Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-10-14

XXI. évfolyam. 41. szám. Pápa, 1894. október 14. Megjelenik ^ mindé»^J^a

s

*•»' nap. • Közérdekű sürgős közlésekre koronkitit rendkivüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — c Kéziratok nem adatnak vissza. A.lapnak szánt közlemények a lap rry^, szerkesztőségéhez (Jókai Mór HJ* - utcza 969. sz.) küldendők PÁPAf UPflR ÍAlHl Hill Ulli 'X Előfizetési díjak. # Egy évre 6'frt — Eél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij el őr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések ÍI lap kiadó hivatalába (Kohn Mór Iiai ^j, hirlapközvetitő iroda) küldendők, Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Pápa, 1894. október 13. ázon alkalomból, hogy a varmegye közgyűlése Pápa városának azon határozatát, melylyel kimondotta azt, bogy a vasúttól a tizesmalomig vezető kocsintat 6 méter szélességben keramittal, a tizesmalomtól a Csóka vendéglőig vezető kocsiutat pedig aszfalt-makadám"mal burkoltaíja, a beadott felebbezések folytán és felügyeleti jogánál fogva olyként változtatta meg, miszerint a keramit mellőzésével az egész kérdés alatti utv maira nézve az aszfalt-makadám burkolat alkalmazását rendelte el, többen a v. képy.-testtilet tagjai közül a vármegye közönségének ezen eljárását a város önkormányzati jogára nézve sérelmesnek találván, ellene felebbezóst indítványozni céloznák. Senkisem védelmezi nagyobb féltékenységgel a községek önkormányzati jogát mint mi, ós mégis azou meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy a vármegye- közönsége ezen kérdés alatti űgy-ben helyesen fogta fel feladatát és teljes joggal alkalmazta felügyeleti jogát és kötelességét, midőn ezúttal nem az esetleges többség akaratát vette tekintetbe, banem"szakvélemények meghallgatása mellett a célszerűség követelményeit és a város anyagi viszonyait is mérlegelte. •Már az állandó választmányban és a közgyűléseken is több oldalról adatott kifejezés azon aggodalmaknak, miszerint a keramit-burkolat, sikos felszíne miatt, a szarvasmarhákkal valóközlekedést akadályozni - fogja, továbbá, hogy a keramit rovátkái miatt az útvonalnak a várostól távol fekvő részeken leendő tisztán "tartása megnehezítve lesz, mihez járul még,az is, hogy a keramit-burkolat • méterenként 1 frt 32 krral és igy á 6 méter szélességű útvonalnak minden egyes -métenyi hosszán 7 frt 92 krral többe kerül az aszfalt-makadámnál; de ezen aggodalmak a közgyűlésen figyelembe bem vétettek, mignem a felsővárosi gazdák a vármegyénél kerestek ós találtak jogorvoslatot Hogy a fent elősorolt indokok nálunk, mint részben mezőgazdasággal foglalkozó városnál szem elől nem téveszthetek, kétségtelen, főleg akkor, midőn a keramit-burkolat nem csak a vasúthoz vezető útra, hanem ettől a tizesmalomig vezető és igy a vásári forgalomra nézve is jelentékeny törvényhatósági útra is céloztatott alkalmazásba vétetni. De nom volt figyelmen kívül hagyható az anyagi szempont sem, főleg akkor, midőn a tervbe vett útvonal egész hosszára a fedezet nincs is meg, hanem a határozat értelmében az aszfalt makadám bossza a rendelkezésre állandó fedezet nagyságától van feltételezve ; mihez járul azon körülmény is, hogy a keramitra vállalkozó részvénytársaság a megszavazott 7 frtnyi egységárt a szerződés célba vett megkötésénél el nem fogadta, hanem még meterenkint 30 kr áremelést kivan, a mi miatt a keramit kérdésének még egyszer a képv.