Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-12-08

évfolyam. 50. «/.amLAPOK. l'ápa város hatóságának ós töhh pápai, I páp;i vidéki egyesületnek BiegYáUuatotl közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca NU., Iiova a lapnak szánt közlemények küldendő*. Kiadóhivatal: (ioldberg Gyula napirkereskedése, Főtér. l.aptulajdonos : dl*. Fonyvessy l'erenc. Felelős szerkeszt.". : liöriiieiuly Mólu. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a legjutánynsabban felvétetnek. A lap ára: F.gész évre ti frt. félévre :l frt. negyedévre 1 frt ÜO kr. — Egyes szám ára ló kr. A villamvilágitás kérdéséhez. Kvek óta meg-megújul, majd általánosságban majd konkrét alakot öltve, városunk világításának kérdése, s e kérdés liizottsági s kirí api tárgyalásánál nekem es ideig nem jutott az a kellemes szerep, hogy a villamliligitás Sflrgős megvalósítását kívánók csoportjához csatlakozhattam volna. Fájdulom, most is, mikor újra egy konkrét javaslat fekszik a városi tanács előtt, mely javaslata néhány hét mulva tartandó városi közcyüléshez is be Isti terjesztve, most is kénytelen rágtok a villamvilágitás minélelöbbi megvalósítását ellenezni, s a kérdésnek még egy időre elodázását ajánlani. A konkrét alakot öltött villamvilágitási tervhes érdemileg nem szólok, s csupán a tárgyalás elhalasztása mellett fölhozandó indokaira megérthetésére jegyzek meg annyit, hogy a áros villamos világítása a Fischer-féle terv szerint 4000 írtba kerülne, a mi mellett még a külső városrészek az eddig mód szerint petróleummal volnának világitandók. Ha esen városrészek világítási költségeire (500 irtot számítunk, ugy a város világítása öszszesen 4600 frtha, a mostani világítás költ ségeinél mintegy 2300 frttal nagyobh összegbe kerülne. Az összeg, bál az eddiginek épen kétszerese, nem volna maijában réve oly túlságos nagy, de részemről nem tarthatom helyesnek a villamvilágitásnak egészen külön álló tárgyalását, sőt ellenkezőleg, kívánatosnak vélem e kérdésnek is a fölmerült, s esetleg inegvalósitásra váró, kérdésekkel kapc$Xh Intbiin figyelembe vételét. Az a város, melynek jövödeltuel részben direct vagy iiidiivrt adókból folynak be : szegény város, — és Pápa ezek közé tartozik. S a mint a szegény ember nem valósithat meg a maga birtokán minden hasznos ujitást, de kénytelen mérlegelni, melyik a szükségesebb és fontosabb: agy városunk sincs abban a helyzetben, hogy a fölmerült kérdések valamennyiét: vízvezetéket, csatornázást, kórházat, világítást sétateret, utcájavitást, vasiitsegélyezést egyszerre megvalósítsa, hanem kénytelen mérlegelni, hogy ezek közül melyik a szükségesebb, a város jövő fejlődé" sére kihatóbb 8 egyáltalán a többi kérdésekkel szemben, kétségbevonhatlanul fontosabb. Ne feledjük ugyan is. hogy az ujabb, részben már meghozott, részben még meghozandó áldozatok jelentékeny összegbe kerülnek, melynek fedezékére nincs más eszköz, mint a pótadó emelése. A város adóssága 130000 frt, mihez jön a legközelebb időben a benedek-rendi algimnázium s az állami tanítóképző intézet részére már megajánlott s a polgári leányiskola részére megajánlandó — egyenkint véve nem nns\. <Ie tssseségékea jelentékeny — összeg ugy. hogy ezek kifizetése után városunk adóssága nem messze jár a 200.000 írttól. S ha ez összegből 130.000 írtnak aniortisationalis kamatai költségvetésileg be vannak is állítva: a majdnem 70 000 írtra menő ujabb kiadások hasonló fedezésére mintegy 3500 frt beállítása szükséges, a mi csak a pótadónak 4"/

