Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-01-06

189$. január ti. PÁPAI LAPOK. noha a mindenáron vízvezetéket akarok, ;i kísérletezésre már több ezer forintot boci Utk áldozatul, de még több is log áldozatul esni. Mert az, hogy a viz bevezethető, kétséget sem szeuved, ennek megtndásáért tehát kár a költekezés, a kivitel és föntartás költségei pedig, a mi erőnket meghaladják: azért az e téren való kísérletezés nem egyébb mint » jö ivóvíz megszerzésének elhalasztása. Nem jöhf s.ett létre a oitlnmrJáyitns és aszfaltmakadám se, inert itt is előtérbe nyomultak, a minden előmenetelnek akadályai. A Csorváiy tervbe vett rasnt is, mi'lynél a város oly nagy mérvben vau lekötelezve, még mindig a levegőbe lóg, és bár a koncesszió már többször meghosszabhitatott, a vállalkozó még mindig késik az éji homályban, valószínűen azért Iliivel a terv nem életre való, talán le kellene róla mondani, s az odaígért tekintélyes összeggel, más közvetlenebb szükség volua pótolandó. — ilyen volna például a lejárt évben még létre uem jöhetett polyari leányiskolának való épület, melyre már elkerülhetetlenül szükség van. A növendékek létszáma u. i. anyira íö(szaporodott s folyvást szaporodik, hogy a most használatban levő helyiségek már a jövő tanévre sehogy sem felelhetnek meg a célnak. Ezen intézet elvesztése vagy föladása pedig, a város részerői erkölcsileg lehetetlen, s ha mégis megtörténnék, a veszteség pótolhatlan lenne. Létre jött és jól sikerült egy derék rnyály vagy járvány kórházunk is, igen szép, emelkedett, egészséges helyen, a temető is közel van hozzá, a templom is, tehát igen alkalmas. De hála Isten még nem vettük hasznát, ne is engedje az Isten, hogy rá szoruljunk! hétre jött, de nem sikerült a rvf. yimnázinm épülete is, melybeu a városI nak és gróf Esterltáz/ Móric öméltóságáj nak érdeme, hogy neki szép fumlust szerezni segítettek, hogy az épület igen sokak nézete szerint, nem jól sikerült, ez már másoknak a hibája, kik a kedvező helyzetetet nem tudták, vagy nem ] akarták jól fölhasználni. Nem jött ugyan még létre, de alapos a reménységünk, hogy városunkban egy állami tanító képző inteni fog fölállitatni. Krre nézve a város megtette a kellő lépéseket és kedvezi választ is nyert. A társadalmi elet terén is történt egy nevezetes mozzanat. A Jókai-jubileum alkalmából alakult a Jókai-kör, különösen az irodalom és a zene mÍvelésére, de fölvette program injába a társas élet élénkítését is, irodalmi ért míives/.i. s esetleg tánc'stélyeknek tartásával, mely végett már elég csinos és alkuim*; helyiséget szerzett magának. A ééí ken szép, nemes, vajha sok ideig szem előtt tartatnék ! Adja Isten, hogy a beállt uj év gyümölcsözőbb legyen! TOLLHEGYGYEL. A jégről. — Pillanatnyi liilvételek. — Mindenek előtt hála és köszönet öreg TS afóuak

t hogy végre-valahára megkönyörült rajtunk az ü hideg szivével és adott minékünk — némelyeknek 6, másoknak 2 Vekerlékért | korona) - jeget, ha uem is „tükör-simát.'

1 Mert ezt a régi jó epithetout az idei jégpályáukra — legalább ezideig még a legjubb akarattal sem alkalmazhatjuk, a minek megiut i sak zimankós, havas fentebb tisztelt öreg ur az oka. De gondoljuk me;j, hogy Tél-apó azzal, hogy nem adott ,,tükör-sima

u jeget, ugyancsak irántunk való nagy

r szeretetét mutatta ki, mivel hogy — régi nóta. de igaz! — az erény utja nem a „.tükörsima

