Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-03-04

Melléklet a „Pápai Lapok" Láng Lajosnak, városunk orsz. képviselőjének beszéde a képv.házban. — 1894. március 8-án. — T. képviselőház: (Hallj uk I Hallj uk!) A ^parlamenti .szokás hozza magával, hogy h.abár csak röviden is, de egy pár szóval 'megemlékezzem a Jvözvetlenül.előttem szólott t. képviselő ur (Batthyány Tivadar gróf) beszédéről. Legyen azonban egészen megnyugtatja: ,én nem fogok azok közé tartozni, jkik ,az asztaltársaságból távozót Sörös kancsókkal üldözik az ajtón kivül, k°gy így A Visszatérés reményét is elvágják, mert .engem csakugyan maghatott az a melankolikus hang, a melyen a t. képviselő ur ezen keserűséget nekünk előadta. (Derültség jobbfelől.) Megbocsát ;

a t. képviselő ur, hacsak egy-két megjegyzésére fogok hivatkozni az ö beszédjével szemben, mert hiszen legnagyobb részét azoknak, a miket elmondott, lesz alkalmam beszédem folyamán érinteni. A képviselő ur felvetette azt a kérdést, hogy honnan eredt az a mozgalom, melynek közepében ma vagyunk. Ha t. ház, ez a kérdés nem vettetett volna -fel közvetlenül előttem, szerettem volna kikerülni, hogy azzal foglalkozzam, mert ón azt tartom, hogy elég bőven tárgyaltuk már azt, és nem hiszem, hogy ebben a kérdésben kapacitálni fogjuk egymást. De mivel közvetlenül előttem vettetett fel a kérdés, az a látszata lehetne, ha kitérnék előle, mintha elismerném azt, hogy a t, képviselő ur e tekintetben olyat mondott, a mit nem lehet megcáfolni. (Halljuk! Halljuk!) Én nem hiszem, t. ház, hogy a mai egyházpolitikai mozgalom eredete az elkeresztjeJ-gsi rendeletekben keresendő. Megmondom igen egyszerűen, miért. Mert mielőtt ezeket a rendeleteket kiadták, kellett lenni mozgalomnak, mert ok nélkül azokat a rendeleteket nem adták volna ki. (Igaz !^ Ugyvan ! jobbfelől.) És midőn két ellentétes tábor vitában áll egymással szemben ós azt kérdem, hogy melyik oldalról történt igyekezet a fennálló állapotok megváltoztatására? (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl, j Azt, a ki a fennálló állapoton változtatni, akart, terheli kétségkívül a kezdeményezés felelőssége. (Élénk helyeslés. Ugy van! a jobboldalon.) Ebben' a vitában pedig a kezdeményezés arról az oldalról indult ki, a mely megtámadta az országnak egy törvényét, a mely százados küzdelmeknek betetőzését képezte ós melyben az állam két oszlopos egyháza a maga kölcsönös reciprok viszonyát szabályozva látta, s mejylyel szemben egyszerűen megtagadta az engedelmességet. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Azt hiszem, ez oly egyszerű igazság, mely előtt szemet hunyni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. Mozgás a baloldalon.) Hegedűs Sándor: Igen, ez igy áll tengeren ós szárazon egyaránt! (Derültség jobbfelől.) Láng Laj os; A t. kép viselő ur még egyet méltóztatott mondani, a mit nem hagyhatok megjegyzés nélkül s ez az, hogy a kórdós nincs előkészítve, s azért nem lehet most megoldani. (Igaz! Ugy van! balfeiöl.) Én azt merem mondani, t, ház, hogy a ki némileg foglalkozott a parlamentek történetével ós a nagy események pszichológiájával, igazat fog nekem adni abban, hogy a történelemnek legtöbb nagy alkotása nem létesült hosszú előkészületek .után. Onody Géza: Forradalmakkal! Láng Lajos : Nem forradalmakkal, f. képviselőtársam, mert pl. az 1848-iki átalakulásról, a mely nem volt forradalom, ugyebár nem fogja azt mondani, hogy az minden részletében elövolt készítve ? S igy van az a legtöbb nagy eseménynyel. Mert nem csak