Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-05-26

xvii- évfolyam. 22. s/iiiii l'.ip.i, !*•*>.>. május '4M. Pápa város hatóságának «-s több pápai, g pápa-vidéki egyesületnek megválaastoti közi OI|\0 megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendőit. Kiadóhivatal: Goldberg Gynla papirkereskedése, Főtér. Laptulajdonos: <ii\ Fenyveswj Ferenc Felelős szerkesztő; Koriiiondj Béla. Előfizetések cs hirdetési d jak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a legjutáoyoaabban felvétetnek. A la) ára: Egészévre6 frt, félévre8 frt. negyedévre 1 Irt ftO kr. — Rgfat szám ára 1") kr. Elfirs. .Még a legelfogultabb szemléld sem állithalja, bogy városunki»uii a haladásra irányuló eszmék ápolása es megvalósítás* nincsen napirenden. A ki figyelemmel kisérte és kisen városunk ügyeit a múltban és jelenben, annak okvetlen arra a meggyőződésre kell jutnia, bogy végre felébredtünk mély álmainkbél és most igyekezünk jóvátenni ;i múltban elkövetett óriási hibákat és mulasztásokat Mert tagadbatlan, hogy néhány év óta óriási lépésekkel megyünk előre; egymást érik az uji 1 ások és máris létesítettünk olyan dolgokat, milyenekre elődeink még csak gondolni sem merészeltek. 1

'kos és alapos számítással, körültekintő igyekezettel eljutottunk oda, hova minden ennyi számú lakossal bíró városnak, mint a mienk, eljutnia kell, ha az ügyei vezetésére hivatott testületek kötelességüknek híven megfelelnek. Ha meggondoljuk, hogy évtizedeken át tespedtünk a semmittevésben, ha meggondoljuk, hogy az alkalmas id 'pontokat, mikor városunk ügyein lendíthettünk volna, nem használtuk fel és összes újításaink a somlai utcakóvezetünk megforgatásábél állott, melyekre százezreket pocsékoltunk el: igazán telve boszusággal és szégyenkezve kell visszaemlékeznünk ezen holt időszakra. Ds hála a gondviselésnek, a város atyái | végre megérleltek a kor intő szavát, megra- ; gadnak most minden alkalmat, mely városunk fejlődésére befolyással lehet és nein kiméinek sem fáradságot, sem költségei ükkor, mikor városunk emeléséről és gyarapodásáról van szó. Iis ey. igy van helyesen, inert csak u/oii városok képesek boldogulni, a melyeknek képviselőtestületei nem zárkóznak el az áldozatoktól. Örvendetesen konstatáljuk, hogy az utóbbi években sokat áldoztunk a közügyekért ; de reméljük, hogy ez nem volt futó szalmaláng, az eddig elért eredményekkel nem fogunk megelégedni, hanem haladásra irányuló törekvéseinket fenntartjuk még a jövőre is. Mert mi tagiidás benne, még igen sok teendő várakozik reánk. Itt van a vízvezeték megteremtése, itt vau a polgári leányiskola es a -praeparandia ügye, itt van előttünk a pápa-bánhidai vasul kérdésének megoldása, itt a törvényszék lételitésének ügye, melynek felállítása szintén a közel jövőben várható, mind olyanok, melyeket anyagi áldozatok nélkül megvalósítani nem lehet. Ezekre terjessze ki figyelmét \árusunk képviselőtestülete ; hasson oda, hogy ezen kérdések a napirendről le ne vétessenek, hanem ellenkezőleg folyton napirenden maradjanak, mig azokat meg nem valósítottuk. Közügyekben sohase vezéreljenek bennünket kicsinyes erdekek. Ezt ajánljuk min den egyes városi képviselőnek melegen figyel* uielie. Ha összetudunk és együtt harcolunk, biztosak lehetünk a siker felől. Városunk epitészoti és szépészeti szakbizottsága I. hó 91-én d. u. :i órakor ülést tartott a városházán Barthalot látván elnöklete alatt. Készséggel referálunk a gyűlésről, leonesak azért, mivel ott több közérdekű ügy került szőnyegre, de azért is főképp, mert