Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894
1894-11-25
Fekete Pál, Fischer Gyula, Fürst Sándor; Gáty Zoltán, dr. Gerö Antal (Veszprém), Giay Károly (Somlóvár), Gold Antal ; Hannig Gyula, özv. Héya Józsefné, Herz Emil, Horváth Lajos ; Iliás Elek, Jaku' bovich Mariann. Jókay Károly; Kauser Dezső (Acsád). Kia József, Kis (Klein) József, Kis Tivadar, Koller Kálmán, dr. Koritschoner Lipót, Kósa Karolin, Kovacsics Gyula, Körmendy Béla, Körmendy Sándor, Kramaszta Imre, Kunte Gizella férj. Szijártó Gyuláné; Lampórth Géza, özv. Lázár Lajosné; Madár Rezső, dr. Mathia János, Mányoky Vilma, özv. Marinczer Antalné, Markhot Angéla, ifj. Martonfalvay Elek, Mikovinyi Ödön, Mikszáth Kálmán (^Budapest) ; özv. Nagy Boldizsárné, Nagy Gabriella, Néger Ágoston, Német József, Neuhauser Imre, Nobel Árminné ; Osvald Dániel; ifj. Paál István, Pántz Alajos főhadnagy, Pap Amely, Pentz Eliz, Pethő Menyhért, özv. Petiné sz. Váli Mária, Puzdor Gyula, „Pápai Közlöny" szerkesztője; Reguly Dezső, Rosenthal Franciska; Salzer Aladár, Schoór Ármin, Schultz Vendel, Szemere Márton, Szenté János, Szili János (Komárom), Szirmay Árpád, Szirmay Béla, özv. Szirmay Józsefué, Szvoboda Vencel; Tauber Jolán, Tisza Kálmán (Budapest), Tóth Gizi, Tóth Juliska, Török János ; Unger Iza, Ujváry Gizella; Vajda Ödön (Zirc), Válla Géza iNóráp), Vaszary Béla főhadnagy (Z.-Egerdzeg), Vóghely Dezső (Veszprém), Vid Károly; Weisz Sámuelné (Somlóvásárhely), dr. AVekerle Sándor (Budapest), AVohlraab János; özv. Zimmermann Antalné, Zimmermann Krisztina. Meghívó. A „ Veazprémmeggei gazdasági egyesület" i Veszprémben, az egyesület helyiségeiben folyó évi december hó 2-ik napján délelőtt JO órakor igazgatósági-, s ugyanazon napon ; délután H órakor rendes közgyűlést tart, mely ', ülésekre az egyesület igazgató-választmányi, illetve összes tagjait tisztelettel meghívom. Tárgysorozat; Az egyesület 1895. évi , költség-előirányzata. -—A szölőtelep jövő ! kezelése iránti tervezet. — Budapesten j tartandó országos gazdaértekezlet érdeké- ; ben átirat. — A vármegye közönségének határozata az egyesület kilátásba helyezett segélyezése iráni. — Intézkedés az egyesület jövedelmei fejlesztéséről stb. Veszprémben, 1894. évi nov. hóban. Gróf Esterházy Móric esász. és kir. kamarás főispán, elnök. Apróságok a hétről. — Csevegés. — „Sürü sötét éj volt . . .!" azaz bocsánat, sürü köd leple borult Pápa, főés székesvárosunk utcáira hétfőn este felé. A köd vastagságának illusztrálására elég, ha azt hozom fel, hogy a főutcán sűrűen elhelyezett^viilamos lámpáinknak szemvakitó féűye sem tudott a nagy ködön áthatolni és a villainlámpák közelről is csak, mint távolban pislogó mécsesek adtak némi-néini kis, derengő világosságot. (Bosszúságára némely fiatalembernek, kik mindenáron látni óhajtottad, de viszont jóleső örömére több szerelmes párnak . . .) Ez a változatosság azonban egy cseppet sem zsenirozta sétáló közönségünket (hozzá vagyunk szokva a nagy — sötétséghez), mert mint rendesen, ugy ezen este is korzóztak, fel és le; legfelebb, egy kis képzelődéssel, azt gondolták, hogy ködös Angliának még ködösebh fővárosában, Londonban vannak s annak utcáin sétálnak. Épp e nagy köd folytán jutottam én is azon szerencséhez, hogy egyik-másik társaságot észrevétlenül megközelithetteai és beszélgetéseiket kihallgathattam. (Pedig nem jó mindig kíváncsinak lenni.) Mondhatom, igen sok érdekes és pikáns dolgot, hírt, sőt titkot is sikerűit ez alkalommal