14 ut, söt a göröngyös. S ezen gyöngéd atyai gondoskodástól meghatva — egyenlőre nyugodjunk bele a </i<</ vdllóztiithntóbii! Másodszor pedig - itt az évad küszöbén vau szerencséin ónöker üdvözölni t. hölgyeim és uraim, egyenként es összesen, a kik jryve. járnak! Idv önöknek szent llahtaxbau ! Idv önöknek és bocsánat ijnökföl. Ez utóbbi pedig azért, habogj esetleg egynémely felvételem netán túlontúl jól sikerült volna. Ki tudja ? A gereblye is elsül . . . Mert én részemről azzal mit sem törődöm, ha a Skott'-testvérek, Meinhardt 6a Belta közös erővel mozgosi»ják is ellenem furfangos masinériájukat és utou-utiélen lekapnak csak a lábamról ne!) s urlő et orbi terjesztik, mutogatják az ábrázafomat. Kz bliktri. Hanem ha esetleg valamelyik tulon-tul eltalálna találni ejha! Szedő.), akkor aztán jaj volna ezerszer a fotográfusnak másiuériástól és a masinériának fotográfusostul I . . . Es én azt hiszem, hogy az írnak ezen 1896-ifc uj esztendejében, ezen — ugy középszámitással — egypár millió éves vén golyóbison, nem csak magam utazom ilyetén érzelmekben. Ezeknek előre bocsátása után pedig — é» harmadízben beszéljenek a helysziuén 1H'.»4. <lec :io-án felvett ebiképeim : Valami fülbemászó keringőt húzott a cigány. Egy világlátott apró gigerlinek leves nezsgésbe jött a vére, és igy szólott a mellette elsikló baktiss-hez : — Hát iszen eddig csak megjárná ugy a hogy, — de van ám ott még más is! Nézd meg csak a túlsó lapot! Ilonka í'ordit egyet s olvas : .,('. i. Csaknem elfelejtetem nie«irni, iiogv a bálra pénzre is lesz szükségem. 1 >da u. i. mim rendező csakis frakkban, klakkbau «s lakkban mehetek. F.zeknek beszerzése pedig mintegy 70 frtuyi kiadást okoz. Kérem azért kedves atyámat, hogy ez összeget nekem mielőbb megküldeni kegyeskedjék, mert e ruhadarabokat már meg is rendeltem. — A bálra meghívnám kedves atyámat és kis hugocskátuat is, de tudom, hogy se ily mulatságokhoz, M a hosszú úthoz nincs kedvük." — No igazam vau-e ? Xiucs-e okom haragudni ? Az a semmiházi 70 irtot mer kérni egy mulatságra ! S ez még nem elég, hanem frakkot, klakkot éa lakkcipőt is akar venni! Oh, hogy uem szégyeuli magát ! Egy Eöri, kinek ősei mind becsületes honfiak, nevükre féltékeny nemesek voltak — egy Eöri maskarát akar magúból csinálni! — I>e ugyan, kedves atyám, hogy tud ezen ugy felingerülni P — Mit, még te is igy beszélsz ! Te, ki eddig büszkeségem voltál ! Ok én szerencsétlen apa! Bár csak künn nyugodnám a temetőben szegény feleségem mellett, hogy ne kellene látnom, hogy gyermekeim nem magyarok ! — Kedves atyám, ne beszéljen igy! — könyörgött Ilonka, atyját átölelve. — Ne beszéljen igy, mert mindjárt meghasad a szivem ! — N

T

o jól van te kis bohó, hiszen uem téged értettelek, hanem azt a semmirevaló bátyádat. — O sem érdemli meg, hogy édes atyám igy beszéljen. Nem voltunk, » nem vagyunk-e mi édes atyámuak engedelmes, jó gyermekei ? — Te kis bohó, hiszen mondtam már, hogy veled nincs bajom ! — De hát a bátyámra miért haragszik ? Hisz édes apám nagyon jól tudja . . . — Xo, no, csak ne oly tüzesen ! Ugy beszélsz mint egy prókátor, pedig tudod, hogy fogadatlan prókátornak . . . — De kedves atyám én nem vagyok fogadatlan prókátor. En a bátyámnak szerető huga vagyok, kinek fáj, ha öt méltatlanul bántják. Pedig most sem érdemii meg, hogy édes atyám haragudjék rája, mert hiszen édes atyám nagyon jól tudja, hogy nálánál jobb fiu, — de igazabb magyar sincsen ! — Te édes leányom, nem értesz a dologhoz ! Tudd meg, hogy magyar ember frakkban, klakkban és lakkban nem lép a világ elé ! A ki bálba akar meuui, az vegyen magára magyar ruhát, attillát, kótyagtollas kalapot és sarkantyús csizmát! Tökéletes igaza van kedves atyámnak ! De ba ma nem ez a divat! — Divat hát, — de bolond divat ! — Pedig egy ember nem küzdhet a divat ellen, mert egy fecske nem csinál nyarat! Lajos ur elhallgatott. Munka 0Mb leste, várta a szavát, I midőn látta, hogy az nem akar felelni, hamiskásan ránézett, s kéröleg szólt: — Ugy-e kedves atyáin, nem balansz ik a bátyámra f Ki is tudna valakire haragudni, ba egy oly ügyvéd fogja pártját, mint Ilonka> Lajos ur sem haragudott már, de azért még jónak látta a harag színlelését, nehogy a gyermekek utóvégre még a nyakára nőjenek. Azért csak olyan félvállról szólt: — A te kedvedért hát nem haragszom, hanem azért egy hamarjában ne kerüljön a szemem elé az a sehonnai ! — l'gyan kedves atyám, miért volt ez megint? Az egyik kezével jutalmaz, a másikkal meg büntet ? Kérem, fogadja ismét szivébe az én szegény bátyámat, hiszen mindég jó fia volt ö édes atyámnak ' — No jól van no ! Látom, hogy te egy kis boszorkány vagy ! Igy telebeszéled az ember fejét hogy utóvégre is engedni keli. hogy tőled szabadulhasson! Már megint szólni akarsz - Kijelentem, 1*