azt kell néznünk, t. ház, hogy egyik vagy másik részletében a kérdést kellőleg fogjuk-e megoldani, hanem azt is, hogy a megoldás hallogatása nem okoz-e sokkal több bajt, mintha igyekeztük azt a maga természete szerint véglegesen' és gyökeresen megoldani. (Helyeslés jobbfelől.) Még egyet nem hagyhatok megemlítés nélkül. Azt méltóztatott mondani, hogy a kötelező polgári házasság intézményének helyeslését a szocialisták egy gyülósjikön kimondották és egyúttal az anarchistákat is üdvözölték. Vájjon azt hiszi a t! képviselő ur, hogy valami, amit a azocialistákjuondanak, az eo ipso helytelen ? A t. képviselő ur itt a vallásszabadság mellett nyilatkozott ós talán azt várja most, hogy megtámadják öt, mint anarchistát azért, mert az anarchisták is a vallásszabadságot akarják? Ha egymást kapaoitálni akarjuk, akkor ily olcsó argumentumokat nem szabad használnunk, mert az nem kapacitáció, hanem az érveknek egymás fejéhez való dobálása, (Ugy YÍUJ! Tetszés r

jobbftílöJ.) Midőn azután a t. képviselő ur a vallásszabadságról méltóztatott szólani, hozzátette, hogy az jó a szegény embernek. En kérem t. képviselőtársamat, ha a vallásosságot akarja hirdetni ós ha azt akarja, hogy.a vallásosság terjedjen, akkor ne hirdesse azt ugy, hogy arra a szegény embernek van szüksége, mert ez egy igen fontos utilitárus felfogása a vallásosságnak. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj.)' Elnök: (csenget) Csendet kérek. Xiáng Lajos: A vallásosság nem csak a szegény embernek kell, t. képviselő ur, az kell mindnyájunknak, kell azért, hogy magasztos céloktól áthatva, vezessük életünk fonalát, nem pedig arra, hogy az a szegény ember tán nagyobb türelemmel szolgáljon bennünket. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) És végül még egyet, mielőtt útra ereszteném t. képviselőtársamat, hogy beszédjét a gyorsirodában kijavíthassa. (Halljuk.) A fegyverbarátságról méltóztatott szólani. De t. képviselő ur, azon fegyverbarátság között, ami azokról a padokról ajánltatott, (a baloldalra mutat) ós a között, ami erről az oldalról (a jobboldalra mutat) nem ajánltatott, hanem elfogadtatott, óriási különbség van. (Ugy van ! Ugy van! jobbfelöl.) A t. képviselő ur, aki emlékezik rá, talán igazat fog nekem ,adni abban, hogy az olyanformán ajánltatott, hogy ami bennünket elválaszt, az nem olyan nagy ellentét. Önök többet akarnak, mi kevesebbet akarunk, miért nem akarunk hát együtt mind a ketten változtatni menni, midőn akarunk azon, ami tényleg fennáll ? Mikor mindketten fejleszteni.akarjuk a közjogi alapot ? Ezen az alapon történt a fegyverbarátság felajánlása. Már most kérdem, törtónt-e ezen padokról valami hasonló ? Lemondtunk-e mi elveink bármely részéről ? Mondtuk-e azt, hogy ezentúl más programm alapján fogunk haladni és nem azon kiegyezés alapján, melyet Deák Eerenc megalkotott. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ily féle kijelentés a mi részünkről nem ' törtónt soha, és ne higyje at. képviselő ur, hogy arról az oldalról valaki olyan értelemben fogja nekünk- megszavazni ezen javaslatokat, hanem megfogják szavazni azért, mert azokat jóknak tartják; nem azért, mert rólunk hitehagyottságot akarnak feltételezni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez a nagy különbség, t. képviselő ur, a kétféle fegyverbarátság között. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) És most, t. képviselőház, méltóztassék megengedni, hogy visszatérve a vita folyamára, egy-két megjegyzést tegyek azokra, a miket Ugrón Gí-ábor t. képviselőtársam tegnap mondott. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, t. ház, hogy némi zavarban vagyok t. képviselőtársam tegnapi beszédével szemben ós pedig azért, mert sok oly dolgot találtam benne, a mit máskép hallottam és tanultam eddig, mint a hogy az ő beszédében találom. Pl. a t. képviselő úrtól azt hallottam tegnap, hogy II. József liberális volt. Ennek az állításnak, minden történelmi munka, melyet valaha életemben olvastam teljesen ellent mond. H. József a felvilágosodott abszolutizmusnak volt a képviselője, az pedig nem a liberalizmus, mert a liberalizmus az egyéni szabadság. A kettő között óriási külömbsóg van. És bocsánatot kérek t. barátom, tegnap az állami mindenhatósággal vitette az üdvözítőt a keresztfára. Hát megengedem, hogy az erdélyi katolikusok j óbban olvassák a bibliát, mint a magyarországiak; (Halljuk! Halljuk!) de hát talán mégis fogja tudni, — mert nem hiszem, hogy más kiadását olvasta volna a bibliának, mint ón, — ,-b.ogy az üdvözítőt nem az állami mindenhatóság, hanem a vallási fanatizmus juttatta a keresztfára. (Ugy van! jobbfelől.) Ezért mondom, hogy én zavarban vagyok a t. képviselőtársammal szemben. (Zaj ballfelől. Halljuk! Halijuk!) De hát azt hiszem, nagyon messze mennék, ha mindarra, a miben t. képviselőtársammal nem vagyok egy véleményben, itt részletesebben ki kellene terjeszkednem. Hanem egy megjegyzésére mégis hosszasabban kívánok kitérni, mert az a legszorosabb összefüggésben van azon kérdéssel, melynek tárgyalása most napirenden van. (Halljuk! Halljuk!) És ezt a t. képviselő urnák az a nyilatkozata, hogy a kötelező polgári házasság megrendíti a vallásos érzületet. Remete Géza; Ugy van! Láng Lajos: És ez — a mint most hallom — nemcsak t. képviselőtársam nézte, hanem Remete Géza képviselő ur is csatlakozik hozzá; ő is azt hiszi, hogy a kötelező polgári házasság megrendíti a vallásos érzületet. Remete Géza: Nem az enyémet hanem 'a nép millióiét! (Derültség jobbfelől). Láng Lajos: Méltóztassék megengedni, hogy pár szóval előadjam a polgári !tf#íi§iSt' Wb&r - J&$4§4#éi talán ki fog világlani az, hogy a mit t." barátom mondott, aligha felel meg a történeti igazságnak. Mert ugyan kérem, f. uraim, hogyan keletkezett a polgári házasság? Talán mint az állami mindenhatóságnak az egyház tisztelete ós a vallás megbecsülése ellen irányzott törekvése ? Nem, a polgári házasság keletkezett nagy, történelmi átalakulások következtében. " Onody Géza: Ádám és Éva is abban élték. (Derültség.) Láng Laj os: Ha t. képviselőtársamnak áz a fogalma a polgári házasságról, hogy az Ádám ós Éva idejében is meg volt: akkor értem, hogy nem szavazza meg. 'Derültség és tetszés jobbról és a szélsőc.*:lon.) De hát ón azt hiszem, mindenki elismeri, hogy a házasság intézménye nem csak mint erkölcsi, de egyszersmind mint jogi intézmény is, soha sem jött volna arra a magaslatra, a melyen ma áll, ha azt nem a keresztény egyház veszi a kezébe. És ón azt állítom, hogy az egész középkoron keresztül az egyház vivta meg, helyesebben mondva, fejtette ki a házasságnak nem csak erkölcsi természetét, hanem egyszersmind jogi intézményét is; sőt merem mondani, hogy az egyház életében, küzdelmeiben a legszebb győzelmek egyike az, a melyet e téren aratott. Mert hogy állt ez a dolog a középkorban, abban az időben, midőn a világi társadalom külömbséget ismert ur és szolga közt; midőn megengedte azt, hogy az asszony adás-vétel tárgyát képezze ; midőn a házasságnak mint jogi intézménynek első nagy feltótelét, a házasfelek egyenjogúságát csak az egyház adhatta meg ? De tovább megyek; a házasságnak, mint j ogi intézménynek második nagy kellókét, a j ognak egységét ismét nem adhatta meg a világi társadalom, mert a világi társadalom egy csomó apró álladalomra oszlott, melyeken belül minden törzsnek, nemzetségnek, sőt minden nevezetesebb városnak meg volt a maga külön jogélete ós egységes jogéletet csak az egyetemes kat. egyház adhatott, a mely a maga jogrendszerét egy nagy területen fejtette ki. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Mindaz, ami a házassági kötelék megállapítására, a házassági kötelék ellenőrzésére, a házassági kötelék feletti ítélkezésre vonatkozott, tehát egy nagy hivatalnoki ós bírói kar a középkori államnak nem állott rendelkezésre, ellenben az egyháznak hierarchiájában egy oly szervezete volt, melyhez hasonlót a világi társadalom sehol sem tudott nyújtani. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Ezzel azt hiszem, bebizonyítottam, hogy egészen elfogulatlanul ós nem az állami omnipotenciaszempontjából néztem házasságnak, mint jogintézmények fejlődését. Már most, gondolom méltóztatik mindenki belátni, hogy ugyan azon okok, melyek arra vezettek, hogy az egyház a házasságot, még mint jogintézményt is a maga fenhatósága alá vonja, ami, mint említettem az egyház egyik legnagyobb dicsőségét képezi; ugyan azok a viszonyok ma megváltoztak ós hogy ma ép az ellenkező viszonyok az ellenkezőt követelik. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Mert hogy állunk ma, t. ház ? A reformáció óta az egyháznak egyetemessége megszűnt ós egy egységes egyház helyett egy csomó apró felekezettel állunk szemben; másrészt a jogegysóget, a melyet azelőtt csak az egyház biztosithatott, minden modern állam zászlajára tűzte, sőt a vegyes házasságoknál a jogegységet az egyház most nem tudja biztosítani, vagy elfogultságból az iránt a fél iránt, aki nem tartozik hozzája, vagy mert az a fél, a ki nem tartozik hozzá, bizalmatlansággal viseltetik iránta. És végre azt a nagy apparátust, mely a házassági köteléknek nyilvántartásara, ellenőrzésére és megítélésére szükséges, ismét csak az állam nyújthatja. íme tehát azt hiszem, t. ház, hogy nem vallástalanság, nem forradalom, hanem egyszerűen történeti átalakulások azok a melyek ma oda vezették a világot, hugy a házasság, mint j ogintézmény tisztán ós egyedül az államnak fenhatósága alá tartozik, mint a mely az egyedüli szerv arra, hogy a jogéletnek külső viszonyait szabályozza. (Elénk helyeslés jobbfelől). Hock János: Eddig Apponyi Albert gr. is elmegy. Láng Lajos : Boosánatot kérek, ezt nem Apponyi Albert gr. t. képviselő ellen mondottam, hanem annak mondom,- aki azt állította, hogy a polgári házasság veszélyezteti ós sérti a vallásos érzületet. Ezek nem az én találmányaim, a miket előadtam, hanem azt lehet mondani, a jogtudomány közkincsei s azért bámulok azón,, hogy egy oly sokat olvasott férfiú, mint Ugrón Gábor t. képviselőtársam, mégis azt mondja, hogy a polgári házasság sérti a vallásos érzületet. De hogy mennyire nem sérti a polgári házasság a vallásos érzületet, mutatja az, hogy a bölcs államok mindenütt gondoskodtak arról, hogy ugyanakkor, midőn a házasság intézményét a maguk szabályozása alá vonják, egyszersmind az egyházat továbbra is megnyerjék a házasságnak, mint erkölcsi intézménynek fejlesztésere és fentártására, mert a házasság kettős: jogi- ós erkölcsi természeténél fogva csak ott virágozhatok, ahol ugy az állam, mint az egyház megteszi a