Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-09-29

4. PÁPAI LAPOK. 1895. szeptember bfjO a társulatnak oly operett-primadonnája Jnett, i* épp ugy magával ragadta a közönsévan, a minőt vidéki színpadokon csak ke\eset találhatni, s Hontai is jól betölti mint Mubrett-énekesna az ö szerepkorét, de számtalanszor éreztíik hiányát egy harmadik énekesnőnek ; igazi népszínmű-énekesnője a társulatnak nincsen. — Jó szalonsziuészei sem get hévvel teli játéka a Kellerrel való hatalmas jelenetében is. Az egész alakitás egy átgondolt és művészileg koncipiált nacgtestesitése volt az öntudatos — süt több praepoteus individualizmusnak s Magdája méltán hangoztathatta: „én Én vagyok, a magam ereigen vannak a társulatnak ; Füredi mellett,— | jelből lettem az, a mi vagyok." A közönség te ki egyébként most meg is válik a társulattól — hiányzik még egy bonviván. Benedek szerződtetése még nem pótolja e hiányt Ha ezeket a hiányokat Komjáthy kipótolja, ugy a télre a legjobb sikereket jósolhatjuk társulatának, mely igy kétségkívül a legjobb vidéki társulatok egyike lesz. Kiváltjuk tehát, hogy a legnagyobb erkölcsi és anyagi sikerben legyen része a társulatnak, s a magunk részéről azzal végezzük referádáinkát. a mivel Komjáthy tőlünk bncsuzott: — A jövő évi viszontlátásra! Tudósítónk jelentését az e heti előadásokról kóretkezökbcn adj tik : Mi történt az éjjel ? A kik abban a reménybeu mentek a sz nházba, hogy Bissonnak rég ismert szellemes vígjátékaihoz hasonló darabot fognak hallani, azok meglehetősen csalódtak. A darab nincs híjával a leleményes, kacagtató jeleneteknek, itt-ott l'el-lélcsillau a francia szellemesség egy-egy sziporkázó ötlete, de a .,Válás után" stb. szerzőjétől többet vártunk. Az előadás jó volt. Sziklai nak elég alkalma volt művészi képességeinek ragyogta tásáre. Benedek kiváló bonvivantnak, ögyes társalgónak mutatta be magát. Szabó Irma kedvesen csevegett Susanne szerepében • ügyesen és diszkrétül adta a duz zogó menyecskét. Énekszámai kevésbbé síkérültek, hangja gyenge volt. a mi egyébként az ö szerepkörével nincs is ellentétben. Hnbot és Kordes kisebb szerepeikben j«'>k voltak. A bohózatot, vasárnap megismételték ugyanazzal a szereposztással, de azzal a különbséggel, hogy a vasárnapi előadás az elsőnél sokkal vontatottabb volt. Vasárnap dél Után a „Falu rossza'

1 ment, felényire leszállított helyárakkal. A társulat ugy látszik megengedi magának az hogy a fóláru előadásoknál a darab felét kihagyja s az előadás is csak a félhelyárhoz méltó legyen. Konstatáljuk, hogy az előadás a Célhelyárat sem érte meg. Különböző szerepváltozások is Kavarólag halottak. Finnin Rózsit a gyengélkedő Szenek Anna helyett 8ét*OÍ Aranka adta Az előadást szokatlan nagyszámú közönség nézte végig. A királyné dragonyosai. Kz előadáson alig lehetett észrevenni, hogy < sak hirtelenében lett előrántva az előre hirdetett „Kisvárosi nagyságok" helyett. Szemle Anna dicséretes önfeláldozást tanúsított azáltal, hogy betegség.' dacára beugrott szerepébe, •látékán egyébként betegségének nyomai alig voltak észrevehetők. Épp oly linóm és graciózus alakítást nyújtott, mint a darab olsö két előadásán, (.'sak énekszámai egy részét kellett elhagynia. Hantái szinten méltán rászolgált a közönség sürü tapsaira. S.ziklni az örökké náthás báró szerepében jóizüou mókázott. Békési némi indiszpozicióval látszott küzdeni. Búbosnak szépen énekelt „Alom" keringöjét a közönség megújrázta. Otthon. Az elaggott iparosok segélyegylete javára rendezett előadás zsúfolt ház előtt folyt le. Komjáthgné Magdájáról ezúttal is csak azt mondhatjuk, a mit a mult évben az első előadás alkalmával mondottunk. Kgy minden izében át ós átdolgozott perfekt alakitás az, melyet e szerepében nyújtott. Kgyaráut