megtudnom, de indiszkrécióm tiltja, hogy azt itt egyszerre mind kitálaljam; azonban, a miről a legtöbb beszéd folyt, az a Jókai-kör zártkörű estély e volt. Egyik társaság azért zúgolódott : miért rendezi a kör csak tagjainak az előadást; a másiknak nem tetszett az, hogy nem lehet az estélyre jegyeket előjegyeztetni. Szóval nagy elégedetlenségről hallhattam csak mindenfelé ! Össze is beszéltek külön-külön, hogy a jegykiadás napján, szerdán reggel már 6 órakor ott lesznek Kis Tivadarnál (ki díszesen kiállított névjegyeket és eljegyzési kártyákat készíttet a főiskolai nyomdában), hogy rendes színházi jegyeiket idejében megválthassák. Dacára, hogy az estély programmját csak szerdán délelőtt hordták szót a városban, már a kora reggeli szürkületben sürü tömegekben hullámzott a tenger nép Kis ur könyvkereskedése előtt fel s alá, türelmetlenül várva az üzlet kinyitását. Ugy látszik, igen szép álmai lehettek Kis urnák, mert csak 7 óra felé kezdték a segédek a zárakat felnyitni, mire aztán tódult be a közönség az üzletbe. Mindenki páholyt akart venni. Képzeljék el, kérem, a hosszú ábrázatukat, melyek az arcokon világosan előtűntek, mikor Kis ur kijelentette, hogy : — Nagyon sajnálom, páholylyal — már nem szolgálhatok! (Nem tesz semmit!) Erre aztán ott is hagyták Kis urat, mint, a tegnapi mükedvelöelőadáson Árpás rögtönzése szerint: „a pápaiakat otthagyta — a keszthelyi vasút!" (Osak a csornai vasúttal is igy ne járjunk \) * Tudvalevőleg a héten orf'eumfóle műélvezetünk is volt. Duvenek igazgató 12-ed magával a „GrifP nagytermében ütötte fel sátorfáját (bár ne, ütötte volna fel, mondja az igazgató). Szinre került ének, balett (2 deli hölgy által lejtve), késdobálás, zenebohóc-, ekvilibrisztikai- és tornamutatványok, végül pedig az igazgató (kigyóemberj, mint „boa instructor? (igy lett az előadáson apiéss a közöuség figyelmébe ajánlva) mutatta bo magát, mondhatni eléggé jól ós sikerülten. De hát nem méltányolta a közönség a nemes művészeket oly mérvben, mint ők várták és óhajtották volna. Két előadásból alig pár forintot tudtak csak bevenni. Vógelkeseredósóben a társulat házról-házra járt, kórui a publikum támogatását, pártfogását. Mig a művészek jótékony hölgyeinket keresték fel, addig a művésznők az urak szivét iparkodtak ellágyitani és meghódítani. Feltóvedtek valahogy a kaszinóba is, éppen déli 12 óra előtt (ekkor rendesen csak öreg urak szoktak ott lenni) és kérték az esteli előadásra becses megjelenésüket, felkarolásukat. Kaszinónknak jóizü aligazgatója azonban elég- szellemesen megmagyarázta a művószuöknek, hogy ebéd után jöjjenek fel, mert akkor (több fiatalember szürcsöli ebéd utáni pikolóját) nem fáradnak hiába és előre is biztos kilátásba helyezte felkarolásukat! (?) * Farsangi báljaink renoméjának, azt hiszem, nem fog ártani (51 napig tart a jövő farsang, tehát kell egy kis reklám is a táncosoknak), ha a pápai szép leányokról a héten összegyűjtött következő érdekes statisztikai adatokat nyilvánosságra hozzuk : Van Pápán 2J 5 leány 15 éven felül és 20-ou alul. A 215 leány között 143 barna és 72 szőke; 150 oválarcu, 65 pedig a gömbölyded arcúak közé tartozik ; 29 kék szemű, 43 fekete, 95 gesztenyebarna, 28 tengerzöld és 20-nak bizonytalan szinü szeme van; fru-frut visel 177, kótoldalra simítja a haját 37, meg nem állapitható frizurát visel 1 leány. Uniformis tiszijglö van 122, mindenféle egyenruhánál többre becsüli a civil férfit 93. — A 93 leány közül 12 imádja az orvosokat, 21 az ügyvédeket, 15 a gyógyszerészeket, 18 a tanárokat és tanítókat, 5 'a mérnököket, 10 a különféle hivatalnokokat, 7 a különféle • rendű és rangú földbirtokosokat, 5 a papokat. Házi munkát szeret végezni 1, a kézi munkát 54, egyiket sem 160; szépítő szereket használ 193 (1). Szerelmes leveleket irt ós ir 188. Regényt szeret olvasni 120. Apácának készül 215, apáca lesz: ... 