Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-02-11

XXI. évfolyam. 6. szám. Pápa, 1894. február II. ^. Megjelenik mi ir de n v a sár n a p-. Közérdekű sürgős közlésekre konmküit reud ki villi szám o k is adatnak ki. Bórmentetlen levelek, csak isnäert kezektől fogadtatnak el- — Kéziratok nem adatnak vissza. * A. lapnak .szárit? kö z 1 er m é n»y- e k a lap " v szerkesztőségéhez (Jókai Mór" utcza 969. sz.) küldendők­s< Előfizietési díjak. # Egy évre 6 írt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 írt 50- krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos pefitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij előr e fizetendő. Bélyegdíj" mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn iM«r fiai Ty hirlapközvetitő iroda) küldendők. >^ (f er Pápa város hatóságának és tóbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megszívlelni vaíó. Vármegyénkben megindult az alá­írások gyűjtése. .-Mi itt nem politikai, hanem társadalmi szempontból taglaljuk a kérdést. Helyes-e, ha a nép, a rendes választási időn kívül, aláírási actusokra hecceltetik ? Ki ne ismerné az ilyen összekoldnlt aláírások eredetét és becsét? Hiszen egyetlenegy thómán kivül, s e thóma: az adóemelés, — nincs a világon kérdés^ melyre minden járásban, vagy választó­kerületben ezerszámra ne találnánk alá­írásokat. Először, mert az aláírónak az az aláírás - egy krajcárjába sem kerül, sőt jelentőség tulajdoníttatván az aláírás­nak, ezzel a hiúságnak is kedves tény gyakoroltatik; másodszor, mert az aláírást gyűjtő egyéniség pozíciója, állása is olyan, hogy ezt a kis szívességet bizony kész örömmel teljesiti a falu örege-apraja. Hát még az asszonyok ós gyerekek! De aki tovább lát az orránál s esze tisztaságát nem homályosította el még az elfogultság köde, az fog gondolni arra is, hogy kétélű fegyverrel játszik az, ki ilyen aláírások szerzésében gyönyör­ködik, vagy aki abból pláne valóságos sportot üz. A kath. egyház érdemes lelkészeiről van szó. Azokról, kiknek fenségesen s.zóp hivatásuk ezer más módot adott egy­házuk, vallásuk állitóbigos sérelmeinek megvédésére, mint a népnek izgatása, s kierőszakolt aláírások gyűjtögetése. Istenházában a szószékről, megye­házában a zöld asztal mellől. Amott a vallásért, emitt a hazáért, vagy ha ugy tetszik, itt is, ott is mindkettőért köz­vetve mindig talpra állhatnak. -De alá­iratgatások gyűjtése nem méltó hozzájuk, sem állásukhoz, sem műveltségükhöz. Kétélű fegyver ez, hogy a nép zöme, pláne válogatás nélkül, beletereftetik ós béleheccöltetik á most folyó vitába. Ma még csak az egyházpolitika elleneseinek kísérleteiről van tudomásunk, - de vaj­jon mi lesz, ha megmozdul az ellenkező irány is? Mi lesz, ha a fékevesztett szen­vedély a kath. papság elleneseit is, a különböző más vallásuakat is akcióra indítja ? Vájjon nem-e lenne legkönnyebb egy oly akciót megkezdeni (Isten mentse meg tőle hazánkat!), mely egyenesen a kath papság elleti irányulna ? Vájjon ugyanazon hires aláírók, kik ma az egyházpolitika ellen irnak fel, nem ad­nák-e oda nevüket (egy pohár borért a nyakasabbak) olyan aláírásira, mely a kath. vagyon ellen izgat? Ma még talán nem késő a figyel­meztetés, főleg, hogy az ugodi választó kerület tiszteletre méltó papsága jónak látta ilyen aláírásokat gyűjteni. Hazánk kath. lelkészeit mindenha a meggondolt­ság, a más vallásuakkal való békés egyet­értés vezérelte. Az egyház hierarchiai szervezeténél fogva a nóp taníttatott, de általuk izgatásra soha fel nem használ­tatott. S a kiknek, mint nekik, miként irtuk, ezer más, jelentőségre