Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-10-13

Melléklet a „Pápai Lapok" 42. számához. Czeglédi faiskola. Még a megcsontosodott rossz akaratnak is bajos volna kétségbe vonni a/t. hogy a gyümölcs nemcsak mint fogyasztási tárgy, de meg mint kereskedelmi ózikk is határozott értékkel bir. Hisz. nem kell több. mint egy rossz gyümölcstermő ev s már megérezzük, hogy hiányzik valami az asztalunkról, a gyermeksereg nagvobb sirást-rivást visz végliez s köznépünknél rohamosabban fogy a kenyér. A gyümölcs az un asztal kiegészíti res/.e, a gyermekeknek békéltető eszköze, népünknél pedig a szójárás szerint fele kern er. S mégis ha tekintetbe vesszük azt, hogy maga a fatenyésztes oly- nehézkesen — mondhatnám ólomlábon halad elö, önkénytelenül kutat nniik kell az előidéző okok után. melyek ezen aránytalan helyzetet teremtik. Egyszerű és természetes dolog az. hogyha gyümölcsöt akarunk, első sorban is akarnunk kell annak fáját is. Mert jólehet, hogy tréfának mégjárja az a szokás-mondás hogy: „Sok gyümölcs terem a pécsi köveken." (Értvén alatta a pécsi piaezot) de végre is a gyümölcsöt fa nélkül csak a kamarában lehet képzelni s ha fáját nem tenyésztjük, ugy gyümölcsre sem lehet józanul számitanunk. Nem állunk egyedül azon meggyőződésünkkel, hogy a gyümölcsfa lassuterjedésénok egyik oszlopos és sarkalatos oka a községi faiskolák rendezetlen állapotában rejlik. Hogy köznépünk a gyümölcsfa csemetékért pénzt adjon ki I még tán a ne gyedik, ötödik megyéből hozassa is, erre gondolni józan ószszel nem lehet. Népünk elszegényült anyagi volta ilynemű kiadá&t meg nem tür, s azért erre még jó sokáig számitanunk nem lehet. Egészen másként volna az, ha minden községnek volna rendezett faiskolája, a honnan évenként csak néhány száz csemete kerülne is ki, legalább a kertek és belsőségek befásitására. Ki azonban a jelen viszonyok között még jó ideig csak „jámbor óhajtás" marad. Igaz. hogy vaunak, a kiknek a jó latén egy kis pénzt is adott, s akik megtehetnék, hogy évenként néhány forintot adhatnának ki gyümölcsfa-csemetékre I mégis azt tapasztaljuk, hogy még ezek is aggodalmasan tartózkodva vonulnak vissza. Itt meg a megbizhatlanság és magas árak képezik az okot. Oly példát hozok fel állításom támogatására, mely nem egyszer fordult már elő, ugy a múltban, mint a jelenben s ha nem egészen indokolt is, de mégis bizonyos alapot nem nélkülöz. Mondjuk, hogy valakit megszáll a buzgalom és elszánja magát arra. hogy gyümölcsfákat ültessen I tegyük hoz/.á. hogy hajlandó e czélra bizonyos összeget áldozni. Megrendeli a fákat és Kifizeti a nem ritkán borsos csomagolást es portót, s midőn aztán a csomagot felbontja, akkor veszi voltakép észre, hogy alaposan be van csapva. A csemeték legnagyobb részben beteges gyökszegény példányok a melyeknek inkább a kórházban, mint a kertben volna a helyük. De mivel már a pénzt kiadta értük, megros/.kiroz/.a még az ültetési költségeket s azon reményben, hogy tán mégis csak le>z belőlük valami. Azonban első csalódását tetézi a második, a mennyiben a csemeték egy tisztes része ki sem bajt. vagy a mi ki is hajtott oly vézna és gyenge, hogy inkább csak tengődik, mintsem igazán él. Már bocsánatot kérek; de csuda-e ha ily esetben ha a lelkesülés lelohad, kedvét veszti bárki is a fa ültetéstől s bosxutággal gonibd meg arra a peresre is vissza, a midőn eszébe jutott pomologusnak felcsapni. Ez pedig sem a légből kapva, sem pedig túlozva nincsen: mert megtörténik napjainkban is akárhányszor. Az ilynemű megbizhatlanság nem egyszer ásta már meg a jóakarat és nemes szándéknak biztos