Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-12-23

Megjelenik un a de II vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre fíorüiikiut rendkivüli számok is adatnak ki. 5*. Bér mentetten levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A. lapnak szánt közlemények a lap szerkesztőségéhez (Jókai Mór utcza 969. sz.) küldendők. • • * Előfizetési díjak. tf Egy évre 6 frt •- Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. —Egy szám. ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyüttérben 30 kr. A díj elő r e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn Mór fiai ^ hirlapközvetitő iroda) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. t aracsony. Szép va

ö

y karácsony ünnepe, mert visszavezeted az embereket oda, ahol az élet örömei laknak: a szeretethez. Mert valóban nincs életöröm a nélkül, hogy az ember az emberi érzések gyöngesége] u ellágyulni ne tudjon. A tudomány elménket hatalmassá teheti, de szivünk boldogsága a naiv hitből táplálkozik, mely a csodaszeriis.íg bájával vonja fénybe illúziójukat. Végre is, miuél tudósabb lesz a világ, a társadalmi nyomorúság annál sivárabb helyzeteit tárja föl úgynevezett fölvilágosultságunknak s mi epedünk egy cseppnyi boiúogságért, a mely felüdít mint hervadt virág a nyári reggel harmatától. A föld, melyhez a költő szeriut baj és. öröm kötöz, sivár lenne a létért való küzdelem amúgy is nehéz sebesülései között, ha az emberek értékét lángeszükhöz mérnék és nem szivükhöz. A fin de sióele őrült versenyében nivellálódik minden, még az átlag-emberek lelke is, az emberszeretet nemes apostolai fogjatok össze, hogy a maihoz hasonló varázsfényű napon az embereknek legyenek ünnepi hangulatai. Még korán lesz a túlzott pesszimizmusnak egy kis erkölcsi nihilizmussal vádolni ezt a kort: még nincsen veszve minden miudaddig, a mig lesz ünnepe az emberiségnek. Azért a ti nagy feladataitok, tietek filantrópoké, hogy az ünnepi hangulat legyen ós maradjon. Hogy minél általánosabb legyen a betleheni jaszoly nagy öröme, legyetek nemes emberszeretettel rajta, hogy a legszegényebb kunyhó is megszerezhesse karácsonyi poézisét. A karácsonyfa misztikus világánál ragyogjon a bájos öröm gyermek naivságban, öregeknél a boldog visszaemlékezésben, legyen az örömnek Maradása önfeledt dőreség, csak letudja rázni az ember a realizmus keserű tudatát, azokat a hétköznapi gondokat, melyek az embert bűnnél alkalomszerűen eltudják"* téríteni az ideálizmustól, a melyek csak vaddá, kárörvendővé és keserűvé tudják tenni az embert. És az ideálizmus melegénél vessen lobbot az emberszeretet melege. Nincs az emberiségnek boldogitóbb eszköze, mint ez. Szent karácsony tanítsd meg szeretni az embereket. Szép a karácsony ünnepe! A fenyőgalyak naiv gyermeköröme, a betleheni misztériumok, az egyházak ünnepies harangszava, mely hirdeti, hogy békesség adassék e napon a jóakaratú embereknek. És ha a mai napon mind ezzel betelik a lélek, korán van az emberek morális elzülléséről beszélni. Óh, te szép keresztény ünnep, mely annyi embert visszavezetsz az atheizmus taposott ösvényéről. Óh, te szép karácsony éjszaka, mely annyi fásult szivet engesztelsz ki! Légy áldott te szent ünnep; te mindeneket megáldó Isten köszönjük néked, hogy a fenyőgalyas szent karácsonyt lelki megenyhülésünkre, hitünk erősítésére, képzeletünk megtermékenyítésére megadtad. A tietek, boldog gyermekek a mai ünnep ós a mienk a kik boldogok vagyunk ti általatok. Örömünk egyesül a tietekkel és ebben az ünnepi hangulatban hirdetjük, hogy az emberiség egyetemének erkölcsét nincs még okunk félteni. Van még ünnep a világon, a mikor lefosztja az ember lelkéről az élet harcának minden tapasztalását, a hitetlenségnek bacillusait, melyek