is nagyobb és komolyabb terük van felfogásukat érvényesíteni, azoknak nem áll jól a tisz­tes papi ruhát kortes tógává alj ásítani. A népet nagyon könnyű felizgatni, de a kik felizgatták, tudják-e azok előre meg­jelölni a határt, melynél az izgatottság ós szenvedély megállani fog! A kerék­ről könnyű feloldani a kerékkötőt, de a kerékkötő nélkül eleresztett kocsit bajos megállítani, ha az völgynek indult. A történelemből sok példára akad­hatnak azok, akik a kétélű fegyver po­litikáját alkalmazzák. Murát annak a törvénynek lett áldozata, melyet maga hozott. A francia hegypárt vezére is azon nyaktiló alatt vérzett el, melyet a gi­rondisták részére készített. Azok a nagy garral megindított aláírások is kétélű fegyverek. Vigyázza­nak azok, kik e fegyvert a nép kezébe adják. Ma mellettük használja a nép, de már azt holnap éppen azok melle ellen szegezheti, kik e fegyvert kőny­nyelmüen odaadták. A villamos világítás ügye. A legutóbb megtartott városi rend­kívüli közgyűlésen egyhangúlag megadatott az ideiglenes koncesszió a város villamos világítására az érdeklődő nagy közönséget képviselő ötös végrehajtó-bizottságnak. Városunk képviselőtestülete a leg­szebb bizonyítványt állította ezáltal ki magáról, megmutatva, hogy mindabban, ami haladás, bátran lehet a városi képvi­selőtestületre számítani. Az ügy ezáltal nagy lépést tett előre; megvagyunk győ­ződve, hogy azok a férfiak, akik az ügy­nek ólén állanak, mindent elfognak kö­vetni a mű létrehozására. Ez ügy a biztos haladás medrébe lön terelve, aminek őszintén örülünk. Lapunk álláspontja ez ügyben mindig az volt, hogy helybeli vállalat vegye a dolgot kezébe s amint az ügyek jelenleg állanak, biztosan reméljük, hogy egy ily helybeli vállalat létre jövend. Rövid idő alatt megindulnak a lám­pajegyzési aláírások és a várossal kötendő szerződós feletti tárgyalások; e tárgyalá­soknak egy lóuyeges pontja leeud az ut­cák világításának kérdése, amely a közel­múltban némely kontraverziákra adott alkalmat a helybeli sajtóban s köztük la­punkban is. E kérdés városunkra vitális fontosságú levén, a következőkben kör­vonalozzuk a mi álláspontunkat: Utcáink világítása botrányos — ez bizonyításra nem szorul; hogy ezen ok­vetlenül segíteni kell, az kétségtelen. Ha­nauer Jenő mérnök a tárgy fölött cik­kezvén, szakszerűen mutatja ki a jelen világítás főbibáját; rámutat arra, hogy jelenleg utcalámpáink az éjnek átlag csak egy negyed részét világítják meg, mig éjeink három negyed-xésze sötét marad; kimutatja, hogy egyenlő világítás mel­lett a villamos világítás sokkal kevesebbe kerül, mint a jelenlegi petróleum világítás. Ugy tudjuk, hogy a vállalat évi 6000 frt átalányért hajlandó utcáink vi­lágítását elvállalni. Illetékes helyen bete­kintést nyertünk az illető számításokba s láttuk, hogy a vállalat ezen összeg mel­lett a városi világítást az önköltségnél jelen­tékenyen olcsóbban adja. Pontos számadato­kat indiskróció nélkül nem adhatunk s ugy a fentebbiek hangsúlyozásával meg kell elégednünk; a számitások realitásához semmi kétség nem fér. Az összeg nagynak tűnik föl előttünk, ha azt az idei 2400 írt világítási költség­gel összehasonlítjuk. De miután jelen vi­lágításunkat egy jobbal fölcserélnünk ok­vetlenül kell, még ily áldozattól sem volna szádad visszariadnunk. De, ha a dolgot kissé m 'ggondoljuk, nincs szükségünk ijedelemív, mert a mumus nem oly fekete, mint látszik; a város nagyon könnyen segíthet magán, hogy a tervezett világítás ne kerüljön lényegesen többe, mint a je­lenlegi. Jegyezzen a város annyi részvényt, amennyinek várható