Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-04-14

XXII« ét folyam. i<» v/ain. I*á|)a

? április 14. PAPAI LAPOK. Papa varos hatóságának es több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősig: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendő*. Kla dóhlvatal: (ioldberg Gyula papirkereskedése. Főtér. I.aptulajdonos: flr\ Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : Körmendy Itóla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, Imi is a hirdetések a legjutanyotabban felvéti tnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre S frt, negyedévre 1 frt öo kr. — Bcyea szám lb kr. Feltámadás ünnepére. Khnult a tél. Nem tombol már a \ ihar, hófergeteg nem borit halotti fátyolt a vidékre ; a téli fagytól elalélt, letarolt mező, a dermedt föld újra kizöldül : a patak, melyet a merev jégpáncél elnémított, I hegyek vizerei által megduzzasztva ismét vigau cseveg; áfák, melyek meszteleniil meresztették égnek száraz karjaikat, ismét rügyeket hoznak ; virágokat terein a felmelegedett föld ; tarka lepkék jókedvű táncot lejtenek a levegőben; a bogarak nagy sokasága serénykedik mindenfelé és megérkeztek a kertek ós erdők vidám lakói a madárkák is, hogy kedves énekükkel részt vegyenek ama nagy hangversenyben, melyet minden élő lény a természet ujjáébredéséuek örömére rendez. Uj életre ébred tehát minden; az enyészetet uj élet: a tenyészet váltja fel. Hogyne örülnének hát a természet feltámadásának az emberek milliói is, és különösen a szegények, kiknek a tél fagyos lehelete annyi bajt és szenvedést okozott! Az enyhe tavaszi levegő most kifúti barátságtalan oduikat, munkájuk jutalma, szerény keresményük pedig némileg megszünteti a nyomort az Ínséget. Uj élet, feltámadás ez is ! Vallásunk, mely jelentős jelképekben oly gazdag, éppen a tavaszszal ünnepli a feltámadás eszméjét, a mikor a legszembeötlőbben érezzük Isten kezét, 8 észlelhetjük a termeszti örök törvényeiuek működését. Figyelmezteti az embert, hogy a halállal nem szűnik meg minden. A lélek a testnek halála után, a siron tul is élni fog, a test pedig cs;<k más alakot ölt, de semmivé nem les/.; mert nincs örök halál a világon ! Ha tehát áll ez a testre nézve, mennyivel inkább kell állnia a lélekre nézve, mely megoszthatatlan, hitünk szerint hallhatatlan, életet ad s távozása megfosztja a testet az i\ A lélek halhatatlansága az embernek mindenkor legfőbb, legforróbb vágya volt, csupán csak az ezt meggyőző okok hiányoztak. Az emberi elme sokkal gyöngébb, hogysem a messze eső jövő határain túlszárnyaljon és tapasztalatokat szerezhessen. A holtak közül még senki sem tért vissza, ki megnyugtató hirt hozott volna. Igy mindenkor kétes volt a felelet e kérdésre : fog-e a testnek halála után élni a lélek I A siron tul lesz-e boldogabb élet 1 Vagy a halállal megszűnik minden '. Meglesznek-e. jutalmazva a túlvilágon fáradozásaink I .Meglessz-e torolva az igazságtalanság I .Mindezen kérdesekn

1 Krisztus maga adta ineg a választ. Ü a lélek halhatatlanságát nemcsak világos szavakkal tanította, hanem feltámadása által he is bizonyította. Krisztus feltámadott halottaiból, tehát mi is egykor feltámadunk. Valóban éltet"' a feltámadás reménye. Ez vidítja fel életűn Ket. Mily megnyugtató az örökkévalóság, a túlvilági boldogság! K remény felüdít az elet nyomoraiban, kibékít viszás köríti menyeinkkel, megerősít harcainkban és V'iga&xt ad a halál óráján. Nincs tehát megsemmisülés. Az élei diadalmaskodik a halál fölött, valamint a világosság a sötétséget szétoszlatja. Krisztus, az Isten íia feltámadott, feltámadunk mi is a hit által, melyet vallunk s lelkűnkben hordunk. Alleluja! Hozsanna Istennek a magasságban ! A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Királyunkhoz.*) Irta: Jjnti/térth (iézu. Jelige: »Vitani et sanguineni« . . .Tó a mi királyunk, bölcs a mi királyunk, Százszor jobb és bölcsebb, mikor itt van nálunk, Szivét ez a szent fold ugy megdobogtatja: Miénk akkor mind-mind a jóindulatja ' Oly közel van akkor nemzete szivéhez : Hallja dobogását tudja: hol fáj vérez . . . Ir ba van sebünkre — s neki hogy ne volna ! — Be is kötözgeti, meg is orvosolja. Hányszor környezett már nagy szomorú bánat! S mint fekete éjre rózsás hajnal támad : U csak eljött hozzánk H oszlott a sötétség, '•'.des örömmé vált a keserű kétség. Fenn a palotában, ősi Budavárban, Ott valami titkos, szent, csudás varár.s van *) A Magyar Tudományos Akadémia pályázatán tttSJÉHttal kitüntetett hszalias költemény. Régi sebeket mely lágy-Rzeliden fed bé, — Az teszi őt jobbá, százszorta bölcsebbé. Néma termeiben a királyi várnak Tán az ősök fényes szellemei járnak, S a mint el-elmereng a jó öreg várúr : Fülébe zeng tán a régi „mmia/iutr !

a . . Vagy az ifjú város, az a délceg, büszke, Az gyújtja a szivét értünk égő tűzre, Tán fényes jövendő igézetes képe Tűnik ott, ragyog ott lelkének elébe ? . . Ámde ki kutatja : a jó Isten napja Sugarait miért osztja-osztogatja Áldó jókedvében ha felszáll az égre ? . — Buzgó hál'adás száll ajkunkról csak érte. Áldás a fejedre jó öreg királyunk ! Jöjj el közénk többször, tárt karokkal várunk, Szelíd antjiiulnd'tt, őt is hivd el hozzánk : — A mi virágunk van, mind utadra hoznánk! . . . Nehéz a te sorsod, tudjuk mi azt, értjük, Szereteted', gondod' mind oh! nem'is kérjük : Csak ugy ossz meg köztünk bánatot, örömöt, Mint jó édes atya gyermekei között. Mai számunk tiz oldalra terjed. Két országra hajlik ős torzsokéi! lombja: Féltő gondozással mind a kettőt óvja, Yédö, enyhe árnyát mindenikre vesse, Áldó szeretettel mindkettőt szeresse! i . . Ha ős Budavárban - - ugy, miur hajdanában Uj élet pezsdülne zajosan, vidáman, Királyi tény, pompa tündökölne benne : Istenem ! ez ország de boldog is lenne ! Palotádnak ormán a nemzeti zászló : Örömvirág volna szivünkben virágzó ! . . Királyi ajkadról az édes magyarszó : Gyújtó varázs-ige. lelkünkben visszhangzó I Szerető, hü néped még jobban szeretne, — Hejh I de meg is volnál akkoron szeretve ! — Igaz hódolattal vennénk körül téged S tündöklővé tennők fényes dicsőséged ! Koronád fényének nem akadna párja, Bámulattal nézne egész világ rája ! — Szeretettel hivunk, szeretettel váruuk : Jöjj el hozzánk többször jó öreg királyunk