Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-06-21

XXIII. évfolyam. S5-. szám. Pápa, 1396. jiuiiiis 31. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Riadóhivatal: Goldbevg Gyula papirkereskedéso Föl Ar. Laptulajdonos: di'. Fenyvessy Ferenc, Felelős szerkesztő : KLörrmiencly Bóla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol ís a hirdetések a legjutányosabban felvétetnek, A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Egészségügyünk. (drlis.) Városunkban ismét felütötte fejét a különböző gyermekbetegségek egész sora, s a rendőrséghez egyre-másra órV.'znek be az orvosi jelentések ragályos bei 0

ségek eseteiről. A kanyaró már valósággá

1 járványszerüleg lépett fel, s szórványosan gyan, de elég sok esetben fordult már elő vörheny, hökhurut, sőt difteritisz is. Hát ugy látszik, városunk sehogy sem tudja elkernlui e betegségeket s nem mulhátik el egyetlen esztendő sem, hogy az anyák eme rémei meg ne követelnék a maguk áldozatait. Elszomorító jelenség ez városunk beléletében, s a mi leginkább aggaszt minket e részben az az, hogy évek hosszú sora óta jóformán semmi javulás e tekintetben városunkban nem lapaszialható. Városunkban az egészségügyet illetőleg eddigelé még iniudig csak a repressio terén történtek intézkedések s ezek csak arra szorítkoztak, hogy az egyes betegedési esetekben orvosi gyógykezelés utján lehetőleg a baj elhárittassék, de az eféle --' ,'.fcegsógekHt megelőző s azok fellépésének gá'r, • vető valamely lépés rendészetünkben nem 1- jfcént. Pedig ha valahol, ugy épen az egészségügy terén kell, hogy kiváló szerepe legyen a, preventív rendészetnek; s mély bölcsesóg rejlik a klasszikus költő szavaiban: sero medicina paratur. Városunkuak sokfelé ágazó teendői között nincs egyetleuegy sem, mely fontosabb és életbevágóbb volna, mint épen a közegészség ügyét szolgáló és annak javítását célzó intézmények létesítése. 8 mégis városunknak az utolsó évtizedben tapasztalható fejlődésében a közegészségügy volt legjobban elhanyagolva, ez a mi tanácsunknak mostoha gyermekét képezte. Valami jelentékenyebb lépés e tekintetben a járváuvkórház felépítése óta aligha törtónt s arra hála Istennek még fennállása óta nem is volt szükség. I Nem akarunk különféle rekriminatiókkal kellemetlenkedni, de annyi tény, hogy vároBunk legutóbbi években való előhaladása inkább a luxus körébe tartozó alkotásokban mutatkozott. Kellemes érzés mindenesetre a mi pompás makadám utunkon vógigkocsizva visszagondolni arra a régi, rossz, testet-lelket összerázó kocsinkra, mely annak helyén volt, és jól esik szemünknek a tetszetős aszfalt gyalogjárdákkal behálózott utcáinkon végignézni, de hát inkább sajgott volna még egy pár esztendeig az a néhány száz tyúkszem, hadd mérgelődtünk volna még egy ideig rázós ntaink miatt és azt a temérdek pénzt, a melyet a város e célokra fordított, szenteltük volna elsőbbrendü és sürgősebb szükségek kielégítésére. Nincs most itt sem a helye, sem az ideje annak, hogy városunk egészségügyi programmját felállítsuk, de egyébként is olyan természetűek az e téren felnijiülö szükségletek, hogy azok communis opinio gyanáut, minden, városunk sorsa iráut érdeklőd) polgárnak köztudatába mentek már át; s csak a folyton napirenden levő ós közbeszéd tárgyát képező eminens jelentőségű alkotásokat említjük itt meg, a vízvezetéket, a csatornázást, és a kórház ügyet. Örömünkre szolgál, hogy ezek egyike a vízvezetéknek létesítése érdekében a városi tanács az utolsó id'íben elég tevékeny volt, s hogy az előmunkálatok ez idő szerint is serényeu folynak a Walserféle vízmű létesithetóse iránt. Rövid idő múlva itt lesz az ideje annak, hogy képviselőtestületünk is fontolóra vegye e kérdést ós véglegesen határozzon ezen, városunk jövőjében oly nagy fontosságú ügyre nézve. Ha a vízvezeték majd ez utón létesül, akkor ugy leszünk ezzel, mint a gazdag ember az ő millióival: csak az első millió megszerzése kerül sok fáradságba ós verejtékbe, az első könnyű szerrel hozza maga után a többi milliót. A vízvezeték lesz a mi városuuk egészségügyének, városunk jövőjének első, fundamentális milliója; ha ez meg lesz, majd magától fog utáua jönni a többi, és ezek közt a