a kenyér szerzés nehéz munkáiban minden alkalommal oly hatalommal irányítják a szkepszis felé az ember lelkét. Ünnepelünk tégedet legszebb ünnepe a télnek. Symboluma a tiszta emberszeretetnek és legmegbízhatóbb diadala a hatalmasan érvényesülő demokráciának. Hisz a mindent Megváltó is egy zsupfonatos istállóban született. De sorsából, csupán emberi tulajdonaival, népeket vezetett be a humanizmus nemes eszményébe. És évezredek után áll a filantróp, keresztény tan s te vagy ennek legfönségesebb légszebb ünnepe, szent Karácsony! Az aszfaltmakadám ügyéhez. Folyó hó 15-ón tartott városi közgyűlésben tárgyalás alá került a városi tanács által, a vasúti ut-, jő- és Jókai Mór utcák kocsi közlekedési vonalán az aszfaltmakadám létesítése tárgyában a Magyar aszfalt r.-iársasággal kötött szerződés is. A szerződós felolvasása után több v. képviselő felszólalt és megtette saját nézete szeriut, többé-kevésbé fontos, de mindenesetre alapjában lényeges megjegyzéseit a szerződésre vonatkozólag, melynek, hogy voltak hibái s hogy módosításra ós pótlásra szorult, mutatja az, miszerint a szerződóst a képviselőtestület egyhangúlag a jogi- és pénzügyi-bizottságnak adta ki tanulmányozás, újra átbirálás, illetve szövegezés és kiigazítás végett. Nézetünk szerint is egészen korrekt és helyes a közgyűlés ezen intézkedése ; mert, ha meggondoljuk, hogy városunk az aszíaltmakadamirozással minő nagy kötelezettséget vállal magára és milyen terhes szerződést köt, midőn 10 óv alatt mintegy 10,000 • méter kocsiutvonal aszfaltmakadámjáért fen tartási költség ós kamat nélkül 56,300 frtuak fizetésére kötelezi magát: okadatolt a képv.-testület azon óhaja, hogy a szerződós minden tekintetben ugy legyen megszerkesztve, hogy annak hiányos volta miatt később differenciák elő ne fordulhassanak és a várost se terhelhesse több kötelezettség, mert csak igy vállalhatja el a képv.-testület is a szerződésnek elfogadása ós jóváhagyása által a felelősséget. Ezeknek előrebocsátása után a következőkben foglaljuk össze röviden a szerződést illető észrevételeinket, a melyeket a jelzett bizottságok szives figyelmébe is ajánlunk egyúttal: Hiányzik első sorban is a szerződésből határozott precizirozása annak, hogy a vasúti ut város felöli részétől, illetve a tizesmalomtól a főutcán át meddig-, tehát hány • méter ut fog aszfaltmjakadámmal burkoltatni a városi kövezetvám terhére. Ehhez kétségkívül szükséges az útvonalnak mérnöki felmérése, a régi kövezetből használható burkolatnak és még annak is szakértöleg kiszámítása, bogy a 6 méter széles aszfaltmakadám mellett az utszólek javítása, esetleg újból kövezése mennyibe kerül. Igy lehet aztán megtudni azt is, hogy 8 óv alatt ezen útvonalra a szerződésben felvett 33 ezer frt kövezetvám-jövedelemböl tulajdonkép mekkora összeget lehet az aszfaltburkoTÁRCA Karácsony az aszfalton. Irta: Bán/y Zsigmond. Sötét borúval száll az alkonyat, Az ólomezürke ég csillagtalan. A havas aszfalton a nyomokat, Miket hagy egy egy boldog, sok boldogtalan Nyomorhoz, lakomához szálló lába, Elsöpri a szélnek süvöltő szárnya, S az estnek árnya. Mintha" e. gomolygó tömegre esni félne, Álmos nehézséggel ott lebeg Az ég alatt és a gázlámpák felett, Miknek cikázó, rezgő fénye Meg-megtörik a friss, fehér havon. S 6 fergeteges bánatos napon, Melyen a jobb kutyát ki sem eresztik, Reggeltől délig s déltől késő estig, Mig jobbra-balra tőle ömlik tarkán, Az érzéketlen ember-áradat: Egy kis fiu — a Laudon-utca sarkán, A nagy esetlen hirdető-oszlop balján, Két görnyedő kőkaraitidnek alján, Fénytől csillámos ablakok alatt — A ragyogó Andrássy-utnak elején Alig mozdulva megmarad helyén, S vékonyka hangjával a zsivajba kiált: „Gyufát vegyenek, — vegyenek Jjjjufát !

