Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-10-20

PÁPAI LAPOK. 1895. októl^r 80. királyon kivül ott lesznek a királyi hercegek, az udvai, az országnagyok, mindenki, akinek rangja, neve, diguitása van. S mind bejárják a kiállítást, amit összehord egy nagyratöro, nagyratermet i nemset, hogy bemutassa ezredéves dicsó múltját, ojabb ezer évre jogosító lenyes jelenét. De itt c~ak a látványosságokról akarunk ezúttal beszélni. Szóljunk bút pár szóval Vágó Pál hatalmas tervéről, a melyet, a uagy közönség bizonyára meg fog valósítani. A megelevenedett história, e/.er év eleven történél" fog előttünk elvonulni. Mind, a mi csak nagy éa emlékezetes, diesö és példát mutató a nemzet múltjában, kacagányoa Árpád déloeg leventéitől a közelmúlt nagy férfiéinak éa uagy tetteinek koráig: az ott lesz előttünk, hiven pompában és a múllak dicsőségével. Nincs nemzet, a világon, a mely hasonlói mutathatna! Azalatt a fehszlendö alatt, a inig a kiállítás tart, száznál több országos és nemzetközi kongri sszust, rendesnek. Bseknekjavarésze olyan, a mely a uagy közönséget is közelről érdekli, a mely Iái vanyosságokkai. felvonásokkal, versekkid, mutatványokkal jár. Hogy csak többet ne említsünk, ilyenek a tűzoltók, tornászok, vasparipások, atléták, lövessek találkozói. S a sportüunepjk egész hosszú sora fűződik hozzájuk. Lovas-, atléta-, torna-versenyek lesznek. Kocsikorzók és kocsiversenyek, b-vasjátékok, harci játékok a ki győzné felsorolni mind, mikor majdnem minden hétre esik majd kettő-három. S mindezekhez csatlakozik M állandó látványosságok Bgéss sora. < Vsak a javát említ sük : A kiállítás korzója már 1885-ben a nagyközönség legkedvesebb tartózkodó helye volt. Hát még jövő esztendőre ! Kgy eleven virágkiállítás lesz a korsó, ahol nem cserepekben, hanem a szabadban, bokrétaszorü csoportokba ültetve mutatják be a legpompásabb dísznövényeket, amiknek termelésére a hazai mükertészet képes. S e pompás helyen gyönyörű kis pavillonbau, egyre szól a zene. S mikor a sétáló közönség a villamos lámpák nappali Fényében járkál a csudaszép keltben, egyszerre elsötétedik a lámpások lénye s tündéri színpompában gynl ki a Fontaine lumineuse, az elektromos szökőkút. Torony-magasra szoknék fel a vastag vizsugirak s a hogy csillogó gyöngyszemekben újra lehullanak, eser pompásnál pompásabb színre festik a rejtett villamos gépek. MessiirŐl ugyanekkor elektromos tűzijáték gyönyörködteti az embereket, egy oj, még pedig magyar találmány, a melyet csak a kiállít íson látunk meg Legelőször S még hány látnivaló lest? A ballon cap tiv, amelyet napjibau egyszer-kétsnet feleresstetiek a szédítő magasba, a, h-d katonai gyakorlatokat végesnek a ballon kezelésére kirendelt katonák. A/, óriás kefék, a mely egész vasúti vagonokat smel báfomsséa méter magasra s oiinsn látják majd az emberek a kiállítás károsát, parányi meretekben, mint a ma dór i messzeségből, Az arjnarium, az idesiál litutt tenger-fenék, a hol a valósághoz hiven, elevenen látjuk majd a tenger csodálatos éle tét, a soha nem litott allatokat, húsevő virágokat, s azt az elképzelhetetlen világot, a mely a tenger mélyében él, mozog, Közel lesz ebb. z a kínetoskop, Edison mesés találmánya, a mely megeleveníti a képeket s a mozgást tótografálja le a villamosság hatalmával. Vonatok vágtatnak, bennük eleven, mozgó, cselekvő emberekkel ; agy lóverseny játszódott, le előttünk, a hogy a starter indít, a lovak lábra kapnak, szédületes hajszában vágtatnak, hogy izgató végküzdelem után diadallal vezessék be a nyertes lovat az ujjongó tömeg közt az istállóiba. S ezer más ilyen jelenet, mind elevenen, színesen, természetes mozgásban. Emlitsiik-e m-g a kiáll t.