csatornázás is. Az utolsó hónapok nagy örömünnepeiben az ezeréves Magyarország jelszava vezetett bennünket minden lépésünknél; e jelszó alatt ünnepeltünk ós örvendeztünk multunk dicsőségein. Most végeztünk az ünnepekkel; a multak emlékének szentelt ünnepek után jöjjön el a jövőnkért való küzdelmek komoly munkája; az ezeréves Magyarország zajos ünneplése után lássunk hozzá a csendes, zajtalan munkához, s e muukában első jelszavunk legyen: *az egészséges Magyarországul A hitelszövetkezetekről. fi. Mult cikkünkben igyekeztünk kimutatni, hogy a hitelszövetkezetek áldásásos hatásúak ugyan mindeu kis tőkével dolgozó földmivesre, kereskedőre, iparosra — de mégis — foglalkozása sajátságos termés'.ete folytán — leginkább az iparos osztály az, mely a hitelszövetkezetek megalkotásától a maga részére legtöbb jót remélA PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. A magyarok.*) — 1896. jun. 8. Kürtök riadoznak . . . való-e, vagy álom ? Daliás leventék tüzes paripákon ! Piatalok, vének, — mind oly büszke, délceg .. — Ezek a honszerző párducos vitézek ! Pónyes csatarendben a hogy elém jőnek, Megcsap a fuvalma letűnt nagy időnek, Lelkem elé az A varázsos kép ragyog: A mikor felzúgott: „Jőnek a magyarok! . . Ragyogó fegyverben, fehér paripáján, Mintha országszerző nagy Árpádot látnám, Körül a hét vezér — megannyi zivatar 1 — Nyomán a magyar nép, hatalmas, fiatal! Sugaras közelbe', ködös messzeségbe' Mintha diadalnak örömtüze égne, Bércen, völgyön, mintha győzelmi dal zengne: — Miénk ez a szép föld, Tisza-Duna mente ! Kürtök riadoznak ... a szivünk feldobog, Tavaszi szellőben zászlók ezre lobog, — Nyomában a tábor, kész halálra szállni . . . — Ezek a szabadság vitéz katonái! Szilaj harci kedvvel, a hogy elém jőnek, Megihlet varázsa szép, dicső időnek, ~*TÄ~>Vasárnapi Ujsag« jun, U-iki számából. Lelkem elé az a szent, csudás kép ragyog: A mikor felzúgott: „Előre magyaroki . . ." Mentek is előre és mindig előre, Drága vérük hullott a csatamezőre . . . S drága vérük — hála! nem hullott hiába : Nyomán kinyilott a szabadság virága! Kürtök riadoznak . . . való ez, nem álom! Daliás leventék tüzes paripákon: — A szivem feldobog, szememben köny ragyog — Ez az én nemzetem, ezek a magyarok ! Az én nemzetem ez, a hős, lóra termett, Karra ma is férfi, szivre ma is gyermek, Ma is, mint hajdanán, szent előtte, drága : Hazája, királya, ősi szabadsága. Büszkén tekint vissza ezeréves múltra, Az agyában eszmék ... a kezében munka ! Alig hegedt sebet hogyan tud feledni, Hozzá hajló szivet hogyan tud szeretni 1 Ez az ón nemzetem ! . . . felújong a lelkem, Nagy dicséretére himnuszt kéne zengnem, A mi virág, fény van, lába elé hoznom: — Némán ejtem porba gyönge szavú kobzom . . . Lampérth Géza. Séta a kiállításon. — Fővárosi levél. — — A >Pápai Lapok* eredeti tárcája, — Nem szándékom e levél úgyis szűk keretében a kiállítás egyes csoportjairól értekezni, mert ez már ngy is nagyon elcsépelt théma, hanem azon benyomásokat óhajtom elbeszélni, melyek erőt vesznek azon, ki figyelemmel van nemcsak a kiállítás esztétikai szépségére, hanem azon jelenségekre is, melyek a lelket ragadják meg. A kiállítási korzón kezdem a sétát, mert ide gyűl mindenki, a kiállítás látogatói közül, ki a sok látás ós tapasztalástól fáradt idegeit .lecsillapítani óhajtja. S a kiállítás igazgatósága bőven gondoskodott is arról, hogy itt mindenki jól érezze magát s a legkellemesebb emlékkel szivében távozzék. A mint a villamos ívlámpák mintegy varázsütésre kigyúladnak, s leszáll a földre az a jóleső félhomály, a midőn a tárgyakuak és alakoknak már csak körvonalait lehet látni, akkor az egész tér is átalakul. A vidám, csevegő arcok egyszerre olyan sápadtakká válnak a villamos lámpáknak víszszaverődő sugaraitól, s mindenki, — még alegpiros-pozsgásabb vidéki bakfis is — úgynevezett „érdekes" szinbeu tükrözik vissza. Érdekes megügyelni azokat a „jóképű" vidéki „bácsikat" és „néniket" a kik természetesen nem tudják, hogy ilyenkor minden arc sápadt lesz, figyelmeztetik az ő „egyetleu kincsüket" : a kis bobét, hogy „lásd édes lányom milyen sápadtak ezek a budapesti nagyúri dámák, s milyen egészséges szined van neked," s csak 25