Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895
1895-09-22
1895. »zeptemer 22. PÁPÁI LAPOK. 9. s">f. tej 1 «"><lése és elöhaladásáiiak is alapja és eszköze. I >« a tudomány nemcsak erö, de hatalom is: mely nemcsak az egyes ember, de bármely állam, vag}' nemzet existeneiá jának, sőt uagyságáuak is előmozdítója és teutartója. A/ ifjabb Dyonisius trónját elvesztvén, midőn kérdezték tőle : „SM hasznát veszi most már Platánul; i's a /ii'ozo/iának '! igy telelt: azt, hogy a szceenes' ily szörnyű fordulatát háhorithatlan lé lekkel elviseljem."- A nagy német nemzet azért vau most is Kurópa mivolt nemzetei között az első lxdyen, mert mindenkor különös előszeretetté] viseltetett a tudományok iránt. Minden ember, minden nemzet s minden vallásfelekezet tehát, nemcsak magának, de hazájának is, akkor tesz hasznos szolgálatot, ha a tudományos miveltséget elsajátítja, s ennek ápolása és fejlesztésére iskolákat, felsőbb tanintézeteket állit. Protestáns őseink, midőn a a római egyházból kiléptek, első és fögondjukuak tartották az iskoláknak, felsőbb tanintézeteknek felállítását, hogy az alsóbb nép is lásson világosságot s megismerje a vallás igazságait: az intelligens osztály pedig tudománj'os miveltséggel birjon, mely fent art s létet biztosit. Mert igaznak tudták és tapasztalták azt, a mit Hóseás próléta oly nagy bölcsességgel mond : „elvész a néji, amely tudomány nélkül való." Tehát öseiuk már azon időben a tudományos miveltségre súlyt fektettek s érette sokat áldoztak. Manapság is azon helyzetben vagyunk, hogy összes anyagi, szellemi erőnket megfeszíteni és egyesíteni kell, hogy a vers nyt a más vallásfelekezetüekkel kiállhassuk, s a niveautmegtarthassuk. Mi,kik oly nagy büszkeséggel hivatkozunk őseinkre, ugy is, mint magyarok, ugy is mint vallásfelekezet kevesen, s anyagilag is szegények vagyunk, és ha élni s boldogulni kivárniuk : ki kell fejteni összes szellemi erőnket s fel kell fegyverezni magunkat a tudományos miveltség fegy véreivel. Ezeknek eszközlését kívánjuk, óhajtjuk és akarjuk őzen uj iskolától, melyet épen ezért a tudománynak szentelünk. Azonbau, hogy akaratunk, Óhajtásaink ós kívánságaink valósuljanak, hogy ezen intéz »t az egyházkerület s a haza közönsége várakozásának, a czéluak és rendeltetésnek, melyért oly nagy áldozattal építtetett, megfeleljen: az igen sok részbeu ezen iskolábau működő ni. t. tanár urak fáradhatlau szorgalma ós a tanuló Ujuk magaviseletétől túgg. Kléggé jól ismerjük tanárainkat, s meg vagyunk győződve a íelöl, hogy ők is ismerik azt a horderőt, melyet iskoláink nemcsak a magyar ref. egyház, de hazánk s nemzetünk fejlődésére is gyakoroltak a múltban, gyakorolnak a jelenben s gyakorolni tóguak a jövőben is és leifogták és tudják azt, hogy ezen intézet, az állán támogatása és segélye folytán, most uj kezdőpontjánál áll a magasabb fokú fejlődé* és fel* virágo/.batásának. Öleljék fel tehát ezen megújult intézetnek ügyét, megújult erűvel, szeretettel és az elődökéhez hasonló lelkesedést tanúsító fáradatkn munkássággal. No csak oktassák, de neveljék is ebbeu gyermekeinket; ne esak a megszabott tananyagot dolgoztassák fel itjaiukkal, de az ifjai könnyeu hevülő szívben éleszszék is a vallás és erkölcs, a hazaszeretet és tudományos miveltség iránti lelkesedós szent tüzét, ltjaink pedig fogadják szeretettel és bizalommal, méltánylással és engedelmességgel tanáraink naponkénti faradat lan szorgalmát a munkásságát, hogy ragyogjon e helyen az Isten dicsősége, a hazaszeretet és tudományos miveltség fényessége. Es ezzel véget is érhetne hosszura nyúlt és sokak előtt talán unalmassá is vált beszédem : ba nem volna még bátra egy igen fontos ós rám nézve nagyon kedves erkölcsi és vallásos