Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-04-14

sziui előadóinkhoz gáncs nem tér: a hol ily tökéletesen kifejlett a szépérzék és miiizles, a hol oly nagy a t«dás és kép­zettség : ott csak elismeréssel nyilatkoz­hat ik, csak a megelégedés hangján szól­hat, nem csak a glaszé kesztyűs udvari­asság, hanem tisztelettel kell meghajolnia még a kiilöuben érdes őszinteségnek /s. Csak az utóbbi Jókai-kori színházi estéken is volt alkalmunk két oly .preciz és összevágó szinielöadásban gyönyör­ködni, mely akármelyik elsőrangú szín­társulatnak is becsületére válnék. Klvez­tüuk remek előadásban egy oly fényes szavalatot, mely a legfokozottabb mii­igényeket is teljes mértékb >n kielégítheti. Láttunk szebbnél szebb élőképeket pom­pás alakításban, mesteri kézre valló ren­dezés mellett. Hallottunk jeles hangver­seny zeuét, melynek első két pontja vonta különösen magára figyelmünket, úgyis mint újdonság, úgyis mint helyi szerzők, a „.Jókai-kör tag|aiuak szellemi termékei. Az egyik Gáty Zoltán ..2-tk ma­gyar nyitánya*, a másik Ki$ Jóaaef „Inter­mezzo sinjonico" cimü müve. Mind a két munka megérdemli, hogy partitúráját vé­gig lapozva vele tüzetesebben foglalkoz­zunk ós megérdemelt méltatásban részel­tessük. Kövessük hát a sorrendet. * Minden nagyobb szabású zenemű­nek, mely klasszikus formára tart igényt Sonata dal, vagy Rondo alaknak kell, hogy megfeleljen. A nyitány zene, mint önálló műfaj, a Sonata tormához tartozik. Ámde a modern szerzők a saigoni szabályszerű­séghez nem ragaszkodnak és nyitányt rendszerint nem önálló műfaj alakjában teremtenek, hanem mint valamely utána következő, egészben vagy részben meg­zenésített cselekménynek elöljáró részét. (Itíhj magyarnyitány kompozícióiban dicséretére legyeu mondva nem követie könnyebb rendszert, hanem táutorithatla­nul tartja magát az ős eredeti klasszi­kái formához és mint ilyen önálló műfajt irta meg és mutatta be 2-ik magyar nyi­tányát is. Kezdődik e nyitány egy szabatos polyfonieitással kidolgozott introdukció­val Allegro ós Andante), melyet a tulaj­donképpeni nyitány követ, egy fö- ós másod thémával előbbi A mol, utóbbi C dur). Khhez csatlakozik a remek kidolgozási csoport, melyben a vonósok, fa- ós réz­favók magán és együttes szólamok bau szerepeltetve érvényesíti k tehetségüket és emelik ki a briliáns iiistrumentaeióuak hatalmat előnyeit. Egy gyönyörű mise. szerű Andante orgonaiiertl hangszereiét mellett pompás összhangot produkáló modulációval átvezet ismét a fotóméra, melyet a másodtéina ezúttal A dúrba mo­dulálva követ. Végül egy hatásos finálé­ban ritbinikus összefoglalását találjuk az elöbbeni témáknak, melyek közül a szép fötéma, ez úttal a basszus által játszva, a violin kulcsosok kísérete mellett még egyszer utat tör magának a fülbe, hogy emlékét a hallgató szivében annál job­ban megszilárdítsa. A je|e S kompozíciónak nem csak a neve magyar, hanem modora, karaktere is az. hamisítatlan magyar zäunt vonul végig minden motívumán. Magyar agy­biu tsttlemlett meg, szívesen hallj* a ma­gyar fül ét hallatára fellelkesül a ma­gyar tsiv. Ugyancsak ilyen hamisítatlan magyar szellem lengi át Gátynak a mult évi Jó­kai-estén tisztán vonóskar által