-testfllet elé kellett volna kerülni, s alig hisszük, hogy a képviselők ily súlyos feltételekbe belementek volna, ha meggondoljuk azt, hogy a bakonyéri hid és gyalogjárda költsége, mely szintén a vasüti vám jövödelmét terheli, ismerve nincsen. Az iskola és az élet. A polgári-, illetve felső-leányiskolát közoktatási szempontból általában csak mint középtanfolyamot szokták tekinteni, melyben elméleti elökészültséget nyer a leánynövendék arra, hogy az úgynevezett, női szaktanfolyamokra legyen bocsátható. S a polgári leányiskolák mai vezetésében általában ma az a szellem az irányadó, hogy az oktatás minden igyekezetét arra öszpontositsa, hogy a növendék az elméleti ismeretekben kifogástalan előkészítést nyerjen. Midőn a nőnevelés szempontjából, a polgári leányiskola hivatásával szemben felállított ezen tapasztalatokkal foglalkozunk, akkor egyszersmind az élettel számolunk, s ugy találjuk, hogy mind azok egyoldalulag ós ferdén fogják fel a leányiskolák hivatását, kik ,abban semmi egyebet nem látnak, mint egy női középtanfolyamot. Egy intelligens körben élő nőnek az iskolai ismeret ós tudományos műveltség csak nagyon is kivételkópen való arra, hogy belőle éljen s általa magának egsistenciát biztosítson, hanem szükséges ez azért, mert általános műveltség el nem képzelhető a nélkül, hogy az ember a tudományos világ nagy körvonalait ne ismerje. Már pedig egy intelligens körben élő uő az általános műveltség követelményei alá esik s igy birnia kell mind azon ismereteket, melyeket ezen kör igónyképen tart fenn miiíd azokkal szemben, kik itt helyet követelnek maguknak. Kétségtelen tehát az, hogy a polgári leányiskola az élettel szemben egy befejezett tanfolyamnak tekintendő, miért is itt a vezérlőnek oda kell törekedni, hogy az a leánynö vendek, ki a polgári leányiskolát elvégezte, annyi ismeretet vigyen ki az életbe, a mennyi föltótlenül megkívántatik arra, hogy a no ne csak mint feleség, anya ós gazdaasszony, de mint a művelt társadalom tagja is, hibátlanul tölthesse be szép ós nemes hivatását. S épen azért a polgári leányiskolái oktatásnak nem arra kell törekedni, hogy a növendékek az -elméleti ismeretekben vegytani pontossággal tudják felállítani a tudomány elveit és szabályait, hanem hogy a szabályok általános körvonalainak ismerete mellett, a tudományos világban az általános műveltség által' megkövetelt széles tárgyismerettel bírjanak. Tehát nem az a fő, hogyha keveset tudnak is, de e tudásnak meg; legyen a biztos alapja a szakismeretben, hanem hogy sokat tudjanak, a mikor az életbe kimennek; a nő előtt csak azért, mert ő nő, ne legyen teljesen terra inkognita a tudomány egyetlen ága se. Ezt kívánja az általános műveltség. Épen azért a polgári leányiskola ne szakszerüleg tanult, hanem művelt nőket igyekezzen nevelni, s ez csak ugy érhető el, ha itt .az oktatás szelleme felszabadul a tudományos pedanteria chablonos szabályai alól s a nevelés szabad szárnyakat nyer, mely nem az ok és okozat közötti összefüggés vegyelemzésóbe mélyeszti és fárasztja ki az elmét, hanem egy leányiskolái növendék látókörének megfelelően, könnyebb rendszerbeszedi össze s játszva állítja egybe az ismeretek azon halmazát, melyekre nem a tudomány, de az élet szempontjából van szükségük. Szóval a társadalomnak nem tudományos, hanem müveit lelkű nőkre van szüksége s a női műveltség hivatása nem a«, hogy a szakismeret csalhatatlanságáVal kösse és oldja a tudomány szálait, hanem hivatása, hogy a mindennapi élet körén kivül eső kérdésekben ne