Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-03-18

XXI. évfolyam. II. szám. Pápa, 1894. március 13. Megjelenik mind e n vasáru a p. 'Közérdekű ^sürgős közlésekre koronkiut rendkívüli szú in ok is adatnak ki. Bórmentétlen levelek, csak ismert kezSktől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt kö z 1 e m é n y e k a lap t'rx v szerkesztőségéhez (Jókai Mór utcza 969. sz.) küldendők. lürAl JjJuUlVi * Előfizetési díjak. # Egy évre 6 frt - Eél évre 3 frt Negyed évre 1 £rt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyüttérben 30 ki*. A díj e1 ő r e fizetendő. Bólyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn Mór fiai ! 2^ hirlapközvetitő iroda) küldendők, Qi *- : • Pápá város hatóságának és löbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek melválasztott közlönye. Kossuth Lajos. Tekintsünk a messze távólba, •hol egy nagy, szent aggastyán vivjá a nagy harcot egy szokatlanul magas kor gyöngeségóvel és sajnos még a legnagyobb emberekre nézve is elkerülhetlen gyarlóságaival, és fohászkodjunk szent áhítattal imáinkban az Egek Urához, hogy nemzetünk nagy büszkeségét, hazánk dicsövezte nagy fiát, kinek életéért aggódó szívvel és bús fájdalommal remeg az egész ország,, nekünk továbbra is megtartsa! Már két hét óta érkeznek az aggasztóbbnál-aggasztóbb hirek Turin ból -Kossuth Lajos egészségi állapotáról. Súlyos vesebajt és tüdőlobot jelentenek a táviratok és komoly veszély bekövetkezésétől félünk mindnyájan. A legutóbbi tudósítások Kossuth súlyos betegségében némi javulást konstatálnak. Vajha igy lenne! És ne következnék be a borzasztó szerencsétlenség! A nemzet mély gyásza"! A Mindenható adja vissza az egészséget a szent aggastyánnak, á ki még mint halálos beteg is Magyarország szabadsága, haladó fejlődése íelett tartja áldó kezeit! Kossuth Lajos visszahonositása. — Városunk kérvénye a képviselőházhoz. — Xossuth Lajos, nagy hazánkfia visz

: szahonositása érdekében Pápa város kópv.testülete folyó hó 3-án tartott közgyűléséből a következő kérvényt intézte a kópviseíőházhjz: Mélyentisztelt képviselőház! Az 1879. évi L. t.-cikk által történelmünk legkimagaslóbb alakja, történelmünk büszkesége : Kossuth Lajos hontalanná lett. Hontalanná lett, megszűnt a Magyarhaza fia lenni jogilag azon férfiú, ki nemzetét a törvény előtt egyenlővé tette, a ki megtámadott nemzeti függetlenségünknek, a világ bámulatát felkeltőélet-halál harcában intéző vezórfórfia volt. Jogilag, mondhatjuk: hogy hontalan lett, mert hogy tényleg minden magyar kebelben honos, azt tudjuk, azt érezzük mindnyájan. Neve ott van a nép ajkán, dalainkban; cselekedete, munkája, munkájának gyümölcse társadalmunkban, jogi ós társadalmi életünkben. Ha nemzeti lelkesedós árja hatja át lelkünket, vagy ha hazafiúi aggodalom tölti el szivünket, nem-e az ő nevét vesszük nyelvünkre? vagy nem-e az ő utolórhetlen tanulmánya és előrelátó bölcsességéhez fordulunk? Ez a férfiú, nemzetünknek ez a legendaszerü alakja a Mindenható Isten kegyelméből szellemi tehetsége utolórhetlen nagyságában, a szabadságszerető Olaszok földjén, ezek szives vendégszeretetében még ma is él. Azonban nagyon előrehaladott kora miatt ós a száműzetós keserű megpróbáltatása között teste megtörött. Nehogy élete utolsó napjait a hontalanság fájó érzete gyötörje, s e keserű tudattal tűnjék le nemzetünk egéről és szálljon sirba: Pápa város közönsége kedves hazafiúi kötelességet vél teljesíteni, a midőn azon alázatos kéréssel járul a mélyentisztelt képviselőházhoz, hogy Kossuth Lajos, nemzeti nagyságunk, történelmünk kimagasló alakjának visszahonositása iránt, hajlott korára ós megtört egészségi állapotára való tekintettel, sürgősen törvónyhozásilag intézkedni kegyeskedjék. Hódolatteljes tisztelettel maradunk a mólyentiszteit képviselőháznak alázatos szolgái Pápa város közönsége nevében: Lamperth Lajos Osvald Dániel főjegyző. polgármester. A pápai m. kir. dohánygyár. A mult óv folyamán az állandó gyári telken épült raktárépületek egyikének gyártási célokra történt berendezése a pápai m. kir. dohánygyárat fejlődésében egy nagy lépéssel vitte előre. Míg a további üzemben megtartott óvoda épületben az újonnan felvett munkásnők az 1V

