Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-11-11

: Majd Sült József pompásan sikerült" toasztjában éltette a grófnét és gyermekeit. Tisztelt uraim! A magyarok életében; nemcsak mint a család ékessége, hanem mint a hazaszeretetnek és társadalmi erényeknek mintaképe, mindenkor kiváló helyet foglaltak el a nök. . Pápa társadalmának legmagasabb polcán egy nőt tisztelhetünk, a ki mint a családi élet ékessége és mintaképe egyedüli boldogságát családja boldogitásában találja, — mint a hazaszeretetnek mintaképé, —= idegen létére megtanult közöttünk magyarrá lenni és velünk együtt érezni, — mint a társadalmi erények mintaképe, — a fény és bőség között, a mely őt körülveszi, nem feledkezik meg jóságos-szivével társadalmunk szegényeinek könnyeit letörölni, — a nő, a ki ily erényekkel tündöklik, bizonyára mindannyiunk által hódolattal tisztelt mintakép. * Petőfinek van egy költeménye, melynek az a r^frainje : „IIa a föld Isten kalapja, ugy hazánk bokréta rajta." Ha Pápa,' a mi szülőföldünk Veszprémmegye kalapja, ugy annak méltó bokrétája a mélyentisztelt grófi család. Én ennek a bokrétának legki válói >b ékessége, Esterházy Móric grófnő Öméltóságáórt, ennek a bokrétának minden egyes száláért és virágáért a grófi család gyermekeiért emelem poharamat! Éljenek. . A pápai Jókai-kör nevében Harmos Zoltán éltette Fenyvessy!. a következőkép: Tisztelt Uraim ! Az irodalomban épen ugy, mint a közéletben, mindinkább sűrűbben hangzik a panasz, hogy korunk az anyagiasság korszaka, hogy a mai ember szivéb'-u az ideál képe elmosódott s épen ezért nem képes eszményért harcolni, áldozni, hanem egész életét, minden tevékenységét a létért való küzdelem foglalja le. Nem tagadom, hogy társadalmunk minden rétegéből, tevékenységének minden irányzatából felmerülő jelenségek elegendő alapot szolgáltatnak az általam emiitett panaszra; való az is, hogy véget ért ama aranykor, a melyben az ember majdnem minden nyilvános tevékenysége a hit és képzelet szülte virágok ápolásából állott, mindamellett csak sötét szemüvegen át vizsgálva társadalmunk tevékenységét, leköt aggodalmakat táplálni az eszmény bukása iránt, mert vannak ma is fölös számban férfiak, kik keblükben az ideál fenséges képével állanak ki a küzdőtér porondjára; de ha alapos volna is ama panasz a földkerekség minden országában ós minden népénél, ugy hazánkban, a magyar nép ellen nem lehet azt alaposan hangoztatni, mert ez a nép csak a közelmúltban is bebizonyította, hogy képes ideális célokért lelkesedni, akkor t. i. a midőn koszorús költőjének oly nagyszerű nemzeti ajándékot nyújtott, mely méltán bámulatba ejthette az egész müveit világot. -Közöttünk is, igen tisztelt uraim, van egy férfiú ,ki nem szűnt meg az- ideálért küzdeni, ez a férfiú ünneplésünk tárgya : lenyvessy Ferenc. Avagy nem-e az ideállal szivében alkotta meg a „Jókaikört"

1 ? s nem-e az ideálért küzd akkor, a midőn azt vezeti? Mi a „Jókai-kör" célja? Az irodalom és-müvószet istápolása; mi az irodalom ós művészet ? A szellem virága; a ki pedig e virágot ápolja az ideál oltárán hoz áldozatot. Én uraim, mint a „Jókai-kÖr" egyik szerény tagja, e kör megalkotójáért emelem e poharat. Éljen Fenyvessy Ferenc! Harmos felköszöntője után Fenyvessy szólt általános figyelem mellett hosszasan. Az őt ért szives felköszöntőkre válaszolva, teljes joggal meri mondani, hogy a ki öt itt Pápán ifjúkora első éveitől egész máig a férfikor teljéig, egy husz éves cycluson keresztül ismeri, az tudni fogja, hogy