Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894
1894-01-14
K lUé^jeléiiik mi ii <l e lí v r ais á i; u a p. .. , jiözárdekü sürgős, közlésekre . jiujMiiiliiit, i\e Utd k iíVjíL U ,s /Ji ni: o Ii * i s adatnak ki. Bórmeátetlen Jevelek, csak ismerj kezektől fogadtatnak el. —•• Kéziratok' nem adatnak vissza. \. [apnak szánt kii 2 lemén y-e k a lap j szerkesztőségéhez (Jqkai Mór* " ^ , utcza .',969. sz.) kühíendők K Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 5() krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petítsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj el őr e fizetendő. Bólyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak.s hirdetések a Up kiadó hiv/Halába- (Kehn .Mór fiai •j « hirlapköz vetítő iroda) küldendők, ^(j ; .pT Pápa város-hatóságának és (óbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. A villamos világítás városunkban. A »,Pápai Lapok< mult évi utolsó számában "»Ifapa város viliamos világítása erdckoben« c. alatt a 24-es bizottságnak I "1893. dec. 24-én. tartott.tanácskozása- j ról a következő rövid értesítés, volt. ol- j vashatő „Az értekezleten a szakértői vóleményexést^ Hanauer Jenő fiatal elektrotechnikus mér- { nök adta meg, melyhez -Fényvessy Ferenc orsz. ! képviselő, Steinberger Lipót, Barthalos .István, Fischer Adolt, Lózer .dohánygyári, igazgató, Weber Rezső urod. igazgató, dr. Antal Géza, dr. Kende Ádám hozzászólásai után egyhangúlag elhatározták, hogy legelőször concessiót kérnek a várostól, s. azt,.hogy .biztosítsa a yáros Baját világítását az alakuló részvénytársaságnál, mely ennek fejében a város világítását* tisztán a/, önköltségen vállalná magára." Minthogy e közlemény szövegezósóbül más. nem olvasható ki, mint az, hogy a felszólalások mindegyike a határozat értelmében és.szellemében történt, helyreiyazitásul, s .minthogy ,az ügy,épen „a határozat értelmében legközelebb a városi közgyűlés elé, k&Tül,,tájékoztatásul legyen szabad ugy a-kérdés előzményeiről, mint a 24-én tartott bizottsági ülésen hangoztatott álláspontokból ,a következőket előadnom: A viilamo.s világítás egészségi, tiizkiztowági,«tisztasági szempontokból anynyira "fölötte áll minden más világításnak, hogy általános elterjedése á legközelebbi jövőben kétségtelen. A.mi behozatalát ez idő .szerint, az elektrotechnika bámulatos vívmányai dacára is — megnehezíti, az az előállítási .költségek magas v,o|ta. A .villamos .világítás kedvező előállítási feltételek mellett is legalább két annyiba t kerül, mint a petróleum .világítás", .mely ár — kisgbb fogyasztás .s drágább előállitási foltjátelek mellett természetesen -magasabb t lesz, s^sak^ nagyobb mérvű fogyasztás által redukálható jiámü^g. A mi városunkat s a,nnak számos polgárát'" arra indította, ho^y dacára a vill.am,ps világítás drágább voltának, a k^dé^t ragadja meg s .ha lehet valósítsa is míg most: annak oka neüic.s.ak a villamos világítás emiitett s az ár magasságával szemben is elvitathatatlan előnyeiben keresendő, hanem különösen abban, hogy a dohánygyár villamos világítása csak hónapok kérdésé; s ezt a jövedék, ha a város világításával együtt nem volna megvalósítható, saját maga .fogja életbe léptetni. Magától érthet.), hogy ez által a város-villamos világítása hosszú, időre lehetetlenné lenne téve, mert gyártelepek nélkül, pusztán a magánosok fogyasztására .támaszkodva, a villamos világítást aligha lehetne bevezetni. így adott a dohánygyár megvilágításának kérdése az egész ügynek ujabb s az eddiginél eresebb lökést, s igy tartatott meg mult hó