brillírozott a megérkezésekor lefolyó családi jelenet idillikus képében és a kitörő szenvedély ábrázolásában. .Szinte velünk is éreztette azt a lelkes örömöt, m»lyct húga vijzoutlátssikor érszült érdeklődéssel és elragadtatással gyönyörködölt művészi játékában, s több izben nyílt szinen is frenetikus tapsviharban adott kifejezést tetszésének Szilágyi igazi művészettel játszott 1 Sehwarcze nehéz szerepét, itt-ott azonban egyes apróbb részletek kidolgozására nem fordított elég gondot. A gutaütött ember mozdulatait nem tudta ezúttal oly élethűen visszaadni, mint tavaly. — Még Komjáthy kitűnő Hel'terdingjót kell felemlítenünk ; az ö művészete, lebilincselő modora kellett ahhoz, hogy a kissé émelygős szerepben is sikert érhessen el. Koeác* a kormánytanácsos hálátlan szerepével nehéz küzdelmet folytatott. A többi szerepekben Szabó inna. Iö!linuezné\ Füredi és Szitáséi Kózsa jeleskeiIt.k. Virágcsata. A szezon utolsó operett-előadása szép sikerrel folyt le. Az anyagi sikert a zsúfolt ház biztosította, a szellemi siker érdekében pedig az ös&zes szereplők vállvetve buzgólkodtak. Klsö sorban Szemle Annát kell felemlítenünk, ki Fodor Rózsát adta a föle megszokott szeretetreméltósággal ; „A legszebb" keringed, meg kellett ismételnie. Rontat és Bttboe ma nem énekükkel, hanem játékuk technikai részével értek el uagy sikert. A bábntánoot igaz művészettel játszották. Sziklai a m-m éppen neki való szerepében nem tudott nagyobb hatást elérni. Békééi elissserésre méltóan adta Etoaogi I5«nöt. Szilágyi, Henritek és Beczkói kisebb sze repeikben ügyeskedtek. A második felvonás végén, midőn Szende, a sűrű tapsokra a függöny elé lépett, a közönség soraiból valóságos virágzápor indult meg feléje, mire azután a függöny elé jött többi szereplők ás a közönség között valóságos virágcsata fejlődött ki. A takácsok. Taláu kötetekre mennek már azok a hírlapi cikkek, értekezések és ismertetések, melyek ujabb időben Hauptmann Gerhard e híres drámájáról napvilágot láttak, s ennek a nagy reklámnak köszönhető az, hogy a csütörtök esti előadás teltház előtt folyt le. De meg a belügyminiszter is segített az előadásnak reklámot csinálni, mert éppen egy nappal előbb hozták a napilapok ama rendeletének hírét, melylyel e darabot a vidéki színpadokon betiltotta. Persze édes a tilos, s a közönség tódult a sziliházba. l>e azt hiszszük, nem csalódunk, ha azt írjak, hogy a közönség csalatkozótl vá rahosásában. Vári egy szenzációs drámát, s s helyett látott hü és kétségtelenül hatásos képeket a takácsok nyomoráról, minden különönösebb drámai cselekmény nélkül. Konstatálnunk kell azonban, hogy az előadás kitűnő, a képek a leghatásosabbak voltak. Kiemelkedő nagyobb szerepe senkinek sem volt. Az ensemble kifogástalan volt. Delila Az igazgató pár jutalomjátékáitl került színre 1 darab, • bizonyára nem lett volna nehéz a helyett oly darabot választaniuk, melyben ugy Komjáthynak, mint Korajáthyné-nak hatásosabb szerepük lett volna. i>e a társulat legnagyobb része már elutazott, s így oly darabot kellelt elöadniok, melyben kevés szereplőre van szükség. S az előadás nem is tartozott a jobbak közé. Komjáthy Jíosweiu Andréban egy halviny, bágyadt, itt-ott érthetetlen alakot mutatott be, s csak hely Ivei-közzel láttuk felcsillanni az ö művészi képességeinek kiválóbb nyilvánulását. Bcnaliknél játékról alig l»het múlani, mivel hiányzott annak eliö teltétele. a szerep tudása. Folyton a sngó támogatására szorult, s igy fellépese is bizonytalan és hatá rozatlan volt. Komjáthyné művészi játékamentette meg az est sikerét. Szerepe azonban nem volt elég nagy arra, hogy a közönség érdeklődését állandóan lekösse. A színpadra léptekor óriási csokrot kapott. Szítba Irma és Bárha jól megállották helyüket. TOLLHEGYGYEI A Bakonyban. — • Szarvasvadászat íszent-tiálou. Nemcsak lakodalmairól, de szarvasva lászatairól is híres Szent-Hal. Mindkettő kitűnően szokott sikerülni, azzal a különbséggel, hogy mig a lakodalmak a faluban folynak le a bgkedélyesebben napokon át, addig a vadászatoknak a Hakony ős rengetege, a 16 ezer holdas szt.