Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-01-21

XXI. évfolyam. 3. szám. Pápa, 1894. január 2L iHegjeieiuk JIIIJI D

ß u V A„S ÁIF 41 A P Közérdekű sürgős közlésekre' kíHÓiíkiiíi rtn<1 kivMi s/.üfirok is " adatnak -ki. Bérmentetien levelek, .csak is.mer-t kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak Vissza. ^ Japnak szánt kö z le m é n,y e k a lajj ' /•i, v 'szerkpsztöségóh^z (ü"ólíaí Mór ' Ä -V* ' uicza-969: Sz) küldendők. *W PAPAI iiAPOIt '* Előfizetési díjak. # Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos páti!sor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivjiialai»» (Röhn Mór liai r\ y hirlapközvetitő iroda) küldendők. « ,j r> Pápa város halóságának és löbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. József főherceg levele. József kir. főherceg városunk üdvözlő iratára, melyet honvéd főparancsnokságának^ 25 .éves jubileuma alkalmából Ő Fenségéhez intézett,, a következő meleghangú sorokkal válaszolt: >Pápa város közönsége a magyar királyi honvédség negyedszázados fennállásának évfordulója alkalmából mély hazafias érzelmektől áthatott üdvözlettel lepett meg, mely keblemben őszinte viszhangra talált. Fogadja ezért Pápa város közönsége legbensőbb, forró hálámat és legyen meggyőződve, hogy szives figyelme hazám, ós annak minden egyes része iránt táplált, {

szivem saólyében gyökerező ragaszkodásomat — ha lehet — még öregbíteni fogja. Ha a magyar királyi honvédségnek 25 év alatt tanúsított haladása Ő Császári ós Apostoli Felsége, koronás Királyunk legfelsőbb megelégedését és hazánk bizalmát kiérdemelte, ugy köszönje ezt ,az ország saját fiainak, mert e haladás csakis tisztikarunk véghetetlen kötelességérzetónek és buzgóságának, valamint a legénység kiváló jóakaratának tulajdonítandó, kiket mindnyájukat az ős magyar szellem és apáik legszebb erényei: tántorithatlan hűség királyunkhoz ós lángoló hazaszeretet vezettek! Ily viszonyok között Isten szent áldása sem maradhatott el intézményünktől és kísérni is fogja örökké ! Fogadja Pápa város közönsége hálámismétlése mellett benső ragaszkodásom kifejezését, melylyel maradok Alesuth, 1894 január hó 10-ón. Jó,zsef főherceg.« Veszprém vármegye közönségéhez hasonló tartalmú levél érkezett. A pápai cukorgyár ügyében. Lapunk folyó hó 7-iki számában közzétettük azon felhiyást, melyet a. megyei gazdasági egylet által kiküldött bizottsága-a Pápán felállítandó cukorgyár ügyében kibocsátott, ós a melyben az érdekelt közönség folyó hó 27-ére Pápán a városház nagytermében nagygyűlésre hivatik össze. Nem mulaszthatjuk el eléggé figyelmébe kérni az érdekelt közönségnek, különösen Pápa és vidéke nagy- és kisbirtokosainak is, hogy a legközelebbi szombaton délután 2 órára hirdetett nagygyűlésen minél számosabban, a legteljesebb érdeklődéssel jelenjenek meg. Tesszük ezen kérelmet azért, mert bár a cukorgyár kivitele jó kezekben van a kiküldött