0. Elájulni szokott 41; sovány féifit szeret 60, kövéret 62, a többi közepes minőségűt. Adósságot csinál-215; rendesen fizet 66, adósságainak kamatát fizeti 125, nem fizet soha 23, 1 pedig a jövendőbeli férjével akarja adósságait kifizettetni. Tyúkszeme van 189-nek. Sétálni szeret 212 ; udvaroltatni szeret 202, udvarolni pedig 213. Hozománya van 10.000 írton- felül 10-nek, B000 írton felül 20-nak, 1000 írton felül 85-nek; készpénzhozománya nincs 95-hek. Argus. Hivatalos rovat. 5000. 1894. Hirdetmény. Pápa város polgármestere által közhírré tétetik, hogy a védtörvény 35. §-a értelmében mindazok, a kik 1895. óvi újonc állításra mint 1-sö, 2-ik és 3-ik korosztálybeliek vannak felhiva, vagyis a kik 1874., 1873. és 1872-ik években születtek, kötelezve vannak jelentkezésre, ide értve azokat is, a kik más községben illetékesek, de Pápa területén tartózkodnak. Az itt érdekeltek felhivatnak, hogy e hó végéig Pápa város jegyzői hivatalánál összeírás végett, a hivatalos idők alatt, a törvényes következmények terhe alatt jelentkezzenek. A védtörvény 25—29. ós 31—34. §§-aiban irt kedvezmények is az Összeírás alkalmával érvényesíthetők. Pápa, 1894. november 21. Osvald Dániel polgármester, csak az töltötte el fájdalommal, hogy olyan hidegen bánt vele; s ki tudja, talál- j kozik-e még egyszer vele? Ha az utcára ment, titkon mindenfelé nézegetett, vajon nem pillantja-e meg őt, a ki szivében már nagy tért foglalt el. De aztán hirtelen elkomolyodott, mert tudta, hogy azok az édes gondolatok ugy sein teljesülhetnek be, hisz neki úgysem lesz boldogsága .. . Valami átok fekszik az ő családján . . . Mialatt Alice azt gondolta, hogy Emil a fővárosban vau, az messze az ö szülővárosában tartózkodott. Ugyanis megtudta a portástól, hogy Alice honnan jött s gyanítva, hogy a titok szálai ott összpontosulnak, oda utazott titokban. Itt sikerült kipuhatolnia, hogy Alice atyja a helybeli pénzintézet főpénztarnoka volt, sőt még a házat is, hol laktak, kinyomozta. A szerencse kedvezett tervének, mert épen -egy olyan öreg anyókánál tudakozódott, ki már régen ott lakik s az egész történetet tudta s most, hogy kérdezték, kétszeres örömmel válaszolt Emil kérdéseire, mint ez az öreg asszonyoknak szókása. — Már nagyon régen volt, mikor ide" költözött Várszeghí ur (az Isten nyugosztalja) neje és egyetlen kisleányával. S mivel Várszeghi urnák az itteni pénzintézetnél nagy fizetése volt, a család igen fényes háztartást tartott, a mulatságok, estélyi k napirenden voltak, s ezen az; egész város intelligenciája részt vett, s ezt a szülők nem feltűnésből, vagy Muságból tették, hanem, hogy egyetlen Mnyiiknafc; kit ekkor a yaros tegsgefeb. leányának tartottak, örömöt, szórakozást nyújtsanak. Mindketten annyira szerették Alicét, (ha jól emlékszem ugy hivták) hogy nem tudtak volua tőle semmit megtagadni. Örömük tellett a szülőknek, mikor látták, hogy bókolnak a liatalomberek s ö milyen édesen kacagja meg bohókáikat. A város leggazdagabb fiatalemberei udvaroltak az alig 16 éves leánynak, s a szülök a legszebb reményeket fűzték leányuk jövőjéhez. De