Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-11-24

ft, PÁPAI LAPOK. 1895. november 24. határozatképes: de ha nem szavazza meg, akkor meg nem határozatképes I De mire való volna akkor a tervén verővel biró szabályrendeletnek azon intézkedése, kjgy az elbukott indítvány csak 3 hó múlva hozható újból a közgyűlés elé I Hiszen, ha a közgyűlés csak az esetben volna határozatképes, ha a javaslatot megszavazza, ellenkező esetben pediíj nem. akkor ezen intézkedés alkalma/hatásának esete soha sem fordulhatna elö. A törvény intenciója véleményein szerint az volt, hogy a vagyon elidegenítése megnehezittessék ; azért kötötte annak kimondását uehézkes formalitásokhoz, és azért állapíttatott meg a szabályrendeletben az elbukott indítvány újból felvételére megszabott 8 bavi idő, hogy ez alatt a képviselőknek a kellő megfontolásra alkalom adassék. Az adott körülmények között tehát más határozat nem is volt hozható, miért is igen tisztelt barátomnak azon véleményét, hogy a múltkori szavazás csak szavazási kísérlet lett volna, inkább az ügy iránti jó akarata, s ebből eredőleg az ügy — habár csak id deges — elbukása felett érzett első felgerjedése!)"! számlázottnak, de elfogadhatónak nem tartom, már csak azért sem, mert a tanácskozás komolyságával sem fér össze, hogy a midőn komoly ügy lelett kell dönteni, tkkoi I szavazás csak kísérletezés lenne. Sajnálom, hogy ennek a pracredensnck éppen ezen ügyben kellett niegalkottatnia, de ha már megvan, okuljunk a kárunkon, s jövőben a város fejlődését előmozdító és gyors megoldást igénylő ügyek körüli határozat hozatalnál nag}ohb körültekintéssel járjunk el; hiszen egy kis óvatossággal, — s abban igen tisztelt barátommal azt hiszem egy véleményen vagyunk — az ily praccedeneeket meg előzni és elkerülni lehet. Sült Jn/.sfI Nyíltlevél Xtiyysdyus Kei%esOtg Kát

»ly kir. ttimíi'sou, megyei tiszti főügyész úrhoz! Bizonyosan méltóztatott olvasni lapunkból Pápa városa f, hó 9-én tartott képviselő testületi közgyűlésének lefolyását., melyen az t öt, 8 átvittétek a napsugárba. Bebarangoltátok a hosszú paloták sorát ... a sötét kunyhókat, s rózsaujjatokkal rámutattatok a ravaszságra, l a sz"inbántó nyomorra ... Kutatni oatk ti tudtok, a valódi nyomort csak ti látjátok meg. s hiába dől a harcok fáradt apostola a sudár fa árnyába, nem Malija meg a nyugalom, ha ti piciny rózsaujjatokkal le nem törlitck homloka verejtékét . . . Letekintek az utcára. Mosolygó leánykák kapcsos imakonvvvel sietnek haza a templomból. Bóbé-kalapos kis babák egykéd vüen tipegnek dadáik oldalán, s a batal mama aggódó tekintettel követi őket néhány lépéssel hátrább . . A szerető sziv meleg sugara övezi arcukat s boldog osiosergésie fakasztja ajkú kat . . . A kis Jézuska meghozta mindnyájuk örö mét ... Az édes anya pici rózsatijjával gondosan kötötte a szalagot kín leánya bajába. A gondtalan lovagnak mosolygó kis leány mondott jóreggelt ... A múzsa apostola csókot kapott drága (íretchenjétől, ki kecsesen libbentette télre szobája függönyét I incselegve tépázta meg az apostol hajfürtjét. Csak rám nem lényegétnek a pici rózsaszínű ujjak; megfagyott Margitnak jókedvű mosolya . . . Vaskos, durva kezek gyűrűket, karikát rajzolnak szobám falára, padmalyára. S a nagy Dante pokla, a lobogó tüzkráter tárul fel előttem. Ugy tűnik tel nékem, mintha a hitehagyott hűtlen lelkek a lángoló kráterbe történt, hogy egy, eiözö közgyűlésen az elad 30 napo.s határidőre kitűzött ingatlan szerzési indít váuy szavazás alá boesáttatottésbár a jelenvolt képviselők száma több volt az összes (1551 képviselők telénél és lehetőnek mutatko zott, hogy az indítvány érdemleges el határozásához a képviselőtestület összes tagjainak által mos többsége (78 szavazati megszerezhet fi lesz az 18815. évi XXII. t.