Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-06-30

2. PÁPAI LAPoK. ]8f<5. június 30. „ej Indítványok, vagy bizottsági jelentések tárgyalásánál az első sió illeti a/, íuditv nyozót. vagy a vál. előadót, utána az ellenindítvány, vagy külön vélemény beadója szólhat, a tiibbi tagok a jegyzőnél fett Jtijegjftés során hivatnak fel a szólásra. d) . I tanácskozás alatti tárgyakhoz mindenki csak tggtttr szólhat, csak az inditványocónak, vagv az elleninditványtevőnek van joga a határozat kimondása elöli még egyaser ssólaní. e) Bármikor szót kérhetnek azok. kik a napirendhez szólani, a tanácskozási szabályokra hivatkozni, személyes kérdésben, vagy sz.tvaik belyxeigesitásáért választóm akarnak. Az elnök mindenkor szólhat." óhajtanáé és nagyon is célszerű lenne, ha a v. képviselőknek a tanácskozás alatt levő tárgyakhoz rendszertelen és szabályéi lenes többszöri hozzászólásai és az el által a mindig napirenden levő nagy zaj és lárma elkerülése végett, életbe léptettetnek a szabályrendelet idevágó pontja, hogy a V. képviselők a jegyzőnél lett feXygyéés során hivassanak fel szólásra I a ki feljegyezve ncot lett, az ne beszélhessen. Kgy úttal ezzel elejét vesszük annak is, hogy mindenki egy tárgyhoz csak egyszer szólhat. Mátra volna még annak felemlítése, hogy a közgyűlés elnökei a v. képviselőket i törvény és szabályrendelet adta szép jogaiknak és kötelességeiknek szabadgyakorlatában ne korlátozzák, és a szőnyegen levő ügyekhez való jogos hozzászólásukra az alkalmat és időt adják meg. Tehát, ha kellő erélylyel és tapintattal, valamint a törvényszabta szigor méltányos és a rend pontos megtartásával, ugy a törvény 8 a szabályrendelet által engedett jogok és kötelességek figyelembe vételével vezettetnek közgyűléseink: akkor, azt hisssflk, nem lesz okunk feljajdulni az ilyen anomáliák miatt és a város képviselőtestületének tilesei s tanácskozásai egy tekintélyes erkölcsi testülethez méltóan, kom kiöl és tényleg parlament afis módon fognak lefolyni, mindnyájunk épülésére és örömére. Egy városi képviselő. Ének- és zenevizsgák a pápai polgári leányiskolákban. Folyó hó 23-án folyt, vagy inkább pergett le a pdptt-vdrosi államilag segélyezett polgári leányi' ' dónak ének és zeuevizsgája. Szép látvány Volt délután fél 3 órakor, mikor a növendék leánysereg a tanári kar vesetése mellett a városi óvoda helyiségébe vonult, hol a vizsga tartatott. A termek zsúfolásig megteltek érdeklődő diszes közönséggel; hölgyek ós urak nagy sokasága hallgatta végig az érdekes zene és énekszámoknak precíz előadását. Több iskolaszéki tagon kivül többen voltak a főiskolai tanári kaiból ÍS, Ott volt továbbá az érettségi vizsgák alkalmával itt időző kormánybiztos dr. Ceikg Lajos debreceni theolog akad. tanár is, ki elismeréssel nyilatkozott a szép művészetek ily korrekt késeléséről s különösen dicsérettel emelte ki, hogy a növendékek a precii éneklés mellett a prosodia követelményének is igen ssépen megfelelnek, a szövegnek értelmes, korrekt kiejl ' vei. .Vli nem méltathatjuk eléggé azt az eljárást, mit (lá/y Zoltán polg. isk. énektanár az énektanításnál gyakorol, a mikor egyes daloknak hallás után való bemsgoltatásával nem rontja a zenei izlést, köti a művészi érzék kifejlődését s rontja a kedélyt, a kedvet, hanem a zeneművészet elemeinek megértetésével, elméleti, gyakorlati elsajátításával öntudatra ébreszt s biztos érzéket fej'leszt az igazi szépnek megismeréséhez. Az ének s általában a zene tanításának főcélja ez. Hányan vannak snéles Magyarországon, a kik e célt ismerik, vallják!? Pompásak voltak az I-sö osztály által énekelt sző vegnéiküli gyakorlatok, ugy a többi osztályok egy és két szólainu énekei is. Általában az énektanítás gyakorlati részéhez felhasznált dalok megválasztása biztos kézről i egészséges pedagógiai érzékről tesz tanúságot. A zongorázó növendékek is, kezdők ugy, mint haladottabbak, tauárnöjök < <oknyay F.vzsi k. a. szakképzettségét ós tanítási módszerét dicsérik, mely ment minden külső hivalgástól, de belső tartalma annál értékesebb. A kezdők között Kapossg Kdit. a haladottabbak sorában Harme* Blanka a kiválóbbak. A szokásos évzárói beszédek, búcsúzó szavak zárták be az ünnepélyt, mely vajha mihamarabb az intézetnek saját célszerű helyiségében lenne megtartható. A helybeli a/utca zárdának polgári leányiskólája f. hó 27-én tartotta ének és •Fnevissgá! latát, A miisor, m-dy 33 pontból állt, vegyesen ének-, zongora- és szavalati darabokból, igen ügyesen volt összeállitva. Minden szám. mit a zongorát és éneket tanuló növendékek adtak elö, buzgalom és szorgalomról tanúskodik a növendékek és tanítók részéről egyaránt. A zongorátokat Csoknyay Laura k. a., az énekeseid t pariig llunnig (iyula vezette a zeneművészet v'rágos szép kertjében. Uiszes közönség volt élvezője a szépen elöarlott érdekes daraboknak és a sikerült szavalatoknak. Különösen hatalmasak és pompásak voltak a kar-énekek, a melyeket az összes növendékek adtak elő szépen, gyönyörűségére a hallgatóságnak. Torna-mutatványok fejezték be végül a szép és minden tekintetben fényesen sikerült óvzáróünuepólyt. -yA „Polgári kör* kerti mulatsága. —• lH'.'