ís faluját, ezt B miniatűr Magyarországot minden népével, minden vidékével P A hol benne látjuk az embereket tájék, nemzetiség, vi-lék szerint; a hasukat, szokásaikat, viseleteket, butóinkat, ruhájukat. Ahol lakodalmak, búcsújárások, torok lesznek : szüret, tollfósztás, tengeri-hántás, fonó, csakugy. mint a nép életében valóságban. A hol nemcsak mi ismerjük meg, s ha érdemes, eltanuljuk a más vidékek szokásait, hanem megmutatjuk a külső országoknak is. az idegennek! milyen a magyar nép, milyen az élete, milyenek a szokásai, erkölcsei. Még nagyon sok ilyen felsorolni valónk akadna, de taláu egyszerre elég \ulua ennyi. Jövőre szólunk a többiről Orgona-felszentelési ünnep. - Szent-tiál. 1896 okt. 18. — Meghatói, szép ünnepély Folyt le e napon Szent-Gálon. Ekkor tartotta ugyanis a szeutgáli evaug. reform, gyülekezet újonnan felállított orgonájának felavatását, a mely alkalomra a templomot is igen szépen renoválták. Nagy ünnepélyességek mellett ment végbe az orgona Fels» • telese, a melyre már előző nap nagyszámú érdeklődő vendég érkezett a közel és távolból. Megjött az ünnepre a n.-vázsonyi kerület orsz. képviselője: dr. Ooáry Ferenc is: ott voltak Veszprémből: dr. Véghtlo Kálmán megyei árvaszéki jegyző, Balogh városi tanácsos, l'ozstjaij malomtulajdouos, stb. Pápáról : Hathatos István ügyvéd, Gdttf Zoltán Főiek, zenetanár, Körmend 1/ Béla tb. szolgabíró, de képviselve voltak Ajka, B.-Püred, Nyárád, Tót-Vásaony, Vámos, stb. a lélekemelő ünnepélyen, mely messze földön ritkítja párját. Az orgona átvételénél szakbirálónak tíátg Zoltán pápai főiskolai zenetanárt kérte fel a gyülekezet, ki is o bizalmával reá ruházott tisztét azzal fejezte be, hogy az orgonának tüzetes átvizsgálása utáu ugy az cayluiznak, mint Orszáij Sándor cs. ós kir. orgona-készítőnek melegen gratulált az igen szépen sikerült munkáért. Az orgoua, mely 24ni) Írtba került, ugy külsejének eleganciáját, mint hangjának lágy tömörségét, változatainak karakterisztikusságát, gépezetének szolidságát a könnyen kezelhető praktikus összeállítását tekintve, valóban megérdemli, hogy „sikerült" jelzővel tiszteltessék meg. Délelőtt, jóval a harmadik haraugozás előtt már zsúfolásig megtelt a tágas templom s pontban lo órakor vette kezdetét az ünnepélyes szertartás, mit a helybeli dalkar Balassa Kálmán kántor-tanító vezetése mellett szép énekléssel nyitott meg, minek elhangozta után a felavató Ünnepi beszédet Nyikot Kálmán literi esperes tartotta, ki is midőn ékesen szóló szavakban rámutatott a kötelességekre, melyek örökségképpen szállauak az utódokra a a kötelességek teljesítésére lelkes szavakkal buzdított, mondván: szenteljétek fal ti is e helyet érzelmeiteknek tisztaságával s a hivou teljesített kötelességuok magasztos érzetével, megzendült a 14 változatú orgouauak lagy ssiíoíonelja s Gát* Zoiuii gyönyörű prsladiuus uuu a ;i:i-ik zsoltárhoz iutonált, mclyuek 2-ik wrsszakat az orgoua harsogó hangjainak kíséretében énekelte nagy ahitallal a szent gy u I- kezet. Az urvacs«.ráját Tkufjf Etele vámosi lelkosz osztotta, liirthaios Dezső lól-vázsonyi és GÓMOn t iyula szt.-gáli lelkészek segédlete mellett s végül a gyülekezetre ékes szavakban kért áldást a helybeli lelkész, minekiitánua az orgonának újra felhangzó akkordjai mellett a gyülekezet egy magasztos ünnepélynek emlékével vonult ki a templomból. Délután 1 órakor Házon lelkén vendégszerető házában volt nagy lakoma, melyen 30 —35-eu vettek részt. Nagyban fiiszerezték a kitűnő ebédet dr. <hwy képviselő, Ngikot esperes, liarlhalos István, Thuríj Etele stb. szellemes felköszöntöi. A késő délutáni órákba nyúlt az asztal melletti poharazás, mígnem este 8 órakor kezdetét vette a !a11eesl ély. a un• ly kél ksIjSSI is tartatott. A vudégek ós az olvasóikor tagiai a „kasziuó" helyiségébsn jöttek össze a táncvigah-mra, a község többi örege-apraja pedig a ref. iskola két nagytermében mulatott, persze hamisítatlan jó kedvvel, mindkét helyen. Tudósítónk a kaszinóiban jelenvolt szép hölgykoszorú névsorát a következőleg állította össze: Balassa Kálmánná, Berctz Lajos né, Hott Mikl-'isuo (Vámos*, Berky Józsefné, Berky Neili, Csapó Károlyné, OtSpÓ D -nestié. ('sapó Irma, Csapó Vilma, Egyud Károlyné (Veszprém), "ál Imréué, Qosta Oyuláuó, (jouibas jÜiuiué, Uouibä» Vi«ma, Oyőiy Jánosné, (Nyárád), Jákói Páloé, Kovács Jánosné. Kovács Hininó. Kis (iúlmrné, Henna Jánosné, Nemes Sándorné, Szalay Imréné, Szalay Lenke, Szála v Irén, Somogyi Károlyné, Tamás Benőné, Tamás (iyuláué, Tamás Diuiué, Tamás Zséti, T'uiry Etelém' (Vámos), Zsshshásy Józsefné. Zsebeházy Eszter, Zasbshásy Zsótia, stb. K mulats igokat is a szt.