisvárosiaknak is nem kismértékben szokatlan az a szemkápráztató gyorsaság, melyet « fővárosban, még a fővárosiak járásában is tapasztalunk. A civilizáció haladásának minden nemzetnél talán legpontosabb és legmegbízhatóbb fokmutatója az, hogy mennyire ment át a nemzet tagjainak köztudatába az a hires közmoudás, hogy az idő pénz. Miután pedig tulajdonképeui művelődésről csakis a gondolatok n'xirózása: az írás feltalálása óta lehet szó, s művelődés írás nélkül el sem képzelhető, természetes, hogy a művelődéssel aráujosan fejlődött az irás is. Könnyen belátható, hogy a gyorsírás feltalálása már a kultúrának magas fokát feltételezte, s mire a régi hieroglifektől, vagy az ősmagyarok történetében is szereplő rovásoktól az élőbeszéd sebességével versenyző írásig eljutottak, sok-sok időnek kellett lefolynia. Nem lehet itt célom a gyorsírás őstörténetének ismertetése, de a ki ennek felkutatását tűzi céljául, az valószínűleg feun fog akadui a 45-ilc zsoltár második versének következő mondatán : „Az én nyelvem gyorsírónak tolla." Eddigelé még uem sikerült megállapítani, vájjon a zsoltár szeut szerzője a Gabelsberger-Markovits vagy a Stolze-féle gyorsirási rendszernek volt-e követője, s igy nem tudhatjuk, hogy melyik rendszer gyorsaságával versenyzett ama nyelvnek pergése. E zsoltárok egy maliciozus magyarázója minden áron azt akarta kimutatni, hogy e mondatban női nyelvről vau szó. Az egyiptomiak hieroglif írása után már nagy haladás volt e téren az, midőn a hangok jelölésére az egyenes vonal különböző összetételeit használták, melyekből lassanként a mai betűk keletkeztek. Természetes, hogy ezek a régi lassú képírással szemben már gyorsírás számba mentek. De az emberi elme ezzel a fényes vivmánynyal sem elégedett meg, s addig fáradozott, addig tört előre, míg el nem érte azt a nagy és nehéz célt, hogy az élőszót „röptében a térhez igázza." A gyorsirási irodalom terén számtalan munka foglalkozik a gyorsírás eredetével: hol kezdték, kik kezdték; s megírták már többen a magyar gyorsírás történetét is, melyből azt látjuk, hogy már sokfelé a világon nagy mérvben elterjedt és kifejlett a gyorsírás, midőn aunak 26