a hála szavait, miket most mond, azokat nem a rideg szótár cafrangos szavaiból keresi ki, de onnét veszi, a hol az utánozhatlan igaz érzések fakadnak, onnét veszi, a hol az emberi nemesebb érzelmek és eszményi erők izzó kazánja van : az igaz hálát termelő igaz tiszta szívből. S e hálás szívvel legelőször is azon férfiú felé fordul, a kinek most megtisztelő jobbján áll. Megköszöni Esterházy grófnak ma — közel husz év után, mikor nyilvánosan ós ünnepélyesen legelőször van erre alkalma, hogy az ő családja utján e városba kerülhetett. Ez uton tanulta megszeretni e várost, s megkedvelni vallás- ós rangkülönbség nélkül annak polgárait; igazat ád Koritschonernek, hogy önérzettel lett e város lakójává, (zajos éljenzés) de olyan lakójává s polgárává, a ki nem e városból kifelé gravitál, hanem a ki bárhogyan emelkedik is, nincs az a magaá rang, magas rendjel, vagy magas állás, mely őt oiy magasra tudná vinni, hogy kirúgná valaha is lábai alól uj szülöv.írosáuak Pápának talaját! (Zajos tetszés.) E város iránt ragaszkodását mivel sem mutathatja meg jobban, mint az által, ! hogy nemcsak maga lett a város lakója, I hanem azzá iparkodik tenni azt is, kit ' sziv ós vórszerint legjobban szeret: saját j édes anyját. (Sokáig tartó éljenzés.) S hogy ezt megteheti, Esterházy grófnak köszöni, kinek nemcsak egyénileg tartozik hálával, de mint e város polgára is. Mert szóló tudja legjobban ós a ki ebben kétkednék, a közel jövő befogja bizonyítani, kogy azt a fejlődést és fellendülést, mely ujabb időben városunkat érte, a város polgárságának SZÍVÓS kitartása mellett a legelső és legfőbb sorban is annak a sokak által látni nem akart, mert fel nem dicsekedett, de mégis érvényesült befolyásnak köszönhetjük, melyet Esterházy Móric gróf a legilletékesebb helyen lárma és dicsekvés nélkül kifejteni akart is, tudott is. (Zajos éljenzés.i Köszönő beszédének második részében Fenyvessy, i— de a mely második rósz szóló előtt egyenlő értékű az elsővel, háláját fejezi ki barátai, jóakarói és e város polgárai iránt. Fejtegeti azon kötelességet, melylyel az egy városban lakó polgártársak egymás iránt tartoznak. Azokat, kiket a sors keze egy városban együtt lakni rendelt, azokat egymásnak irányában nem szabad vezetni sem az osztályérdeknek, sem a felekezeti elfogultságnak, sem a féltékenységnek, vagy plane az irigységnek, annál kuvésbbé az emberi lélek felpattant fekélyeinek : a kicsinyítésnek, a megszólásnak, rágalmazásnak. De az a jóakarat vezéreljen, a melyet még az utolsó barom is érez a saját űzte azután a szép, imádásra méltó szép leány után. "Ha a leány bement a boltba némi bevásárlásokat tenni, Emil visszavonult, mert félt, hogy észre veszi B minden terve meghiúsul. Végre egy órai gyors menés Után befordult a kapuba. Emil várt egy ideig azon reményben, hogy tán sok dolga van abban a. házban s visszajön, de miután sokáig hiába várt, bement a kapushoz s megkérdezte nem tudna-e némi felvilágosítást adni arról a nőről, ki az imént bement. Hogy szavainak nagyobb nyomatékot adj oii, néhány hatost dugott a kapus borravalóra váró markába. Meg is tette a kívánt hatást, mert a kapus behívta a „teinsurat" az ö külön, titkos fogadótermébe, mert ilyen dolgot nem lehet a kapu alatt tárgyalni, A jarásbiró ur előtt. (Jelenet.) Egyik megyei járásbíróságunk előttfolyt le ez a bizonynyal nem sommás, de épületes tárgyalás. Zömök kis asszonyka billeg be bo-. korügró szoknyában, ringó léptekkel. Bájos pukkedlit- csinál. . Biró .