előadott III. magyar nyitányát, valamint az I-s..t is, melynek partitúrájába e sorok Írójá­nak volt alkalma betekinteni. El utóbbi mű szerzőnek zeneakadémiai disszertáci­ója volt és teljes zenekar által a tóvárosi vigadóban Kikel 1 lyula dirigálása mellett, annak idején köztetszés mellett adatott elő. Búrjuk a szerző ígéretét, hogy szt legközelebb nálunk is bemutatja. * Kit .lózsef, kit eddig esak gyakor­lati virtuóznak ismertünk a zougoráin Kisebb ügyek. Aszfaltmakadám kocsiút létesítése tárgyában a magyar asztalt r.-társasággal kötött szerződést és a v. faiskolát lakta­nyai célokra a kir. kincstár részére in­gyenesen átadó ajándékozási szerződést jóváhagyó törvényhatósági határozatok, ugy a mult évi gyámpénztári számadás felülvizsgálatáról szóló jelentés tudomá­sul vétettek. — Mezőgazdasági bizottság szervezéséről ós ügyrendjéről alkotott szabály rend elet tervesete fa a községi mezö­és hegyörök javadalmazásáról szóló ltiítő. évi pótköltség vetést elfogadta a közgyű­lés. — A gazdáknak- a tüzrendészeti sza­bályzat 16. és 1(». tj-ai módosítása iránt beadott kérvénye Mészáros rkapitánynak ailatott ki tudomásul vétel és intézkedés végett. Concert premiere. — lH!tf>. március 80. — A vidéki hangversenyek és egyéb lokális jellegű, helyi érdekű előadások rendszerint a münedveiéi keretén belül mozogván, művészi színvonalon csak igen ritkán állanak és éppen ezért az előzé­keny udvariasság, a „nincs szabály kivé­tel nélkül" sarkalatos alapél vét alapjában megcáfoló egy olyan elvet állapított meg, mely az előbbi nézetet vallóknak egyenesen azt vágja szemébe, hogy igenis van egy sza­bály mely alól nincs kivétel Ó3 ez : át dilettantibttt >iil — nisi bene. Egétaen másként állanak azonban a dolgok in in.tlu uk. aminthogy ezt ter­mészetesnek is kell találnunk egy olyan városban, mely annyira előkelő és intelli­gens elemekből álló körrel, a „Jókai-kör" ­rel dicsekedhetik, mint ez a mienk. Igaz agy an, hogy nálunk is csak műkedvelöleg kezeltetnek ez előadások, ám de olyan szerencsésen, hogy inkább művészetről, mint dilettantizmusról lehet beszélni. A mi műkedvelői előadásainkhoz, zenei és másoktól kölcsönzi és sajátítja el az eszméket, ötleteket és ekkép a jelen felolvasás sem tart eredetiségre igényt. Nem akarom ez által de­valválni egyik felolvasás értékét sem, mert ha­bár a compilator cím magában ngyan nem igen dicső, de még compilatióbau is lehet eredetiség. Epp a leghasznosabb munkák többnyire sike­rült comj ílatiók. Caesar gyüjtó Cicerónak, Cató pedig a leghiresebb korabelieknek jeles mon­datait. Plató fejpárnája alatt vade nie cum-ot leltek, melyben még kevéssel halála előtt ol­vasgatott. Megnevezhetjük a virágokat, a me­lyek porával megrakja magát a méh, de még csak a méh nedve által válnak azok mézzé. Hogy készül 10 könyvből a tizenegyedik, már azt megfejté Juvenal: Sic fit amice liber. Minden mivelt nemzet, irodalmában léte­sik külön damenbibliothek és külön männer­bibliothek és tapasztalat, szerint, amazt jobbára férfiak, emezt jobbára nők olvasgatják. Kn a dámeubibliothéket olvasgattam és ebből ismer­tem meg, hogy a nő is könyv, mely ha még oly szép ÓB még oly okos is, a sajtóhibák jegyzetkéje mindig