bizottságnál, annak elnökénél és minden egyes tagjánál, de másrészről az érdekelt közönségnek áll első sorban hivatásában, hogy a legteljesebb- ós ugy szólván minden község- és vidékből tüntető pártolásban részesítse a bizottság által megvalósítani kivánt cukorgyár-kérdést. Ha talán volnának egyesek, kik azt hangoztatják, hogy egy cukorgyár Pápa vidékén megdrágítaná a napszámokat, arra azt feleljük, hogy a munka: teremti a munkásokat, de a munkahiány az, mely végeredményben drágítja a munkát, mert a hol a szegény munkásnép nem talál kellő keresetet, onnan a munkásnép elvándorol. Ha tehát Pápa ós vidéke nem akarja azt, hogy elszegényedjék, elnéptelenedjék, akkor gazdasági- és ipargyárakat kell teremtenünk, nekünk is, mint más vidék teszi. Különben, mint érdekes s tanulságos dolgot, ós tervünkre jó előjelként írhatjuk, hogy ugy a sárvári- mint az ácsi cukorgyár érdekeltség, nem örvend azon, hogy Pápa vidéke felébredt, ós nem kivan nekik termelni — olcsón! Védjük az állatokat. ? — Két cikk. — n. A káros rovarokat pusztító madarak, ezen óriásilag hasznos állatkák- legnagyobb, részét, tekintet nélkül az ,ő hasznos voltukra, a legnagyobb kiméletlen•éggel, mi magunk pusztítjuk. Azt épen nem kárhoztatom, ha müveit ember szép hangja miatt egy-két madárkát kalitkába zárva, fogva tart és azqkat természetüknek megfelelőleg táplálja ós ápolja. A ki azonban e téren túlságba megy, nagyon megrovandó. A kártékony állatok lelövése mellett igen sok hasznos madarat pusztít el a vadász, a ki a puskacsöve elé került szalonkát, foglyot £>tb, irgalmatlanul lelövi; tekintettel azonban arra, hogy az igazi vadász gondoskodik, mert kell is, hogy gondoskodjék azoknak védelméről és tólen etetésükről, megbocsájtható neki. Szigorúan elítélendő azonban a madaraknak hálóval, hurokkal való összefogdosása, hogy azok élelmi cikkül szolgáljanak; ezeknek óriási mértékben való összefogdosásáról, csak akkor győződhetünk meg igazán, ha betekintünk a főváros vadhús kereskedésébe. Pedig azok nagy része sokkal több hasznot hajt nekünk künn a nagy természetben, mint a vendéglő és ínyencek asztalán. Temérdek hasznos éneklőt fogdosnak össze a kevósbbó müveit falusi suhancok. Télen hurukkal, csabdával ós hálóval tömegesen összefogva a kedves madárkákat, szük ablaktáblák közé zárják, a hol a hideg- ós éhségtől megdermedve pusztulnak el. Nyáron felmásznak a legmagasabb fára, eltüket kockára téve egy-egy madárfószekórü, mert nem tudják mily nagy fáradságba kerül a szegény kis madárnak a mig fészkét megrakhatja, nem tudják mennyire fáj ezen kis állat piciny szivének, ha szerető párját, tojását, fészkét vagy kicsiny fiait elrabolják tőle. Sok madarat pusztítanak el élénk és díszes tollazata miatt, hogy általuk a divat örült szeszélyeinek hódolhassanak. Ezelőtt egyszerű structollak használtattak kalapdiszül, ma már hölgyeink a leghasznosabb éneklő madárkákat kitömve rakatják kalap