-Magát hivj ák Nyelves Katának ? . Panaszos : Megkövetem galambom. - B: Ne galambozzon engem. En királyi járásbiró vagyok. Hogy hívják ? •P: Igenis! Hát telszik tudni ugy vagyok én a ne vömmel, hogy az édes apám, az Nyelves Gábris volt, de később — a hogy sz édes anyám beszélte —ezelőtt 26, vsgy huszonhét esztendővel, a mikor s mi császárunk összeveszel t a burkus wiMiiral, után hiába békítette. Őket » római pápa, egyszer osak megfújták a trombitát, aztán . . . Bi Ne trombibázzék, hanem feleljen a kérdésemre. Pt Hiszen váltig azt felelem. No, hol is hagytam el ? Igaz is a! Hát megfújták a trombitát, aztán édes apámat elvitték külső háborúba; a háborúban sok franciát levágott. Mikor vége volt a háborúnak a császár előszólította az édes apámat, oszt azt moudja, hogy aszongya: Na, Nyelves Gábris kend ugyan csak kitett magáért. Mától fogva Vitéz Gábor kelmed. Igy aztán Vitéz Katalin volnék ón, lelkem, de a falu a regi nevemen tisztel. B: Na, de rá is illik, llöviden feleljen a kérdéseimre. Ne csavarogjon dülö utakon. Kora ? P: Igenis! B: Mit igenis ? Azt kérdem hány éves, mikor született ? P: Már azt a katonák tuduák meg* mondaui. B: Miféle katonák ? P; Hát galambom a régi katonák. Mert,tetszik tudni a háború alatt születtem. Mikor minkit vertek. B: Az a königrétzei csata volt. Na, hála istennek, csakhogy ezt is tudom. Miféle vallású ? P: A magyar hitet valljuk ezen volt az öreg apám is. B: Magyar hitet? Katholikus, vagy református ? P: Az bizony lelkem. Egyszer a tisztelendő káplán ur beszélt a lelkemre, el akart téríteni, de biz én . . . , B; Ne beszéljen annyit össze-vissza, Tehát i-eíonnitus, kölyke iránt. Hiszen úgyis ha ajtónkat kinyitjuk a becsületes jóakarat ós a becstelen rosszakarat közt, mindig előbb jön be azon a — rosszakarat. Majd reflektál Gyurátz szavaira, s szép hasonlatára, melyet tovább fűz az észre ós a szivre. Kívánja, hogy egymás irányában, polgártársaink megítélésében a lelkiismeret nagy törvényszéke előtt az eszünk, az elfogulatlan agy legyen a biró, ós a szivünk a védő. Ekkor nem fog diadalra jutni a vádló, az epe. Tántorithatlan erővel igéri, hogy belemegy a közérdek harcába, s tetszik vagy nem tetszik . bárkinek is, tovább fog küzdeni minden téren, s minden alkalommal és minden időben Pápa városáért ós polgárai jóléteért. (Viharos éljenzés.; S ha kell, akkor az itt felemlített nagy játókversenybe is belemegy és ott, a hol az egyéni ós városi lót van kockára téve, ott is játszik e jólétért, de játszik nem hamisan ós hamis kártyával, hanem nyilt kártyával, férfiasan ós becsülettel, hogy a ki az ö kártyájára tesz, az csak nyerhet, de nem veszíthet. — Poharát polgártársaiért üriti. A felköszöntőt sokáig tartó zajos éljen fogadta, mely utáu Kis Ernő: Tanukópen áll fel, mint szemtanuja azon munkásságnak, a melynek ünneplésére az összejövetel törónt. A mai napon husz éves jubileumot is ünnepelhetünk, mivel épen az őszön husz éve annak, hogy Fenyoessy Ferencet a budapesti tudomány egyetem ifjúsága az olvasókör elnökévé választotta. Ez volt a mai nap ünnepeltjének kilépése a nagy világba. A programm az volt, hogy az egyetemi olvasókörnek állandó otthont szerezni igyekszik, s az ifjúság lelkesülten támogatta, s végre diadalra is juttatta vezérét, s az egyetemi ifjúság elnöke Fenyvessy Ferenc az olvasókört igérb otthonába bevezette. Évek multak, jó sorsa szólót ismét Fenyvessyvel egy helyre, e város kebelébe vezette, itt is állandó otthonról folyt a gondoskodás, a pápai tanárokat, de