Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-06-23

XXII* évfolyam. 2<». v/ám. Papé, !*»«>.>. jiiniiis 23. PAPAI LAPOK, Papa van

», hatóságának és tfilih pápai

, s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca hova a lapnak szánt közlemények küldendő*. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése. Főtér. I.aptulajdouoAx*. l-'eiiyvessy loienc Felelős szerkesztő: Könnend) I sola. Előfizetések és hirdetési dijak a hip kiadóhivataULhoi küldendők, hol is a hirdetések • legjntányoa&bban fehatataatt A lap ára: EgéizévreS trt, félévről frt, negyedévre 1 frt ól) kr. — Egyes szám ára ló kr. Iskoláinkról. A lefolyt hét a fiu ós leáuy tanuló növendékek hete volt. Ekkor tartattak az évzáró nyilvános vizsgálatok, melyeken mindegyik bt mulatta képzettségének és szorgalmának g\ umölcsét Az eredmény, mint rendesen lenni szokott, nem mindegyikre nézve egyenlő ugyan, de általában véve mindenütt és iniuden irányban örvendetes haladás észlelhető. Ma már részint a törvényhozás, részint a hatóságok sürgetése folytán, lassanként az egész nagy közönség belátja azt, hogy a gyakorlati életben alig van a megélhetésnek olyan II.ódja, mtly kisebb-nagyobb iskolai előtanulmányt nem igényel. Ma visszatekintünk csak két három évtizeddel is, látni fogjuk az óriási különbséget, mely az akkori és mostani iskoláztatás között van. Mig akkor, a gyermekek taníttatása csak a jobb módnak, csak az előkelő osztály gondjai közé tartozott, ma már a legalsóbb, a legszegényebb néposztály is mindent elko.et, hogy gyermekét iskolába járassa s ha csak lehet megszerzi neki a kellő kepeztetést. Innen van, hogy —nem is emiitvén a tudományos intézeteket—az elemi iskolások, az iparos tanulók, a polgári leányiskolába járók száma is tetemesen megszaporodott, sőt ugy látszik, még tovább is fog gyarapodni. Ennek következése azután az, hogy a társadalomra, az államra, az egyházi és polpolgári községekre olyan nagy kötelességek terhe nehezedett, melyek elhordozta és teljesítése mindegyik részről nagy áldozatokai követel. Iskoláink nagyobb részének helyiségei, különösen azok, melyeket a polgári község volna köteles megszerezni és ellátni, a szükséget sehogysem elégítik ki. Az elemi iskolák, melyeket az egyházközségek látnak el, ebben a tekintetben jobb helyzetben vannak : különösen a róm. kath. egyházközség elemi iskolájának épülete valóságos mintaképe egy jól berendezett elemi iskolának, a lehető legjobb helyen, gyönyörű, nagy, világos, egészséges tanhelyisegekkel lévén ellátva. Hhhez fogható a maga nemében a polgári község kisdedóvó intézete, mely acélnak nem esik hogy megfelel, de ez is, mint a föntebb említett, ritkítja párját a hazában. Ellenben az iparos tanulóknak, az alsó fokú kereskedelmi iskolának, melyekről a polgári községnek kellene gondoskodni éppen semmi helyisége nincsen. Amazok a r. kath. egyházközség kegyelméből, aj általa elhagyott, régi elemi iskolában, emezek a reformátusok jóindulatából a régi kollégium épületében, bizony a kor igényeinek meg nem felelő, és csak hiányosan fölszerelt helyiségeiben szorítkoznak, addig, a meddig. Az iparos segédeknek pedig, kiknek oktatását a kultuszminisztérium szinten elrendelte s ennek foganatosítását a legközelebbi tanévben meg kell kezdeni, ez ideig meg éppen semmi helyiségük nincsen. A négy osztályu polgári leányiskola is, egy szúk bérházban nyomorog, pedig ezen intézet igen nagy hivatást teljesít. El adja meg ugyan is a középosztály leánygyermekeinek azon tanítást ós nevelést, melyre szükségük van, kiknek hatáskörét a népiskolában nyert képeztetés sehogy sem olégiti ki. De alapul szolgál ez még azoknak is, kiknek, valamely szakpályára akarván menni, magasabb fokú tanulásra is leszen szükségük. Ezen polgári leányiskola foutartása auynyira költséges, a szükségeinek megfelelő épület emelése annyiba kerülne, hogy ezeket a mi polgári községünk anyagi ereje el nem birná. De az állam a város kérésére elfogadta a föntartás költségeit, l neki megfelelő épület felépítését, és a várostól csak IOO0 [Jól terület adását, továbbá egyszer mindenkorra 10ezer frtot, végül | tanintézet helyiségeinek fűtését kívánta. A varos az állam ujánlatát örömmel es köszönettel fogadta, de az 1000 öles fundus kijelölése még mindig késik. Jó volua a netán felmerült akadályt elhárítani, nehogy az állam a késedelmezést nem akarásra magyarázván, a polgári leányiskolát más városba állítsa föl, i hol iránta nagyobb buzgóság mutatkozik. Barath Férem A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. A szélkakas. (Die Wptterfahne.) — Möller W. — A szél - a kedvesemnek házán — A szélkakassal játszadoz . . . — Hej! sokszor elgondoltam én már: Kni^em gúnyol C ak a gonosz ! Előbo meg kellett volna látnom A bus/ke ciin'rüket nekem : — S a hü szivet ugy házuk táján — Kn balgatag, nem koresem. . . . Csak játszanak a szivvel ottan — Az enyim is hej! ugy sajog: — A bánatom' ne kérdezgessék : —A lányukhoz szegény vagyok ! Butter flórian. Pénz nélkül. — Monolog. — Irta : Székely A. Aladár. „yeim ! Őreim I Voltak-e már önök a pénznélküliség tátábs ledyzetébon'. Micsoda, önök zavarba jönnek F Bocsánat, ezt előidézni lflgkevesbbé sem volt sj-áudékom. No, de ha kérdésem válasaolatlauul marad is, én annál Hölgy őszintébben bevallom, hogy igenis voltam és a mint ezeknek zsebeire mutat - jelenlegi állapotából kivehetem : vagyok és lestek is. De ezúttal nem a „vagyok" és „leszek" még meg sem történt eseményeivel akarok drága idejükből néhány percet elrabolni, hanem a r