jaikra» Hogy ezen eljárás nem csak mi ránk gazdákra ártalmas, hanem az illető divat-hölgyre is veszélyes lehet: egy példát bátorkodom felhozni. Egy elegáns fiatal hölgy a tátrafüredi fürdő erdei utain sétálgatott egyedül, egyszerre csak erős suhogás, szárnycsattogás és női sikoly volt hallható, önkéntelenül is odatekintvén, láttuk, hogy a hölgy fejére egy ragadozó madár csapott le ós szárnyaival dühösen vagdalt felé, az ijedségtől elájult gyenge idegzetű nő segítségére siettünk, a hol a madár furcsa viseletének magyarázatát keresvén, azt csakhamar megtaláltuk. Az illető hölgy kalapja két kis éneklő madárkával volt diszitve, melyet a magasban repülő ragadozó meglátván, azt vélte, élnek ós lecsapott reájuk. Az itt felsorolt néhány példa után még számtalan nemét tudnám felemlíteni a hasznos állatok pusztításának. Az állatok száz ezreinek szükségtelenül ós céltalanul való pusztítását ós kinoztatását a morális, ós erkölcsös világban tovább tűrni nem szabad. Védelmeznünk kell a bántalmazottak jogait, a melyek azt védelmezni nem képesek. Hogy milyen sikeresen lehet megvédeni a védtelen teremtményeket a brutalitások megszámlálhatatlan nemeitől élő példaként szolgálhatnak a külföldön csaknem mindenütt virágzó egyletek. Sajnos, hogy hazánkban az állatvédő országos egyesületen kivül, mely óriási sikert ér el e téren, csak kevés ily egylet létezik. Igen kívánatos, sőt szükséges volna, •hogy hazánkban, a hol csak lehet mindenütt létesíttetnék állatvédő egyesület, mert mit használ, hogyha iskolákban, egyházakban a j ó magot elvetik, ha e mellett megtüretnek ós ápoltatnak a legdurvább, legnyersebb ösztönök. Hiszen ez oly fontos ós nagyjelentőségű dolog, hogy senkinek sem volna szabad közreműködését meg^ tagadni, hanem mindenkinek oda hatni, hogy minél több helyen és minél több állatvédő egylet létesittessélc, mert csak igy érhetjük el az állatvédelem ideális célját. Szerény nézetem szerint igen nemes célt érnénk el, ha városunkban is létesíthetnénk egy ily egyletet. Ez azonban, hogy a kitűzött célúak megfeleljen, csak ugy volna kivihető, ha az eszme hatalmas pártfogókra találna, a kik befolyásukat és közreműködésüket meg nem tagadnák és közönségünk nagy része, mint alapító-, pártoló- ós rendes tagnak belépve, meggyőződnék arról, hogy a természet háztartásában haszontalanság nincs és hogy a természeti egyensúly í'entartásának általunk eszközölt része az állatvédelem,, melyben egyszersmind . mi magunk vagyunk a védettek, s mint ilyenek pedig azzal az 1 frt tagsági díjjal a zsebünkön nem ütünk csorbát, hanem ellenkezőleg magunkra nézve cselekszünk hasznosat. Megvagyok azonban győződve, hogy közönségünk egy igen jelentékeny része minden ujitás ós hasznos iránt közömbös, nagyon félek tehát, hogy az általam megpendített eszme, legfeljebb csak a jövő század regényének fogja kiegészítő részét képezni. Váradi Fekete Pál. Pápa városi rendörkapitányi hivatal statisztikai kimutatása az 1893-ik évről. 1. Közigazgatási igtatóba érkezett 6072 ügydarab, 1892-ik évről maradt hátralék 2; összesen 6074 drb. Ezekből elintéztetett 6063 drb; hátralék 11 drb. > 2. Kihágási igtatóba érkezett 218 drb; elintéztetett 218 drb. 3. Községbiróságí igtatóba érkezett 1765 drb; elintéztetett 1765 drb. 4. Ezen ügyekben a peresített öszszeg 11,243 frt 90 kr. 5. Községbiróságí ügyekben kért és teljesített végrehajtások száma " 349 drb. 6. Kisebb polgári igtatóba érkezett 92 drb; elintéztetett 92 drb. 7. 