jövödeline a vállalat pót­adójával együtt kiegyenlíti a jelenlegi s a ter­vezett világítás költsége közti külömbséget. E módozat mellett a város olcsó pénzen kap­hat jó világítást. Nem szabad azt elfeled­nünk, hogy a jó mindig olcsóbb, még ha kissé drágább is, mint a rossz. Nem osztjuk dr. Antal G-óza nézetét az utca világításról. Mi nem tartjuk ezt másodrendű kérdésnek, sőt egyenlő rangba sorozzuk az utcák kövezésével; mindkettő egyaránt igen fontos ós szükséges egy városban; persze falu el lehet nélküle. A kor halad ; folyton uj igényeink támad­nak, melyek mind kielégítést követelnek ; de mind egyaránt pénzbe kerülnek; ha tehát városunk utcavilágitásra egy oly kedvező ajánlatot kap, mint Hanauer mér­nök cikkei után a vállalatét tekintenünk kell, s emellett, ha a város a fentebbi mó­dozat szerint minden j elentókeny ebb pénz­beli áldozat nélkül berendeztetheti magá­nak a villamos világítást, ugy — nézetünk szerint — kösse meg a város a vállalattal a szerződésit, hogy az minél előbb létre­jöhessen. Elvégre is haladnunk kell, s a ha­ladásban ne engedjük magunkat holmi kicsinyes dolgok által föltartóztatni. Memorandum és nyilatkozat. Az ugodi vál. kerület kath. lelkészei kezdeményezésére mult hó 31-én Bierbauer Lipót bencés jószágkormányzó elnöklete alatt tartott ülésből memorandumot in­téztek a kerület képviselőjéhez, Fenyvessy Ferenchez. A memorandum bevezető soraiban azon őszinte tiszteletről ós ragaszkodásról emlékezik meg, melylyel Penyvessyt „ama sok oldalú s áldásos működésénél fogva, melyben nemcsak kerületünk, megyénk, más vidékek, de sőt még az édes haza is részesül" a kerület megválasz­tottá. Majd elmondja, hogy a kath. papok súlyt helyeztek azon működésre, melyet Fenyvessy a kath. egyház érdekei körül kifejtett. De saj­nálattal látják, hogy Fenyvessy, mikor a kath. papság sérelmei előkerültek; nem állott be vé­delmezőnek. A komáromi ev. ref. gyűlés felnyi­totta a papság szemeit. Azóta a kulisszák mö­gött egy titkos Tisza-klikk működik, mely teljes életében reakcionárius volt, de most egy­szerre radikális lett. Ez a határkő, a meddig a memorandum aláírói eljöttek, dß tovább nem követhetik képviselőjüket. „A pokol kapujáig elmehetünk, de tovább nem." A 9 millió kath. megérdemli, hogy megtavfcsák hit ós erkölcsbeli meggyőződésüket. Tiltakoznak az egyházpoli­tikai javaslatok ellen, melyek ellen számos ér­veket hoz fel. Az anyakönyveknek elvétele az egyháztól erkölcsi arculütése a papságnak. A kormány javaslatai minden erkölcsi alapot fel fognak dúlni ós melegágyai lesznek az atkeis­muanak, s ez által a trón és a haza veszélyez­tetésének. •— „Mindazon okoknál fogva, melyek egyházunkat és .hazánkat, szerető lelkünket legmélyebben megrendítik, a közöttünk levő baráti bizalom és szeretet hangján kérjük, le­gyen szíves az egyházpolitikai javaslat ellen­állást foglalni és szavazatával elvetni." * * * Fenyvessy Ferenc a fent jelzett me­morandumra a következő nyilatkozatot teszi közzé : Nyilatkozat. Választó kerületemhez tartozó kath. lelkészek egy hozzám küldött memoran­dumban a „közöttünk levő baráti bizalom és szeretet hangján" arra kérnek, hogy a kormány egyházpolitikai javaslatát ne pártoljam. Eelszólitásukat jó katholikus voltamra való hivatkozással teszik. Az elismerésre méltó, csekélységem iránt a lehető legudvariasabb hangon tar­tott, higgadt, komoly és tárgyilagos me­morandumra külön válaszolni kötelessé­gemül fogom ismerni. Most egyelőre csak azt jegyzem meg, hogy jó katho­likusságom ma sem változott. Kilenc évvel ezelőtt sürgettem a képviselőházban a congrua