-gáli ref. egyház rendezte és ni»g kell vallani, hogy a lehetői legjobban és legszebben sikerültek. A kaszinóból éjfél utin már eltávozott a társaság, csak azért, hogy az iskolai helyiségben mulatókhoz csatlakozzék és hogy táncoljon és vigadjon kivilágOS kivirradtig. A mi m^g is .történt. Hogyne, mikor annyi sok szép lány és menyecske volt itt is, ott is, mikor 3 cigáuybanda húzta a nótákat és. a mi fő, mikor elfogyott vagy 10 akó astfrei, a mely oly nagy kedvre hangolta még az öreg urakat is. hogy beugrottak a táncba. A pompásan sikerült mulatságnak a reggeli lírákban lett vége. Nem lenne teljes tudósításom, ha meg nem emlékesném a másnapi nagyszerű szarvasvadáasstról, melyet a szt.-gáli királyi vadászok utódai, vérüket megtagadni m-m tudva, rendeztek a .,(>i//«i«yos"-bau, mintegy befejezőjéül az előző napi szép ünnepélynek. A vadászaton csak 8—9-en voltak és az eredmény mégis királyi volt, mert rövid idő alatt három szarra* került téritekre, nem is számítva azt a bizonyos SéjtS darabot, melyeket a mámoros fejű vadászok szívesek voltak alaposan elhibázni. Csakis a a nagy óméinak, illetve ások maréinak köszönhetik egyeilül a szarvasok szerencsés elmenekülésüket. Ezzel aztán bevégződtek a Szt-Gálon töltött dicső napok, a melyekre mindig a legkellemesebben emlékezhetünk csak vissza. -y. és -y. TOM JltiGYGYEL. Somlón. Kanos ur mult heti karcolatában — mondhatom — jól BBSg harcolta a szüretet. Megütközéssel párosult meglepetés közt olvastam az egyik másik psssssttst, különösön, a hol a fölött kesereg, hogy ma már nincsenek viij sziiretok. st sei wireti ti<j hangulat

t nincs animó a fiataloágbaM, stb. stb. Utoljára már arra is el voltam készülv.', hogy kiírja azt is, hogy — szerinte már fiatalodéi síscssN sassMssda.' Pedig hát. tévesen jli'hi.ilni, azaz hogy alaposan ossTódni méltóztatik a t. urnák, ha ilyeu gondolatokat táplál magában tovább is és azokat kifejesésrs is juttatja. Az igaz. hogy — alkalmasint - a pápai szüretre vouatkozott karcának éle, de hát azért nem kellett vóu azt ugy megírni, inkább jött volna el Somlóra és az ottaui felséges szüretről, a legkedélyesebb mulat ságn'd és a nagyon is vig liatalságról s hangulatról szerkesztett volna meg egy ékes dicsériádát: akkor legalább most, az utolsó órában (f. hó l'J-én d. ti. 4 itrakor) nein kellene vele nekem vesződnöm és ön is meglehetne nyugodva, hogy még siucs ugy, mint azt ön a múltkor e rovatban megírta és hogy főképp e hibáját is helyrehozhatta volna. Ha, a sors rendeléséből, nem igy történt, önt sajnálom első sorban, de sajnálom a szegény olvasót is. a ki kénytelen az én férciuuukámmal - jobb hiányában — beérni. Már rég volt részem oly kitüuö szüreti mulatságban a Somló-hegyen, mint az idén. — Igaz, hogy jó termés is volt, de volt miami más is a somlai levegőben, a kedves társaság körében, melynek ón is mulattatásra hivatott ós hivott egyik tagjaként szerepeltem. E« a valami — a mi nagy dolog ogy 25—30 tagu társaságnál pedig nem vala egyéb, mint az az általánosau (egyik reggeltől a másikig) uralkodott ós mások által is sokszor hangoztatott, (de fel nem találti tif hanoidat és /esztelen kedéUjesséij, mely az együttvolt fgóngt és erősnem igen szép és kevésbbé s?;ép képviselőinél kivétel nélkül, de a legszebben nyilvánult. Szerdán reggel kezdődött a mulatság, s különös, hogy még csütörtökön reggel is együtt és fenuvylt sz egész támiág, szak* \ \