álljon egészen tájékozatlanul. TAfiC A. Két imádság. — Noéminak. — Imádkozol az Istenhez, Azt beszéled nékem, Hogy oly nagyon ne szeressél, Édes üdvösségem; En meg azért imádkozom, Hpgy enyém légy végre Es egymásnak keblén érjen Eltünk üdvössége . . . Óh ha 6 két imádságot Az Isten meghallja, Vájjon melyik lesz erősebb, Kit visz diadalra? Vájjon a te szivedet-e, Avagy az enyémet; Vájjon elfeledsz-e engem Ki ugy varlak téged? ÖhnagpIsten, óh Teremtőnk! ,E szóért bocsánat! Hogy emelnék én.ellened Ilyen szörnyű vádat? Magad oltád kebelünkbe A szerelem lángját És.a mikor lápgra lobbant Te volnál, ki bintnád? Forró.azivek jalkotoja, Haljgassd

;

meg imámat, Mert- a < jná flik. imádságot *B& ,£iLV*tij .bánat; . Az in; imám nyoméba meg KétfSeivMve .szárnyal: • Jót angyalod hozza nekünk LtíjoafebérjMiárnynyaKí* tátkóczy Mihály, A második fejezet. — A >Pápai Lapok« eredeti tárcája. — Az első fejezet, melyet csak futólag kívánok elbeszélni az volt, hogy Nyomárkay Jenő tegethóf-nyakkendöt kötött föl, vörös szegfűt tűzött a gomblyukába, arculata bizonyos ünnepélyes kifejezést öltött s ebben az elórzékenyülésre hajlékony külső és belső jelvényekkel bucsu•vizitet csinált Weineróknál. Éppen olyan idő járt akkor mint most. Száraz, hideg ősz, mely a könymirigyeket sírásra ösztönözte. A földön ördögtáncot járt a zizegő avar; ezüstös bikanyálak csináltak valami kezdetleges kordont. A tegethóf-nyakkendős Nyomárkay Jenőben a természet emez elégikus lemondása felébresztette az alvó oroszlánt,, akarom mondani a két év óta lecsillapultpoétát. Ebben az átszellemült pillanatábanlátta be, hogy a Jász-Arok-Bacsér ós Vidékének is van hivatása: különben hpl jelennének meg az ő szerelmi költeményei — „hozzá." Ilonka elpirult, Jenő elsápadt, a papa mosolygott. Ez volt a 'helyzet szignaturája, mikor előterjesztette, hogy bucsulátogatásttesz, siet befejezni tanulmányait, .mert.érzi, hogy neki hivatása van. (Jelentős pillanatok Ilonka felé.) Ilonka olyan zavarban volt. mintha megértette volna a célzást. A papa pedig mosolygott. Aztán folyt a társalgás érdekes és nem érdekes tárgyak felől. Mikor Jenő •azt is megtudta értetni, hogy egy évig száműzi magától a szülőföldet, Ilonka szép szeméből egy könycsepp hullott a himzőráffift közepébe, Jóllehet a könycsepp titkos volt, Jenő látta. Óh ha azt a hímzőrámát elvihetne drága klenódiumnak. Selyeinszálon viselné a nyakában, mint a hogy a csodatévő amulettekefc szokás. De egyet gondolt e bizarr ötletén. Himzöíámát, akármilyen őrült szerelmes is, még sem viselhet a nyakában. Aztán bekövetkezett az ünnepélyes pillanat. Jenő felállott, Ilonka is. Egymás szemébe néztek. Olyan szépen beszélt a szemeknek delejes sugara, — Ilonka édes, emlékezzék fogadalmunkra. — Emlékezni fogok és megtartom. — Én is! Akkor Jenő a kifogástalan szalonember, derékszögben hajtotta meg magát. Nagy tisztelettel emelte föl Ilonka kezét. Könnyű csókot lehelt rá, mely gyönyör és fájdalom volt neki. Még inkább az az egypár csöpp, mely a fej óra hullott az Ilonka tisztaragyogásu kék szeméből. Jenő nem bírt magával. Tomboló szive túláradt ós a gyermeki szeretet elragadtatásával vetefcte magát az Ilonka papájának karjaiba. A papa pedig mosolyogva szólt: — Sohase hittem fiatalember, hogy annyira szeressen. — engem. * Az alatt a kijelentett év alatt pedig nevezetes dolog történt, hogy Jenő megszegte szavát. Hazajött, mert hívták. A papa hívta, a ki boldog vőlegény volt ós Ilonkának akart mamát hozni. Egy volt a hiba. Hogy FIZ uj mama majd-majd oly idős volt, mijit Honka. Csakhogy rafináltabb. Hja, ö> nem a himzőráma mellett ábrándozott