M A lámpák rávetik viaszszin fényök >t A mint a hideg kőre omlott vézna vála, f Feje lecsüng a havas skatulyára, pillája mozdulatlan j alszik, De keble pihegése hallszik, Mindegyre lassúbb, csöndesebb, Jíiudegyte ritkább, —* egyre kevesebb ,, Szederjes foltok a lecsuklott szájon ; Megszűnt az élet és — megszűnt az álom. Kicsiny kis keble nem piheg már. Könnyezni nem tud többé ez a szempár, Bus ajka elnémult. És utolsó neszét Az elhaló szél nyögve hordja szót S a néma paloták közt sóhajként fut át: n Gyufát vegyenek, — vegyenek gyufát." Utolsó levél. — A »Papai Lapok« eredeti iárcája. — . . . S immár az első édes óra Emlék, — mit lelkünk visszahoz; A szerelem, miként a rózsa, — Oly észrevétlen hullád oz . . . . . . Mint lombhullató öszszel a fák alja: ugy nézett ki Harmos Róbert szobája ; ..... szanaszét levelek . . . papirfoszlányok . . . egy kis rózsaszínű tenger, szomorú emlékei egy édes közel múltnak. Csak nézi hosszasan, néma megadással, fájó tekintettel, — homlokára a bánat tükrözőzik, kezeiben pedig egy gyűrött levelet tart, mely hivatva volt boldogságát romba dönteni. . .. Nézi, mint sorakoznak egyenkint a betűk egymás mellé ... el is olvassa, de — nem érti! Elolvasta már sokszor, talán ezerszer is, — és mégsem érti, . . . nem képes megérteni. ,. valami ugy belemarkol a szivébe, — - egy ismeretlen érzés, melyet eddig még híréből sem ismert . . . afféle marcangoló fájdalom, mely puskagolyó módjára járja keresztül-kasul tépett bensejót . .. Fölvesz egyet-kettőt az elszórt levelekből, — mind-mind a boldog szerelem hírmondói, — telve játszi pajzánsággal, pezsgő élettel, szikrázó élccei és bájos naivsággal . . . Qlvasásuk közben még egyszer maga elé |képzeli azokat az édes napokat.. .. újra látja azokat a mélységes sötétkék szemeket . . . újra érzi a gesztenyeszin lágy fürtök sajátszerű illatát . . . valami dallamos kacajt is vél hallani, — szemei felvillannak, keresve kutatják a hang eredetét ... de hiába: álom ez csak, a valóságnak gonoszkodó inasa Újra csak oda téved keze a gyűrött levélre, — mintha a belőle kiáradó fájdalom valami kényszerítő varázserővel birna reá ?! És újra betűzi, Isten tudja hányadszor, — ós újra olvassa, — talán már be is tanulta ?! Azok a kusza, szegletes betűk ugy ingerkednek vele, — ugy ficánkolnak szemei előtt, mint a rakoncátlan harmadfű csikók . . . Szokatlan melegséget érez, ... a torkát ugy fojtogatja valami, . . . szájszélei összehúzódnak, ... a kezére meg észrevetlenül egy forró csepp pottyant . . . csak nem köny? ... Boszusan kap szemeihez, — erőt véve magán, — kisimogatja térdén a gyűrött lapokat, — s dacos elszántsággal kezdi olvasni azt az „utolsó level"-et. „Édes Róbertem! Nagyon keveset írtam, ugy-e ? És azt gondolod, hogy abban a pár sorban, akartam neked mindent megmagyarázni? Korántsem! Te abban a hiszemben vagy, hogy én már téged nem szeretlek 1 Pedig a jó Isten a tanúm! ón itóged most is oly mólyen szeretlek, mint a hogy valaki első, igaz szerelmével szeretni tud! ... Ne hidd azt édes Róbert, hogy én valóban oly nyugodt vagyok, mint a milatra fordítani és hogy hány • méter aszfaltmakadamirozható. Továbbá nincsen a fizetési módozat sem világosan megállapítva. A szerződés szerint ez kétféle ós a város választhatja bármelyiket. Vagy fizeí; a város a társaságnak a beton feletti 