Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894
1894-06-03
XXI. évfolyam. 22. szán. Pápa, 1894. június 3. M <• Megjelenik mi ti den v,a.sár n a p Közérdekű sürgős közlésekre kunmkiiií reüdkiviili számok is ; adatnak ki. Bórmentefclén levelek, csak iámért kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Löx.i.uiucujBjt a iap szerkesztőségéhez (Jókai .Mór ^ sfi Alapnak szánt közlemény eka le f •••••• •••••• •••••CBBBBIÍ •••••• •••••• •••••••••• 1 •BABB BIBBBBB^ •••••••••• • •WCMH ^^^B| HJ^^B ••••H Bmm •••••• •••••• •••• HÍBBBB * •••••• - ••^•W ••••••1 ••••••> ••••••••1H BSMH •••••• •••Bal •BS^H HHIBH flMf -JHBBBV •••• flfc^H ^EJM ^••f ^••••1 •••HBBI •••••• •••• ••••M WHBB BWff BflB- www - KBSB MBSK Előfizetési díjak. # Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések. Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdij mindig külön számíttatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn Mór íiai i ^ hirlapközvetitő iroda) küldendők, Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Köztudomású dolog, hogy a vidéki pópzintézetekben rengeteg mennyiségű pénz van elhelyezve, mely hogy néni'-hé-, ver gyümölcsözetlenül, arról bizonyságot tesznek az évi zármérlegék "és az "osz-' talók, mit az aránylagos forgalom által teremtett jövedelemből nyújtanak az igazgatóságok a tőke tulajdonosainak. Hogy a forgalom és tőkejövödelem, az egyes vidéki pénzintézetek keletkezésétől számítva, évenként mily arányokban növekedett, arról nincsenek biztos adataink, de Annyit tudunk, hogy a vidéki pénzintézeteknek majd mindenike felvirágzott s vagyonilag biztos és jó lábon áll. Nagyon természetesen az olyan intézetekre, melyeket a'nagy közönség tart fenn, a melyeknek '-felvirágoz ásukhöz a társadalom minden .-rétege hozzájárul, a közélet terén bizonyos erkölcsi kötelezettségek is nehezednek, melyek elől kitérni alig lehet s melyeket megtagadni, elfogadhatni, okkal nem is lehetne. Elismerjük szives készséggel, hogy a vidéki pénzintézetek az efajta erkölcsi kötelezettségek • elől nem igen szoktak kitérni s anyagi erejükhöz mérten hozzájárulnak minden nemes, jótékony, emberbaráti intézmény és egyesület segélyezéséhez, hogy mondhatjuk, alig van alkotás, mely egyúttal pénzintézeteink áldozatkészségét is ne hirdetné. _ , De megvalljuk őszintén, mi a pénzintézeteknek társadalmi szereplését és ügykörét nem kizárólag a humánus cselekedetekben és akönyörület munkájában keressük, valaminthogy üzleti működésüket sem tartjuk annyira megszorithatónak, Jiqgy az csak köjcs,önzés,ekre és értékpapírok forgatására szorítkozzék. A pénzintézetekre nálunk az az igen szép és kulturális tekintetben igen fontos feladat várj hogy megteremtsék a magyar gyáripart, melyre a vidéki városoknak ma-holnap égető szükségük lesz, ha a munkásosztályt nem akarják kitenni a biztos nyomornak, a kónyszer-elzűllésnek. Mert ha vesszük, hogy az ilyen irányú tervek és kezdeményezések, melyek néhol a gyáripar megteremtését célozták, mily indolenciával találkoztak, ugy akarva, nem akarva, azt a következtetést kell levonnunk, hogy a vidéki városokban a kereskedelmet és ipart emelni' egyesek-kezdeményezésére