közepén az első nagyobb, s 24-ikón aszükebbkörü értekezlet, mely.utóbbiról e b. lap a fönt közlött tudósítást hozta. Ezen az értekezleten a vélemények nem voltak azonban oly teljesen egybehangzók, a mint azt az értesítésből kiolvasni lehet; nem ugyan a dolog lényegére nézve, mert '. abban minden felszólaló egyetértett, hogy a mozgalmat a siker némi reményével csak most lehet megindítani, de a mozgalom .megindításának módjára nézve volt egy, a határozattól eltérő vélemény is, melyet Fischer Adolf s alulírott képviseltek, s mely a mozgalmat nem a városi közgyűlésen, a város hozzájárulásával, hanem a magánosuknál lámpák jegyeztetésóvel vélte meginditandóuak. Az ugyanis előttem kétségtelennek látszik, hogy a város mint testület, még ha a megalakítandó részvónytársulat önköltségén számítja is a világítást, a számításba fölvett 6000 frtot világítási célokra — egyóbb magasabb érdekek veszélyeztetése nélkül — nem adhatja meg, s hiszem is, hogy nem fogja megadni. A világítás, — bár mennyire szeretnők is mai, nagyon is kisvárosias világításunkat mással fölcserélni — bizonyos mértéken tul nem szükséglet, hanem fényűzés. Szobáinknak megvilágítása végett szükségünk van egy jóravaló lámpára, de nincs szükségünk csillárra. Fényűzésre pedig, mikor égető életbevágó kérdések megoldása előtt állunk, nem lehet, nem szabad, hogy városunknak pénze legyen. Világítási címen, fizetett a város 1892-ben 2113 frtot, 1893-ra elő volt irányozva 2200 frt, 1894-re elő van irányozva 2400 frt, — hogy mi 1895-re világítási cimen 6000 frtot — s illetve, minthogy a külső utcák világitSsa ezentúl is petroleummal történnék, 6500 frtot — irányozzunk elő, azt nem tartom városunk érdekében megengedhetőnek. De nem tartják ezt megengedhetőnek azok sem, kik a városi közgyűlésen óhajtják megkezdeni a villamos világítás létesítésének actióját. Mert nemcsak az előadó Steinberger Lipót, hanem a felszólalók legnagyobb része is sokalta a város világítására számításba vett összeget, városunk jelen helyzetére való tekintettel. Epen ezért azonban nézetem szerint praktikusabb lett volna, ha a mozgalom a magánosoknál lámpák aláírásával indul meg, s a bizottság a lámpák számából kiindulva tesz ajánlatot a városnak, vagy pedig, ha ez ajánlat a jelenlegi költségeknél jóval drágább, a város általános világítását mellőzi, s néhány, főbb forgalmú utcára vonatkoztatja ajánlatát. Az egész város villamos világítása úgyis csak szegénységünk fitogtatása'lemie, igazi »fényes nyomorúság.« A vasúti utón, főtéren, fő-utcán s Kossuth-utcán kivül aligha van szükségünk a petroleummal jól világított utcák fényesebb világítására, de igenis szükségünk van arra, hogy azon utcák, melyeken most lámpa egyáltalában nincs vagy csak elvétve van, szintén nyerjenek néhány lámpát. Nem kételkedem, hogy ha a tervezet szerinti ajánlat kerül a városi közgyűlés elé: a bizottság e közgyűlés után ott áll, a hol állott december 24-ón, s a munkát mégis csak a magánosoknál kell majd megkezdenie, A közgyűlési határozat ugyanis aligha hangozhatik máskéut mint igy: »A mi a város világítását illeti, fölhívja a közgyűlés kérvényezőket, hogy a város anyagi helyzetére s a költségvetésnek »Utcavilagitas« c. tételére tekintettel, terjesszenek be minólelőbb egy ujabb részletes ajánlatot* Dr. Antal Géza. Védjük az állatokat. — Két cikk.