-c. 110. S-a értelmében, azonbau leszavazott az indítvány mellett 59 képviselő 61 szavazattal, ellene pedig 20 képviselő. Ks noha többen a képviselők közül, a törvényre és annak szellemére hivatkozva, a szavazás befejezése után azt hangoztatták, hogy sem a javaslat mellett, sem ellene, akár 78 „igen"- vagy akár 78 „nem"- szavazat nem nyilatkozváu, iyenleyes rayy nemleges érdemi határozat általános Ufbbeéggt' usm hozatott; eszerint a törvéng érteiméhen második 30 na/ios közgyűlés tüze mii) ki, mégis a többség a törvényt másképpen értelmezte és ugy mondotta ki a hatá rolatot, hogy miután nem volt meg az általános többség az indítvány mellett, ennélfogva ez mellözottuek, vagyis elvetettnek tekintetik, oly következménynyel, hogy a város szervezeti szabályzata szerint .'1 hó előtt napirendre se tűzhető. Azok, kik a közgyűlés e határozatát nem helyeselték, jogorvoslattá: csak azért nem éltek, mert a kérdéses ingatlan szerzés más címen újból indítványozva lett és az, az ezen tárgyban f. hó 17-én tartott ujabbi közgyűlésen SO napos határidőre ki is tütet >tt, tehát a cél el lest érve. De mivel a képviselőtestület tagjai ,,pro et contra" most is vitatkoznak szóval és hirla pilag isa fölött, hogy a törvény 110. i;-a mikepji értelmezendő, mi, kik a közgyűlés határozatát magunk résaéröl is helytelennek tartjuk, mert a törvényt ugy fogjuk föl, hogy ingatlanszerzési indítvány mellett vagy pedig ellene az első át második gyűlésen nem a in gjelcntok, hanem az összes tagok általános többsége határozhat, ós csak a barma lik gyűlésen dönt a megjelenten többsége, N'agysigólhoz fordulunk, miut a fenforgó kérdésben vármegyénkre ós igy tekit városunkra néive is illetékes egyénhez, a kin*»k jogi véleménye hivatalból kikéretett volna az esetben, ha a vitís ügyet szorultak volna. Karakterük, lelkük hamuvá ég, s saent Karácsony est«'jón megtisztult sziv. saüii teil éled fel főuikiakénl a bűnös porhüvelyből . . . S Margit újra végigsimítja homlokom picike rózsauj.iáival j tettre lelkesít, Tüzet gyújt a poros kandallóban, • régi vidám dalokat, dúdolva (Űrkén a régi emlékek között. Azok a piOlny rózsaujjak fölgyújtják a csillárokat, a tálat telerakják kéjes hajadórok arcképével: felcicomázzák ragyogó arauynyal sédes igézettel csepegtet ik szivembe újra a boldoglágot, a mámort. Margit vöröaraairt neme oaillogó gyöngyszem: ledér szerepeit deklamálja. Igrál, miatagondtalan kisgyermek • megtépázza kócos hajamat,... Ks szent Kai ácsony ünnepén újra élek. Margit beszélj valami drága históriát. Tudod még a„kis pillangó csatáját" mit oly szépen szavaltál a nyílt színpadon 'í Bokréták ezre hullott Iá ban elé söszint

;

n sajnálták asterelmes leánykát, kit a ravasz pillangó belecsalt az ingoványba és sáros lett térdig érő, rózsaszínű szoknyácskája. — LJgy-e elfeledted t A nyomorult élet pillangóserege azóta százszor és ezerszer becsalt az ingováDyb.i. Kivesztetted szöszke hajad picike szalagját; i nincs már jó anya, ki a sárossá lett ruhácskát missil váltani fal, Margit, kérlek, drága leányzó, httzz keztyüt kacsodra. Hova tűntek azok a piciny rózsaujjak, mik mintegy parancsszóra, eloszlatták homlokom ezerrétü ráncát? Vastag szegletes ujakká váltottak ; a titokzatos függönyt letépik helyükből, nemhogy kecsesen t'élrelibbentenék. Nem tuda vármegyi közgyűléséhez megfelebb zték volna. I.eyyen SSictS ezen kérdésesei vfíSSMiMUét, röviden megokol eu, pár torion, lajutnk szét