,voltam

u-mal, melyből, ba személyesen eddig még nem tapasztalhatták, megtudni lesznek szerencsés . . . akarom mondani szerencsétlenek, mily kellemetlen szituációba juthat az ember, ha ez, a nemzetek és egyesek sorsát iutózö eszköz — a pénz — hiányzik ae ember zsebéből. Mielőtt azonban elmondandóimmal a rendes kerékvágásba térnék, egy gyenge oldalamról vagyok kénytelen magamat bemutatni. Ez a gyengém pedig nem áll egyébből, mint hogy nagyon, de rendkívül nagyon szentek hölgytársaságban tartózkodni. Oh! egy hölgytársaság! Főleg (» jelenlevő hölgyekre mutatva | egy ily hölgy társaság ! ... Ez azonos az élve történt, nem a a kertekben termő, hanem a mennybeli paradicsomba jutással. Pedig hidjék meg. de PB már nem az én, hanem 'ismét zsebeire mutat) ezek gyengeségénél lógva, tán reám is és önökre is üdvösebb lett, volna, ha nem vágyódnám folyt OD az öuök körébe. Igy nekem nem kolleue itt sscgyenpirral arcomon megjeleuui és ónok sem lennének kénytelenek engem most végighallgat ni. Bizonyos vagyok, hogy megesett volua j"-igos szivük rajtam és megkegyelmeztek volna nekem, ba önök vaunak körülöttem akkor, midőn a tavaszs/.al a/, árvízkárosultak javára országszerte gyűjtöttek és én egy baráti lakomáu megjelenteni. A társaság hölgyeinek szórakoztatása, dacára a nagyobb szambán joleuvolt férfiaknak, majd kizárólag az éu vállaimon feküdt. Hs hogy ennek a feladatuak — régi szokásomhoz hiveu — most is jól megfeleltem, azt a hölgyek vidám kacagása élénken elárulta. Természetesen magam is a legvígabb hangulatban voltam, lévén barátja a „mulatva mulattatás' elvének. Bgyaacrn csak egyike a hölgyeknek — egy ennivaló, rózsás képű asszonyka, - komoly arcot mutatva, az akkor mindenütt szőnyegen heverő tárgyra, a szegény viikárosultak két• • 'gbeejtö sorsára tafelte társalgásunk foualát. Oly megindítóan tudta a szerencsétlen-k helyzetét ecsetelni, bogy az imént még határtalan jókedv teljesen eltűnt s helyette a részvét kifejezése ült az arcokra. Midőn a meghatottság a legmagasabb l'okot érte el, melyet az ármányos hölgyecske szinte kilesni látszott, hirtelen fordulattal adakozásra szólította tel az urakat. Mindenki tárcáját készült kiveni. En nem, 26