Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-11-24

10. PÁPAI LAPOK. 1895. november 24. tetszik nemzetiségi különbség nélkül, nem-e azonnal azon következtetést vonja le, hogy az illető czikkiró elbizakodottsága mellett, önhittségében csalódott? Mindamellett magát mindeuki iölé emeltnek képzelni szeretné, vagy legalább mérette volna'. Hisz egy íolühtcs végigpillantás dühtől tajtékzó czikkén, mindenkit azonnal meggyőz és pedig lény esti) és elvitázhatlanul arról, hogy itte^y. nemcsak általánosságban a világgal, nemcsak ember és polgártársaival, hanem féktelen dühében kollegái, sőt ugy látszik önmagával is meghasonlásba jött ügyén szólalt meg, mit egyébként magánéletében való viselkedése is köztudomás szerint világosan igazol. Mert ha ez igy nem volna, miért támad — sőt legyen elnézés a kifejezésnek — miért mar alólirottakon kivül is bárkit, ki lékvesztett állapotában épp tolla hegyére került? Igy például a vármegye összes tisztviselőit kiket megyobizottsági tag korában ideje és alkalma lehetett volna a hangoztatott mulasztásokért, ha ilyenek egyáltalában vannak ? kérdőre vonni. - Támadja a vármegye összes országos képviselőit, kik az előbbiekkel együtt talán mégis föltétlenobbül bírják a méltán megérdemlett néphizalmat, mint a minden lehető erőlködés és túlvilági jólétek Ígérgetése mellett is nem kevesebb, mint egyszerre három helyen tisztán és gyökeresen — hozzátehetjük teljesein törvényesen megbukott czikkiró, ki saját érdekének előmozdítására nem átal lotta annyira emlegetett híveinek is megbotránkozására a felszentelt templomi szószéket kortes dolgok szétszórasára felhasználni. Hogy pedig czikkiró mennyire helyesen végzi | igazságosan teljesiti a reá btSOtt kötelességeket akkor, mikor másokat ily irányban vádol f erre nézve cs ik odavetőleg mondjuk : tessék a vele érintkezőktől megkérdezni, ha azok mindjárt vérrokonai is. Türelemmel hallgattuk volna el azon. mondhatjuk, nem egészen a tisztességnek megfelelő korteskedést. korteslogast, ígérgetést és fenyegetést,a mikén pon czikkiró részéről történtek a legközelebb megejtett mogyobizott.-sági tagok választása alkalmából, ha ő kémtelt magas elméje, képzelt rendithetlen önérzete, képzelt népszerűsége érzetében utólago san egy ily bennünket méltatlanul és határozottan sértő közleményt nem bocsát világgá! A mennyibenaaonbeneat tán azon hitben tette, hogy sem érző iülekre, sem tisztességes öntudat és karakterre nem talál, kívánjuk nem anynyira magunk igazolása tekintetéből, — mire egyébkéntszükségünksincs, — mint inkább cikkíró őszinte és világos leleplezéséből kifolyólag a tiszta valóságot egyelőre csak röviden fenntartva a részletezést esetleg a jövőre -- a következőket szintén köztudomásra hozni: Czikkiró ur, ha nem csalódunk tán mégis épp népszerűtlenségét sejtve nem olégedett meg azzal, hogy saját községében, illetve az ahhoz tartozó választókerületben lépjen lel, de betolakodott és pedig alattomosan, más, mint például a vaözari és ugodi választó kerületekbe is jelöltül. Minthogy egyébként is ellenszenves egyénisége a nom nyílt iollépóse a választó kerületet annyiyal inkább bán totta és méltán boszanthatta, a menynyiben csak ugy „gino nobis, du nubis" akart a vármegye dísztermében bennünket képviselve megjelenni : nom lehetett eljárásának más következménye, mint az épp ót annyira és legjobban bántó megbnkáta. Azon gyalázat*is és közönséges emberhez sem, annyival kevésbbé egy paphoz illő kijelentése, hogy Ugod község lakosai kivétel nélkül demoralisáltak a hogy az ellenfeleire szavazók 5 forintba kerültek : bogy állhatja meg helyét akkor, mikor a reá szavazókat nemcsak tisztességeseknek jelzi, de különösen erélyességgel ajándékozza meg azért, mert ö reá mint liliális papjukra szavaztak ; az rjgo diak pedig azért demoralizáltak, mert szintén papjuk mellé sorakoztak? Hol van ebben, dühöngő czikkiró ur, a logika? Hol az igazságnak ós tisztességnek csak halvány árnyéka is ? s midőn a demoralisált kifejezést Ugod község öszszes szavazó közönsége nevében ezennel visszautasítjuk és kijelentjük, hogy nem talál közöttünk egyetlenegy oly egyént, kinek magán ólotébeni viselkedése a ízületééi anyakönyvek törvénytelen rovataiban való bejegyzést szaporítaná, egyúttal kérdezzük: nem-e ön a demoralizáló, a ki a választás napján községünkben több izben is volt megjelenése alkalmával nemcsak ügyes közönségesebb szavazót akart arra bírni, hogy lelkipásztorával szemben önre, mint mdigenára szavazzon, de meg