2 kros — hosszú —szivarok készítése mellett lesznek a szivarkészités titkaiba beavatva, addig a raktárépületben, mely egy kerítéssel van elkerítve, a haladottabb munkásnők a 2% kros — rövid — szivar készítésével foglalkoznak. Az óvoda épületben levő gyár berendezését a közönség eléggé ismeri. E cikk keretében tehát csakis a gyártmányraktárban folyó munka rövid ismertetését adjuk. Belépve a--rr«itáií^íttetber-'-*nnak bejáratától balra egy vasaajtó a szivarelőkészitósi osztályba vezet. Itt 34 munkásat) a szivarkószitéshez szükséges anyagot, úgynevezett félgyártmányt: borítékot, burokot ós belet készíti el. A 2V

2 kros — műnyelven R szivar — nagy részben külföldi dohányokból készülvén, a szivarelőkészítési osztályban két fajta külföldi dohánnyal ismerkedünk meg, u. m.: a Java és Brasil dohánynyal. A Java dohány a keletindiai szigetcsoporthoz tartozó Jáva, Sumatra ós Molukok szigetein, különösen Java szigetének Djapara, Samarang és Rembang kerületeiben termeltetik. Eötulajdonsága a rendkívül finomság, nyujthatóság és kellemesen savanykás ize, mely tulajdonok igen becses szivargyártási anyaggá teszik. A Java dohány eltérőleg a hazai szokástól, — melyszerint magyar dohányainkat színoldalukkal felfelé fordítva ós kisimítva csomózzák — színoldalával befelé összehajtva, minden simítás nélkül lesz bast zsinórokkal csomókba kötve. 70—80 klgrm ilyen csomó, mérsékelten összesajtolva ós Bandjur (sás) gyékénybe varrva képez egy, szállításra alkalmas bálát. A másik fajú külföldi dohány adólamerikai Brasil dohány, mely a Paraguassu folyó mindkét partja mentén terem. Aszerint amint a dohánya nevezett folyó jobb partján elterülő fensikon vagy a balparti lankáson terem, Brasil felix, vagy Brasil közönséges elnevezés alatt szerepel. A fensikon termelt dohány jobb minőségű s ezért finomabb szivarok készítéséhez — pl. 5-ös Ouba — fordittatik, mig ellenben a H szivarokhoz csak Brasil közönséges lesz felhasználva. Ez utóbbi dohány apró, lándzsaalaku, sotétszinü, de jó égésű ós zamatu levelekből áll, mely levelek simitatlah állapotban, dohánylevéllel összekötve lesznek csomózva s 60—80 klgrnyi mennyiségben, igen erősen összesajtolva, hosszúkás vászon bálákba varratnak. Ezen utóbbi dohányok németalföldi dohány-kereskedő házak közvetítése által jutnak hozzánk s métermázsánkénti áruk jóval meghaladja a hazai legfinomabb dohányok árait, de minőségük is megfelelő arányban jobb. E dohányok kezelése ós feldolgozása a következő: A bálból kivett dohány mindenekelőtt kutvizzel meglesz nedvesítve s igy áll 24 óráig, mely idő alatt a nedvesség a dohányleveleken egyenletesen elterjed. E műveletnek célja az, hogy a közópborda — kocsány — a levélnek minden sérülése nélkül eltávolítható legyen. E munkát kikocsányozásnak nevezik. Egy-egy munkásnő naponta Java dohányból 18, Brasil dohányból 12 klgrmot képes kikocsányózni. A kikocsányozott Java dohány sórületlen, egyenlő szinü levelei, melyek a szivarok beborítására (boritóknak) használhatók, egy másik munkáscsoporthoz kerülnek, hol e célra szolgáló gépeken kisimittal uak s 1V