v baaem. modern nyomokon nyerte nevelésit, mwb egyik ismert szópAz általános műveltség nem föltételezi azt, hogy megtudjuk határozni, minő vegyelemzósi ellentét jut érvényre a márványban és quarcban, hanem az a fö, hogy ha elóuk tesznek három darab követ, megtudjuk különböztetni egymástól. A polgári leányiskola oktatási rendszere és vezetési szelleme tehát csak akkor felel meg az élet követélményeinek, ha vezérelvként azt veszi, hogy a nő minden iskolai ismeretét a polgári iskolában nyeri ós igy annyi ismerettel bocsátja az életbe növendékeit, mennyi egy müveit körben élő nőnek szükséges arra, hogy mint anya, feleség, gazdaasszony, szóval mint a család lelke, mint a müveit társadalom tagja, mint honleány, az élet küzdelmében reáváró nagy és nehéz feladatnak ugy felelhessen meg, mint a költő mondja: „Nő, ha betöltöd csorba nélkül szent hivatásod, környezeted boldoggá teszed, hazádnak oszlopa vagy !" Verseny-ünnep. — Pápán 189-1. okt. 7. — Lóverseny. A pápai 7-ik honvéd-huszárezred, tisztikara és a pápai agarász-egylet által rendezett lóverseny a legszebb verőfényes őszi délutánon a város és vidéke intelligeutiájáuak és sok bájos hölgynek nagy számban részvétele s érdeklődése mellett ment végbe, az ezred gyakorlóterén. Nagyban fokozta a verseny futamok érdekességét, hogy az idén egy futammal több lett a programúiba véve és hogy több nagyon diszes és értékes, magas katonai méltóságok által adott-nyeremény tárgy volt dijul kitűzve, mint az előző évben. Délutáu 3 óra felé kezdődött a verseny, melyen jelenvoltak Erdödy Sándor gróf, ugy főispánunknak gyermekei: a kedves Esterházy Marianna kontesz ós a kis Pál gróf is. A versenybírói páholyban: Perczel József ezredes, Osvaldi Dániel polgármester, Szabadhegyi Kálmán, Pentz József ós báró Bothmer Béla százados, mint bírák foglaltak helyet; a miuek szemközt volt az elkülönített hely a néző közönség számára fen tartva; innen s a háttérben levő számtalan kocsiról nézték aztán az egyes verseny futamokat, melyek a lehető legszebben ós legérdekesebben sikerültek. Már a 3-ik lóversenyt rendezte most Perczel József ezredes városuukban a tisztikar és az agarász-egylettel együtt, igy a mai versenyünnep sikere is ő neki köszönhető és méltón megilleti legnagyobb dicséretünket s elismerésünket, a kitűnő rendezésért, s az egész élvezetes napért. Két szerencsésen végződött baleset is törtónt a versenyen. Az egyik a II. akadály versenyben Soós Sándor főhadnagygyal, kinek lova (Úrhölgy) az első akadály előtt a közönség felé kitörni akarva, a sövényen nem ment át, mire a főhadnagy a lóról leszállni akart, ebben a pillanatban azonban a ló az akadályt rézsut átugrotta, mi által Soós főhadnagy a lóról lecsúszva, talpra ugrott a- földre és a szárat el nem eresztve, újra felpattant lovára s majd behozta a távolságot, de lova a 2-ik akadálynál egészen kitört, s igy nem is futtatott tovább. A másik baleset pedig Kéthely József főhadnagyot érte áz V. akadályversenyben. Pár száz lépéssel a cél előtt, midőn Kéthely és Perczel tiszthelyettes egy vonalban voltak már, a főhadnagynak kengyele elszakadt, a minek folytán ő a földre esett és pár percig mozdulatlan feküdt. Dr. Kertész ezredorvos és más oda sietők hozták eszméletre és emelték fel az elájult főhadnagyot, ki kis idő múlva saját lábain jött be a versenypályáról és a közönség nagy ijedelmén kivül más baj nem törtónt. A Julcsa ló pedig lovas nélkül vágtatott el a birói páholy előtt kis táv hijáu, majdnem a győztes Perczel tiszthelyettes lova előttA versenyek lefolyása különben a következő: I. Közhuszái-ok vadász-versenye. 