Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-01-13

XXII. ó» folyam. 2. szám. Pừi, t*»«>.>. január 13. PAPAI LAPOK, Papa varos hatóságának és több pápai, . pápa-vidéki egyesületnek ,ne«válas,.t»tt közlöny.-. megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca M9., hova • lapnak szánt közlemények küldendő* Kiadóhivatal : Ooldberg Gyula papirkcreskedése. Kőtér. I.aptnlajdonos: elf. I'enyvcssy leiem Felelős szerkeszt.'. ; KöiMiiendy II*'-la. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához kBMendßk, hol is a hirdetések a le<rjutányosabban (Wv< 0 -Inek. A lap ára : Egét) fcvre •'• ivi. félévre •'! irt. negyed' évre 1 Irt U kr. — Egyes rám ára ló kr. Csak Ispk igazságosak! Soha különösebb felfogás nem nyilvánult még közügy iránt, mint éppen a pápa-csornai vasút-ügy iránt. Emlékszünk jól rá, hogy é,ek hosszú sora után sem birtuk megkapni arra a koncessziót a kormáuytól. Vagy tiz évvel ezelőtt egy nagy, népes értekezlet tartatott Pápán e vasút érdekében. Megjeient arra egész Pápa és az egész csornai vidék. Kimutatták, hogy meunyire létérdeke e vasút az egész vidéknek. Az értekezlet meg is bizta a csornai kerület akkori érdemes orsz. képviselőjét Tóth Antalt, hogy kérjen rá koncessziót az értekezlet nevében és megbízásából. De koncessziót — nem kapott. Akkor Hajas tivula főszolgabíró akart kérni járása megbízásából koncessziót, de — nem kapott. Megint értekezlet-ertekezletet ért; a pápai sajtó elkezdett lamentálni: kaszinókban, társas összejövetelekben nagy fejcsóválással emlegettük, hogy bizony nagy kár, hogy nem kaptuk meg a pápacsornai vasútra a koncessziót. Ekkor jelentkezett Bétkeg Ferenc A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Hózivatar.*) Irta: Békém* Helen. Leszáll az estnek holló szárnya, Zord fenyves feketéi az árnyba', Szakállat rázza tél apó — Sürüu, sürün esik a hó ; S a hópehely Fehér lepel Gyanánt terül a földre el. — Süvölt a szélvihar nagyot Magam vagyok ! mérnök. <> is tartott konferenciát, melyre megjelent az egész vidék. Statisztikai adatokból ki lett mutatva, hogy roppant előny lenne e vasút (csak i rövidlátó ember nem látja ezt!) Pipa városának! De a koncesszió nem volt meg. Végre is — saját polgártársunk, Fenyiessy Ferenc segített <> utána járt és — kieszközölte a konmhiyiiúl, hogy a pápa-csornai vasútra megadták a koncessziót. Megindultak az aláírás gyűjtések. Vármegyénk, városuuk belátta e vasút előnyeit, s megtette szépen kötelességét. Részt vett az aláírásban a pápai takarékpénztár is. Egyetek azonban (főleg azok, a kik legjobban tüzeltek a vasút mellett) egyetlen egy krajcárt $ém irtok alá, még saját városunk or*:. ''selője sem ! A kik aláirtak, azok kikötötték, hogy egy krajcárt sem adnak az — előmunkálatokra!! okultak a pápa-keszthelyi vasútnál, melynél sok pénzünket vitték el az — előmunkálatok. Igen ám. De az előmunkálatokat senki ingyen nem csinálja! A temérdek terveket, az összes felméréseket, a hivatalos közigazgatási bejárás nagy költségeit, a hivatalnokok napi dijait stb. stb. ki fogja fizetni? Kz volt a kérdés. Sem a megye, sem a város, sem egyesek egy krajcárt sem adtak erre a célra. Most megint dugába <1 tilt volna | dolog, ha — megint Fengvettg nem segit. Kéthey mérnök felszólította ugyanis Ormáig Vilmost, az első magyar biztosító társaság országosan ismert vezérigazgatóját, és dr. Piufsics tóvárosi előkelő ügyvédet, a ki az összes erdélyi vasutakat teremtette, állanának be a pápa-csornai vasút engedményesei közé, s adjanak pénzt az előmunkálatukra, mert J'ápán senki len akar adni erre egy krajcárt stm! • 'rinődy és Piut'sics kijelentettek, hogy adnak pénzt a kivánt, célra, de csak akkor, ka — Fengvesstf is egyenlő arányban kockáttatja a pénzét, különben nem adnak ők sem, egy krajcárt sem. És megint dugába dőlt volna az eges/, vasút, ha — Fengceeeg Pápa, város érdekében ki nem nyitja a pénztárcáját. S bizony (ki nem todoáf) Fenyírssynel: egymagának ezrek lekúsznék 1 pápai-csornai vasutban! l'gyau kérdjük szeretettel: lett volna-e valaki egész Pápa városában, a ki ezreket reszkírozzon a csornai vasutért! I Homály borid a nagy szalonra, A kandallónak tüze lomha, Arnyak húzódnak a falon, Kisértet ül a pamlagon, — S rémképeket Vad szörnyeket *) Mutatvány a nw-t megjelent »l!»abb kflltemények-bol. Alkot a lázas képzelet ! A szél veri az ablakot . Magam vagyok ! Majd meg sugárzó, tünde fénybe' Vonul egy má*ik kép elembe : Ha még valaki ülne itt, Körém fonná a karjait: „Kdes ne félj, Oh csak remélj, — Meglásd, hamar tűnik az éj ; — Vészt jönni rád, én nem hagyok ... Magam vagyok ' 8 ha egy kis szőke fürtű gyermek, Ki vig játék után pihen meg, Ölembe hajtaná fejét, Kezembe tenné kis kezét — Ily kétesen, Ily rémesen Nem szólana az éj nekem! — Ragyognának a csillagok Magam vagyok ! A kandallóban hul a szikra, Nincs ki az üszköt lángra szítsa; Mai szamuuk tiz oldalra terjed. Kihamvad a meleg parázs. Recseg az ablak, reng a báz — Es sem szivem, Sem tűzhelyem Föl nem derül, ah, sohasem! Egyedül élek, és halok Magam vagyok ! Jour fix. — A .Pápai Lapok, eredeti tárcája. — A nagy teremben meg van gyújtva a csillár s a consol fehér márványlapján is a lámpa, világító tornyocska alakjában, terjeszti fényét. A buttét-re felhalmozva sorakoznak arauyozott tálcák tele tortákkal, cukorkákkal, gyümölcscsel ítél közepén fris cseresznye velj. Kgy pár legfinomabb etii|iiette-ü likőrös palack áll az egyik nyilt fiókban, körülvéve kecses pohárkákkal, mig a másikból eleven ibolyavánkos kandikál ki s elvegyíti illatát az ámbrás levegőbe. A padlózaton végig vastag szőnyeg terül. Az ablakokról toui| aszinti lambreijuiuok lógnak le, hogy viszs/.aüzzék a tél !>etolakodó fagyos lehellé2