meg Pápa városát is igen közelről érdeklő azon kérdés felett, megmarad-e Pápán a főiskola ? Ismét az ünnepelt volt az, a ki első sorban sietett az iskola állandó otthonát e városban megteremteni, egyebek közt az országgyűlésen felvetett azon kérdésével is, hogy az építkezésre az államsegélyt nem a pápai főiskola kapta ? A válasznak Pápa javára kellett esnie, s főiskolánk e város falai közt állandó ott-, hona biztosítva Ion. Csak e két munkáját kívánta az ünnepelt férfiúnak azon sokoldalú munkásságai közül felemlíteni, a miknek szakadatlan láncolata közben az idő 1874 óta lefolyt. Azért a mai nap nem is az ember ünneplése, hanem a munka diadalüunepe, a minek alkalmából poharát Pápa város legelső, mert legfáradhatlauabb munkására emelve, élteti Fenyvessy Ferencet. Horváth Lajos főszolgabíró tőle már megszokott ügyességgel emlité fel, hogy azt a jellemrajzot, a mit Gyurátz az ünnepeltről nyújtott, az éáz és sziv, ezt ellehet mondani a legteljesebb mértékben Gyurátz Ferencről. Őt elinti. Majd egy későbbi pohárköszöutőjében a földP: Az biz én lelkem, az hát, már mórt tagadnám. Nem tagadum biz én lelkem. B: Volt- e már büntetve ? Pi Hát ha inár meg kell mondani, voltam biz ón: egyszer. Ugy törtónt, hogy a Tóth kalapos fia, a Marci, a kivel igen szerettük egymást, egy este eljött hozzánk, aztán kimentünk a pitvarba és ott beszélgettünk. Hajszen megmondom, hogy megölelt, de ez nem nagy sor volt, mert abba voltunk, hogy elvesz. Egyszer csak magához kapott, megakart csókolni. Erre ippeg kijött az édes apám. B: Ez nem tartozik ide, törvény előtt volt-e már, azt mondja cl izibe. P: Má hogy ón? Nem voltam biz én, lelkem. Csak az édes apámnak volt egy kis aprómarha sorja, de ő is kiszabadult. B: (Az írnokhoz) Nem volt. (A panaszoshoz) Hát már most beszélje el röviden, de érti röviden: miért panaszolta be Pál Nagy Istvánnót ? P\ Hát, tetszik tudni a dolog úgy törtónt, hogy a kisebbik családom, a Jóska egyszer azzal jön haza az iskolából, hogy öt rázza a hideg. Nézem a gyereket, hát csakugyan rázza. Gyakoroltam én azzal mindenféle medicinát. Adtam neki zöld gálicotjsvájcitiutát, adtam . . . Biró: (föláll.) Ez már mégis borzasztó! Tudja mit Kata, ma menjen haza, majd kérek egy hónapi szünetet, és akkor kihallgatom. (Panaszos vigan el.) G. L. mioesiskolu- • és a dohánygyár igazgatóit éltette. Gyurátz Ferenc a város első tisztviselőjére, Osváhl Dániel polgármesterre mondott áldomást Harmos a Jókai-körnek is otthont szeretne, kéri Fenyvessyt, hogy szerezze ineg ezt a körnek. És Fenyvessyt mint ezen munkálkodót élteti. Barthalos István: Igen tisztelt barátom ünnepelt férfiú szólok hozzád ! Kevés idővel kitüntetésed előtt, hogy a képviselőház bizottsági ülésein városunk tanügyi érdekeiért sokszor' szót emeltél, a hozzád közel álló „Magyar £//*•£?</"-ban közölve lett a „M. Esti Lap

a után ez eset, — ugy látszik, a bizottságban törtónt párbeszédek idézeteivel, — ezen tréfás jelzéssel: „Az élies Pápa\