rendezését, és ma pedig már szerencsés vagyok a kine­vezett congrua-bizottáágban e célra mű­ködni. Nyolc évvel ezelőtt s utána sür­gettem a kath. autonómiát és ma végre azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy eziránt beadott indítványomat az egész Ház magáévá tette. Tehát a múltban ópugy, mint a je­lenben, e téren ugyanazon irányban mű­ködöm. De ez irány nem felejttette el velem soha nemzetemnek összórdekét ós azon kívánalmakat, melyekkel — mint orsz. képviselő — az állam polgárainak vallás­különbség nélkül tartozom. Ezért már akkor, mikor azt még a kormány sem vette fel programmjába, 1891. év aug. 10-ón ARCA. Üzenet. Kicsi fehér házunk Kész van már egészen, Tarka galambdúccal . A ház ereszében; Oszlopos tornáca Messzire ellátszik, Kert fut le alóla *A Maros partjáig, iÉpen ugy, ahogy ón Megálmodtam százszor. — Szép, szelid galambom, 'Még csak te hiányzol! -Téged is elhozlak Rózsa Jiyiláeára; Nászmuzsikánk lesz majd Vadgalamb bugása; Bokrétas kísérőnk Útszéli fa lombja. Elhozlak, elhozlak * Ölelő karomba'. Ha az' ölemben is: Tfgy is elhpznilák, Nem nehéz.a virág A maga Jiginak. Elhozlak, elhozlak Két szemem fényének, -Kertem virágjának, Lelkem -gyönyörének. Hidegtől, melegtől .;M>gvédlek, megóvlak; , Maradj te ,ugy,. az én Kis 'abrindozómnak. c Dalokkal altatlak, Csókkal 'ébresztgetlek, Édes. anyádnál :is Édesben szeretlek! c c Szabolcska Mihály. Bál után. — A »Papai Lapok* eredeti tárcája. — Voltak önök a jelmez-estólyen ? No, ha igen, — ugy bizonyára mind­egyiköknek fel is tünt ott egy szép virág, egy szál szép pipacs, a legszebb ami valaha búzaföldön nyílt; a legszebb, amit valaha önök láthattak! Pipacsot láttak önök már, azt hi­szem sokat, s szép virág az mindegyik bizonnyal, de olyant, amely él, csábosán mosolyog, istenien lejt: azt csak a mi j elmez-estély ünkön. Ne .vegyék sértésnek önök, többi szép virág, hogy ezen kis szerény mezei virág az, amely a sok melegházi diszes virág mellett az én tetszésemet annyira megnyerte, erre én nem azt akarom mon­dani, mintha önök nem lettek volna szé­pek! Oh! elragadóak voltak mindnyájan; de hát nekem a .pipacs úgyis kedvelt •Virágom! Az is bizonyos, hogy midőn ő a bálterembe belépett, minden szem reá irányult! Ő pedig kissé elpirulva, kecses léptékkel haladt, elfoglalni azon helyet, amely felé ez este a legtöbb figyelem fordult, a legtöbb sóhaj szállt! Megbűvölve eme szép kis lény lá­tása által, mintegy varázsszóra, szivem elkezdett hevesen dobogni. Szemeim foly­-ton ott voltak ahol a legtöbb udvarló sereglett egybe; mielőtt a tánc elkezdő­dött volna, mielőtt én hozzá juthattam, még a szupónak 10-ik ujrája is levolt nála foglalva; s nekem csak a 11-ik jutott! ííem kisérlem meg leirni, minő hosz* SZÚ, volt reám nézve mw est, mindaddig, mig végre az a bizonyos 11-ik újra kö­vetkezett ! De megjött végre ez is! Táncol­hattam tehát ón is vele, s gyönyörköd­hettem szépségében. Ah! most láttam csak igazán, minő szép teremtés is volt ö! Termete sugár, gyönyörű szőke fürtök­kel, s azok a mély tekintetű csillogó fe­kete szemek, mint a tenger mélye! Ró­zsás, piciny-ajkai alól, ha beszólt, ha mo­solygott csak ugy fónylettek apró piciny fogai, mint valami drága keleti gyöngy­kor ! S minő kedvesen csacsogott! Észre .sem vettem, hogy már a 12-ik ujrát is elhagyták, már mindenki abba hagyta a táncot, s mi még egyre jártuk, — pedig már a zene is elhallgatott; s ha ö nem figyelmeztet, talán ón még mindig járom most is! Minő boldog embernek is éreztem én magamat ezután, sokkal tekintélyesebb­nek mint az előtt; azt hittem még