kötelesség teljesítése. Es ez az, hogy midőn ezen épületet, a tőt. egyházkerület megbízásából és képviseletében rendeltetése és céljai valósítására hivatalosan átadom ; egyszersmind hálafohászt is rebegnek mindnyájunk nevében ajkaim Istenhez, a mindenség bölcs gondviselője ós kegyelmes atyjához azon áldó kegyelemért, melyekkel ezen iskola felépítésénél megajándékozott. Mindezekért t'ram a te nugu nevedre térjen hála és Magamtaids I minden dicséért ét dicsőség. Isten lelki s testi minden áldását kérem ,( Felségeikre, dicsőségesen uralkodó felséges Királyunk s Királynénkra ós az egész uralkodó családra, kinek bölcs és áldásos kormányzata alatt emeltetett ezen épület. Isten áldását kérem magyar hazánkra, nem. zetünkre, a magyar államkormányra, a magyar ref. egyházra, a főt. dunántúli egyházkerületre, Mindezek maradandó • fényes emlékoszlopot emeltek ezen épületben maguknak, melyről a tiszta vallás és tiszta erkölcs, a hazaszeretet és tudományos miveltség fénye fog kiáradni a magyar ref.egyházra, hazánkra • nemzetünkre. Legyen azért ezen iskola az Istennek, hazának s tudománynak szentelve. Az a kegyelmes jó Isten pedig, kinek .segítségül hívásával kezdtük meg, s áldéi segélyével végeztük be a nagy munkát, legyen ezen iskolának védelmezője, őrizője s foutartója nemzedékről nemzedékre. <'gy legyen! Főgimnáziumunk felavatása. — 18yö. szeptember 15. Városunk kulturális életében jelenteken) mozzanatot képező ünnepélynek voltunk tanul « napon, a midőn a dunántúli ev. ref. egyházkerület fennhatósága alatt álló pápai főgimnázium uj. diszes épületének felavatása ment végbe. Magasztos volt a felavatási ünnep ; méltó a negyedfélszázados múlttal dicsekedő pápai tóisktii.íimz. melynek uj épülete szép és emléke zetre mél»ó ünnepélyességek közt, a magyar kormány képviselőjének, az egyházkerület tagjai nagy számának, vármegyénk él városunk közönségének jelenlétében avattatott fel. A messze földről összesereglett nagyszámú ünnepié közönség lürün benépesítette városunkat s meghatott, de egyúttal lelkesült hangulattal segített emelni az ünnepély fényét és melegét. A tekintélyes egyházi és világi férfiak mellett nagy számmal láttunk egyszerű embereket a népből, kik a vidékről és messze földekről jöttek ide velünk együtt ünnepelni annak az iskolának üröm-ünnepét, melyre ők is áldoztak s melyben vagy rokonaik tanultak, vagy most tinik tanulnak. Arcukon meglátszott egyszerű, de romlatlan lelkűknek öröme él meghatottsága, a mint köuybelábbadó szemekkel hallgatták a s/.ép felavató beszédet s szemlélték a fényes új épületet. Hisz ók is segítettek ezt megalkotni! Most pedig átadjuk a szót tudósitónktiak. ki a felavatási ünnepről a következökbeu számol be • Istentisztelet és díszülés. Az ünnepség isien'isztelettel kezdődött. Zsúfolásig tömve volt a templom, hol Kit .lózsef tusol, tanár tartott alkalomszerű szép beszédet. K'.után a közönség a díszesen épült nagy torna csarnokba vonult, mely azonban uem tudta ennek főispánja gr. Esterházy Móric U Mól- j befogadni egészen az ünnepelni szándékozókat Mintegy 5 600-an lehettek a teremben, köztük Mihály államtitkár, Tisza Kálmán tóságára, Pápa városira, a pápai ut. ref. egy hizme-gyéra, a pápai ref. egyli ísr* • mindazon |« 8 ^ n ?