sírját. Ezzel nem azt akarom mondani és szomorú is volna, hogy szemben ily lelketlen kiszolgálással, ne volna azért akárhány jóravaló és becsületes faiskola tulajdonos is, kik nem a közönség ilynemű kizsákmányolására fektetik vállalatukat, hanem áthatva az ügy magasztos voltától, szerényebb jövedelem mellett is a közjónak hazafias szolgálatot óhajtanak tenni, a midőn a vevőnek becsületes pénzeért megfelelő jó portékát szolgáltatnak ki. Egy ilyen faiskola tulajdonost kívánok ezúttal az olvasó közönségnek bemutatni. A ki a közelmúlt évben a szak- és egyéb lapokat egyszer másszor forgatta, lehetetlen, hogy elkerülte volna figyelmét bizonyos Unghváry Lászlónak Czegléden levő faiskola telepéről szóló hirdetései. Nem mindenki hisz azonban már feltétlenül az ilynemű hirdetésnek s nem ritkán csak egyszerűen és mosolyogva vesz tudomást róla. Szerény jó magunk is szeretjük a .valódit" a „tnlmi"-tól megkülönböztetni s azért régi magyar szokás szerint többet és jobban hiszünk szemünknek, mint holmi égig dicsérő üres magasztalásoknak. Így törtónt aztán, hogy feltettűk magunkban, miszerint ellátogatunk C/.eglédre s a helyszínén szerzünk magunknak meggyőződést arról, hogy mennyiben lehet a nevezett faiskolát ajánlani s mennyi igaz abból, a mi hirdetésben foglaltatik. R tervünket a közelmúltban meg is valósítottuk s egyik szép reggelen a vasúti kalauznak barátságos biztatására a czegiedi indóháznál a vonatról leszálltunk. Miután nem a város láthatásáért tettük meg az utat. nem is lepett meg (V.egled városnak alfiddies külseje. Sik nagy kiterjedésű hely. ékszerű házakkal. A javítás es bövites alatt álló ref. templom s előtte az újonnan kisajátítóit ter a tervbe vett befásitással. csinos részét fogják képezni a városnak. Ha idáig vezettem gondolatban a szives olvasót, ugy térjünk be ott egy csinosabb épület földszinti helyiségébe, mely Unghváry László urnák központi irodáját képezi. ízléses berendezés és pedáns rend lepi meg a belépőt. Hazánk jelesebb politológusainak (Dr. Entz, Yillási Bereezki Gábor, Molnár. Angyal) olajfestesű nagy arczképei diszitik a falakat s a személyzet egyes tagjai mnnkájokban elmerülve ülnek asztalaik mellett. Rövid időzés után a esáf ifjabb tagjával, a jelesen Rengett és megnyerő módom Unghváry Sándorral a telepre hajtattunk ki, mely a várostól egy jó felórányira fekszik s az irodával telefon köti össze. Itt. az állandóan itt lakó czégtulajdoiios Unghváry László igen barátságosan fogadott bennünket s rövid pihenés után megkezdte kalauzoló szerepét. A telep nagysága már az első pillanatban niejrlepi az embert, liisz 1 12 hold egy darabban már magában veve oly területet képez, mely mint faiskola ritkítja párját. (Kzenkivűl van még 9 hidd régibb keletű faiskolája is.) Különösen emeli a benyomást azon körülmény, hogy e/.en a nagy területen nem lát az ember semmi mást. mint rengeteg sok facsemetét különböző nagyságban. Csakis igy magyarázható meg. hogy ez idö szerint a készlet 7 <S százezer kiadható íacsemele. 1 millió 2 százezer szemzós s mintegy lő millió vadonczból áll. A laikus tehát e rengeteg mennyiség felett csudál kőzik, mi azonban egész más szempontból is vesszük a dolgot — s oly egyes körülményekre terjesszük ki figyelmünket, a mi a nagy vevőközönségre határozott értékkel bir. Szerelünk először is a faiskoláknál a t;;lajjal tisztába jönni. — Kz a/.erl. s/.ükséges, — mert a tapasztalat számtalan esetben beigazolta azt, hogy ha a facsemeték gazdag és televényes helyről soványabb és rosszabb talajba kerülnek, ezen helyváltozást annyira megsínylik, hogy rendesen el-