— I. Századunkat, mely talán méltán nevezhető a gőz- és a villám korszakának, jogosan illetjük meg a könyörületesség nevével is. Nem csak azért, mert szerencsétlenül járt embertársait a távolban is segíti, a mit mindnyájunk előtt ismert számtalan példa bizonyít, hanem azért is, mert védelmébe veszi azon lényeket, a melyek nekünk megkönnyítik a létórti küzdelmet. A megszámlálhatatlan jótékony egyletek mellett, igen nemes és magasztos hivatást végeznek országunkban a még csak kevés helyen fenálló állatvédő egyletek. Minden nemesen érző ós gondolkozó embernek, a ki tudja, hogy a természet háztartásában mily óriási nagy szerepet játszanak az állatok, kötelessége, hogy azokat védje és tőle telhetőleg mindent elkövessen, hogy a tudatlan emberiséget felvilágosítva, oltalmazza védtelen teremtményeit a természet urának. Sokszor kell fájdalommal tapasztalnunk, hogy századunkban, a humanitás korszakában a keresztyén erkölcs-törvény uralkodása idején, szegény hasznos állataink, mindenütt ós mindennap a kinzás ezerféle nemeivel gyötörtetnek, a minek oka többnyire gondatlanság, lustaság, legtöbb esetben pedig tudatlanság. Hiszen mindennap számtalan helyen mutatkoznak állatkínzások, de mi már annyira megszoktuk ezen látványosságot, hogy közönynyel nézzük ós eszünkbe sem jut, hogy ez tulaj donkópen állatkínzás. Védelmeznünk kell tehát egy bántalmazott állat jogait, a mely magát nem képesVédelmezni. Hiszen utóvégre is meg kell engednünk, hogy az állatok is bírnak bizonyos jogokkal, mert ha megszántják, megkapálják földünket, behordják, kinyomtatják az abban termett gabna szemeket, a kész kenyeret adják úgyszólván kezünkbe. Ugy megkívánhatják tőlünk, hogy mi is adjuk meg az ö táplálókaikat ós viseljük gondjukat. Az állat védelem azonban nem csak nagyobb állatainkon, hanem rajtuk kivül számtalan apróbb állatkán, milyenek különösen a madarak ós hasznos rovarok, gyakorlandó. Ezek ugy direkt, mint indirekt hasznot, még pedig igen nagy hasznot haj tanak az emberiségnek. Hiszen hány jó barátunk van a szabad természetben, a melyek nagy szolgálatot tesznek nekünk. Egyik-másik elrejtőzik a tudatlan emberiség üldöző keze elöl, csendesen húzódik meg rejtekében és ott zajtalanul végzi áldásos munkáját, üldözi ellenségeinket, a gazdaság-, erdészet- és kertészetre káros állatokat, a nélkül, hogy jutalmat várna tőlünk és ezen szolgálat meg lesz jutalmazva az által, hogy a szegény bogárkákat, ha utunkba kerülnek, irgalmatlanul eltapossuk. Sokkal nagyobb segítségünkre vannak a káros rovarok pusztításánál az ártatlan kis madárkák, melyeket, dacára az erős rendőri tilalomnak, dolog kerülő sihederek a város határában nagy mennyi-' sógben fogják össze lépes vesszőikkel. Pedig ha tudnák, hogy mily nagy bünt cselekszenek, bizonyára nem tennék azt. Hiszen a madárvilág a kultúra elöhaladtával mindig sanyarúbb és sanyarúbb helyzetbe jut; az erdők ós cserjók kiirtásával mindig kevesbedik azon hely, hova fészkeiket rakhatnák és menedéket találhatnának, ez az oka, hogy számuk évről-évre csökken, a káros rovaroké pedig ezzel karöltve szaporodik. Madaraink nagy része rovarokkal táplálkozik és hogy mennyi kártékony rovart képes egy ilyen kis állat elpusztítani, példának felhozom a kert- ós szőlő tulajdonosok rémét, a tolakodásáról általánosan ismert seregélyt (Sturmis vulgaris,) mely dacára, hogy sokak által kártékony madárnak tartatik, a nálunk tartózkodó madarak között a leghasznosabbak közé sorolandó. A seregély 4—7 fiókát költ ós kis fiainak táplálására, megfigyelésem után Írhatom, délelőtt minden 3 ós délután minden 5 percben táplálékot hoz; tehát délelőtt 140, délután pedig 85 hernyót vagy sáskát pusztít el, az öregek is jó ótvágygyal elfogyasztanak óránkónt lü darabot, vagyis naponta 140-et. Az egész