2800 méter. Hat század mindegyikéből 1—1 közhuszár vett részt. Vezető : Vaszary Béla főhadnagy. Az első dijat (ezüst remontoár óra, lánccal adta gróf Schlippenbach István tábornok, 2 arany az ezred t. tisztjeitől; a 3-ik századtól Horváth József közhuszár vitte el. A 2-ik dijat (ezüst remontoár óra, 1 arany) az 1-sö századtól Oláh József, a 3-ik dijat (ezüst óra, 1 arany) a 4-ik századtól Bakó József közhuszárok ségc a ío- és székvárosnak. Jenőt az uj nászhoz vőfélynek hivták Ilonka mellé. A papa azonban meghagyta, hogy tegyen látogatást Mohácsy Mihályéknál, a Terézkörutou. Jenő az utasítás szerint járt el és majd halálra ijedt, mikor a leendő anyósában egyik egyetemi bál hírességét, szegről-végről az ö táncosnőjót találta. A kis Bertácska is összecsapta harmat kaosóit. Kacagott a könyezésig. — Hahaha! HLsz ez dicső 1 Hát maga az? . . No, ez kolosszális. Hogy én leszek a maga mamája? .. Magnifice I Ugyan nevessen már egy kicsit , . . No de, hallja! ? . . És hogy nevetett a szép pesti leány. A fogai egy ékszerkirakat volt. A halavány pírral bevont orcáin kedves gödröcs* kék támadtak. Jenő a fogai között sziszegte : — Lelkfinre! szép a — kicsike. Mikor félórás vizit után fütyürészVe Ugrált le a lépcsőkön, igy monologizált magában: — Fickó ! burokban születtél, még az anyósod is imádásra r.váltó. Az édes papa bizonnyal nem irta elő, hogy az ö menyasszonyánál kikötött el§ő látogatást kövesse a többi, a második, a haimadik, s kitudja hányadik ? A kedves papa, a ki a hivatalos számú viziteket tette, egyáltalában nem mérkőzhetett Jenő ur többrendbeli előnyeivel, -Hullámos fekete haja, villogó, életet sugárzó szemei, fiatalos rugókonyságával szemben messze elmaradtak az őszbecsavart vőlegénynek szertartásos bókjai. Ámbátor, hogy viszont Jenővel szemben előnyé volt az, hogy ö imádottját nem számozatlan fiakerben röpíti haza, hanem, négy lovas hintóban, csengősbongós szerszámú négy tüzes paripán. Jenő egy pályakezdetén lévő jóizü fiúcska, Weiner gazdag és a kit szeret, annak megtudja szerezni az élet örömeit. Ebben a tudatban, ragyogó szemekkel, fejedelmi menyasszonyi fölszereléssel mondotta el a holtomiglant. De azért olykor odanézett a sápadt ábrándos fiúcskára, ki egy sírdogáló gyermek-leány karján a lemondás és keserűség héroszi kínjait szenvedte. Mosolygott reá, hadd ocsúdjék föl. Hiszen nincs el^ veszve minden. Voltaképpen ezután is szeretheti. A honnan ő életfilozófiáját merítette, ott ezek a helyzetek jóformán mindennaposak. ... És mondjátok bár falusi libának az órzelgő falusi leányt, kinek szeméből a bánat igaz könye folyt, ki minden tu-datos élettapasztalat nélkül, tisztán a szerelem ösztönével kiolvasta, tisztán látta, milyen nyomorult összeesküvés folyik atyja és ő ellene; látta sötét végzetét egész világosan: hiszen a kacér menyasszony oly biztatóan, oly reménytnyujtóan nézte a gyáva férfit, a kit gyűlölhet végtelenül, de szeret élete utolsó leheletóig. A másodvirágzásu uj férj, mint a speciesek legtöbben, az esküvői ceremónia után szertartásos önérzettel súgta fiatal felesége fülébe: — Asszonyom boldoggá fogom önt tenni! . . . A fiatal asszony mosolygott ... ós titkon megszorította — Jenő kezét. Vemer László*