0-kal feljebb emelésével törtenhetik. Nem vagyok elvi ellenese a villamvilágitásnak ; de óhajtom, hogy várjunk e kérdéssel addig, mig a több felsorolt kérdések annyira előkészítve lesznek, hogy ezek megvalósításának pénságyi oldala is világosan áll a képviselőtestület előtt. Akkor azután, ha fontosságuk sorrendjét megvitatván, azt találja a képviselőtestület, hogy a többi elsőrendű szükséglet között a villamvilágitás is szerepel, vagy hogy az elsőbb rendű szükségletek kielégítése nem meríti ki a város pénzügyi erejét: ugy ám valósítsa meg; én csak azt nem szeretném, ha a szükségesek s kevésbé szükségesek közt céltudatos választás helyett a kérdések egyenkint kerülnének tárgyalásra, s a többiekre való tekintet nélkül valósittatnek meg egyikük vagy másikuk, inert ez esetben megtörtéi.hetnék, hogy épen a legfontosabb, a város elöualadását biztosító kérdés megvalósítása előtt merülne ki a város anyagi ereje. Annak lehetősége, hogy az egyes terveket fontosságuk s kivihetőségük szerint mórlegeljük, képezi szerény nézetünk szerint, a céltudatos haladási irány alapját, s epeu ezért óhajtjuk, hogy a villamvilágitás kérdése u többi kérdésekkel kapcsolatban kerüljön megvitatás alá; hogy pedig ezzel a villamvilágitás ne halasztassék ad calendas graecas, ajánljuk a többi kérdést is a városi tanács szíves figyelmébe. Dr. Antal Qéza. A vármegye közgyűlése. — Veszprém, 18PÖ. der. 2. — Vármegyénk törvényhatósági bizottsága e napon tartotta meg téli rendes közgyűlését gróf Etttrhéty Móric val. bel. tit, tanácsos főispán, 0 Kxeellentiájának elnöklete alatt. SsokatlaA PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. A magyar nóta. Zeng a nóta, sir a nóta, Az édes-bus magyar nóta . . . Benn' a jókedv, benu' a bánat. A mi fakadt, a mi támadt Örömünkben, búnkbau itten : Magyar földön, magyar szivbou. Zeng a nóta . . . játszi, pajzán, Magyar lányok dalos ajkún . . . H a hogy zendül, a mint oseirinl. Köny esordul ki a szememből . . . — Hullj, csak hullj e drága léidre Kdes öröm édes köny je. Sir a nóta . . . szomorúan, S a mi benne sr.otnoru vau : Szivem' az is altul járja 8 megindul a könyem árja . . . -— Hullj, csak hűlj e drága földre Fájó báuat lájó köny je ! Küzd e nemzet ezer éve — Beillenék a mesébe! 8 küzdelmének bére, dija ; — Azért vigad most is sirva — Kevés öröm, tenger bánat, Hz ad szárnyat nótájának. Daloljátok, dalul játok Dalos ajkú magyar lányok .' Ha in';ább bús, szomorú is : Miénk ac, ba gyász, lm bú is! Oröksógüuk, büszkeségünk. Szent a magyar nóta nékünk ! Daloljátok, daloljátok, Zengjen, sirjon a nótátok ! A vidáiua hadd vidítson, Szomorúja iiadd búsítson. Kedvünk tüze hadd lobogjon, Búhánatuuk hadd zokogjon . . . Habi ázzék az ununk könytül, Hallatától lelkünk könnyül. Alvó szivünk lángra gyúiad . . . S a köny nyomán, melyet bullát lloiiliorom, honti bánat : Szép hazánkra ablas támad Lamperth Géza. A Jókai-kör estélye. — Várad y Antal « Jókai-körben. — Az irodalmi nagyságok zsinórmértéke más a fővárosban és más a vidéken. Budapesten temérdek újságíró és iroeinber él, kiket a zsurnalisztika s az irodalom szép csendesen, szinte hangtalan közmegegyezéssel felavatott a számottevő emberei közé s viszont sok olyan ,.uagyfágot,

u számit az irodalmi eharlatánok és kóklerek közé, a kik a vidék naiv fantáziájában babérkoszorúval homlokukon s a halhatatlanság glóriájával fejük felett trónolnak az iro lalom Olymptisán. Ezek az ,.irói tekintélyek" , a kik a névtebm napszámosok vállaira áf I gitségóvel jutottak a népszerűség csillogó spbiirajába, a fővárosban ma már meglehetősen lejárták magukat, ugy, hogy a házilag kezelt, ex offu kiszolgáltatott dicsőség b 'zsebelésén túl többre uem terjedő ambíciójuk kénytelen hovatovább kizárólag a vidék naivitásából táplálkozni. Valami felfoghatatlan, csudálatos előítélet tartja fogva egy idő óta a vidéki magyarság intelligenciáját. Egy kétoldalú előítélet, moly amennyire hamis, annyira következetlen is. Ebből az előítéletből magyarázható csak ki, hogy a vidék túlkényes ós követelő Ízlésének sohasem elég a saját társadalmának produktuma, viszont a minimális követelésen alul levővel is beéri, ha az a fővárosi reklámiroda kétes értékű ajánlólevelével ellátott „kapacitása-tói származik. S mig egyrészről előkelő közönyösséggel, szinte pártfogói „jóindulattal" hallgatja meg Ugy kegyesen az irodalom bár« 50