2 klgrmos halacskákban összesajtoltatnak A boritóknak nem alkalmas, szakadozott, vagy rossz szinü levelek zacskókban gyűjtetnek s bélül szolgálnak. A Brasil dohány kizárólag bél anyagul szolgál s ezért a kikocsányozott levelek minden válogatás nélkül zsinegkeretekre helyeztetnek, melyekkel egy e célra szolgáló száritóba vitetnek, hol a kiszáradásig megmaradnak. Burokanyagkónt belföldi dohány lesz használva. A leirt módokon elkészített félgyártmányok naponta a kimórőbe vitetnek, hol a szivarokat készítő munkásnőknek, meghatározott mennyiségű szivarokhoz (500 drb) meghatározott súlyban kiméretik. A szivarelökészitósi osztályból vezet a lépcső az első emeletre, melynek két termében a szivargyártás van elhelyezve. Mindkét teremben összesen 28 asztal áll, melyek közül jelenleg csak 23 asztalnál foly a munka, a többi asztalhoz szükséges munkás még hiányzik. Minden asztalnál 10 munkásnő, 5 fonó- ós 5 bábnö olykópen dolgozik, hogy az egy csoportot képező 1 fonó- és 1 bábnő egymással szemben ül. A bábnö belföldi magyar buroklevél, Brasil, Java ós belföldi bélből elkészíti a szivart, bábot, melyet — egy alak — mintában elhelyez ós lesajtoL A lesajtolt bábot a fonónö a Java boritokkal beborítja, vagyis befonja és a csúcsot készíti. A fonónö egyszersmind felelős a bábnö munkájáért. Minden három asztalnál ülő munkásnők felett az átvevönök gyakorolják a felügyeletet, kiknek feladata egyszersmind á készített szivarokat 100 darabonként a készítés módja, hosszúsága és súlyára való tekintettel- átvenni és keresztülvizsgálni. Az átvett szivarok kifogástalan voltáért az átvevő nő a fonónö vei együtt felelős. Az egy teremben levő összes munkások feletti felügyeletet pedig egy altiszt teljesiti s az egész épületben folyó munka vezetésével egy tisztviselő van megbízva. Az egy fonónö által készített szivarok 500 darabonként egy ládácskába berakva mindennap este a szivarcsomagoló helyiségbe, — mely a földszint jobb részében van elhelyezve, — bevitetnek. A 2 V

2 kros szivarok ópugy, mint az 1V

2 krosak 50 darabonként egy kötegbe kötve, 100 darabonként lesznek csomagolva, s ezután a szivarcsomagolásból az ugyanazon helyiségtől egy deszkafallal elválasztott száritóba vitetnek, hol mindaddig száradnak, mig elszállítás céljából — körülbelül 2 hónap után — 12,000-enkónt ládákba rakatnak, hogy Budapestre vagy G-yőrbe szállítva, hirdessék a pápai m. kir. dohánygyár életképességét. A főiskolai ifjúság emlékünnepe — március 15-ón. — Főiskolánk ifjúsági képzőtársulata az idén is szép, kegyeletes ünneppel ülte meg a nagy napnak: március 15-ikónek emlékét. Este 7 órákor vette kezdetét az ünnep a városi színházban, melyet ez alkalommal az ünneplő közönség egészen megtöltött. Az ünnepélyről beszámolónk a következő : Emlókbeszédet, a társulati alelnök Borsos István tartott. Az emlékezetes „Talpra Magyar"-t Szabó Zsigmond szavalta. Daliás alakja, magyar ruhája, erőteljes hangja mind szépen közreműködtek a ritka alkalmi költemény sikeres előadához. A kedves költőnek, kire főiskolánk már kezd büszke lenni, Lamperth Gézának költeményét, melyet lapunk tárcarovatában közlünk, Vörös István olvasta fel. A költemény külső ós belső szépsége, a fel.olvasó ügyes előadásával párosulva, zuggó tapsra ragadta a közönséget, mely csak a szerzőnek a lámpák előtt való megjelenése után ért véget. Hogy mily szép, mily kedves volt Balogh Dénesnek visszaemlékezése is a nagy időre, annak arany-ifjuságára s ideális öregeire, annak a közönség feszült TÁRCA. Március tizenötödikén.*) Irta: Lamperth Géza. Mint napimádó, keleti vidéken, A felragyogó első sugarat: Pirkadásod' szent áhítattal nézem Szabadság napja, fényes virradat: Édes hevülés igézete rajtam, Buzgó őrömtől dalra nyíl' as ajkam 8 tétovázva bar — üdvözöl dalom, És visszhangozza róna, bérc, halom I ... És visszazengi, üdvözölve téged, E hon hatarin millió ajak! Mert szerteárad a meleged, fényed S áldás az, a mi nyomodban fakad 1 — Ha visszanézünk, elborul a lelkünk i Sötét, borongós hajh! az ég felettünk ... S mi. az emberben égi, isteni: A szellem, láncát nyögve viseli I .. De im egyszerre nyugoton megdördül ti kerekedik nagy, szörnyű zivatar ... n