íl Ha ez a szó a maga naturális értelmében igaz volna, szomorúak lehetnénk, vagy ha azon értelemben mondatott volna, haragudhatnánk is, de te tudod tisztelt barátoín, hogy városunkra. ez a szó legföllebb szellemi értelemben vonatkozhatik. Nem ugy, hogy talán szellemileg üres volna városunk, hanem igenis éhezzük és szomjúhozzuk a szellemi elöhuladást, ós a mennyiben a jogos lótküzdelem igényeli, aunyiban az anyagi erőket is óhajtjuk. Varosunk kiállja a versenyt, halad és áldoz eleget cultxtrális célokra a maga erejéből is ; joga van tehát a magas kormány minél több figyelmére. És a téged ünneplő szívélyes társaságban még azt is nyíltan elmerem mondani, hogy városunü polgárainak hagyományos barátságos szive az, mely minden, a városunkat szerető ós azért küzdő derék embert magába zár ós meghódít szeretettel, nem ped g önző érdek és kapzsiságból. A jó isten kegyelméből többrendbeli pártolóink közreműködésével, a mi vívmányokhoz mostanában hozzájutottunk és a miket még mindig joggal követelhetünk is, méltán megérdemeljük tehát! Intézményeinkkel ós vezérembereinkkel szemben sem telhetetlenek, sem jóllakottak, de hálátlanok sem vagyunk soha, azokat megbecsüljük ós megtiszteljük. E szempontból, ezek elmondása után e mostani estélyen, a téged és sokakat méltán megilletett felköszöntés után, melyeket én is szivemből osztottam, poharat emelek városunk egyik elsőrendű in. ézményére, a honvédségre és annak minket szerető vezérembereire a pápai 7. honvédhuszárezred tisztikarára, annak, itt jelenlevő tagjára: Gulyás Miklós századosra. Gulyás százados azonnal válaszolt nagy hatást keltett beszéddel, a város polgáraira ürítvén poharát. Fenyvessy meg nem állhatja, hogy fel ne említse, hogy az éhesség nem szégyen, megesik gazdag, hatalmas királyokon is, Napoleon Moszkva előtt napokig nem evett. Egyébiránt Barthalos szokott ügyességével hamar kielégítette étvágyát, mert nem hiába beszélt az éhségről, s előkereste a pápai huszárezred legeunivalóbb kapitányát, a kinek jóizü neve vau: Gulyás. Csakhogy az ilyen (xulyástól nem lehet eleget kívánni. Áz éhségnek csillapításáról a — Mészárosról emlékszik meg, és Mészáros Károlyt élteti. v Felköszöntőt mondtak még: Lazányi Bela meleg szép szavakban Fenyvessyre, Vargha Rezső az ünnepen nagy számban megjelent iparosokra, kiknek nevében aztáu nagy figyelem mellett Heim Ignác állott fel, s bár ügy látni, mintha elkésett volna portékájával, s előtte már eladtak volna mindent, mégis nem retirál meg, de a polgári-kör nevében élteti annak kitüntetett vál* tagját, Fer/yvessyt. Kedves, s tartós derültséget keltett dr. Hirsch Vilmos ügyvéd beszéde, ki hangos felszólításokra szólalt fel. Rendkívül szellemes, humoros beszédben emlékezett meg Mészáros Károlyról, kinek tevékenységét elismerő szavakkal iauierteti. 0 tette — monda szónok — Pápát világvárossá, mert ő büntetett meg egy pápai (!) fiakkerost, gyors hajtásért. Élteli a város főkapitányát. Későre járt az idő, midőn a vendégek oszladozni kezdettek egy ritka szépen sikerült est kedves emlékével táYózva el. Fővárosi levél. Kossuth Ferenc nevétől hangzik Budapest és az egész ország/Ceglód,-Arad, Szeged után következnek a többi városok, mindannyian leteszik koszorúikat Kossuth Lajos fia előtt, Mintha csak a 48-as időket élnénk újra, de á kibontott Kossuth zászlóra más jelige van írva, mely igy hangzik : „Hódolat a királynak, de függetlenség az országnak !" Nálunk itt a fővárosban, ahol legelőször lelkesültünk Kossuth Ferencért, az uj ós uj szenzációk kezdik leszorítani a lelkesültséget. Nekünk idegfeszítő események kellenek, Jól esett hallanunk, hogy a bécsi Beichsrathban Levakovszky dörgő szóval tiltakozott az ellen, hogy a cárnak részvétet szavazzanak. Azt is nagy gyönyörűséggel hallgattuk, mikor Budapesten a függetlenségiek elkeseredve kiabálták oda a képviselőház elnökének: „Zsarnokok fölött nincs részvét! Nem csókoljuk meg a korbácsot i