magáét, mínegyik a maga természetes jogkörében. Már most kérdem, hogy a polgári házasságnak különböző formái közt melyik az, a mely e j ogköröket egymás mellett biztosítja, mert a legélesebben elhatárolja ? Visszaélés volna a t. ház türelmével, (Halljuk! Halljuk!) ha részletesen akarnók belemenni a polgári házasságkülönböző formáinak fejtegetésébe De annyit mégis bátor vagyok megjegyezni, hogy a kötelező formát csak névleg tartom legszigorubbnak, ellenben lényegében az egyházzal szemben a legkíméletesebbnek. Merfc egyedül a kötelező forma az, mely mellet! az állam legkevésbé jön öszszeütközésbe az e'gyházzal. (Helyeslés jobbfelől). Hock János: Nem áll! Láng Lajos: Minden más formában -± örülök, hogy a t. képviselő ur ellentmond — sokkal nagyobb az ellentét az egyház és az állam közt. Miben áll a polgári házassági képviselő ur? Ugyebár abban, hogy az állam csak azt a házasságot respektálja és tekinti jogérvényesnek a mit ö kötött, de nem akadályozza a feleket abban, hogy házasságukat egyházilag is megkössék. Es ha kötésüket felakarják bontani, igaz, hogy az állam az ő törvényei szerint itói, de mily kötés felett ? melyet ő teremtett meg; azon kötéshez, melyet az egyház létesített, nem nyul. Hogy áll a dolog a polgári házasság másik ket formájánál, akar a szükségbelinói, akár a takultativnal ? Az eset az, hogy a ki az álomhoz ment, az többé az egyliázhoz nem megy, tehát-okvetlenül az esetek legnagyobb részében, a szüksógbelinól föltétlenül — s azért csodálkozom, hogy a t. képviselő ur méltóztatott a fejét rázni — de a fakultatívnál is a legtöbb esetben a természetes kövekezós is lesz, hogy a tél nem megy többé az egyházhoz, szóval az állam mindkét esetben feleslegessé teszi számára a egyházat. És nem ez a leguagyobb sérelem. Jön ennél sokkal nagyobb. Mindazok, kik eddig a házasság mas formáj a mellett beszéltek, egységes allamjugot es állami bíráskodást is követeltek. Már most jön a köteiéki per: valaki ft>i akarja bontani házasságát, rneiytít mint katolikus, katliolikus pap előtt kötött. Hova megy ? A kathoiikus paphoz? Nem, az államhoz, a világi bíróhoz, a ki állami egységes törvények szerint ítél. Tehát azt a kötést, melyet az egyház adott össze, a melyet az egyház íölbonthatatian szentségnek jelzett, profan törvények szerint világi biró fogja elbírálni. Ha tohát van valami, a mi provokálhatja az egyházat, a mi örökös súrlódásokra kell, liogy alkalmat szolgáltasson: az nem lohet más, mint a polgári házasságnak ilyen formája. (Élénk helyeslés jobbieiol.j T. képviselőház/ Több oldalról hallottam azt a további ellenmondást, hogy e javaslat által a magyarországi oszlopos egyházaknak százados, vagy legalább évtizedes aránya, mely hosszú harc szüleménye, meg fog bontatni és ennek következtében különösen a protestáns lelkészséganyagi helyzetében károsodik. Nem tudom, hogy mit akar ezzel szemben különösen Apponyi Albert gr. t. képviselő ur a protestánsoknak nyújtani akkor, a mikor 1868: LH1. t. c. 12. §-át változatlanul fentartani akarja, mert nemrekriminációkép mondom, de senki sem bizonyította be szebben és világosabban, mint a t. képviselő ur, hogy az 1868: LH1. t. c. 12. §-ának semmiféle praktikus jelentősége nincs; ő mondta ezen törvényről, hogy az köztünk békét teremteni nem tudott. Hogy ma miért kelljen azt föntartani, nem tudom. Ettől eltekintve, a képviselő úrtól tanultam, hogy az 1868. LHI. t.