Szabadsád

u ! ... harsog menny felé a földről, Nehéz álmából ébred.a magyar; Ébred, a. mint a vész harangja kondul, 8 mint az Ur'lelke- a csipkebokorból — Zeng a próféta ihlett ajaka! Talpra nemzetem! ... fel! ... hí a haza! . Ébredt a magyar ... és talpra is állott, Szegény, gazdag barátkezet fogott, Ég harcísikról, harcisikra szállott Védni az ősi, ezredes jogot ... *) A papai ev. ref« ÍÖtak. iü\ -képzfitiriulat tntreiui iö>iki emlékünnepen, felolvasta Vörfli E nap gyúlt lángra as a csudás szikra, Melege, fénye erre ragyog vissza! Szabadságot a honnak ez adott! .. — Ünnepeld népem ezt a szent napot! £ nap hullott le a szellem bilincse, Szabadság karja szélylyel tördelé! S áldásait, hogy milliókra hintse Szállt szabadon a csillagok felé I ... Tétlen századok mit elmulasztanak: E nap vívta ki a magyar hazának! Elfelednünk ezt soha nem szabad, Örökké szent e márciusi nap I .. És szent örökké a diosők emléke, Kik aikra szálltak e nap a jogért, A kik kionták, mikor kellett, érte Bátran, büszkén az ifjúi vért! .. — Ki első voltál a dicső tusába': Te vagy március hősi ifjúsága! Te tetted nagygyá, szentté e napot, Fényt a te fényes lelkedtöl kapott! ... Oh 1 mily vakító e dicső nap fénye; Gyönge szemünk beletekinteni! Oh! mily óriás a, „jövő reménye", Mi.szent az eszme, a mely tüzeli! ... — Jertek, oh! jertek gyönge epigonok, Jertek e napon példát venni rólok; Hazánk egén ha fellég feketül, Hogy kell megállni rendületlenül! ... Az aligai krónikás. — A »Papai Lapok* számára — irtai Bábay Kálmán. Bég óta adós vagyok ezzel az egy" két rend írassál. Az én becsületes munkatársamról emlékezem meg, Simon biosiról, as aligai haliurél, kiatk minien uw UUtoai rege, minden nótája balatoni népdal; az elsőké- összeszedte ütött-kopott halásztanyákon, az utóbbiakat viháncoló leányok ajakáról leste el, kik az ő tertiáján mossák évek óta eláztatott kenderüket. 32 éve, hogy az aligai sarok trogloditája, Aligával egyidejűleg szállott uj urasága kezére; életéhek mind a 75 óvót ott élte le a csevegő habok mellett, nem is kívánkozik be a csevegő világba, nincs senkije, aki érdekelné. Aza lyuk ott az aligai homokpartokban összes ingatlana, egy öreg- és egy kisebb szák, egy 3 öles háló, néhány pendelyes s az a fakóreg ott a cölöp mellett minden vagyona; ós ez neki elég, hogy ne irigyelje másoktól a módot. A Tóth uraság halászbérlöje különben a kajári részen, azonban az árenda fejében felügyel az aligai gulyára, évrőlévre beszállítja a szükséges halat a konyhára s ezzel aztán lekvitteli a bért. Barátságos mindenkihez, ki néhanéha hozzá kilátogat, de különbséget ember és ember között nem tesz. Eövid feleletei, kurta szavai után zárkózottnak gondolhatnád, pedig nem az; a természetnek eredeti, romlatlan embere, ki kátét ós morált a Balatontól tanult. Valamint az alku nélkül megadja hálójába a szükségelt állományt: ő is megosztja mindenkivel a mije van, ha e tekintetben hozzá fordulnak. Ez a mindene abból a hires halászléből ós nyárson sültből áll, a melyhez foghatót nem ízlelhet ajakad