Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-03-17

1895. mároiui 17. PAPAI LAPOK. 3. Közgazdaság. A fogas borona alkalmazása. A f'ogasboronát extensiv gazdálkodási rendszernél rendesen cak a vetőmag alá takarítására használják, mig az intensiv uiiveléenél, a talaj előkészítésére, és a vetés ápolás naiveleteire is kiterjed annak alkalmazása. A borona a talajt csak felületesen porhauyitja s nem fordítja, mint az eke. A talaj felszínét egyengeti, róuázza s a rögöket aprítja. I'.in i.nálas által a lazításnak alávetett tü'.ajr.-szek összekevertetnek. a isirázó gyomok elpusztittatnak, a gyökeres gyomok kiszaggattatnak, földünk tisztább lesz. A borona ezen sokoldalú működése nagy kihatással bir a talajban végbe menő pbysikai és chemiai folyamatokra, s különösen a talaj uedvességi viszonyaira és a beéredé.-re. A beéredést ugy mozdítja elő. hogy a légköri behatásoknak, a rögök aprítása, az alul fekvő talajrészek felszínre juttatása által, uj teret nyit. A uedvességi viszonyokra pedig ugy hat. bogy a mélyebb talajrétegek kiszáradását gátolja. A boronált talaj felülete jobban kiszárad ugyan, azonban mivel a boronálással a bajcsövességet roncsoljuk meg. ez által akadályozva vau az alsóbb rétegekből a viznek a felszínre emelkedése s igy az uem párologhat el. Éppen ezen szempontból a fogasolás ugy a talaj előkészítésénél, mint a növények Ápolásánál kitűnő szolgálatot tesz. A fogas hatása azonban felületes igy nem is tartós. Minden eső után. mely a talajt össze tömi vagy cserepessé teszi kiváuatos a fogasolás ismétlése. Használtatik a fogas borona a talaj előkészítésénél a tarló törés előtt, és a későbbi szántások között. Első esetben azért használják, hogy a tarlóba hullott gyom magvakat kikelésre indítsa, a mely eljárás az esetben indokolt, ba a tarló szántás bármi okból kivihetetlen. Ez az eljárás mindenesetre jobb, mint a tarló mély feltörése. A tarlószántás és vetöseántás közt boronálunk azért, hogy a rögöket aprítsuk s a beéredést mozdítsuk elő, a gyommagvakat kikelésre bírjuk, a kikelt gyomokat elpusztítsuk az évelő gyomok gyökereit kitópve, azt a kiszáradás által tünkre tegyük, szóval a talajt a következő szántásra ti legalkalmasabb állapotba bozzttk. Közvetlenül a szántás után boronálni nem helyes, de tulságosau elhalasztani sem jó, mert ez utólibi esetben a talaj túlságosan kiszárad hat. A helyes időpont akkor következett be, a midőn a szántást keledezö gyomok kezdik borivagy zápor folytán az imgcserepesedett. Ha a szántás nem eléggé omlott s s rögképzödéstöl tarthatunk, az esetben tanácsos, rögtön szántás után fogasolni. A vetésnél a boronát vagy a vetőmag alátakaritására vagy sorvvetésnél arra baszuáljuk, hogy a talajt a vetőmag befogadására tegyük alkalmassá. Apró magvaknál, mint repce, mák, köles, lóher, lucerna stb. im'-g szórva vetésnél is, mindenkor borouálunk vetés előtt, mert. különben a magvak mélyre kerülnének, nagyobb magvaknál a szórva vetésnél az előzetes boronálás csak az esetben indokolt, ha a szántás túlságosan rögös. A sor vetésnél a talajt a vetés előtt borouáljuk. s ha a mag vetés után nincs tökéletesen alátakarva alkalmaztat ik a gép utáu is a boronálás. Ha a talaj felülete igy egyenletessé válik, a hengerezés mellőzhető, a mi által a talaj kiszáradás ellen jobban biztosíttatik. Ha vetés után. kikelés előtt a talaj megcserepesedett. togasolással segítünk. Szokásos a burgonyát, tengerit, csalamádót. kikelés után megfogatolni. Ha repcénk ősszel túlságos sürün kel ki, erős boronálással ritkíthatjuk. Tavaszkor az őszi gabona vetéseket szokták bcrouálni. Ez által a télen át megtömödött talajt meglazítva, levegőt juttatunk a növény gyökeréhez, l a talaj kiszáradását is gátoljuk. A télen át megporhauyult rögöket a borona szétomlasztja. Ezen mivelet majdnem egy kapálással ér fel s a növények megbokrosodására, uj szárak keletkezésére igen jó hatással van. Azonbau az őszi vetések tavaszi boronálása nem mindeuütt okadatolt. Agyagos betömödésre hajlandó talajon, nagyon kedvező hatábii, a laza, homokos, televényes talajokon nem helyes, mert túlságos sok növényt kihúzgál. Ily