5 cm. vastag burkolatért • méterenként 5 frt 63 krt 10 óv alatt, 5 évi ingyenes jótállás- de az ezután következő első 10 évben 12 kr- a második 10 évben pedig 15 kr • méterenkénti javitásiköltség fizetési kötelezettsége mellett; vagy pedig • méterenként 7 frt 15 krnak 10 óv alatt fizetésére kötelezi magát a város, de ebben már az egész 25 évre szóló javitásiköltségek is benfoglaltatnak. Nem látjuk helyén valónak a két fizetési módozatnak a szerződésbe tételét, de különösen ez utóbbit nem; mert miért fizesse ki a város már az első 10 évben a későbbi, még nem teljesített javítási, illetve fentartási költségeket is. Csakis egy fizetési módozatnak van értelme. Kötelezte magát a társaság a burkolat fentartására s javítására is, de ezt csak akkor teljesiti, ha legalább 10 Q méter lesz javítandó. Ez egészen helyes, de az már nem, a mi a szerződésben van, hogy t. i. minden egy Q méternél kisebb javítandó terület is egy • méternek vétetik. Ezen ugy lehet segíteni, hogy az egyes elromlott részek mérnökileg pontosan felméretnek és ezek összegezése folytán kijött terület után fizettetik majd a javítási dij. Nincsen benn a szerződésben az sem, hogy 25 óv után minő és hány centiméter vastag aszfalt burkolatot ad át a társaság a városnak, hol olt ezt más városok szerződósükbe belevették. . • • Végül kauciót se kötött ki a város magának a társaságtól, mely feltétlenül szükséges volna, mivel végre a városnak csak kell biztosítani magát előre nem látható, de megtörténhető esetekre is. A kaució állhatna az évenként fizetendő összeg bizonyos hányadának visszatartásából is, ha a város külön kaució összeget a társaságtól kérni nem akar. Még egyet kérünk a fent említett városi bizottságok jóindulatú megszivlelésóbe, azt t. i, hogy ha már a vasúti kövezetvám jövedelméből busásan kitelik a kocsiút aszfaltmakadamirozása, az egyöntetűség kedvéért, de meg a célszerűség, hasznosság s szépészet tekintetéből is teremtsünk egészet és a vasúti ut gyalogjárdáit, vagy csak az egyiket is a dohánygyár felöl aszfaltburkolattal... lássuk el. Vegye fel tehát a bizottság ezt is számításba és ha lehetséges, — mit mi biziton hiszünk, hogy a vasúti kövezetvám jövedelme ezen tulkiadást is fedezni fogja,— indítványozza s javasolja a képviselőtestületnek a vasúti gyalogjárda aszfaltirozását is. Ezáltal csak emelkedni fog városunk az idegenek előtt, de meg nekünk magunknak is diszül fog szolgálni és büszkeségünk lesz a vasúti aszfalt gyalogjárda és kocsiút. Pápa város monográfiája, A városi képviselőtostületuek folyó hó 15-én tartott közgyűlésében elhatározva lett, hogy Pápa város az ezredéves ünnepélyre monográfiáját megíratja s a kivitelt a Jókai-körre bizza. Ezt a határozatot heves vita előzte meg s maga a határozat egy szótöbbséggel lett meghozva. Nincs szándékunkban ismételni azokat, a miket mult számunk vezércikkében elmondottunk, de nem hagyhatjuk szó nélkül a városi közgyűlésen elhangzott néhány argumentációt, a melyekkel a monográfia ügyét elbuktatni akarták. Az ellenzők vezérszónokának beszédéből azt lehetett kivenni, hogy ő nem lát elegendő garanciát a Jókai-körben; kétségbevouja, hogy az képes volna a monográfia megírására. A Jókai-körnek — természetesen — e kijelentéssel szemben, nincs más teendője mint egyelőre hallgatni s cáfolatul — annak idején — magát a művet felmutatni. Nekünk azonban van egy szerény megjegyzésünk a fenut idézett kijelentésre. A Jókai-kör Pápa város egész értelmiségét — elenyésző csekélység kivételével — magában foglalja; azt mondani tehát, hogy e kör nem termett rá elfogadott feladatára, vagy nem eléggé átgondolt beszéd, vagy szegénységi bizonyítvány Pápa város értelmiségéről. Mi sokkal jobb vólemónynyel vagyunk Pápa város tollforgató egyéniségeiről, sem hogy ily állítást megkockáztatni merészkednénk, s egyáltalán uem szokásunk eleve pálcát törni egy erkölcsi testület fölött s emiitett képviselő ur is helyesebben cselekszik, ha álláspontját lyenn^k külsőleg látszom . . . Azt nagyon jól tudhatod, ha ismertél : mily erős az akaratom, — i hogy mennyi ós minő csapások értek már engem, — de azért még egészen egy sem tudott megtörni! Ha csak ez az egy nem fog ?! . , . Róbert! Ha benned, lelkedben ugyanolyan érzelem viharzanék, jnint itt az enyémben, — ha neked is annyiszor kellett volna az irást félbeszakítanod mint nekem, a miatt, hogy könyeimtől nem látok és bogy ugy remeg a kezem, hogy a -tollat alig bírom tartani, — akkor éreznéd, hogy én veled nem játszom! . . . Arra kérlek, ha veled valahol találkoznám : ne éreztesd velem azt, hogy neked talán fáj ez a 3zakitás . . . mert azt nem birom majd el, — látva a te fájdalmadat! De azért ne kerülj, — erre is nagyon kórlek 1 Hidd el, hogy egész üdvösségnek fogom tekinteni azt, ha téged csak láthatlak is ... Ne haragudj rám semmiért sem, ha talán valamivel megbántottalak, gondolj rám inkább szeretettel, sajnálattal .. . Ismétlem, hogy ón téged mindig^, de mindig, a meddig csak élek, nagyoi|, de nagyon foglak szeretni ... Te voltál nekem első és utolsó szerelmem is . . I. Hisz tudod, hogy neked is mily kétkedve hittem, — neked, akit ugy szeretek, min^ az életemet, és mindig is szeretni fogok Az Isten áldjon meg azokért a időkért, amit közeledben töltöttem el

? Úgyis feledhetlenek lesznek előttem örökre. Ha néha eszedbe fogok jutni, ép megteszed azt vigasztalásul, hogy írsz — ugy gondolhatod" mily örömet szerzés^ nekem ez általi legalább tudom, hogy nem feledtél el egészen. De ha ez terhedre van, ugy nem zaklatlak vele, mert senkinek sem akarok terhére lenni, legkevésbbó néked. Nagyon, nagyon sokat tudnék még írni, de félek, hogy hazajönnek ós. meglátják, hogy ki van sirva a szemem . . . pedig akkor tudod, hogy a gúnynak nincs vége-hossza . . . Isten veled édes Róbertem ! gondolj rám is néha! Ugy szeretnélek megcsókolni ha most itt volnál, — igazán, még szerelmünkhöz illően el sem búcsúztam tőled! De nem tehetem felsőbb parancs miatt! Ha a véletlen közbe játszik, ugy szóval többet. Isten veled! gondolj a te szerencsétlen Arankádra." * Bágyadt téli napsugarak táncoltak végig a szőnyegen s a bútorokon, — kacérkodva csókdozták atépedf papir foszlányokat, . . . Róbert feje fölé pedig a szenvedés glóriáját szőtték, ki az „utolsó levél"-re borulva, csendes zokogással siratta elvesztett boldogságát . . . Dr. JSódy Lajos. Három iró az asszonyról i. Bálozó asszonyok. A mesés metamorfózisok között, a melyekből már Ovidius is elég csodálatosakat örökített meg hexametereiben, a legcsodálatosabb az, melyet az asszonyok farsangban produkálnak. Este még a.hamupipöke szürke.-fakó kosztüm jükben kav&r51 ^^p^jl Ii' IP n • I