u Ám mindezekre mohóbb falánksággai fogadjuk azt a hirt, hogy a varsói lengyelek térdepelve könyörögnek Alexandra Feodorovna uagyhercegnönek : lágyítsa meg felséges vőlegényének az uj •cárnak szivét, hogy ne kelljen nekik hűségi esküjöket orosz nyelven letenniök. A letiport hős lengyelek, megfosztva mindentől, csak azért az egyért fohászkodnak, hogy nemzeti nyel vöket hagyják meg ...'S a menyasszony, akit néhány nap előtt "még a bájos s szelid Alix hercegnőnek hittak', most fogja kivívni első diadalát, vagy most fogja- szenvedni az első vereséget. De apropos ! vereség. Aki november ötödikén végig ment Budapest utcáin, annyi katonatiszttel találkozott, hogy bátran bele menne egy háborúba. Lehetetlen, hogy ennyi katonával vereséget szenvedjünk! Pedig hát ezek csak tartalékosok, azoknak is csak a tisztjei. Hetykén feszelegtek az egyenruhában, aranyos csákójukat, sima kardjukat csillogtatta a napsugár. Lehetőleg sikkesen jártak, hogy senki se nézze őket — tartalékos tiszteknek. Mert az már ugy van: ha a katona civilbe öltözik, annak örül, ha nem látszik meg rajta, hogy katona. Ellenben a tartalékos, ha felveszi az uniformist, min-, dent elkövet, csakhogy ne lássék meg rajta, hogy civil. Piece de resistancenak hagytam a hét legérdekesebb hírét. Nem azt, hogy Pulszky Ágost államtitkárt megválasztották képviselőnek, hanem azt, hogy Kossuth Ferenc beadta visszaltonisitása iránti kérvényét. Tehát a nagy száműzött fia, kinek atyja idegenben halt megs meg nem hajtotta büszke fejét a dinasztia előtt, ugyanazon trón előtt térdet hajt ós leteszi a hűségi esküt. És igy van ez jól, ez a kibékülés ,,. Tinódy. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hir. Dr. Németh Antal győri tankerületi főigazgató a mult héten városunkban időzött s a Szt-Benedek rendi algimnáziumot tekintette meg, melyről teljes elismeréssel nyilatkozott. — Vármegyénk közigazgatási bizottsága e hó 5-én tartotta Esterházy Móric gróf, főispán elnöklete alatt reudes havi ülését. Napirend előtt Véghely Dezső alispán üdvözölte a bizottság nevében Fenyvessy Ferenc orsz. képv., megyei biz. tagot vaskoronarenddel történt kitüntetése alkalmából, mire Fenyvessy válaszolt. Ezután az ülés a folyó ügyeket tárgyalta le s a havi jelentéseket elfogadta. Az ülés után* dr. Óváry Ferenc adott ebédet,, melyre hivatalosak voltak Esterházy Móric gróf, Véghely alispán, Kenessey Pongrác kir. tau., Beé Jenő, Iliász Lajos, Vargyas Endre, Fenyvessy Ferenc köz. biz. tagok és Végh István t. főjegyző. — Huszárezredünk köréből. Racskovics Benő főhadnagy, gróf Batthyány Tamás és Kovács Károly tiszthelyettesek szabadságuk leteltével az ezredhez bevonultak. — Szegffy István főhadnagy két héti szabadságra ment a héten. — Sajnálattal vettük a hirt, hogy a honvédhuszár tisztikar egyik kedvelt ós rokonszenves, fiatal, derék tagja: Ghyczy Géza hadnagy a 3. honv. lovaedandáfhoz segédtisztül áthelyeztetett Pécsre. Bár örülünk kitüntető előmenetele fölött, mégis csak fájlalhatjuk, hogy körünkből távozik. Helyébe, mint halljuk, gróf Batthyány Béla főhadnagy, volt dandirsegédtiszt jön -az ezredhez városunkba. — A Jókai-kör irodalmi szakosztálya e hó S-án d. u. 5. órakor ülést tartott Néger Ágoston apát-plébános elnöklete alatt. Majd két órán át tartott az ülés és a következő 3 fontos ós érdekes határozatot hozott. 1. Pálya* dijak tűzetnek ki 1895. évben ós pedig a) szépirodalmi műre, prózában (kötetlen alakban); b) felolvasásra (ismeretterjesztőleg bármely szakból, 3—5 ivre terjedve). Mindkét pályamű dija 30 korona leszvA munkák idegen kézírással jelige