-c. 12- §-a komolyan -végre nem hajtható, kérdem tehát, hogy oly törvényből, a mely csak békétlenséget idéz elő és komolyan végre nem hajtható, miféle haszna lehet a prosestáns egyháznak? Ezt valóban nem tudom megérteni. De egyáltalán nem hiszem, hogy a reform létre jötte bármely egyház helyzetét is rontaná: ellenkezőleg attól "félek, hogy ha a reform nem jön létre, akkor lesznek, a kik a mellett veszíteni fognak. De nem a protestáns egyház lesz az, hanem egy másik, igen tekintélyes egyház lelkészei fognak veszíteni. Azt hiszem, mindenki elfogja ismerni, hogy a kat. egyház papsága sehol a világon nincs oly díszes és szép állásban, mint épen Magyarországon (Ugy vau! jobbfelől) és ez nagyon természetes, mert a kat. egyház papsága sehol sem azonosította magát annyira az állammal és társadalommal, mint épen Magyarországon. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, mindenki azt fogja tapasztalni, ha egy vidéki k'is városkába megy, hogy a kat. pap a társadalmi élet központja ; az ő hazánál gyülekeznek egybe, az öszszes notabilitások; ott érintkeznék azok, a kik különben sohasem látják egymást; ott jönnek össze az ellenzéki vezérek, a különböző felekezetek papjai, szeretettel egymás iránt, mert megtanulják tőle a szeretet vallásában valóban a szeretetet megtalálni. (Ugy van! Ugy van! Elénk tetszés a jobboldalon). Már most kérdem, ha mi a helyett, hogy igyekeznénk a kérdést minél előbb tisztázni, nyilt sebet hagyunk ós a súrlódások, az állam és egyház között mindig erősebbekkó válnak és ha jönnek az izgatók a kát. paphoz -s, azt fogják mondani, hogy.' te, a ki azt hiszed, hogy lelked össze van forrva az állammal, a ki büszkén ( hirdeted,' hogy nemes kötelességet teljesitve szolgálod az ájlajnoti tanuld mag, hogy az állani egyházad ellenisége, a mihez téged legszentebb esküd köt; — kérdem, miféle helyzete lesz akkor a kat. papságnak 'az államban. . Nézetem szerint mindent el kell követnünk, hogy a magyar kat. papságot, a mely az országnak dísze ós előkelősége, a mely annyi nagy és előkelő szolgálatot tesz hazájának, megmentsük az izgatásoktól, a melyeknek nem tudom, mi lesz a következménye, de azt hiszem, hogy ezeket az izgatásokat minél rövidebbre szabni államnak és egyháznak egyaránt kötelessége. (Élénk helyeslés a jobboldalon). Befejezésül még egy pontra nézve kívánok nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Arra vonatkozólag, hogy e reform a magyar állam ellen fogja izgatni a nemzetiségeket. Annyi oldalról hallottuk ezt, hogy lehetetlen azzal szemben egy megjegyzést nem kockáztatnom. Valahányszor ebben az országban a szabadelvű eszmék nagy diadalra készültek, mindannyiszor felhangzott a kis hitűek róniitgetése, hogy ezzel mi az országnak csak ártani ós nem használni fogunk. A legkiválóbb példát adják e tekintetben a 40-es évek, midőn a jogegyenlőség zörgetett a törvényhozás kapuján. Mit mondott akkor az a kishitűség, a melylyel ma is találkozunk? Azt mondotta, hogy kár lesz a régi populus werbőcyánus kiváltságait feladnunk, mert ha kisebb is, de egészében magyar volt ós az, a mi a helyébe lép, nagy részében nem lesz magyar. Erösbitheti az országot számszerűleg, de nem fogja emelni magyar jellegét. Es különösen, midőn nemcsak a jogegyenlőségről, hanem egyszersmind a föld fölszabadításáról volt szó, nem találkoztunk-e ezernyi aggodalommal az iránt, hogy az a föld, a moly addig kizárólag magyar kézben volt, hogyha ezentúl nem lesz tisztán magyar kézben, az a magyar érdekeknek kárára fog válni. Már most kérdem t. ház, hogy midőn ez a nagy átalakulás végbe ment, midőn a törvényhozás bölcsessége ezt a vérrel szerzett