ez a jólét, boldogság, hirtelen megváltozott. A pénzintézetnél váratlan rovancsolást tartottak s ekkor kiderült, hogy nagymennyiségű pénz hiányzik a kasszából. Ez a hir villámgyorsan terjedt el a városban. Most kezdtek tisztán látni az emberek, s kezdték magyarázni a íöpónztárnok nagymérvű költekezését, fényűzését. Igen, tisztelt uram, bármennyire tántorodik ön s sápad el, a föpónztárnok sikkasztott. A leánya iránti nagy szeretete tette sikkasztó vá. Az egész város a legnagyobb sajnálattal volt eltelve a föpónztárnok ós családja iránt. Sajnálta őket mindenki, ki ismerte, a férjet becsületes embernek tartották-s most is menteni igyekeztek. De a. sikkasztás nyilvánvaló volt, ezt bizonyította az is, hogy a föpónztárnok a mint a hirt meghallotta, azonnal megszökött, nem akarván családját kitenni a legnagyobb szégyennek, hogy lakásában fogják el. Csak levélben búcsúzott el szeretteitől, kérve őket, hogy bocsássanak meg neki, hogy ilyen szégyent hozott reájuk, viseljék el a csapást, ö tovább ily szégyenben nem élhet, s eldobja magától az úgyis Ütem yalfc eleteti Képzelheti ön a család fájdalmát, kétségbeesését, midőn másnap a hírlapok az ö életfenntartójukról hasábokat írtak, arcképét közölték, s egyik menti, a másik vádolja s végre azt, hogy a fővárosban agyonlőtte magát. Az auya egyetlen árván maradt gyermekével vagyon nélkül, mert a pénzintézet mindenüket lefoglalta, a fővárosba sietett, hogy legalább utolsó útjára elkísérjék s a bocsánat könnyeit hullassák koporsójára, A fővárosban egyik rokonuk segélyéből éltek. De az anyát a fájdalom, a szégyen s a félelem; hogy mindenki leolvassa arcukról a sikkasztó családját, ágyba döntötte s rövid szenvedés után, melyet egyetlen leánya iparkodott vigasztalásával enyhíteni — meghalt, Alícet minden vagyon nélkül hagyván hátra a fővárosban. De talán nem is beszélek többet, mert látom, hogy ön sirni kezd, higyje el, könnyezni való történet ez. Szomorú.. Én is mindig sirok, valahányszor eszembe jut. Hogy a leánynyal mi törtónt, nem tudom, csak annyit hallottam, hogy a fővárosban él s keze muukájával keresi konyerót. — Köszönöm asszonyom szives felvilágosítását. A mit nem tud ón kiegészítem. Alice tényleg a fővárosban ól s ha Isten is és ö is ugy akarják, az én nőm fog lenuh — Óh! édes uram a legnagyobb jótéteményt gyakorolja, midőn otthont ad annak a szegény leánynak, dacára annak, hogy megbélyegzett családból való, KÜLÖNFÉLÉK. • — A királyné névnapján. Hétfőn városunkban az összes középületékről s' a magánlakok közül gróf Esterházy kastélyáról, a Fenyvessy-nl\iról lengő nemzeti zászlók jelezték és hirdették E>zsébet királyné Ü felségé-' nek nevenapját. Ez alkalomból délelőtt 9 órakor ünnepélyes istentisztelet volt a plébánia főtemplomban. A szt. misén, melyen Néger Ágoston apát-plébános celebrált fényes segédlettel, jelen voltak: a honvéd-huszár tisztikar Perczel .József ezredes vezetése alatt, ugy az állami, megyei, városi és urodalmi hivatalok tisztikara és nagyszámú ájtatos közönség. Á veszprémi székesegyházban a királyné névnapja alkalmából folyó hó 19-én istentisztelet tartatott; az egyházi szertartást báró Romig Károly megyés püspök végezte fényes segédlettel. Áz istentiszteleten jelen voltak Véghely Dezső kir. tan. alispán vezetése alatt a vármegye tisztikara, a kir. tszók, a járásbíróság, a városi hatóság és a honvédség tisztikara stb. — Veszprémi püspök Pápán. Báró Hornig Károly megyés püspök, dr. Bada István püspöki