Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-05-26

PA FAI LÁPOK. 3. hajtásai, minden tSVSSSSSal visszavágatnak, oldalhajtások nyerése végett. Az oldalhajtások mellékhajtása pedig, melyeknek 16 — 90 cra.-re kell egymástól lenniük, 3 4 levél fölött visszaesipetnek. Ez által mindegyikből kapunk 2 6—4 hajtást, melyek közül a legalsó később újra visszaesiphető 3-4 levélre, a felső 1—2 hajtásnak pedig csak szeptemberben esipiük le a hegyét, hogy a hidegek előtt jól beérjenek. Következő tavasszal a felső 1—2 hajtás, az elvirágzás után, a látható termés szerint " (-ára vagy '.,-óre, az alsó hajtás pedig 2—3 szemre vágatik visíts. A felsők termőhajtások, mig az alsó hajtás visszavágott része biztositó osapnak nevezhető, a mennyiben ez á.tal tartjuk termésünket közelebb az ágakhoz és biztosítjuk jövő évi hajtásainkat. Minden tavaszszal a kitermett termőhajtások közvetlen a biztositó csap felett, levágatnak, a biztositó csap hajtásai pedig a fentebb emiitett eljárás szerint kezeltetnek. Ezen eljárás alkalmazandó a se dély (spalier) iáknál is. Vagyis mindig azt tartsuk szem előtt, hogy egy régebbi csapon legyen egykét termő és egy biztositó hajtásunk, a mely utóbbi tavaszszal mindig 2 - 3 szemre lesz vágandó, hogy ez által a jövő évi hajtásokat biztosítsuk. Igy mindig kellő mennyiségű és jó minőségit termésre számithatunk, azonkívül pedig a fa tetszetős kinézését és fris erőben való tartását lényegesen előmozdítjuk, a nélkül, hogy a fa természetével ellenkező dolgot követnénk el. Az őszibarack — mint eddig tapasztaltam, — vidékünkön igen jól díszlik, minél fogva annak tenyésztését nagyban is, melegen ajánlom. Mert az őszibarack a világ egyik legkeresetebb és legdrágább gyümölcse s minthogy faja a homok talajon is jól diszlik s kellő művelés mellett meglehetős hosszu ideig termő erőben tartható, azért nagybani termelésre érdemes. A túltermeléstől nincs mit tartanunk, mert eddigelé a belfogyasztást sem tudjuk kielégíteni. S ha valaki a nemes őszi barackot nagyban produkálja' biztosíthatom, miszerint mindig biztos piacra talál a nagyvárosokban és egy darab őszibarackot 5—15 kron mindig eladhat. N'e várjuk tehát a sült galambot, mert az ugy sem jön, hanem ültessünk minél tobb őszibaracklát! . . Németh József ragyogtatták. Komjáthyné '/.. Tsrói a eim•ssrspbsn egy minden izében, a legkisebb réssletekig kidolgozott, rendkívül kedves művészi alakítást nyújtott. Méltó partnere voll Kamjdthy, a ki Napóleont személyesítette pompásan átgondolt, öntudatos müvessetti l. Kettős héten jelenésük alkalmával nyill színen többször megtapsolták őket. - Kacér Nina .Mária Karolina) és Szibtssy Wéizsa (Elis beroegnö) jätend is a legnagyobb elismeréssel szólhatunk — Pompás alakítás volt a Szilágyié. Fouohé herceg szerepében. Dicsérettel kell említenünk Habost, a ki rendkívül Ügyesen forgolódott kis szerepéhen. továbbá Békéttyi és Fürtdyi. A darabot csütö; tökön este ismételték még nagyobb kedvvel, a mi természetes is, mert a ház zsúfolva volt. TOLLHEGYGYEL. Színház, (Ig.i A széchenyitéri csöndes muzsahajlék. rövid időire, ismét megnépesedett. Addig vártnak, addig fürtünk, mig türelmünk végre rózsát termett. Csakugyan rózsát, mert Komjáfhyék a tőlük telhető legjobbat, legfényesebbet nyújtják. Es ezzel nagyot mondtunk, mert a társulat a vidék