ellenjelöltje Lukácsok ugodi plébános ur segédjét az ugodi káplán urat is arra kérte, hogy csúsztasson valahogy belolyásáuál lógva egynehány ugodi szavazót az ön táborába! Egyelőre e tekintetben többet nem is említünk ! Azt azonban mégis kijelentjük, hogy mi az önre szavazni kívánók közül senkit egy hanggal sem kértünk, annyival kevesbbé gyakoroltunk piessiót 8 ígérgettünk pénzt avagy lat, a mivel ön alaptalanul vádolni merészkedik. A tiszta valóságnak meglelelöleg, s ha ugy tetszik polgári becsületszavunkra állíthatják azt, hogy senkinek még csak egy liter bort sem ígértünk a vála-ztas tényét megelőzőleg. Tény azonban, hogy a választás megejtene után czikkiró urnák erőlködése által csak fokozott ós részünkről előre is biztosnak vett, tudott sőt jelzett győzelmünk örömében régi magyar szokásnak meglelelöleg kölcsönösen áldomást ittunk. — Jhztosithatjuk cikkírót, hogyha ekkor véletlenül közibénk keveredett volna, „Éljennel" fogadjuk s nem ugy mint önök, az egyetlenegy bébi pónztárnokot, kit még ma is azért üldöznek, mert egyik jelöltre vonatkozó szavazatát mellottünk adta be. Rágalomnak tartjuk azonban azt, és szintén visszautasítjuk, hogy közülünk bárki is kortesbortól vagy bármiféle szeszes italoktól tántorogva hagyta volna el összejövetelünk helyét: mig ellenben állithatjuk 8 ha ugy tetszik be is bizonyítjuk, hogy igenis a cikkíró ur táborához tartozó egyének egyike • másika már a délelőtti órákban csendőrségi beavatkozást iuscenirozott egyik ugodi vendéglőben, lehetséges azonban, hogy tán csak az annyira hirdetett papi atyai gondoskodásból eredt józanságukban ! Nom hallgathatjuk megjegyzés nélkül azon valótlan állítást sem, bogy szavaztunk bárki által részükre kiosztandó la ajándékozásával befolyásoltattak volna, annyival inkább nem, mert legjobb tudomásunk szerint ezon aljas váddal egy községünkben, lakó uradalmi alkalmazott már előzetesen nemcsak érintetett, de a diszea ellenfelek egyike \ még uraságánál sem átallotta az illetőt ezzel bevádolni, nem törődve azzal, hogy az becsületbe vágó dolog s e mellett esetleg áldozatul is eshetett volna. Nem ! dacára annak, hogy szintén legjobb tudomásunk szerint ennek hallatára az illető vádlott írásban kijelentette az árulkodónak, hogy ezen állítás nemcsak aljas rágalom, de ki azt koholta, egy piszkos, szemtelen s becstelen gazember. Most mégis a nélkül, hogy ennek ellenkezőjót, bogy t. i. cikkíró ur ellen az Ugodi szavazóknak fát ígérgetett volna, bebizonyítaná, avagy állítása valóságáról meggyőződnék, a fentebbi — elismerjük vastag — kifejezéseket egyszerűen zsebre vágva, ezen igaztalan vádat újból feleleveníti s nyilvánosság elé hozza. Do ha mindjárt ily módú ígérgetések, nyomások, sőt mondjuk, vesztegetések történtek volna is, a kiosztandott fának órtoke -amivel valaki mégis szabadon rendelkezik — távolról sem érne tel vádló által ily ügy érdekében magán a szentségen ejtett koptatással! Sehogy sem érne fel egy a felszentelt szószéken, honnét a hivek idő óta az evangéliumról egy hangot sem hallanak, de a gyűlölködést szító s önmagát magasztaló oly féle kijelentések gyönyörű, igazán demoralizáló morális értékével, bogy a templomi szentséget még tisztább kéz nem lógta, mint cikkíró uró. Mit várhatuuk tehát ily úrtól, a ki ilyen állítással nom számol le tormószotesen semmivel, nem számol le azzal sem, hogy elődjeinek még csak nyomdokába sem léphet. De ha lóphetno is, nem számol le lóktelen elbizakodottságában azon régi pietás s közmondással: „Demortuis aut nihil, aut bono." S most, midőn azon kijelentést, hogy mi ugodiak demoralizáltak vagyunk, mógogyszor újból visszautasítjuk, azzal zárjuk jelen közleményünket, hogy ha ugy tetszik, lehet még szerencsónk akár választásoknál, akár tiszteslége* lupok hasábjain. Ugod, 1895. november bó 21. Az ugodi választó közönség nevében: Ugod köz9j£ e öljarósága Ötletek. Legtöbb bajunkat a nök okozzák, de ök is orvosolják. * A közvélemény ingatag, de azért a b'ghajthatatlanabb órabért is képes megtörni. * A politika az ész hazaszeretete, a hazaszeretet a sziv politikája. * Mondd meg kinek mijét irigy led és én megmondom: mi után törekedel? Kn is irtain egy rövid illemtant. Teljes tartalma ez: legyezd a mások hiúságát. * Nem hiszem el, hogy titkos szerelem létezik. Ha igazi a szerelem, akkor elfedezhetleu, mint a fénylő nap, ha pedig eltitkolható, akkor minden, csak nem szerelem. * Legtöbb híve van az „önistenitök" felekezetének. * Drágább az ajándék a vett portékánál. Ladánjl