csakugyan esemény számba megy az, ba ez a bízottéiig ülésezik, miután a városi tanáes neki vajmi kevés megbisáat ad, bogy tanácskoaha— ék. Tudósításunk az ülésről a következői : Elnök előterjeszti, hogy Mémeth István tkeolog. akad. tanár Deák Fereiie-uteai házának újból építése végett engedélyt kér és hogy ezen ügyet a városi tanáes által kiküldött külön bizottság már t irgyalta s azon javaslatot tette, misaeriit az uj épület a szomszéd-telkeket össaekötö egyen*! vonalon felállítható, de ha az Btoa szabályoztál nék, akkor annak folyamodét is tartósik aláv tni magát. További Ügyelmébe ajánlja a biaottságnak az elnök, hogy a jelaett tel"k. alkalmas ponton, a belvárosban, fekvése miatt a polg. leányiskola épületének, vagy más városi célra a város által megszerzendő lenne. Miután a szakülés nézete az, hogy ezen fundus, kis terjedelménél fogva a polg. iskolai épület helyéül nem alkilma-i. de meg jelenleg a város a vételre szükséges összeggel sem rendelkezik : a vételt A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Barna piros • . • Barna piros kis leányka Majd kicsattan az orcája, ('sókra termett kicsi ajka, líyönyörüség nézni rája . . . Ha Isten |ó, nekem adja. Mindig kacag, mint a gerle, Soha sincsen borús kedve. Csókot kérek ? Félre fordul : „Hej, hamis a maga lelke, Menjen innen mit holoudul." De azért csak nem ereszt el, Továhh tréfál vidám kedvvelMegkérde7.i, melyik lányka Játszik mostan a szivemmel, Pedig hiszen tudJH. látja Kinevet, ha mondom néki : ,Maga tud csak megigézni.' „Hiszi, pici i Meng a hangja A szereimet, nem is érzi, Minden szava hazug, csal fn." Hanem azért mégis bánja, Ha mosolygok más leányra, Megszid érte mindig ujra De boszus lesz mikor látja : Mai;a magát elárulta . • . Barna piros kis leányka Majd kicsattan az orcája, Csókra termett kicsi ajka, ttyönyorüség nézni rája . . , Ha Iston jó, nekem adja. OUh Géza. Az én első jutalomjátékom. — A »Papel Leeok« •reden' tárcája. — l87*-ik évben Pápán s tt meg velem. Ott volt az első jutalnmjátékom. Nem felejtem el soha; de azt hiszem a pápaiak sem. a£ég akkor tserelmes «serepeket játszottam. Instálom, ne tessék nevetni, ha nem hiszik, kérdezzék meg Hunyadi Margit kedvei pályatársamat, a kivel együttauiorózóskodtunk ; ö vele történt meg az a bifes eset, hogy a n Kornélia" eiinii drámában nem bírt sehogy agyonlőni, a pisztoly egymásután báromsaor csütörtököt mondott; akkor " I dobta • makrancos pisztolyt és le akarí Moraj I de nem volt mivel . . . és végre nekem esett s meg akart fojtani, csakhogy én éktelen trémámban nem hagytam magam, hanem visszalökve a dühöngő hősnőt, kirohantam a színpadról — élve. Ssegény Margit nem bírta bevégezni a darabot ; végre is egy jó gondolata támadt, utánam rohant, . . . pár pillanat múlva visszament és büszkén odaszavalta az ámuló és bámuló publikumnak, hogy: — Ne higyjék, hogy megmenekült; agyonvertem a nyomorultat! Igy végződött be a darab. Ismétlem, szerelmes színész voltam : a direktor jutalomjátékkal pr 'zentelt meg. oázsit úgysem adott! Ex volt az első jutalomjátékom. Óriási színlapok hirdették nemes I'ápa városában, hogy javamra fog színre kerülni : „Hinkó, a hóhér legény, tt Margittá a hóhér leány.' Hej jó darab volt az a maga idejében! afennyit lehetett azon sírni! Az egyikélelmes színigazgató egyszer ki is irta a szinlapra ; „l)ii/)ln zsebkendői kell hozni n könyek folyásánál; miatta .'" El voltam telve büszkeséggel, boldogsággal ... az als ' j italomjáték, a mely n a közönség ki fogja mutatni irántam való szere22