Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-01-06

XXII. Oviol}am. > SttlftafiffvIftM iwr-lap- ony'vtár Döf. I. K%áin. / Pá|»a, 1*9.». január 6. 5.1 L Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott kö/.lonye Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőlég: Jókai Mór utca t**9., hova a lapnak szánt közlemények küldendÖK. Kiadóhivatal: GnldberK Gyula p.tpirkereskedése. Főtér. Lapttilajdonos : di*. Fenyvcssy f-'*»i'eno. Kelelős s/.erkes/.tö : Ivöimii on<ly liAlii. Előfizetések és hirdetési dijak n lap kiadóhivatalaim/, küldendők, hol is a hirdetések a leyjiitányi.sahb:)!! felvétetnek. A lap ára: Egén évre ti ívt. CAlé\ re .t irt. negyedSTZS 1 Irt i"»ü kt, — K^yes iáin ;ir;i !."> Lr. U.i csinos alakban kapják szives olvasóink a mai számot: a huszonkettedik évfolyam első számát. Nem tagadjuk, hogy nehezen váltunk meg régi, komoly, nagy tormánktól, melyhez szerkesztő és szedó annyira hozzá szokott már. De az újságot nem a szerkesztőségnek csináljuk, hanem a — publikumnak. S a publikum izlése pedig — mi tagadás — megunta azt a hosszú, kényelmetlen köpenyeget, melybe a Pápai Lapok szelleme öltözködött. S mikor a közönség Ízlésének, sót követelésének hódolva, letesszük a régi tisztes ruhánkat, korántsem fordítottunk köpenyeget. A Pápai L ipok háta mögött két egész évtized áll, a melylyel az országban még az u. n. nagy lapok sem dicsekedhetnek, s vidéki lap pedig alig van. Önzetlen, hü öro volt a Pápai Lapok városunk ós vidéke minden igaz érdekének; és városa és vidéke érdekei mellett ekként szolgálta ogész vármogvéoknek közügyeit m. Lapunk körül csoportosult e váru-t ós vidék minden komoly, intelligens polgára; l"j alakot Oltott lapunk ezután is s bál* a lefolyt huszonegy óv alatt hetenként egyszer jelenik íu^g $ küi<">ii'"is külsőnk meg-tnagváltozott, de ben- gond lesz fordítva arra, hogy a l:ö:- 4$ sónkben, az-érzésben, a felfogásban mindvégig a régiek maradtunk: a változásnak soha alá n<-m vetett, régi hü barát. Mint ilyen kopogtatunk uj ruhánkban a szíves olva-ó vendégszerető ajtóján. Fosrad|iiuak bennünket régi szívességgel, régi jóakarattal. Uj ruhánkat úgyis csak az Önök kedvéért öltöttük tel, mert - szégyenpír nélkül valljuk be — hogy mi bizony csak Önöknek akarunk tetszeni, szíven olvasóink! S mert a katonánál nem az uniformis határoz, hanem a zászló meg a fegyver: igeijük, hog^ Zászlónk ói fegyverünk megmaradt a régi! A közügyekért való önzetlenség zászlója alatt harcolni a mtivelt, szabad, felvilágosult szellem fegyveróvol: a tisztességes tollal Uj ruhában üdvözöljük az olvasót és kérünk házukbau helyet a huszonkét éves hü barátnak. társadalmi éh-t minden terén gyors ét mcyliizhafó értesülést! legyenek. Szépirodalmi rovatunkban választékos tartalma költeményeket és kisehl) nagyobb elbeszéléseket, rajzokat közlünk. Gyorsan és alaposan értesült hirroraliuil: nemcsak a helybeli, hanem vármegjfétikjbfíi előforduló eseményekről is beszámol. Helybeli és vidéki, kiváló munkatársaink nagy száma biztosítékul szolgál arra, hogy az olvasóközönség lapunkban a közérdekű cikkeken kivül, kellemesen szórakoztató olvasmányt is mindig találhasson. — tiondoskodunk különben arról is, hogy a lap élénkítésére, humoros közlemények, karcolatok is minden számban jelenjenek meg. Kiőíizetésink maradnak a, régiek. Kemény nyel és bizodalom mai tekintünk a jelen számunkkal megindult uj évfolyam elé. T. olvasóink ti munkatársaink eddig tapasztalt jóindulat-'t, szives pártfogását pedig lapunknak XXII-ik évfolyamára is kérjük. A szerkesztőség;. A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. UJ esztendő. Ismét letttot egy . . . Nem örülök tiintén. De megkönyesni, erre sincs okom: Ha nem ujjongok hirtelen múlásán, Ám visszasírni, én ast se* fogom ! — Csak menj te régi, menj . . . Isten veled! Ceak jöjj te másik, jöjj . . . köszöntelek ! Kacagjanak a véo, a komor bölcsek, Hogy újra vénebb e hitvány világ! Az én szivem' még fel tudja viditni A aok tövis kost egy-egy kis virág ... — Cenk menj te régi, menj ... Isten veled ! Ceak jöjj te másik, jöjj .. . köszöntelek I Búsuljanak a szerencse kegyalti, Sirassák a tsvatűnt örömöt; Mit bánjon az, ki sohse' járt egyebütt, Mist örök harcban, zugé véss között ? . . , — Csak menj te* régi, menj ... Isten veled! Ceak jöjj te másik, jöjj ... köszöntelek ! . . . Ha visszanézek multam' nincs mit szánnom: Nehéz küzdelmem', annyi bánatom' . . . Csekély dijába ha mit lehet várnom : A jövő az, a mitől várhatom! — Csak menj te régi, menj . . . Isten veied ! Csak jöjj te másik, jöjj .. . köszöntelek ! Ha visszanézek, vád nem bántja lelkem': Tisztem' — ugy <fcrzem — hiven végezem : A távolból - szép álmaimon által — •Mir, dicsőség mosolyg, ragyog felém . .. — Csaja, menj te régi, menj . . . Isten veled! Csak jöjj te másik, jöjj . . . köszöntelek! Lampérth Uéza. i Boldog uj évet. — A »Pápai Lapok« eredeti tárcája. — Irta: Adorján Ferenc. Nemesés nemzetesEöri Lajos uram dühösen jár alá s fel a szobában. Aj kai megmegrándulnak, ökölbe szorított kezeit tölfölemeli, végre megáll íróasztala elütt, fölveszi az összegyűrt levelet, melyet csak az imént dobott oda nagy mérgesen s felkiált: Mai szAnntnk lO oldalra törjed. • ' J — A gazember; — no várj csa_* majd adok én neked ! S leül és ir. Tolla oly gyorsan repül a papíron végig, mintha csak szárnyai volpának. — így ni, - itt az újévi ajándék. Holnap estére kezében lesz a kölyöknek, de tudom, hogy nem teszi ki az ablakába .' Hadd lám csak, mit is írtam ? S olvassa. — Hó, hiszen ez semmi; a legjavát kihagytam! KI vele! Széttépi a levelet, fogja a tollat s újra ir. E közben kopognak az ajtón. — Lehet! — kiáltja Lajos ur, ki csak akkor szokta mondani, hogy „Tessék," ha igen jó kedve volt, közönséges kedélyállapotában pedig mind ig a „Szabad" szót használta. Jaj volt azonbau annak, ki a „Lehet" szóra lépett be'aszobába. Lesütött fejjel, remegve lépett be a szobalány. Alig bírta elmondani, hogy „Boldog uj évet kívánok a nagyságos urnák," — már akkor felcsattant Lajos ur : — Hiszen boldog, mondhatom ! Gyönyörű népek /agytok valamennyien, kik '

y 1