titkár kíséretében f. hó 20-án délután 5 órakor érkezett városunkba és a grófi kastélyba szállt, hol 22-én délig volt a főúri család kedves vendége. — Ittléte alatt csak a plébániai papságot fogadta és távozásakor rövid látogatással tüntette ki Néger Ágoston apát plébánost. Első áldozás. Lélekemelő, örvendetes ünnepség folyt le f. hó 21-én a grófi várkastély kápolnájában. Ugyanis Marie és Pál, a szeretett grófi család kedves gyermekei járultak első izben a szent áldozáshoz, melyre őket ut. Alasz Miklós grófi nevelő ós Veiser Frigyes jézustársasági atya Pozsonyból gondosan előkészítek. ,. Báró Hornig Károly, veszprémi püspök ur ö mga a készülő ünnepről értesülvén, sietett Pápára, hogy a szent ténykedést maga végezze. A főpásztor a virágok, szőnyegek és teritökkel fényesen díszített kápolnában reggel '^-kor csendes misét moudott, mely alatt először a boldogság ós áhítat árjában uszó grófi család sarjait, azután ezekben gyermekeikkel osztozó szüléket, Stockau-Chorinszky grófné nagyanyát, Borély de la Touche nagynénét ós Mlle Thié'ry ós Miss Sommervüle kisaszszonyokat, grófi nevelőnőket részesítette az Ur szent testének vételében. A szent mise végén a buzgó főpásztor rövid, de elmét ós szivet megkapó szent beszédet tartott, a ker. kath. hit és vallásos buzgóságnak megőrzéséről, hangsúlyozta, hogy ha ezek minden ker. ember fodiszót képezik, legékesebb gyöngyei főleg a főúri koronának, mert kizárólag ezek lelkesítenek jó, nemes, szép és dicső tettekre, ezek töltik el a szivet édes megnyugvással az élet ezer küzdelmeiben, ezek teszfnek kedvessé Isten és emberek előtt. Az egyházi ünnepségre délután 1 órakor fényes lakoma következett, melyen fönnevezetteken kivül. Néger Ágoston apát ós Wéher Rezső uradalmi igazgató vettek részt, mindannyian azon lelkök mélyéből fakadó érzelmeiknek adván kifejezést a főúri család tagjai előtt, hogy egymást, boldogítva, az egyház és haza javára sokáig éljenek ! — Személyi hírek. Gróf Schlip•penbach István vezérőrnagy, dandárparancsnok Qhiczy Géza hadnagy segédtiszt kiséretében holnap városunkba érkezik és a honvéd-huszárezred fölött szemlét tart. — Gróf Batthyány Béla, főhadnagy a helybeli huszárezredhez helyeztetvén át, a héten bevonult P.ápára. —• Néger Ágoston apát folyó hó 21-én dr. Bada István, pápai kamarás, püspöki titkár tiszteletére vacsorát adott, melyre Somogyi Cyprian házfőnök és Alasz Miklós, grófi nevelő is hivatalosak voltak. A társaság Radát, városunk szülöttjét, a püspököt és a gróf-kegyúr családját áldás kívánások mellett éltetó. — Megyei közgyűlés. A vármegye állandó választmánya és törvényhatósági bizottsága dec. 1-én d. u. 3 órakor, dec. 2-án' d. e. 9 órakor és-- d. u. 3 órakor állandó választmányi ülést, illetve dec. 3-án d. e. 9 órakor törvényhatósági rendes közgyűlést • tart. A 34 pontból álló tárgysorozatot, térszüke miatt jövőre hozzuk. — Vízvezetékünk ügyében a Walser r.-társaság vizmüépitési osztályának igazgatója Cuncz Frigyes, a főmérnökkel együtt pénteken Pápán időztek és megtekintették a tapolczafői forrást. — A pápai kád- és gőzfürdő részvénytársaság rendkívüli közygüUst tartott f. hó 19-én délután 4 órakor a Pápai takarékpénztár dísztermében Bermüller Alajos elnöklete alatt, lö részvényes jelenlétében. — Az okt. 22-iki igazgató tanácsülés jegyzőkönyvének felolvasása után tárgyalás alá került Wajdits Károly fürdőbórlőnek kérvénye szereződésének megszüntetése-, vagy annak módosítása- és a bérösszeg leszállítása tárgyában.. Szvoboda Vencel, Steinberger Lipót, Sült József, Bermüller s többek hozzászólása után a következő határozatot hozta a közgyűlés:' 1. Bérlő szerződésétől csak ^ az esetben mentetik fel, ha alkalmas, a rl-társaság által elfogadható bérlő-utódról" gondoskodik. 