épen nem lehet, hanem a tőke faktorainak kell az ügyet kezökbe venni és megvalósítani. Hogy a vidéki pénzintézetek nagy részének ez irányú törekvése milyen lanyha, az nagyon ismeretes dolog s nem szorul bővebb bizonyításra. A túlságos óvatosság, hogy ne mondjuk: copfy mely az intézeteknél honol, azt tartja, hogy ilyen váltakozó jövedelmű üzletekbe bocsátkozni nem szabad; holott egy gyártelep létesítésénél a jövedelem bizonytalansága sokkal kisebb mérvű, mint a pénzinté-. zetek mostani rizikója, üzleti működése. Ugyanis több százezer frtra rugó értékpapír hever a pénzitézetekben, melyekuek árváltozása sokkalta inkább ki van téve az esetleges veszteségeknek, mint bármely nagyobb szabású iparvállalat. Ha a fővárosiaktói eltekintve, a vidéki pénzintézetek működési körébe tekintünk, azt látjuk, hogy a nagyobb gyárak és ipartelepek létesítése csak a pénzintézetek kezdeményezése és .hozzájárulásával éretett el. Es hisszük, hogy ha a pénzintézetek jövőre még inkább levetkőzik eddigi elzárkozottságukat s viribus-unitis veszik kezökbe a gyáripar •eftftnyttgoM- ügy^t^ftz- okvetlenül fel- fog virágzani, mert ,a közönség is nagyobb bizalommal járul hozzá áldozataival. Ha gondolkozni fognak a pénzintézetek igazgatóságai arról, hogy a most forgalomban levő tőke évről-évre veszíti helyét, ugy a részvényesek és a munkás osztály, a kereskedelem és iparfejlesztés órdekébeu is akarniok kell, hogy a vidéken nagyobb gyár- és ipartelepek'létesüljenek, mert ezek hiányában egész társadalmi ós közéleti fejlődésünk csak üres ábrándozás. — Kossuth Ferenc köszönőlevele Pápa városához. Turinf4894 május 26. Pápa város t. képviselő-testületének. "Elkésve bár, de annál melegebben köszönöm"(öcsém nevébenjis) azon részvétet, melylyel' a képviselő-testület minket megtisztelni kegyésívoit.« Késedelmemet, a nagy csapásból eredő körülmények okozták. •, Ezen csapás lesújtott, mert a nagy halott, nekünk mindenünk volt; — én ugy is mint fiu, ugy is mint Magyar édes atyámat vesztettem; a polgárosodott világ pedig a szabadság eltűnt Apostolát gyászolja. Dicsősége volt 0 hazájának; — a jelen század ragyog nevétől, melynek fényét mindig hazájára irányitá. Egész élete, a honfi szolgálatok, a honfi érdemek óriási halmaza volt; halála pedig, honfi érzelmekben ós nagy eszménye iránt lelkesedésben, egyesítő az egész hazát. 0 ébresztő fel a nemzetet. 0 tette életerőssé, a nép millióit befogadva az alkotmány sáncaiba. 0 adott öntudatot a nemzetnek, 0 vezette önvédelmét, 0 mutatta meg, hogy a magyar, tud is, akar is szabad és önálló lenni. 0 tartotta fenn az elnyomatás korszakában a nemzet létjogát, ós 0 emelte fel a Magyar kórdóst a európai kérdések színvonalára. 