legkitűnőbb erőit számítja tagjai közé. Ilyen tájban ugyan már a meleg téli szinházak bezáródnak s a szellős arénák évadja van, de az ily magas művészi színvonalon álló elöatlások. a minőket eddig Komjáthy társulata nyújtott, elfeledtetik azt a kis kellemetlenséget, a mit tán a kissé melegeid) Idő okozna néha-néha. Őszintén óhajtjuk, hugy a derék társulat megérdemelt pártolás mellett — minél tovább időzzék körünkben. — A heti előadásokról következökb'u számolunk be. Szókimondó asszonyság (Madame Sans-(»ene.j Szerdán este, bemutatóul, a Sardou nagy liirre kapott vígjátéka került színre, Btczkói által festett szép uj díszletek- és remek jelmezekkel, fényes kiállításban, pompás, 'gv bevágó előadásban — közepes közönség előtt. Az est sikerének oroszlánrésze s igy dicséretünk első szava is Komjáthyéké ezé az Isten kegyelméből való müvészpáré — a kik ez uj terepeikben művészetük, tudásuk egész fényét Az uj honpolgár. Csütörtökön d. ii. fél helyárakkal adták a Kövessi fővárosi életképét inkább csak a — karzatnak, mely elég jól mulatott- Szikim/ és Szende Anna ügyes, kacagtató mókáin. Charitas Pénteken este Varadi Antal szotnorujátéka került színre. A ház — üres volt: az előadás megkezdésekor 8. mondd nyolc szem közönséget olvastunk meg a parterren, a páholyok pedig csak ugy ásítottak az ürességtől. Mindennek dacára az előadás teljesen kielégítő, sőt művészi színvonalon álló volt. - - A címszerepet Kaczét Nlna játszotta kifogástalannl, mély érzéssel. Follinuszné Gs. Etel az özvegy királynő (Anastszia) anyai aggodalmának s mély fájdalmának hiv interpretálója volt. Dicsérettel kell kiemelnünk Szabó Irmát (Zerina), aki rövid szerepét élénk temperamentummal játszotta. Komjáthy né kitűnően adta a hűtlen Zsófiát, mig Komjáthy az ingatag, tragikus sorsú Salamonnak volt megkapóan hű ás igaz interpretatora. Firedy, Szilágyi, Hartha és Béleétty egészítették ki a művészi ensemblét. Igazán nem értjük közönségünk idegenkedését ós közönyét, melyet a komolyabb irányú müvekkel szemben tanúsít. — Sokkal jobb véleményünk van a pápai intelligens, színházbaj árö publikumról, hogy sem azt hinnők, hogy csak az oljsó — szellemes és kevésbbé szellemes — viccelődések és frivolitások iránt van érzéke. Reméljük, hogy e véleményünket a még hátralevő előadások meg fogják erősíteni, a melyek hisszük, hogy látogatottabbak lesznek, mint a pénteki, annyival is inkább, mert, mint lapunk zártakor értesülünk, a társulat csak e hó vegéig marad Pápán él f. hó 31*00, pénteken tartja utolsó előadását. Ahhoz, hogy a szingigazgató janiul hó likéig Ittlétét megrövidítette és előbb távo* zik tőlünk, mint jebzve él tervben volt, nem szükséges bővebb kommentárt fűznünk. Mert a mellett a pártolás mellett, mit a pápai közönség a derék társulat kitűnő előadása iránt pénteken tanúsított és a 18 frt in kr napi bevétel mellett az igazgató nagy személyzetét fentartani, köítség*il fedezni persze nem képes; azt meg csak nem kívánhatják, hogy határozott anyagi romlására tovább is körünkben időzzék. Az pedig éppen nem kedveső fényt vet reánk, — mert hisz meg vagyon irva. bogj nemcsak kenyérrel él az ember! — ha t komolyabb irányú művészetet nem istápoljuk s egy nem közönséges, elsőrendű társulatot nem karolunk fel, — sőt még majd azt etjük el Vele, hogy ezentúl tiszt SSégSS társulat Dem