2. A kérvényben felhozattak alapján s méltányossága szempontból is a**'társaság leszállitja*a haszonbért'évenként 400 frttal, de csak f. évi dec. 16-tól kezdődőleg és megengedi, hogy fürdöbórlö okt. 1-től ináj. í-ig tartó időszakban az' öszszes fürdődijákat' 10 krral emelheti fűtés pénz cimón. Ellenbed nem 'éngedélyeztetik a fürdőben a köpölözós és tartozik bérlő a fürdőt naponként nyitva tartani; hétfő és csütörtök napokon pedig egész délelőtt a gőzfürdőt a hölgyek használatára bocsátani. — Ezután' a felügyelőbizottság tagjai választattak meg egyhangúlag egy évre, ós pedig: Baráth Ferenc, Gyurátz Ferenc, Marmos Zoltán és Kluge Károly volt biz. tagok, mivel a közgyűlés véget ért. "Másnap Alioe legnagyobb csodálkozására a portás egy urat jelentett be, ki vele beszélni akar. Nem tudta elképzelni ki lehet, de egy édes sejtelem súgta, hogy Ö. Néhány perc múlva Emil lépett be az egyszerű szobácskába s Alice egy halk örömsikolyt fojtott el. .. — Bocsásson meg, kedves kisassony, hogy ennyire megijesztettem, de iparkodni fogok, hogy önt megnyugtassam. — Dehogy ijedtem meg, engedje azonban meg, hogy hirteleni megjelenése nagyon meglepett. Hogyan is tudta meg a lakásomat? — Hja, a szerelem mindenható, az ö szava, tanácsa soha sem csal. — De hogyan beszélhet ön ilyen hangon, mi köze a szerelemnek ehhez. S miközben ezt monda, biborpir futotta át arcát, mellére szorította kezét, mert félt, hogy a szive kiugrik helyéből, oly erősen zakatolt. — Rövid leszek. Engedje meg, hogy beszélhessek. Mindenekelőtt azonban bocsásson meg azon kijelentésemért, hogy én voltam az á vakmerő, ki segélyeztem önt a hálás ifju álarca alatt. — No {; ne ijedjen meg kérem, higyje el a legjobb, szándék vezérelt, midőn ezen tettre határoztam el magam. Nem tudtam a szivemre venni, hogy az nélkülözzön, kit én egész szivemből imádok, kit akkor, midőn a temetőben megláttam, megszerettem. Igen, bevallom neked, engedd meg, hogy igy szólítsalak, hogy téged szeretlek és szeretni fogiák halálomig. De vájjon te sze« ÓM W* kékíteti többet mQad.rn.in,, den beszédnél. Tehát enyém vagy, te is szeretsz! Oh mi boldogság . . S evvel át' karolta a leányt, ki édes boldogsággal szemeiben, Emil mellére hajtotta fejét. Felnézett rá, s ő a ményországot látta szemeiből kisugározni. — Szeretlek egyetlenem, én is szerettelek az első pillanattól fogva. Álmaimban is mindig ott voltál, de soha sem mertem reményien! ezen boldogságot. Oh! de mindkettőnkre nézve átok ez a szerelem, óh, nem is tudom megmondani, ón . . . — Tudom a te szerencsétlen történetedet, szót se róla többet, mindent hallottam s csak a te akaratadon múlik, hogy az enyém légy. Akarod? — Oh Istenem! nagyobb boldogságot soha nem kívánok s a mérhetlen örömtől ájultan hanyatlott Emil ölelő karjaiba. Halottak napja van. Egy pár sétál a temető porondjain. Tán az egyetlen, kiknek arcain a boldogság honol itt a halottak birodalmában. Szemeikből a közös boldogság sugárzik s szorosan egymáshoz simulva beszélnek el valami régi történetet. Mindketten boldogok, csak akkor borul el egy-egy pillanatra arcuk, midőn egy szép uj márvány síremlék előtt megállanak. Tán mondanunk is felesleges, hogy e pár kiosoda. . Vége.