nagy Balaton mentén. Azonban igazi kincseit csak akkbr osztja meg veled, ha zsebedben dohánynyal, kulacsodban jó borral tekintess ki hozzá. Ekkor aztán a pásstor-tus tomvftdé ajaxitaok* atUatt megvéd • szó ajakán s egymás után peregnek le azok a csodálatos, bűbájos regék, a melyekkel tele van ott minden suttogó szellő, minden locscsanó hullám; te régen álomba szenderedtél már, mikor az ő ajkai még mindig halász ősei viselt dolgait, vagy az aranyhalra halászó tündér kisasszony történetét mondogatják. A „csajághi nagy ebéd"-re voltam kíváncsi; felkerestem az élő krónikát parti lyukában. Már akkor nem voltunk ismeretlenek egymáshoz; sok éj et, még több délutánt hevertem át pislogó tüze mellett s jegyeztem titokban fel azokat a szép regéket, melyekért nagy kár lett volna, ha az öreggel együtt sirba szállanak. * A mezöföldi részen, ott, hol a Balaton első vize éri Veszprómmegye területét, a nagy viz legkeletibb csucskájában, a tekerés-, világosi- és kajári határokon, ott állaűák az aligai homok-dombok. Etimológiája valószínűleg a dombokból magyarázható ki, melyeknek legtöbb része ott a viz fölött alig áll; de Simon bácsi Szent-Istvánhoz viszi ezt vissza. Szerinte ugyanis a hires ker.-pogány háború alkalmával a Csittány és Koppány seregét üldöző szent király ajakáról hangzott el legelőször neve. Veszprémet kutatták az utolsó bakonyi dombról s mikor a túlsó part hegyein elszórva fekvő Szabadját mutatta fel a király csatlósa s abban vélte Veszprémet láthatni, mondotta volna a királyi ajak.* álig «'/ Szép, verőfényes augusztusi délután volt, hogy az öreget felkerestem. A gulya lent delelt térdig érő vízben, az öreg meg foghagymát ozsonnázott hűvös parti lyukiba* — Jól tevó tisztelendő uram, hogy felkérése, nem bánja meg az izzadást — fogadott. Én bizony hatalmasan megizzadtam; de nem. csoda, a rettenő melegben oldalamon termetes tarisznyával, melynek legfőbb tartalma egy 5 literes vatalé volt, bandukoltam a partföldi hegyen át az öreg Simon bácsihoz. — Látja ott a kakás szélében azt a bárkát; a sok garda ós keszeg között egy 8 kilós fogas fickándozik. Letelepedtem a puha nádvirágra, melylyel be volt fedve a lyuk hideg földje, a tarisznyát előbb a kis padkára téve le, melyen csinvat zacskókban sorban állott az öregnek füszerszáma. A hogy a kis pakolást elvégeztem, végzett az öreg is ozsonnájával s mig a kenyeret rendes helyére, a sávolyos szakajtó ruhába visszahelyezte, jót húztam a vataléból. — Tudom, hogy Simon bácsi nem tart vizet, hát egy kis szomjúság csillapítót is hoztam magammal. ' — Bölcsen cselekvó. Aztán nagyott húzott ö is. — Mikor ivott utoljára vizet öregem? — kérdeztem. — Nem arra való az! — Egy kevés gondolkozás után hozzá tette: cigányos tempó az, dohányt is kérni, pipát is, meg még gyufát is; ha a víz megadja kenyeremet, italomat már nem várhatom tőle. Noha nem osztom is teljesen az öreg elvét, de ez az egészséges életfilozófia tetszett. — Itt maradok estére; hogy el ne unjuk magunkat, megteszi ez a csutora, a síunyogokat pedig; elreasenfesiik evvel