hozzá van csatolva. Ez szolgáljon tehát mentségemül az általam ha­tártalanul és szivem mélyéből tisztelt szépnem előtt, ha a nők jellemrajzát tárgyszó felolva­sásomban a nők hibáiról is megemlékezném. „Hony soit qui mal y pense." Vegyes társaságban a felolvasás hangjá­nak és irányának eltalálása a legnehezebben megoldható föladatok közé tartozik, mert aliud leguut juvenes: aliud viri és még hozzátehet­ném : aliud feminae, aliud senes. Volt egy idő, midőn egy „szellemes" és más alkalommal pedig egy nagyon ,,unalmas- felolvasást tartottam. A szellemes felolvasás nem az én érdememben volt keresendő, hanem abban, hogy a szelle­mekről beszéltem és ilyen furfanggal mutat­hattam be egy szellemes felolvasást ; az unal­mas felolvasásért azért nem volt reám hárít­ható a felelősség súlya, mert ama felolvasásom tárgya a házasságról szólt, ez pedig a rossz nyelvek szerint elválaszrhatlan kapcsolatban áll az unalommal. En tehát ezúttal a szelle­messég és unabnasság középutján iparkodom megmaradni, a nő jellemrajzát ecsetelő felol­vasásomban. Mi a nő 'i A nem éppen udvarias Pitha­goras secuudus igy festi, vagy értelmezi a nőt: Vili desiderium, fera contubernalis, laena lecti socia, dracena custodita, vipera vestita t pugna voluntaria, bellum sumptuosum, dispen­diuin ipiotidianum, hominutn procreandorum officina, animál malitiosum, maliim necessariiun. Ezen udvariatlan szavak lefordításától őrizkedni fogok, de felsorolásukat mégis célszerűnek tar­tottam, mivel ugy tudom, hogy az orvos, ha egy fájdalmas műtétet akar eszközölni, altató­szerrel teszi érzéketlenné a pacienst, azonképp én is, a ki egy veszélyes operációt viszek véghez, a tisztelt hallgatóság türelmén, az idé­zett holt szavak nanotizáló hatásával óhajtok az unalom okozta kellemetlenségen enyhíteni. De mivel a nők ez udvariatlan definíciója lé­tezik és egészen elhallgatni nem lehet, ez ok­ból csak azon kifejezéseket értetem meg, a melyek a többiekhez képest hízelgőnek tekint­hetők. Ezek szerint a nő egy biztonságba he­lyezett sárkány, szoknyába bujtatott kigyó, egy mindennapi tékozlás, egy drága háború, egv szükséges rossz. Saphir ellenben e kérdésre : mi a nő, elég tréfásan ekkép telel : A nő az élet szinineze, cukorborsó az ittlét hüvelyében, zsirszomek az élet hig levesén, csukamáj a földi nagyböjtben, karácsonyfa az emberiség nagy sokadalinában, csodateljes csavarrugó a nagy világgéphen. Angolok szerint az asszony — woinan, a férfi keserve. A nő magában egy nulla, a mely előtt szükségképpen más számnak kell állania, hogy jelentékeny legyen. A nő olyan, mint az ég harrnatosöppje, ha e harmatcsepp rózsa kebelébe esik, gyémánttá válik mellén, ha a nemes kagyló nyílt szivébe, világító gyöngygyé, de ha mocsárba esik, maga is iszappá lesz. Euripidesnek rossz véleménye van az asszonyok felöl, mert macskához, majomhoz és egyéb ravasz és hamis állatokhoz hasonlítja. Sophokles ellenkező véleményen vau. De mi­dőn megkérdeztetett, miképp van az, hogy Euripides oly feketén fosti le az asszonyokat, míg ő rózsás színekben dicsőíti őket, a követ­kezőket válaszolá : Kn ugy festeni a nőket, a mint lenniük kellene, Euripides pedig olya­16*

Next

/
Thumbnails
Contents