untra megküldeni, hogy helyes ro'le a városi közggülés ha/iírnztihi vat/y sem f hogy jövőre tarosunk képviselőtestületi- tudja mayát mihez tartani. A -Pápai Lapok> szerkesztősige, Dr. Steiner József jubileuma. _ 18tM)-lH9i>. — Feltűnést nem keresve, derék városi főorvosunk, uyomtalauul hagyta volna eltűnni számtalan tisztelője elött,_ azt a_ nagy napot, a mely vei áldott orvosi működésének :<5-ik évét li'lejezte. Az iránta érzett nagy tisztelet s szeretet készlet arra, hogy mint a pápai orvosi kar legifjabb tagja, nagyrabecsült Nestorunknak letegyem ezen szerény ibolyacsokromat, minek igaz, szivem mélyéből fakadó érzelmeim adják meg a friss illatot. öt üdvözölhetjük tehát ezen örömnapon, ki városunk egyik nagy jóltevöje, öt az örökifjú dr. Steinert, ki büszke öntudattal tekinthet vissza erre a fényes múltra, a mely annyi megmentett élet, visszaadott munkaerő és egészség és annyi leszárított könynyel hirdeti messze földön ismert nevét. Még a legmakacsabb ellen telei is kénytelenek meghajolni a tények inegdöutbetlen ereje előtt és elismerni, hogy dr. Steiner az összes orvosi tudomány minden rejtekeibe mélyen hatoló ismereteivel, hangyaszorgalmával, kiváló ügyességével, kitartó erólyével páratlanul áll a maga nemében. Személyének valami csodás varázsereje vau és az óriási bizalomnak nem utolsó megnyilatkozása Tolt az, hogy midőn a közelmúltban, sajnos, súlyos beteg volt Bécsben, ez betegeinek Mekkája lett s számos levél, sürgöny és küldöttség is hatalmas gyógyír volt az annyinak drága életű orvos szamara, valamint csudás vonzódásról ós úgyszintén nagy bizalomról tesz tanúságot, hogy nagy a száma azoknak, kik városunkat elhagyván, messze vidékekre, sőt sokszor Budapest ós Bécsbe a hires professorok hazájába Vit tik, mert őket, szerintük, csak dr. Steiner tudja megmenteni, él ha emberi tudomány segíthetett, nem is volt csalódás számukra. Kik, mint közös hivatása révén sz;róuy magam is, oly szerencsések, hogy leolvad nemei szivéről a rideg orvosi tapasztalatok okozta kéreg, csak az látja és ismeri meg azt a nagy huuianismust ós még nagyobb hazaszeretetet mi lelkében lakozik. Csekély fizetésért és inkább a fonna kedvéért fogadta el a nagy feuak már fenyegetni: drasztikusan mozognak és sebet ejtenek . . . Margit, hova tűnt a piciny rózsaujjak poélíse? Kis szobámban oltárt állítottam. AlhamIna templomának szűzi tisztasága ragyogott ez oltáron. A Mekkába járó zarándok lelkek nem csókolták lelkesebben szent Kába kövét, mint a milyen fanatizmussal csókoltam azt az árvaszál liliomot, mi ott hervadozott arcképed felett. Szüntelenül szemem előtt lebegtek picike rózsaujjaid s édes mosolylyal fontad össze velük a boldogság halhatatatlau láncát . . . l'gy álmodtam, hogy rózsauj jacskáid kitépték a kertnek minden virágát; s a kis virágok testéből sűrűn hullott a vér. Te a vérbe mártottad szőke hajadat, s kondor, világos fürtjeid habos, éj sötét fürtökké változtak. A vérben megmostadrózsaujjaidat, stündérerö szállta meg beszédedet . . . At élet legparányibb, linóm szálait csomóra kötötted s ezer meg ezer férfi lett beléd szerelmes . . . Azután eljöttél hozzám, éjsötét fürtjeid s rózsaujjaid virágillatával elkábítottál, s mikor kábultságomból felocsúdtam, nem láttam mást, mint vastag, vérvörös kacsodat. A negédes büszkeség, a megölt virágok halotti illata, elrabolta sterénysógedet. S te, a szende nő, férfiak megvetett rabjává lettél . . . Azt álmodtam . . . s mikor a szeretet ünnepén felébredtem, újra titokzatos vágy ébredt bennem. Hltebagyott lelkem megtérni kezdett. Alátekiutve az eleveu utcára, mindenfelé a g'ó