.'i. június 23. — Nyári mulatságainak sorozatát vasárnap nyitotta meg a polgári kör a kerti helyiségében rendezett táucvigalommal, a mely tekeverseuynyel és virágtombolával volt egybekötve. A tekeversenyben, mely d. u. 2 órakor kezdődött, sokan vettek részt és kelt'k erös birokra a kitűzött dijakért. Kgész késő estig dobáltak és pályáztak a koronákra, melyeket végre ketten vittek el. Az I. dijat (10 kor.j Jilek ffereoo (3 dobísra 21 bibuvali, a II. ós III. dijat 5 ós 3 kor.) Mirko József 3 dobásra 19, illetve 18 bábuval) nyerte meg. Kgészen más —idilli— szint öltött a csinosan diszitett kertihelyiség a tekózós végeztével, mert mig addig csak az urak tartották elfoglalva a kertet 8 óra után már diszes hölgyközöuséggel telt meg ós lett élénkké a táncestély színhelye. Oly sok kedves hölgy jelent meg már ek'áttam az evéshez. Jó kedvemmel jó étvágyam is megjött s ugyancsak siettem az élőmbe rakott sonkaszeletek-'t a torok szűk folyosóján át a gyomor tágas birodalmába leküldeni. Kkkor már n> in rettegtem a fizetés percétől. A mellényem zs'bében ártatlanul ketyegő Ór», a rajta csüngő lánccal, minden aggodalomnak véget vetett. Midőn már mindenki az asztal körül ki volt elégítve, az izmok kipihenték magukat és a gyomor is megkapta a magáét, ismét a a pajkos < Mga ragadta meg a szót: — Felleghy ur, teljesítse háziuri kötelességét. — Parancséra kedves nagysád! volt az én válaszom. Ezzel hirtelen felkeltem helyemről s anélkül, hogy okát adnám távozásomnak, besiettem a vendéglői konyhába s a föpincért hivattam magam elé. — Uram — mondám neki — tárcám nincs nálam, kérem fogadja el ezeket — ezzel órámat láncostul kezeibe tevém — számlám fejében zálogul addig, míg a közeli napok egyikén pénzfizetéssel nem váltom ki. •Miután a dolgot igy rendbe hoztam, ismét a hölgyekhez tértem, kik utrakészen már türelmetlenül vártak. — Ugyan mit csinált oly sokáig odabenn t kérdek majd mindannyian egyszerre. — Ötveneset kellett váltatnom — füll-ntéiui — És most, mi itán számlánk is ki van egyenlítve, ha ugy tetszik hölgyeim, folytathatjuk sétánkat. Szavaimat általános helyeslés követte s „éljen a legderekabb házigazda" ! volt az egyhangú felkiáltás. Ismét a városliget gondosan ápolt utain voltunk már. de Olga, ki nem szűnt meg egy percre sem velem incselkedni, fotytou csodálkozását fejezte ki, hogy én Felleghy ötven forintost váltottam. — Nem is hiszem — veti oda Jolánnak, ki szintén kétkedve rázta fejecskéjét, — és nem hiszi közülünk senki, mig meg nem mutatja a pénzmaradványt. — No már kis ördög azért se ! vágtam vissza az incselkedést. Igy paj koskodva egymással, a sörcsarnoktól hozzánk vezető uton egy pincért pillantok meg, ki valami fényi s tárgyat kezében tartva felénk siet. — Szent Isten! — kiáltottam ijedten, midőn hozzánk ért, — ez az órámat hozza vissza! Tönkre vagyok téve! — Felleghy ur — szódt a pincér lihegve a nagy sietéstöl - a vendéglős ur küldi önnek vissza ez"kr t, ontod mint személyes istuorőeétől nem fogari el zálogot. A mai számlát megfizetheti, ha pénze lesz. Mintegy leforrázva álltam ott a hölgyek kacagó csoportja között. Az óra és a lánc Olga kezében volt s mint valami kis gnóm, ugy csipdesett maró gunyjaival. — Felleghy ur! hm átnyújtom önnek a felváltott ötvenes pénzn aradványát . . . Nos tisztelt hölgyeim és uraim, mit szólnak ehez ? ! ... Mi volt mindezekn k az oka ? Nem egyéb, minthogy ezek (zsebeire mutat) és ez (tárcáját veszi e!ö) üresek voltak. Krónika. E ('sületlen kis) krónikának Az oka setr.iui más : — A tollh'gye végkép elkopván — BÚCSÚK' I krónikéis! A krónikás az búcsúzik, Yiireljen eztán más . . . (A szerkesztő ur lelke rajta !) — Búcsúz' a krónikás! A korrektor is búcsúzik, Ha lesz sajtóhiba i (A szerkesztő ur lelke rajta !) — () tölihé nem oka ! E (sületlen kis) krónikának Az oka semmi más: BeOSOsik — érzékenyen peTSSS ! — Korrektor s krónikái! Pajkos.