Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896
1896-04-26
Pápa város hatóságának cs több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. BIegJelenik mlndeu vasárnap. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendői. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Laptulajdonos : dr-. Fény vess y Ferenc. Felelős szerkesztő : KöxMixeiicly Béla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a legjutányosabban felvétetnek. A lap ára : Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kv. — Egyes szám ára 15 kr. Vármegyénk millenáris díszközgyűlése. Veszprém vármegye — mint már jeleztük — május 11-én tartja meg nemzetünk ezredéves fennállása emlékéül— díszközgyűlését. Ennek ünnepségei a következőkben állapíttattak meg. A díszközgyűlés előtt Hornig Károly báró megyés püspök székhelyének és a megye bizottság papságának teljes segédlete mellett Te Deumot tart a székesíőegyházban. A Te Deumra a vármegye teljes díszben (díszmagyar vagy fekete szalon öltözet, vagy frakk fehér nyakkendővel) a vármegyeházától indul el, s az egész diszmenetet Esterházy Móric gróf íőispáü, Ö felsége val. bel. titkos tanácsosa vezeti. A diszmenetbe, a Te Deumon és a díszközgyűlésre a veszprémi honvéd- ós a pápai lionvédhuszár-ezred testületileg meghivatik. A Te Deum alatt katonai diszőrség ós egy század gyalogság fog kirukkolni. (Ez iránt a megye megkeresi az ezredparancsnokságot.) A Te Deum után a díszmenet a meg5 7 eház nagy dísztermébe vonul viszsza, .a meghívott vendégekkel együtt. (A hölgyeknek és vendégeknek — ugy mint a Széchenyi-Deák arcképleleplezési ünnepnél — külön hely lesz fentartva a teremben, melynek csak elkülönített része fogja képezni a törvényhatóság hivatalos gyűlését). A díszközgyűlésen Esterházy Móric gróf Ö Excellenaiája elnököl ós megnyitja az ülést. A jegyzőkönyv ünnepélyes liitelesitósóro a vármegyei biz. tagok részéről öt tagot (minden járásból egyet) kér fel,illetve nevez ki. Ezután bejelenti, hogy a mai megyei díszünnep a vármegyeház termében emléktáblán megörökíttetik, s azonkívül a díszközgyűlés napirendje ós a díszközgyűlésen jelenvoltak nevei (saját aláírásaikkal) külön járásonkint pergament okiratpapiroQ megörökíttetik ós a pergament okirat berámázva emlékül — a megyeház dísztermében, vagy kistermében állandóan felfüggesztetik. A díszközgyűlés elfogadván a főispán gróf által proponált intézkedéseket, elnöklő főispán bejelenti, hogy a megye díszközgyűlésén az ünnepi diszbeszód szónokának a vármegye előző közgyűlése dr. F e n y v e s s y Ferenc orsz. képviselőt választotta meg, a kinek is átadja a szót. Fenyvessy ünnepi beszéde után a közgyűlés véget er ós' elnöklő főispán bezárja a díszközgyűlést. Délben nagy bankett. mm Ünnep előtt. Budapest, április 22, Tiz nap választ el bennünket a korszakos eseménytől. Tiz nap uralva megnyílik az ezredéves országos kiállítás. Tiz napon keresztül várjuk még biztató reménységgel, a lelkesedés igaz áhítatával ünnepünket. E tiz nap hosszabb határidő a nemzet számára, mint múltjának nem egy esztendeje. E tiz nap lépcsőzetén jut föl Magyarország arra a magasságra, a hová az ezeréves mult minden dicsősége ós a teremtő jelen minden sikere vezet. Odakünn a városliget területén csodás alakulásban bontakozik ki a kiállítás festői panorámája. A mit az ipar és a kereskedelem, a tudomány ós a művészet, a hadászat és a földmivelés, a néprajz és a história megteremtett, annak mindenfelé nagyszerű hajlékai emelkednek. Sorban érik egymást a különböző iparágak : a m. kir. államvasutak gépgyára, a közlekedósügy, a bányászat ós kohászat, a horvát ós sziavon, a bosuj'ák-hercegoviuai stb. ipar pavillonjai, továbbá a gép- és az iparcsarnok s még egy sereg épület, melyek a magyar ipar csodás föllendülését vannak hivatva bemutatni. Közbül egy-egy arányos formájú vendéglő, vagy káyóház, itt-ott apró, de csinos külsejű cukrászda, majd a malomipar, a borászat, a sokszorosító, a Kocsi- és cukoripar stb. csarnokai