Erici is készségesebben hozza a pezsgőt; — s ha ketten összeálltak diskurálni, s vélet­lenül-szemem az ő tekintetökkel talál­kozott, zíkkerre vettem, bogy ezek is az én boldogságomról beszélgetnek! Szóval, teljesen áthatva eme boldog érzelmektől — midőn már az ő kocsijuk is elrobogott, —• méltóságteljes léptekkel haladtam hazafelé, egyre dudorázva: „Minek is van szerelem a világon"! Hazaérve pedig ruhástól a kerevetre vetettem magam, s gondolkodtam bol­dogságomról, mindaddig mig élnem alud­tam. * * * Azt hiszem, öiiök mindnyájan tud* ják, hogy az én principálisom afféle agg­legény j hozása gazdag, sasén házai a. város. bau, a nyaralója legszebb a „Kis-hegyben", s ki tudná mennyi a pénze a takarók- és Wertheim szekrényben ! Amint másnap az irodába belépek, magához hivat külön lakosztályába; leül­tet, szivarral kínál meg, szóval igen ud­variasan bánik velem, ami nála, velem szemben igen szokatlan volt! Gi-ondoltam, hogy most valami nagy dolog fog történni! — Lássa édes barátom — kezdó — én már vén legény vagyok, azt maga j ól tudja! Nekem sok minden megadatott, ami másokat talán boldoggá tenne ; pénz, kincs és tekintély. Ami azonban az ember életének fő-fő boldogsága lehet, azt tőlem a sors megtagadta! Hiányzik a szerető hitves, a gyengéd nő, aki vénsé­gemre gondomat viselné, hiányzik szóval a boldog családi élet! Azt, hogy az öreg nősülni akar, ezek után mar gondoltam, csak azt nem tud­tam elképzelni, mi közöm lehet nekem mindezekhez. •— Ahhoz, — .folytatá, — hogy eme hiányzó boldogságot most teremtsem meg, .én jmár idős ember vagyok, — de gondol­tam valamit! Nekem nincs senkim, még -rokonaim sem, akik vagyonomat örököl­nék) azt gondoltam hát édes fiam, — lát­ván, hogy maga szolid, derék törekvő ember, fiamul fogadom önt, átadom iro­dámat önnek; teremtsen magának családi tűzhelyet; de engedje meg azt, hogy én a családhoz tartózhassam, viseljék öreg napjaimban gondomat önök! A dolognak ezen nem várt fordulata mondhatom rendkívül meglepett ós bol­doggá tett. Összeölelkeztünk az ón jó principálisommal, mint atya és gyer­meke, a a meghatottságtól egészen el­érzékenyülve köszöntem meg ezen nagy jóságát! Természetes, hogy ezután első gon­dolatom az ón kedvelt virágom, a bájos pipacs, Irénke volt! Oh mint siettem hozzá; előadtam neki sorsom eme szeren­csés fordulatát, s kértem, hogy tegye egészen boldoggá éltemet; legyen ő az ón kedves kis feleségem! Mondhatom a dolog nem ment oly egyszerűen, mint ón gondoltam; azt monda elébb udvaroljak neki egy kicsit, s aztán ő majd meggondolja a dolgot! De végre csak mégis az enyém lett az ón drága, egyetlen pipacsom; s mond­hatom, hogy nálam boldogabb ember ta­lán még a menyországban sem volt; s ugy vettem észre Irénke szintén meg van velem s helyzetével elégedve! . Szóval igen boldogan éltünk egy ideig, meg vort mindenem a mire valaha csak vágyhattam. Principálisom nálunk lakott, s igen jól érezte magát! Egyszerre azonban a féltékenység ördöge kezdett el bántani. Valahányszor az irodából haza mentem, az Öreget min­dig Irénkóvel együtt találtam. Végre is — gondolám, — az ördög nem alszik; az öreg nagy róka, Irénke pedig hátha gyenge ahoz, hogy az ördög csábításainak ellent tudjon állani! 0 gaz­dag ember, sok mindent ígérhet neki, amit én nem adhatok meg; s a nők sokat adnak a hiúságra! Egy ideig ugy tettem, mintha ixem is gondolnók semmi rosszat; keveset vol­tam odahaza, s akkor sem foglalkoztam nőmmel, azt adván ürügyül, hogy nagyon sok a dolgom. Egyszer csak megleptem őket azzal, hogy elfogok utazni hosz.-

Next

/
Thumbnails
Contents