0 fenyegette az elnyomókat mindig és mindenütt, mig végre belé rettentek az okulásba; és midőn a kényuralom okult, s "á'neinzet biztositEata "jelenét^ "Ö* őrködött a távolból, Ö intett, Ö buzdított, Ö remélt, Ő bízott, Ő képviselt egy nagy jövőt... mindaddig mig meg nem halt... hontalanul! Ez volt az Ő élettörténete ; ezt tanultam a külföldön a külföldtől, én, kedves halottunknak hü fia; ós ezt fogja róla feljegyezni egykor, a Magyar történelem. o Mély tisztelettel Kossuth Ferenc. TAR C A - Kfttemények. —* Öcsém hátrahagyott irataiból. — \ Közli: Veremund. Csók, öleié* Párja után turbékol a gerlice, ÍZ Jer galambom, gyöngyvirágom, jer jde! Hadd csókolom pici piros ajkadat! Hadd- öleljem hajló, karcsú derekad! Úgyis tudom, izlik a csók, ne tagadd! Ne tetessed, csalfa kis lány, magadat! Harmat nélkül elfonyad'.a.rázóssal, Csucsorodó pici ajkad csókra áll. Majd bezárul' mindörökké az ajak; Csók, ölelés csak a sírig, tartanak. Csókolj meg hif: akaratos kis leány! Hit bánom, ha meg is.halok azután! Egyszer nyilik* Egyszer nyilik a mezőnek virága, Egyszer voltam szerelmes egy kis, lányba. Ez. az egy is hűtelenül elhagyott, Nem hagyva csak néma, sötét bánatot. Hejh bár .volnék én is olyan csapodár! Tovasiillnék vígan mint a kis madár, Mis bokorba újra raknám fészkemet; íalin el is felednélek tégedet. JV a szivem, ez a bohó gyenge szív, Ösalfa ki* lény, tehozzád ínég- egyre hív. Tlj tcerelem benne többé nem virít, A citlM4i.Unduti-g7@ktriti Énnekem csak bánat nyilik ezután, Mig a sirnak hideg hantja hull reám. Tudom akkor megsiratsz majd engemet, Nem leszen már a ki mint én, ugy szeret. Az első csók. Ott ültem fenn a hegytetőn, Ölemben kis leány. Szemem a távolban mereng, Ö kérdve néz reám. Kinos balsejtelem gyötör, És szivem elszorul; Hogy nem lehet enyém, ki most Szelíden rám borul. Más fogja őt ölelni majd, És engem elfeled. A bánat könnye kiapad S a szív — majd beheged ... Elűzni búmnak fellegét Hozzám simult a lány, S könnyezve én szűz ajkait Először csókolám. A gyermek busán rim tekint, Nem érti könnyemet. Midőn maga legboldogabb, Sírnom miként lehet ? Én is legboldogabb valék! Ezért sírtam csupán. — Sejtem, hogy ily boldog soha Nem leszek ezután. Blaha Lujza kérője. 5 *) Irta: Verner László. A Bárány-utcába kanyarodtunk el. Az öreg Lyceumból már csak Minerva látszott, a mint állítólag terjeszti ki kezét kitűnő és szekundába pónált csemetéin, mikor az áprilisi szellő oly szörnyen megijesztett. Egy ismerős- haugot hozott a fülemhez. — Álljon meg Náci úrfi. Összeborzadtam. Ijedtemben elejtettem a metafizikát. HÍÍZ ez Lipták ur hangja, kinek már két esztendő óta vagyok adósa. Kod előttem, köd mögöttem. Megkétszereztem a lépéseket. A hang azonban ismétlődött. A diák cimborákon tekintek végig s miután láttam, hogy Lipták úrral szemben az immunitás véd: megálltam. Alaptalan félelem! Hisz' ez nem Lipták ur, hanem Ferke, a mi kocsisunk, hazulról. Bekecse panyókára vetve, széles, borjuszáju ingujával szeszélyesen játszik.a szellő, még a bajusza is oly takarosan van kipödörintve. — .Mi baj, Ferke? — Köszönöm a kérdését, semmi. Egészségesek vagyunk. Továbbá: megszaporodtunk: a Bimbó megellett. A hízókat levágtuk. Ebből a nagyasszony elküldötte az úrfi örökségét. —' Jól van! Levelet üem hozott? A' lajbi alsó gombját fogta meg Ferke, akkor egyet rántott azon. A fényes gombok felnyíltak egymásután, Ferke Egészségügyi intézkedések. Azt tartjuk és bizonyára velüak együtt még mások is azt tartják, hogy a népek műveltségére abból lehet legjellemzőbben vitélni, hogy az egészségi viszonyok milyen lábon