1893. óv folyamán a rendőri hivatalba beadott összes ügydarabok száma 8147 drb. 8. Kézbesítési igtatóba érkezett 2427 ügydarab. 9. Bűntény volt összesen 58 ; ós pedig: • a) gyermekgyilkosság 1 esetben ; b) betöréses lopás 1 „ c) lopás 47 „ d) könnyű testisórtós 6 „ e) súlyos testisórtós 2 „ f) csalás 1 „ 10. Ezen bűnesetek közül kiderittetetett és a bíróságnak a tettes kiszolgáltatott 53 esetben, kiderítetlen maradt 5 eset. 11. Öngyilkosság volt 3. 12. A helybeli kórházakba beutaltatott 27 férfi és 6 nő. 13. A győri közkórházba szállíttatott 12 nő. 14. Az 1879. évi XL. t.-c. alapján kiszabott büntetések: a) pénzbüntetés kiszabatott 417 frt 50 kr. Erre befizettetett 49 frt, leíratott ' ós elzárásra átváltoztattatott 340 frt; b) hátralók 28 frt 50 kr ; c) elzárási idő 188 nap 18 óra; d) az elitéltek között volt 167 férfi, 58 nő ; e) az a) pontban kitüntetett 49 frt a helybeli m. kir. adóhivatalba szállíttatott be. 15. Városi szabályrendeletekbe ütköző kihágási ügyekben kiszabott pénzbüntetések összege 1186 frt 50 kr. Ezekből befolyt 601 frt 79 kr, elzárásra átváltoztattatott 584 frt 71 kr. 16. A 15. pontban jelzett 601 frt 79 kr. a v. pénztárba, a szegény alap gyarapítására beszolgáltatva lett. TÁRCA. Ix^ok . . irok . . írok . . irok . . és osak irok: Mindig rólad, mindig téged; Hadd tudják meg, hogy szerelmein Szent oltára miként égett . . Hadd tudják meg a dalokból — A melyeket hátrahagytam: — Hogy ez a szív, kogy imádott; Összezúzva . . megszakadtán . . Irok . .' irok . . és csak írok: . Mig e. kél a tollat bírja; Húz, a dal: a fajdalomnak Egyedüli balzsam-irja, Lángja mellett — felmeleg«em, Jjjjelemben — ez világit . . HÍM nélküle: olyan hideg. Oly-sötét vón? e világ itt! Irok . . irok . . és csak irok: Gyöngyöt szór a dalpatakja; Mig szivemnek vére. lüktet, A melyből a forrást kapja: — Mig az oltár — romba nem dül, Mely érted oly.lánggal ége: Ekkor .astán a daloknak -Mindorpkre — végé', .vége . . . Soós Lajos. „ICarguerite" a jégen. A »Páp*i Lapok* eredeti tirczaja. — #?m tudom mindenki ugy van-e Vél« mint én, de higyjékel kérem, nekem J - — 9lr~ minden .nap reggelén az az. elaŐ dolgom, hogy ». aóméröt, s azuíán a „Griffe sar- . KM fftpiatitaös fel W melléklet kon lengő. zászlócskát nézem meg, csak .azért, hogy J ehet-e korcsolyázni ? Addig meg, a mig a pálya még meg nem nyilt, egyedüli. szórakozásom a hőmérő O-on alóli állása, — s a jégnek oentimeteren. kinti vastagodása, volt. .Régente szenvedélyes korcsolyázó voltam, s ha.még most is az lennek, annak tulajdonítanám élénk érdeklődésemet a fagy ás iránt, igy azonban .engem inkább a város szép hölgyeinek együtt láthatása vonz a jégpályára. Kérem az nem is csekélység egy forrón dobogó kebellel biró ifjúnál, ha oly sok.szép hölgyet láthat nap-nap után egy csoportban. Ellent nem . állhatva a kísértésnek, szorongó. kebellel igazgattam én is rég nem. használt vasamat lábaimra a pálya megnyitása napján; s vígan ment a dolog egy* rövid ideig, egyszerre azonban lábaim kiszaladva alólam, végig mértem a jeget! Önök bizonyosan kinevetnek engem ezért, pedig nem .egyedül ügyetlenségem volt ennek .okozója, hanem egy jég virágnak, .az,én volt. első ideálomnak egész váratlanul, előttem yaló megjelenése. Midőn .ezen