madár-fámilia pedig 365 darabot igényel, számitásom szerint, egy napra. Évente kétszer költ és ilyenkor a 12 tagból álló család, mely nem tartozik a gurmannok közé, elfogyaszt naponta cserebogár, csiga és más rovarból együttesen 840 darabot. Ezek után tehát bocsássuk meg az ö bűneit ós ne tekintsük oly nagy hibának, hogy a gyümölcsös- ós szőlős kertekben vendégszerepelni szokott, hiszen mi is szeretjük a szőlőt. A szőlőhegyekről és gyümölcsösökből madár-ijesztők, csörgők ós ostor pattogások által könynyen elriaszthatjuk, de ha őket lelövő 1T A fi G A, Farsangban. Szépen hegedülnek, Vígan muzsikálnak, Virágos a kedve Széles e világnak. A mely legény eddig Fejét búnak -adta, Régi jó nótáját Szépen elhuzatja. £1 is elhuzatja, El is eldalolja, Szerelmes galambját Meg is megcsókolja. A mely lány nem táncolt Sohse életébe', Ide, oda hajlik Csapongó zenére. Ide, oda hajlik Liliom-alakja, Még a ropogóst is - Be szépen kirakja! En irva szivem, te Miért epekednél ?. • Száz mulató baja Nagyobb á tiednól! Mikor minden' aszik Fénybe', boldogságba': Te «ÜLETTEL vón csakJfoiw árvaságra ? Osvald Káinfán. Egy kerékpáros-pár bajai. • — A »Pápai Lapokt számára — irta : Kaktusz No. II. Mindenek előtt kérnem kell a t. szerkesztő urat, hogy tessék vigyázni, nehogy a két utóbbi szó összekapcsolva jelenjen meg, mert elbeszélésünk hőse nem egy ember, kinek párbajai voltak, hanem két ember, kiknek nem pár-, hanem több — bajai voltak. Ugyanis egy biciklista társam a következő törtónetkét beszélte el két an-gol kerékpáros viszontagságairól, magyarországi utjokban. Warwick ur egy verőfényes tavaszi nap délutánján egyik londoni club helyiségében ült feketéje mellett, s a „Bicycling News" legutóbbi számából az ujabban elért safety-recordok statisztikai kimutatását olvasta, feszült figyelemmel. Miközben egy sugár termetű itju ruganyos léptekkel közeledik hozzá s vállát érintve igy szólítja meg: „Kollega! nem Volna kedved nagyobb körútra indulni ? Pár hónap múlva ismét honn vagyunk!" E szavakra kiderült Warwick ur arca, (ki mellesleg megemlítve, nem a legnagyobb tökélyre vitte a kerékhajtás nemes művészetét) s látható örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy kerékpárján híressé teheti magát és azonnal a programra összeállításához fogott. Leendő utitársával Parsons úrral nyomban meg is állapították az utitervet, meghatározták az indulás' napját és óráját, beszerezték a szükséges térképeket ós mindketten azon vérmes reménynyel távoztak a clubból, hogy rövid idő múlva ök lesznek a sport-világ legünnepeltebb fifti. A programmba Európát, Ázsiát, sőt még Észak-Amerikát is fölvették, mert Ernst Eowe, egy fiatal újságíró példáján indulva, hitték, hogy a tervet szerencsésen keresztül vihetik. Az elébb emiitett hírlapíró ugyanis átkerékpározta az északamerikai Egyesült Államok területét egyik óceántól a másikig. Az ország keleti partjairól, Newha vénből 68 nap alatt ért SanEranciscóba, a nyugati partra, a mely utat a Pacific vasút express vonata 7 nap és 7 éj alatt szokott megfutni. Ilyen ós ehhez hasonló ábrándok foglalkoztatták a két angol biciklista egész valóját. .Rózsás színben látták maguk előtt az óriási utat s nem mérlegelték azon eshetőségek súlyát, melyek számításaikat keresztezhetik. * A kitűzött napon fölpattantak gépeikre, bucsut mondtak az angol fővárosnak s a club néhány tagjának társaságában haladtak a határig. Első fo állomásuk -Dover volt, 5 hol hajóra szálltak, melylyel a calaisi csatornán átvitorláztak a francia partra, honnan Francia-, Bajorországon