állanak. Sajnos, hogy, e^en.tapasztalati igawág a mi, arany kalászokban bővelkedő hazánkra nem egészen áll, mert bár a műveltségnek — saját ítéletünk szerint — megfelelő fokára jutottunk volna, mégis a közegészség tekintetében igen kezdetlegesen vagyunk. Természetesen itt is, mint mindenütt, a városok járnak elől a példával. A falvak egész lelkesedésüket, pénzüket, vagyouukat a városokba hordják, becézgetik, dédelgetik azokat és csak egyet visznek onnan haza magukkal: a betegségeket. Be van bizonyítva, hogy a városok a tulajdonkópeni telepei és melegágyai minden veszedelmes betegségnek. A por, a bűz állandó a városokban. A tisztaságot csak hirből ismerik s áldásairól csak könyvekből olvasnak. Törmelékekből építkeznek s igy nem csodálhatni, ha a lakásokban nem az ember, hanem a poloska meg a svábbogár uralkodik. Különben is a lakások rendszerint zsúfolva vannak és vasidegzettel, csodagyoniorral keüe.flg. birniok az embereknek, hogy az ilyen liélyeken egészségesek maradjanak. Azonban ezen tények dacára a hatóságok tehetetlenek. Ha a legcsekélyebb óvintézkedéseket foganatosítják, szeretnek, hogy a sajtó lármázzon, mintha megmentették volna a világot az elsülyedéstől, pedig csak kötelességüket teljesítették, miért elismerést sem várhatnának. Igazi közigazgatási komédia megy végbe az egészségügyi adminisztráció terén s nem csuda, ha a gyermekek ezrei a lassú, de biztos elpusztulásnak vannak kitéve, minté'gy bizonyítékául annak, hogy a hatóságok vágy nem akarják, vagy nem tudják a közegészséget oly fokon tartani, amint az kívánatos volna, j Annyira sülyedtünk már, hogy a legrombolóbb ragadós betegségek állandókká lettek az ország némely vidékén és senkit sem hat meg a nemzet pusztulása, a magyarság állandó romlása. Nem az oláhok, rácok, szerbek és tótok ellen kell ma már küzdeni, hanem a piszok, a szenny, a betegségek ellen kell állandó és irtó harcot folytatni., pénzzel, ésszel, emberi erővel és ami fő, öntudatossággal. . ' De erre kevés .az"ájlam, gyengék a hatóságok s különben is minduntalan panaszkodunk, hogy mindent az állam vész a kezébe. Álljon elő már egyszer itt is a társadalom! Egymással kezet fogva, áldozatokat hozva, mentsük meg gyermekeinket, testvéreinket, polgártársainkat. Ne nézzük tétlenül a pusztulást. Segítsünk a hatóságoknak s azon igyekezzünk, hogy a hatósági intézkedések keresztülvitelét lehetővé tegyük. Az orvosi tudomány mai állapotában egyedül a tisztaság gátolta a ragályos betegségek tovaterjedését s ez a leghatalmasabb, legfélelmesebb ellensége a betegségeknek és egyetlen barátja az egészségnek. A hatóság pedig a legnagyobb vaserólylyel, kegyelmet és kíméletet nem ismerő szigorúsággal szerezzen érvényt inintézkedéseinek. Ha mi is ós a hatóság is megteszi kötelességét, semmitől sem félünk, de akármelyikünk erőlködik is, a másik nélkül csak kevésre mehet. Még nincsen nagy baj, de a közeledő ázsiai rém: a kolera ós a nemsokára beálló nyári hőség int az óvatosságra, a mindenképen kívánatos tisztaságra, mely tulaj donkép életszükséglete, életeleme az embernek és kell, hogy rendes szokása is legyen. Tanügy. — Az évzáró vizsgákról. —* A