*I •»i .., ... , , v. • . fégondnok, Pap Qábor püspök. Beöthy Zitgmonu kegyes j01 tevőkre, kiknek áldozatkészsége s v b t. t.. Boné Géza, báré Nyáry Béla. Vályi nemes adományaiból épült fel ezen iskola. — j Lajos. Konkoly Thege tiyula stb.. az egyházTovább lapozunk a főiskola <»zen korbeli irataiban, s az aug. 26-iki főiskolai tanácsülés jegyzőkönyvében olvassuk: „Elnök Eöry Szabói <rábor ur azon jelentése, hogy az itt isálásoló önkénytesek tisztikarának kérelmére fötanodáuk két földszinti szobáját a gyűlés jóváhagyása reményében, ispotályul átengedte, méltáuyoltatván: érintett szobák átalakítása senior úrra bízatott." Ezen intézkedést követte Széki Béla tanár megbízatása, hogy a főiskola féltettebb irományait bjfalaztassa, mit a megbízott tamír teljesített is. Azonban 1848 dec. végéig ellenséges hadakat nem látott városunk, deo. 80-án vonult át az ellenség hada Pápán keresztül Marcaltöre, hol megállapodott, s a főhadiszállással való tűzi levelezéso közb MI történt, bogy a pápai portára bejött H német katonát a városban időző guerilla nemzetörök elfogták és meggyilkolták 1819 jan. lo-én. Ettől kezdve as. áprilisi diadalmas csatákig szinte állandó lett városunkban a császári hadak tartózkodása, de a győzelmes csaták hirére kitakarodtak, a/.után jött 1848 jun. Il-én Kmettynek 1000 főnyi serege, keresztül vonult Pápán, kinek seregéhez tartoztak a volt pápai deákok közül: Kovács Antal és Imre t-átverek, amaz tűzmester az utóbbi köztüzér, velük jött Pap <iábor is, mint, a 198 ik lásslóalj ."> ik s/.á/.adansk parancsnoka A pápaiak kitörő lelkesedéssel fogadták és megvendégelték a honvédeket, kiknek ajkáról utcahosszal, hangzott a dal: „Söprik a pápai utcát/ I>J nem sokáig időztek, másnap már tovább mentek és vivták a csornai csatát, harmadnapon pedig sebesültekkel teltek meg városunk Iskolái is. Mintha csak Magyarország történetét látnánk kicsinyben. A csornai csatát ugyanezen hó 27-én az ihászi-i ütközet követte, a szabadságban' egyetlen csatája vármegyénk területén. Kmetty hadai küzdöttek itt is br. Schütte ellen, l bár visszavonultak, s megállapodás nélkül mentek át alkonyat tájban városunkon, mégis daloltál, dl többé vissza nem térhettek, mert rövid idő múlva minden rosssra fordult és aztán minden elveszett. Az 184'J 5o ik tanévet már idegen kormány nyittatta meg főiskolánkban, a mely nek legelső s talán legOSUnyább dolga volt deákjaink között keresni a volt honvédeket. Volt bizony azok közt nem egy, közöttük maga az itt elmondottakra nézve nekem egyik kútfőm Körmend)' Sándor, Szilágyi József is, de hát ki fogja már esőket kiszolgáltatni 'i Jó helyre jutott tehát Papay Miklós cs. k. főbírónak a houvédtauulók összeírását elrendelő levele, melyet midőn BoosOf István igazgató a jan. 6-iki főiskolai tanácsülésen bemutatott, szinte megsértve utasított vissza a főiskolai (tanács, hogyhát ez lesz e már a professzorok dolgaV „Mire nézve halároztatutt — igy szól a jegyzőkönyv ide tartozó pontja — hogy a Pápa városi másolatban közölt föbirónska volt honvéd tanulók összeírását elrendelő levelét, mire nézve azt határozta a tanár.kar. hogy a felhívás visszautasítandó, mert a Pápa váron tanácstól másolatban közlött főbírói rendelet a helységeknek, melyekből honvédek álittattak elöljáróit illeti, uem pedig a főiskolai elöljáróságot, melyre az semmikép nem tartozik, de nem is tartOShatik, miután az azt, hogy növendékei közül ki volt honvéd, ki nem. sohasem puhatolhatná ki. Mi okból az érdemes városi tanácsnak hozzá intézett felhívásának eleget nem tehet, miről a tőbbssör tisztelt v. tanács I jkv. közlése által tudósíttatni rendeltetett." Pense, hogy nem puhatolhatná ki, azért tehát in m is fogtak hozza a puhatolódzáshoz, hiszen mind csupa ártatlan kis link voltak a kérdezett időben a főiskola növendékei, kik márc. és július hónapban szépen le is vizsgáztak, azonban pedig nagyobb deákjaink felvételi bönyVébe látjuk bejegyezve: ..Az 1848 19 iskolai évben a telsöbbtauodák ni'giiy itása a rácokkal, horvátokkal kötött háború miatt elhalasztatváii, s az egész éven át tartott háborúk viliarai közt később sem eszközöltetvén, senki sem irta magát alá a föt Moda] törvényeknek." Kis Brnö.