fog fölkeresni bennünket, a mi nem is ]osz csoda, mert, ha közönségünk pénteken tanúsított közönye tovább is tart, azt — őszintén szólva — nem is érdemeljük meg! A hétről. Egy jóizü adoma jutott esz >mbe ismét a mint a hogy estembe jutott, mióta először hallottam, mindig igy máj US utolsó hetében. Még a régi jő „fatengölös" világban tőrtént, a mikor nem prüszköli'! vasniasinák szállították a tudomány szomj ss mussaüakat n szomjukat eloltó kútfőhöz, hanem osak ugy „per pedes apostolomul" kutyagoltuk tol. vagy a legjobb esetben egy egáss vármegye „kötni való"*i nemes iljusága a saját külön udvari szállítója Úttengelyei fogatán döcögött tel nemes Pápa városába ... a városlődi cs jákói begyeken leszállva, sok levén az elemózsia. A regényes Somogynak volt ilyen udvari szállítója András l>á'. () vele történt, begy mikor a tiszteletes urnák a kit diákkorában szintén ö hordottt liait hozta, meglátva a oollegium előtt zsibongó jókedvű diáksereget, együgyű naivitással sóhajtott fel : — Ejnye, ezek a gyiákok csak nein vénülnek meg. — akkor is éppen ilyenek voltak, mikor a t ÍSSteletel uramat. Inistam föl • löször! ... Igy van öreg András bá". ezek a jókedvű, kedves diákgyerekek sohse vénülnek meg ! Lám. most is csak olyan szívből való, virágos kedvvel dúdolják, fújják azt a nótát: „Voltam éu már diák is" . . . mint bogy messze ne menjek —jó magunk annak idején ! . . . Hjah ! nem tudja azt más megérteni,mit tesz az:tul lenni az asztálycizsyán, csak a ki már tut van. .V szigorú professzor urak kezdenek nyájasabbak lenni, a kis diákok szent píetással emelnek kalapot a maturandus előtt, a lányok már a leendő jogászt, technikust, vasutast, postást, önkéntest stb. látják beuuök és . . . de csitt, még el találják bizui magukat. * Bs ha mái a diák-gyerekekről szólt a nóta, szóljon a diák-lányok , . • pardon kisasszonyokról is. A bűbájos május minden poésáse egy csomóban Volt szerdán a vasúti vendéglőben . . . Ah ! az a polgáriskolai majális '. Xincs aunál érdekesei)!) látváuya a kis városnak. Még idáig egyet sem mulasztottam el és ezt. az ideit, a melyet pedig MtsSMVl érdekkel vártam, majd hogy elszalasztottam. Még csak annyit rem hoztak róla az újságok, hogy „csöndes részvét kárét ik." Node véletlenül, azaz, hogy a -zemtüles Frici kollégám jóvoltából mégis kitévedtem nagy későn s hamarjában konstatáltam,hogy: 1. Sok sör elfogyott, de még több epedő szerelmi anár olyan plátói !) sóhajtás elrebbent . . . 2. A virágos orgona fáknál is virágosabb volt a kisasszouykák jókedve . . . Boldog leányok, a kik még — csak ugy egymással — órák hosszat el tudtok olyan aranyos kedvvel táncolui • a kik l kedves tanáraitokat táncra hívhatjátok! De 10k diák (és nem diák) megirigyelt benneteket! „Addig ját a korsó a kútra, mig eltörik." Ennek a mintáján csináltam ón a közeli sziuószváró hetekben egy mísik axiom . Talán Ogyil kitalálják ? — „Addig ígérget Komjáthy, míg — eljön." A különbség a kettő közt — eltekintve a szavaktól csak annyi, hogy mig az elsőt mindenki hiszi és Vs'lja, addig az utóbbit egész a mult szerdáig n m hitte senki. Magam sem. De kát ötVendotei cialódás ért bennünket. — Vajha tőlünk is oly n bezen válnának meg (a szív- és kasszáiig\ >ket illetőleg is\ mint a szombathelyiektől' . . . *} K?Y r

"?' J" Ke4eSSS0t kedves epithetona 22* P.