-gáli erdő a színhelye, mely annyira gazdag a nemes vadakban. Kiment a híre a nagyszerű vadászatoknak messze földre. Így esett meg. hogy a héten egv pápai vadásztársaságot es a hozzájuk távol vidékről direkt a vadászatra megjött vendégeket is kicsalta a vadászszenvedély a szt.gáli erdőségbe. Korán reggel négy kocsin indultak el a nimródok és 3 órai ut után a találka szín he lyéie értek, hol őket már a szt.-gáli vadászkompánia várta Ott volt a pap, biró, mester, kurátor, elöljárók, szóval a falu színe-java fölfegyverkezve különleges fajtájú Hintákkal. Kgy jótékony früstök utáu, melyen főszerepet játszott a „kövesztett", kezdetét vette duzzuilá remények közi a szarvasvadászat. Az első hajtásban a kopók gyakori esaholása majd extázisba hozta a vadászokat. Fegyverüket lövésre készen tartva, bizonyos izgatottság mellett ügyeltek az előbukkanó vadra. Az elhangzott !t puskadurraiiáshól azt hihette volna, az ember, hogy legalább is 9 szarvas esett el. Pedig dehogy. Csak kot, ártatlan özet tiszteltek m g e nagy disztüzzel. Az özek, no, ázol; szerencsésen és sértetlenül elmenekültek. l>e jó lett. volna, ha a vadászok is elmenekülhettek volna, a kik csak a levegőbe lőttek karikát, mert bizony volt mit hallgatni a többiektől egész nap. A szt.-gáli biréit csak az mentette meg a ..meyr*aiiá*tái", hogy biró és tekintélyén ilyen kiköszörülhetetlen csorbát ejteni nem akartak. A mi ezután történt: az csak egy szomorú történet. bVggel 9 órától délutáni á órájg tartott aznap a vadászat — minden eredmény nélkül. Hiába hajtottak a kopók, azok többé nem nyikkantak : hiába álltak helyükön a vadászok, ök többé vadat, nem láttak, de jártak h-gynek fel, völgynek M, inásztak„kübörcök"-et eleget. Holtra fáradtan, egyik a másikat támogatva érkezett ineg a vadasztanyára, a „Tiszai major"-l>a a vadásztársaság. Itt aztán párolgó gulyással, tok más étellel és még több itallal restaurálták magukat a vadászok. A tanya kedves háziasszonya és háziura vab'idi magyaros vendégszerct ttel fogadta és látta el a társaságot. Este 10 óra felé feloszlott a kompánia és csak 4-en (a gazda, egy ineg- és egy kit biró, no meg egy obsitos haszár] tartottalt ki éjfélután 1 óráig az a<ztal mellett, hallgatva a l'isla cigány szóló hegedűjét és fogyasztva nem megvetendő meny* uyisegu borokat és miután itt is valónak bizonyult a közmondás, hogy „adj a tótr.ak szállást, kiver a házból" helyük bont a szobában nem volt, künt a legmagasabb szalmakazal tetején hajtották pihenőre bohó fejüket. Másnap már 5-kor fújták az ébresztőt és bereggelizveu újra folytatódott a vadászat, sajnos, az elözö napihoz hasonlóan A szt.-gííi híres vadászok minden ravasz fondorlata és fortélya dacára sem sikerült, nemcsak szarvast lőni, de látni sem. Egészen lelohadt a nimródok vadászheve, is. Hogy a becsület meg légyen mentve, az egyik szt -gáli szittya lőtt „kevert maggal" egy nyulat, azt mondják IH-n» volt. Végre délután 1 órakor lefújtak I vége lett a vadászatuak. Búcsúzáskor megigérták a szt.-gáli királyvadászok utódai, hogy a legközelebbi alkalommal megmutatják, hogy mégis csak van szarvas a szt.-gáli erdőben. No majd meglátjuk. Hazajövet kitaláltuk azt is. miért nem láttunk szarvast 'í Ugyauis a társaság egyik tisztelt vendége: Aldzsi MJM kormánypárti honatya, a szt.-gáliak pedig erős 48-asok és politikából elhajtották A független szarvasokat, nehogy eseti-g egy mamelnk fegyvere alatt esÜteg el. taéist.