földet, a mely eddig csak a kiváltságosaké volt, a nemzet íiai közt szétosztotta, és midőn az egész nemzetet a jogegyenlőség sáncaiba bevette: volt-e oka azt megbánnia a magyar nemzet állami fejlődésének? (Igaz! Ugy van! Tetszés jobbfelől). Azt hiszem, hogy ebből a nagy példából okulhatunk. Érteném ezt az aggodalmat akkor, ha mi korlátokat akarnánk belevinni a nemzetbe; ha olyan dolgot, a mit eddig az állam végzett, akarnánk most felekezetekre vagy nemzetiségekre bizni. de a mikor le akarjuk dönteni a fenálló korlátokat és a miüön azt, a mit eddig a nemzetiségek és felekezetek végeztek, az állam kezébe akarjuk lerakni: hogy az ne vezetne az állam egységesítésére- és erejére, az állam magyar nemzeti jellegének kidomboritására, ezt a felfogást én valóban nem értem. (Tetszés aj obboldalon.) Ugyan t. ház, legyünk egy kis bizalommal a szabadelvű eszmék ereje iránt, a melyek hozzáférkőznek a nagy tömegek szivéhez ós a melyek megnyerik azt a2 ország nagy érdekeinek. Mert, t. ház, azt hiszem, hogy ha valaki kételkednék még ezen eszmék egységesítő erejében, annak csak egy pillantást kell erre a képviselőházra vetni, a hol azt láthatja, hogy lehullottak évtizedes korlátok, eloszlottak évtizedes gyülölsógek ós közös lelkesedéssel karol fel a ház kölönböző oldalán egy nagy eszmét mindenki, a kinek szivében a 4ü-es évek nagy triliciói visszhangra találnak. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Ezzel, t. ház, befejezhetném beszédemet, ha Apponyi Albert gr., igen t. képviselő ur nem tett volna beszédében egy megjegyzést, a melyet nem. akarok egeszén észrevétel nélkül hagyni. (Halljuk! Halljuk!) . A t. képviselő ur t. i. azt mondta, hogy most keresztül visszük ezen javaslatot a függetlenségi párt segélyével, de majd jönnek más napok, midőn a közigazgatási javaslatok fognak előkerülni és a mikor hiába fogunk az ö támogatásukra számítani, mert, a mint a t. képviselő ur előre moildja, az ő támogatását nem fogja nekünk megadni. Nem akarok éles lenni, t. képviselő ur, azt hiszem, igyekeztem objektív lenni egész beszédem folyamán (Ugy van!) és most is az akarok maradni. Én azt hiszem, fc. képviselő ur, bármily nagyra becsüljem is képességét és tehetségeit, hogy van egy, ami erősebb minden képességnél és sz&mélyes tehetségnél ós ez az eszmék ereje. (Igaz ! Ugy van ! jobblelöl. Zaj a baloldalon.) Nem tehetek róla, ha nem akarják meghallani, a mit Apponyi Albert grófnak válaszolni kívánok. (Halljuk! Halljuk!) Azon nagy eszmékről, a melyeknek egyike ma a ház előtt van, a melynek másikáról a t. képviselő ur szólt ós a mely megengedem, hogy jó részt az ő támogatásával indíttatott meg. Magyarország nem az az ország, a hol egy eszme rögtön magot vet és azt hiszem, hogy ez jó tulajdonsága ennek az országnak, hanem ellenkezőleg olyan ország, a melyben lassan mozdulnak meg a kedélyek. De viszont ennek az a nagy előnye van, hogy ha a kedélyek egyszer megmozdultak, akkor ez az áramlat halad feltartóztathatlanul és ez az áramlat elsodorja nem csak azokat, a kik vele szemben állanak, hanem azokat is, a kik előle elszaladnak. És ón nagyon fogom sajnálni, hogy ha ezen alkotás keresztülvitelénél az érdemet a képviselő ur el fogja magától utasítani; de legyen meggyőződve, hogy a mi'nagy eszme ezen országban megindul, az a nagy eszme valóban győzelemre • fog vergődni, akár az ö. támogatásával, akár az ő támogatása nélkül, akár az ö támogatása ellenére. Elfogadom a javaslatot. (Élénk éljenzés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.).