esetben és a felfagyott vetéseknél, célszerűbb erre a célra a hengert használni. Azonbau még ily laza talajokon is ba csak lehetséges inkább a fogas használaudó, mint a henger, s ez esetbeu i geu könnyű fafogasokat alkalmazzunk. Megjegyzendő azonban, hogy !ia a borona egyes növényeket kiszaggat, az még nem baj, annál bujábban no a többi. Kitűnő szolgálatot tesz a fogas lóher, lucerna-rétek és legelök tavaszi borouálásámíl, mely eélra miuél élesebb fogú boronákat kell alkalmazni. Mihelyt, a talaj felszikkadt, a tenyészet megindult megkezdhetjük ezen munkát. Mohos réteken és legelőkön pedig már akkor kell a fogasolást végrehajtani, midőn a talaj csak felületesen engedett fel, s az alja még fagyos. A fogasolást itt addig folytatjuk, míg a talaj felülete péppé nem vált. A mohok ellen ily eljárás ér valamit, de természetesen ez is i sak akkor, ha kellő trágyázásról, és uj pázsit létesítéséről fűmag pergetésével gondoskodunk. Se. I tőlem e poharat! Tudom, hogy bűnös vagyok ; pecoavi cogitatioue, mea maxi ma culpa . . . Aztán felöltözvén, alázatos b e n edicit e-vel beköszöntött a magisterhez, hogy hanyagságát lázas betegségével kimentse. — Ertem carissime. — monda szelíden a kövér páter, — ismerem a betegséged titkait; magam is keresztül estem a gyötrelmein. l)e nagy az isten irgalma, mely meggyógyítja a te szegény lelkedet is, amen ! Rupert testvérrel, ahogy kilépett a sötétes clausula ambitusára a mester cellájából, — nagyot fordult az egész épület- és óh csudák csudája, ismét ott lebegett előtte a halványképü lidérc, ki a csukott ajtót min len nehézség nélkül fölnyitva mosolyával öt is maga után csalogatja csábítgatja A uoviciust többé senki sem látta a zárda szent tálai között. Kitűnt. Szalézius mester is csak annyit tudott felöle, hogy '• — Kapiebat cum dracone. A hó sűrű pelyhekben hull alá az "ii-ziu ke fellegekből s az utmenti kopasz nyírták jégcsapos ágai között duhaj nótákat fütyörészve lót-fut a vad kedvre kerekedett sivító szélvihar. Az országúti kőhalmokkal szegényes parasztszán küzködik. melynek hátulsó ülésében nagy zöldes ládán két didergő teremtés simul szorosan egymáshoz. Az egyik borotvált képű suhanc, ki valami fekete gallérforma guuyával takargatja azt a sápadt leányt, kinek szöszke türtei a legény arcát csiklandozzák, amint ez útitársa felé hajolva lehelletével melengeti annak dermedező tagjait. A szán csak siklik, csak szalad; míg aztán letér az országútról jobbra abba a picike faluba, melynek egyik tűzfalas háza előtt megállapodva a 1» géuy ölébe emeli az aggódó leányt s kezén fogva bevezeti a rézkiliucses ajtón a tornácba, ahol a garádicson állva zamatos rétháti terméssel tömködi nemzetes Apari Gábor uram az ö hattyúnyakú, ezüstkupakos pipáját. Amint megpillantja a furcsa karavánt, fényes asztrakán kucsmáját a feje búbjára bökve imigy köszönti őket : — Kölyök a szemem bogara táncol-e, vagy pedig csakugyan te állsz itt előttem F — Igenis éds apám, — dadogá az lesütött pillákkal, --én vagyok s ha nem lökne ki a házból . . . — Kgy hanggal se tovább teremtette, vágott szavaiba a lánykára sandító öreg, — de hát miért tették ki szűrödet ilyen hamar a barátoktul, mit t — Nem ugy küldtek el, hanem . . . — Hanem az ördög ráncigált el a szenteltvíz tartó mellől, ugy-e ? — Még az ördögnél is er'sebb, ami kihozta onnan a szivemet. Ez itt ni, — monda imádságos könyvében egy hosszú szőke hajszálra mutatva, - ez nem hagyott nyugodni. Hogy pedig elhigyje édes apám uram, hogy nem ugy csapta IÍ ki a klastromból, hát elhoztam bizonyságnak ezt . . . ezt a — lányt! . . . Másnap aztán piros pöcsétes hosszú levelet küldtek annak a szegény özvegy asszonynak, ki ott a távolban elveszett leánya után ontja sűrű könnyeinek patakját. Az volt a piros pöcsétes levélben megírva, hogy ne sijjon-rijjon, hanem siessen inkább a gyerekek lakodalmára. Kérdések. Mióta nincs illat a rózsa-virágon, Igéző, édes báj szép, fiatal lányon, — S a szivében ezer bohó, édes álom í Virágnak tiltni mióta lehet, Hogy ne nyíljék, ha jő a kikelet'.' » Az a kis hamis lányka Feleljen ha tud — rája! . . . LilaSS-áfá <"';'i.