/4

találkozás előtt egymást utoljára láttuk,, még mindketten gyerme.kek vjalánk..

(

Együtt nőttünk fel,, mint testvérek 5. szeretve. egyn\ást ugy, a mint arra csak a .gyermekek képesek. Igazi, önzetlen, mély szeretet yolt ez, nem is ,goudplya arra, hogy az még máskép is \ehe|5; pedig mennyire másképen ^vin már 4

most is. Edes, boldog visszaemlékezések között töltöttük, az időt, beszélgetünk a vidám, gondtalan gyermek évekről, egyik kérdés a másikat érte, mind megannyi boldog vijjipaemlókezés a letűnt, boldog időkről. ?M 9l|t9lT|> Oly vidám, ártatlan, aranycsengósü nevetéssel mesélt el egy ós más apró bohóságot, hogy szinte elfeledkeztem magamról, azt hittem még mindig gyermekek vagyunk; s szerettem volna csókjaimmal halmozni el piciny ajakát, ugy mint akkor — régen! — Emlókezik-e még — kordém — midőn kertj ök egyik legfőbb büszkeségét, legszebb rózsatőjónek két első kinyílt virágát a kertész önnek adá; s ön hozzám szaladt, megosztotta velem, nekem adva a szebbiket! — Lássa csak, akkor hogy szeretett ön engem; s vájjon most? . . . Pillanatig gondolkodni látszott, majd a keblén díszelgő virágcsokorból kivéve egy szép rózsát, szó nélkül nyújtotta át! De a felelettel adósom maradt! Én boldog valók, azt hive, hogy ezáltal jelezni akarta, hogy szerelme még mindig a régi irántam, választ azonban e tárgyban, többszöri kérésemre sem kaptam. Szótlanul haladtunk tehát egymás mellett; — ő ki tudja miről gondolkodva, én azt a szop rózsát nézegetve, vájjon barátságosan néz, — mosolyog-e reám? Egyszerre egy,pár.siklik, el mellettünk, s egy szál margit-virág hull az elsurranó hölgy kebeléről korcsolyám alá, a mi az én újbóli [élestemet vonta maga után. í [Felkeltem gyorsan, de mint égy di-. adal jelvényt, a margit-virágot is magammal hoztam a más világról, Mert tessék, elhinni, habár nem estem is nagyot, ez: egy pillanatra mégis kivett az elóbbi poétikus hangulatból. Ilonka pedig kacagva elestem felett, az elébb adoijt rózsát visszavette tőlem, s, a margit-viirágot tűzte kabátomra. — Lássa ön — monda — az elébb egy kérdésére adós maradtam a válasszal, iine a sors küldte ezen kis virágot, kérdezze meg hát ettől azt, ez majd megfog önnek felelni helyettem. — A szép rózsát ön vissza veszi tőlem, most pedig aat kívánja, hogy e drága virágot is feláldozzam, egyenkint tépegetve ki szirmait, hogy szeret-e, nem-e? Pajkos nevetés volt csak válasza; én pedig gondolva, ha már fel kell áldoznom virágomat az ő szeszélyének, megteszem ezt azonnal, hadd tudjam meg boldog, vagy boldogtalanságomat bár, de mi elébb. El akartam kezdeni a kis virág megcsonkítását, de ő ezt nem engedte meg, azt monda, hogy most sokan látják, majd odahaza, ha egyedül leszek. Alig vártam aztán, hogy a korcsolyapályáról haza mehessek, s odahaza bezárkózva, megtudhassam majd mit rejt a jövő? Ilonka pedig, nyilván gyanítva minő szándókkal vagyok, valószínűleg próbára ( akarta tenni türelmemet, haza kisértette magát általam, sőt kénytelen voltam nálok maradni ozsonára is. Más körülmények között, a legboldogabb halandó lettem volna eme kitüntetések által, most azonban ezt szívesen elengedtem volna; — de meg, gondolám mit ér,eme kitüntetés, hátha a margitvirág azt fogja mondani: „hisz ő téged nem szeret!" . Késő este volt már, midőn tele aggodalom, s néha-néha felcsillámló reménynyel siettem a setét, fagyos utcán végig. Megszámlálhatatlan mennyiségű közléken áthaladva, ép midőn az utolsónak végire értem, egy dúcban megbotolva, végig vágódtam a kövezeten. De ezen helyzetet nem volt kedvem soká élvezni, s sebzett szívvel és vérző orral siettem haza. Bezárva szobám ajtaját, térdre borultam 3 sötétben, s egy mély sóhajjal kisérve imámat, kértem az egek urát, sorsom szerencsés eldöntésére vonatkozólag. Azon meglepetést, a mi ezután ért, leírni hűen képtelen vagyok ; — de önök, akik már bizonyára voltak szerelmesek, elfogják képzelni az én fájdalmam nagyságát ; — a midőn lámpámat meggyújtva mohó kíváncsisággal nyúlok virágom után, annak csak hült helyét találom. — A margit-virágom elveszett! Midőn meglepetésemből kissé magamhoz tértem, rögtön arra gondoltam, hogy ott esett ki, a hol ón is elestem; s felfegyverkezve egy doboz gyufával keresésére indultam; de mire oda értem, gyufám mind elfogyott; -pedig bizonyos, hogy ott esett ki. Oh te legsötétebb Afrika ! Mihaszna az asphalt, ha nincs meg hozzá a villám, S mi haszna a közle, ha ott az a sok duc! Már, most még sem tudom szeret-e Ilonka, vagy nem, azt pedig elképzelhetik önök, hogy bevallani nem merem neki, hogy elvesztettem drága virágomat; azért tehát önökhöz fordulok jó szívű olvasók, ha valaki megtalálta közülök, oh adja azt nekem vissza; vagy ez uton kérem önt édes Ilonka: „Adjon még egy szál margit-virágot!" Í Halifax No. 31. a