emelkednek tarka változatosságban, az építési technika művészetével ideállítva, tömören ós 'tetszetősen, arányosságra ős elrendezésre nézve egyaránt nagy szakértelemmel fölépítve. Azután ebben a területrészben találjuk még a közoktatás nemesen egyszerű pavillonját, a közegészségi ós igazságügyi csarnokot, a meteorológia, a mezőgazdaság, a kertészet, a dohányjövedék épületeit, melyek már valamennyien úgyszólván teljesen készen állnak s most már csak belső berendezésük és környékük parkírozása van hátra. De ez csak a kiállítási terület egyik része. Az érdekesebb, a miben a kiállítás igazi vonzóereje ós még soha nem látott fölülmúlA PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. A magyar honvéd. Szent ez a föld, szent legkisebb pora; Itt küzdött a félistenek sora! Itt csattogott, itt villogott a kard; Végig .suhogva: „Nebántsd a magyart!" Itt harcolt a honvéd, mint az oroszlán; A tépett zászlón, vért ivott a foszlány, Es futamodva hátrált meg az ellen; Nem állhatva a „félistenek" elleni — Ne bántsd e nemzet ősi, szent jogát! Szabadság kell ennek nem porkoláb. Békót nem tűr meg, szolga nem leszen: Az én imádott hazám, nemzetem! — Ettől hevült a szivek lüktetése, Klió aranylapjára irva, vésve — Zsarnok nem ülhet trónt az én hazámon! . Dicső . , . mesés kor: mint egy fényes álom Te fényes álom; bontsd szót lepledet, Végig ragyogva újból az eget! Fmeld fel lelkünk zsibbadt szárnyait; Jelenésed, epedve várja itt: Hogy áthevtüvén — lángot kapjon tőle; Ha még majd egyszer megriad: „ElŐrel 11 Csatába vinni azt az ősi kardot, Melyen ezer év vihara kavargott! Dicső, mesés kor: álmák álma te! Nagyobb még nem volt Árpád nemzete. — Kit a világ már nem egyszer csodált — Csodával tetézte itt a csodát I Midőn Nyugat, Észak reája törvén; S keblét marcangola gyilkos vad örvény; Horvát, oláh, rác, tót, szász, német, muszka: Szent templomát rabolva törte, zúzta! Csodák csodája! e csapás alatt, Nem dűltek romba a templomfalak; Nem omlott össze a magas torony, Ez iszonyatos, ádáz ostromon! Bár, körülvéve, megdöngetve vívták; Kifosztogatva a halotti kriptát; E falak állnak, meg nem rendülének . , . Zendüljön — oltáránál — hálaének! Hogy felgyújtották és lobbot vetett; Emésztő lángja végig reszketett, A merre zúg a négy testvérfolyam . . . E földön nem volt még égés olyan [ Borzadva bámulák e szörnyű képet, A segítségre gyáva, szolga népek, Egy maga védte ós tiporta üszkét : A magyar honvéd!. . Név : nincs nála büszkébb! Hajoljatok meg eme név előtt; Nem volt még nála hősebb, vakmerőbb; Nem volt dicsőbb, nagyobb az ég alatt! Emléke él; mig egy magyar marad! Dicsősógót, nem zárta el a Kárpát: — Tál ragyogván rajt — egy világot járt át; Villám volt „ü": mely szirteket törött le . , . Nevét: babér köríti mindörökre! — Emlékeikhez, szálljon az ima; Kik, meghaltak: hogy éljünk még mi ma: Hogy viruljon e nemzet e hazán; Szeretve, forrón, hiven, igazán ; Szeretve: miként egykor „Ok" szerették; — Az unokáknak ez szent kötelesség — Meghalni érte! hogy ha kong az óra . . . Eskíidjüuk fel a tépett lobogóra ! Soos Lajos. Egyiptomi tanulmányút. Irta és a Jókai-körben felolvasta: Barcsi József, (é.) A Ptolemiiuszok átvették az egyiptomiak kultuszát, mennyiben a faraóktól fennmaradt templomokat kijavították, uj épületrészekkel toldották meg, vagy egészen ujakat építtettek. Azonban a görög istenekről se feledkeztek meg, hanem összhangzásba igyekeztek hozni az egyiptomiakkal. Igy építtették Alexandriában a Serapis templomot, mely a hellen Plútónak ós az egyiptomi Osiris-Apisnak közösen volt szentelve. Ennek a templomnak a közepén állott Pompejus oszlopa ós a templom osz'op-csarnokaiban volt elhelyezve a hires könyvtár, mely 42,000, majd 300,000 tekercset foglalt magában. A templom ós a könyvtár elpusztult a föld színéről, csak a 31.8 m. magas gránit oszlop áll ma is a romok maradványai között. Uti programmunknak megfelelően, nem 17 Pápa város hatóságának és több pápai, s nana-vidéki