tanügyi sajtóban, tanítók gyűlésein régóta napi-renden van a népiskolák évzáró vizsgáinak kérdése. A pedagógusok, még pedig igen tekintélyes emberek, annak eltörlése mellett kardoskodnak. A győri izr. iskolai bizottságban legújabban Krausz Miksa ügyvéd indítványozta, hogy a népiskola nyilvános vizsgálatai töröltessenek el. A bizottság, mielőtt é fontos tanügyi kérdésben határozott volna, a tanítótestületnek e tárgyra *) Szerzőnek „Falusi déttytáHok" cimü elbeaielée kötetéből. pedig elővette a levelet kebeléből. Megvolt abban irva minden apróra, meg ki is volt bélelve ropogós banknótákkal . . . Jaj, de kedves anyám is volt nekem! — Ferke, estére elmegyünk a színházba. Ferke akkorra rendbe igazította a medgyes-piacon vett virágos lajblit ós ezt szólta vissza: — Jó lesz úrfi, jó lesz. Az nap pedig nagy ünnep volt nálunk, nagy ünnep. A bájdus magyar zenór (mint a helybeli újságunk mondta) már mint Blaha Lujza nálunk szerepelt. Elmosott az az esemény mindent. Még azt a különben világra szóló újságot is, hogy a követünk, (ki kell mondanom : ellenzéki követ volt) kilenc év után ma tartotta szűz beszédét a Házban. Nem járt el annak hire ide. Pedig ha ide nem, hát hová? I Igy törtónt aztán, hogy a mult választásnál útilaput kötöttek az elvhü kukának. (Nevet nem említek.) Váltig bízonyozott a „veterán kuka," (így nevezték el) hogy pedig éppen a mult napokban szónokolt a mesterséges borok tárgyalása alkalmából, bizalmatlanságot fejezve ki a kormánynak, a mire nálunk az volt a válasz: „Hiszi a pici." De mindez nem tartozik ide. Felvittem Ferkét a kakasülőre. A karzat nekem régi ismerősöm, Több izben pénzügyi differenciák ide szorítanak föl, de ina nem bírtam a régi ismerősöket kihalászni. Nem voltak ott a kóristák szállásós kosztadói) mosónék, csizma- és ruhatisztogatók, de egytől egyig urak, részint a magam fajtájából is. Csengettek. Szinte bizsereg a vér az erekben a kínos várakozás miatt. De végre! „Zug a tenyér vihar" (a helyi lapunk szava) amint Blaháné, mint Rózsi, a gereblyóvel vállán a színpadon terem s rágyújt egy oly nótára, mely szivet szorít, könnyet fakaszt . . . —> Hogy fest Ferke ? — Teszi! Hogy aztán az apósra kerül a sor, fölemeli Ferke a jobb kezét, egyet csettent vele és önfeledten kiált fel: — Ica te! . . . Még a sarkantyúját is összeveri a kakasülőn, ha nincs ugy beékelve, mint a kévébe kötött bogáncs. A karzat veszettül tapsolt. — Ne bódulj Ferke, nem a „Gostánnál" mulatsz most. — De ha nem birok a szivemmel. — Birj vele. Hisz az csak! . . . Vége volt az előadásnak. Igyekeztünk lejutni. — Hogy mulattál Ferke, mond ? — Ne ámítson el az úrfi. Megszolgálom holtig. Igazán színészek ezek ? — Mi volna más ? — A többiről csak valahogy elhinnóm, de az a Rózsi csak ugy vegyeledett közéj ök, bizonyosan. Nem lehet, hogy az Valami ifjasszony legyen. Igazán Finom Rózsi az! Csak azt nem értem, hovatette az a Sándor is a szemét. No, nézd! . . . Még azt a másik hitvány leányt vette el, olyan az, akár Vér Klára. f — Nagy ténsasszony ám az— szóltam Ferkéhez,—Báró az ura. TJgy bizony Ferke! ' — Nem hiszem, sehogy sem hihetem. Ne csúfoljon már az úrfi, de valami 22