ós Ausztrián át Magyarországba jutottak. Hazánk határán, illetőleg a Lajtha folyó hídján egy júliusi nap délutánján szakadó záporban haladtak át, A hirtelen támadt és hosszantartó eső járhatatlanná tette az agyagos országutat, melyen a közeli hegyekről lefolyó víztömeg egész tavakat képezett. A vasparipa kereke Agyig belesülyedt a nedves talajba, a pedálok megakadtak a földben, az orkánszerű szél az utasok arcába verte a hideg esőt, ugy hogy azok nem voltak képesek' látni az, ut»t sem, & inkább csak a yó« letlenre bízták a kormányt. Egy szóval ők is elmondhatták volna Laczkovich-csal (ha tudtak volna magyarul) hogy: „Szép vagy oh hon és szépek vidékeid, De nem a te utaidnak Találták ki a biciklit!" Ily körülmények közt gurult, vagyis inkább csúszott le a két kerékpár a meredek lejtő tövében álló kis útszéli csárda elé, hova a bőrig ázott kerékpárosok behúzták gépeiket, egyszersmind maguk is kipihenve az ut fáradalmait, uj erőt gyűjtöttek az előttük álló nagy útra. A következő napon Aeolus megkönyörült a kétségbeesett biciklistákon, a szélvihar megszűnt. Kora hajnalban neki állott a két sportsmann a gépek tisztításához s megolajozásához, miután pedig ezzel elkészültek, rendbe szedték saját ruhájukat ós felkaptak gépeikre, nyakukba veendő a világot. ' A nap még a láthatár alatt volt, midőn a két angol — iszonyú rugdalódzás árán — elhagyta a Csárdát. Egész délelőtt gépeiken' ülve gyorsan hagyták egymásután maguk mögött a kilométer oszlopokat. - j Délfelé egy kisebb faluba értek, hol vendéglőt pillantván meg, betértek s biciklistához • méltó ótvágygyal ültek asztalhoz. A. vendéglős kirántott halat szolgált fel s Warwick ur a morzsás hurkolat alatt niem sejtvén öldöklő fegyvereket, mohón harapott a leszelt első falatba, mire cikákolva ugrott fel s égnek meredt szemekkjei mutogatott segélyért; Parsons-nak még iäeje sem volt a feltálalt ételt megízlelni s igy nem tudván társa bajának okát,, azt hitte, hogy a barbár magyarok megmérgezni szándékoznák öfcet, rémülten tudakozódott orvos után, mire a jól meg termett vendéglős mosolyogva tette hatalmas öklét Warwick ur vállával érintkezésbe s a corpus delicti azonnal előkerül t a szálkás halfalat alakjában. Ebéd után ismét folytatták utjokat, lankadatlan kitartással taposva pedáljaikat. Az országúton nem volt sok kellemetlenségük, nem kellett hol jobbra, hol balra kitérniök egy-egy szónásszekór, vagy szamaras kordé elől és viszont ők sem voltak kénytelenek magukat nagyon megerőltetni a fékezés és csengetéssel, hogy a járó-kelőket a kitérésre figyelmeztessék, mert ünnepnap lóvén, mindenki saját falujában keresó szórakozását. Pár órai kerekezés után egy szép fekvésű sváb községhez értek az angol biciklisták, hol ép ekkor jött ki a hitbuzgó nép az Isten házából. A gyermekek jóval előbb kijöttek a templomból s az utca közepén kezdtek tanácskozni, hogy minő játékhoz fogjanak. Az angolokat is ép e percben hozta e helyre bal végzetük. A haza leendő oszlopainak figyelmét — kik még soha sem láttak élő kerekpárost — azonnal magukra vonta a két sajátságos öltözókü ós még sajátságosabb masinán száguldó szörny alak. S ha meggondoljuk, hogy utasainkat tarka ruháikkal, uti- s szertáska, forgópisztoly ós fényképészeti apparátussal felszerelt gépeikkel inkább nézhette a laikus megbolondult német köszörűsök"-nek, mint amáteur kerékpárosoknak. Valóban äz emiitett falu egyszerű földművelő lakossága,. kezdetben boszorkányoknak gondolta őket, majd a napok óta falragaszok utján hirdetett, odaérke* ssendö oirkusa előhírnökeinek,
