Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-08-05

. évfolyiifh. 1 J Pápa, 1894. augusztus 5. ^ Megjelenik mi u d e n vasárnap Közérdekű sürgős közlésekre kuroukíut r e u ű k i v Ü1 i s z ú m » k adatnak ki. c

Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A.lapnak szánt köz le m é n y e k a v szerkesztőségéhez (Jókai Mór utcz* 9.69. sz.) küldendők. IS lap 1* varos Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petítsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij el őr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kohn Mór fiai 2^ hirlapközvetitő iroda) küldendők, Q'? ' • &

1 hatóságaik és (öbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. E lapok legutóbbi számának a különfélék rovatában néhány sor jelent meg, melyben a vendéglők csekély száma s az ez által különösen .vásári alfcalssakkor- előálló nehézség van fölemlítve. A dolog .sokkal fontosabb, varosunk iparos, kereskedő és gazdaközönsógének érdekeit, sokkal mélyebben érintő, hogysem ezt behatóbban tárgyalni s esetleg a városi közgyűlésen is szóvá tenni ne kellene. Hogy vendéglőkben, a hol a vásárra jövő. falusi ember magát s lovát kipihentethesse, varosunk eddig sem volt gazdag, az tudott dolog. Elég volt évekkel előbb is végig menni egy-egy utcán s nézni, mint álldogál kint kocsi, ló, várva iddogáló gazdáját, hogy meggyőződjünk arról, -miszerint néhány tágas udvaru vendéglőre nagy szükségünk van. A főutca első háza, a róm. kath. népiskola helyén pl. három-négy év előtt egy düledező korcsma állott s a térség előtte s mellette tele volt kocsikkal. A Ddák Ferenc utcán egyik-másik korcsma előtt alig lehetett'végig menni, annyira el volt állva az u£ kocsikkal; ép igy volt ez a többi utcákon is, nem nagy örömére a köztisztaságnak. Ez a kedvezőtlen helyzet most még ínkabTf rosszabbodott. A komáromi ismeretes mozgalom eredménye az, hogy mig gróf Esterházy Móric főispán ur kegyességéből a város egyik legszebb pontján uj monumentális épület emelkedik, mely a a várost minden tekintetben disziti, ugyanakkor megszűnt egy vendéglő, melyre a -városnak éppen azon a ponton forgalmi szempontból kiváló szüksége van. A helyzet cselekvésre hivjä föl a képviselőtestületet s első sorban a tanácsot. Pápa városára nézve nem lehet közönyös dolog az, hogy vendéglő hiány miatt elveszítse az ide vásárra járó közönség egy részét, nem lehet közönyös dolog az, hogy különösen esős vásári napokon otthon maradjanak azok, kik féltik lovaikat s nem akarják kint az utcán ázni hagyni azokat. Igaz ugyap

t ,Jhogy minden tekintetben sokkal jobb lett volna,.ha magán vállalkozó akad, a ki a volt Fehérlő vendéglő körül valahol saját költségén egy alkalmas fogadót épittet, de mint a tapasztalás mutatja, másfélesztendő alatt — az óta van tudva, hogy a Fehórlóból iskola lesz — nem mutatkozott senki, a kinek ilyen dicséretes hajlamai lettek volna s igy a képviselőtestület s illetve a városi tanács állnak azon elodázhatlan kényszer előtt, hogy valami alkalmas helyről gondoskodjanak. Nem. mondjuk panaszképen, hogy ez alatt a másfél év alatt lehetett volna gondoskodni; tudjuk, hogy egy alkalmas fogadó többször is megbeszélés tárgyát képezte, s hogy telek hiány volt az oka a terv meg nem valósulásának, de meg a szükség egész a legutóbbi napokig nem is volt oly égető, a mult évben fennállott még a Fehérlő, májustól júliusig pedig nem oly látogatottak vásárjaink, hogy a hiány nagj'on érezhető lett volna. Most azonban aratás és cséplés után vagyunk, azok a hónapok -jönnek,imkor-a xendŐTök"" alig képesek fenntartani az utcán a rendes kocsiközlekedést, azok a hónapok, melyekben egy-egy hetivásárkor városunkban több kocsi megfordul, mint más kisebb vidéki városokban országos vásári alkalmakkor. Most, ha csak ideiglenesen is, intézkedni kell, hogyne riasszuk el azokat, kik városunkba hozzák eladni jószágukat s városunkban szerzik be szükségleteiket. Ideiglenes intézkedés aligha állhat másból, mint egy vagy két barak s ugyanannyi jókora nagy állásnak vagy színnek az elkészítéséből. Alkalmas helyről gondoskodni a városi tanács feladata; egy ilyen hely lehetné* talán, bár messze van a piactól, a Csóka vendéglő mellett levő tágas tér, A köl|ség egy deszka bódé s szin vitán nerji lesz oly sok, hogy azt- »-»aiaros^^iint összeség, iparosaira,' kereskedőire s gazdáira való tekintetből meg ne tehetné s meg ne kellene tennie. De meg ezen költség is megtérül legalább részben ugy a barak bérjövedelméből, mint a kövezetvám és helypénzszedósből. Közvetve pedig sokszorosan azon haszonból, melyet a vásárra jövők a helybeli iparosoknak és kereskedőknek nyújtanak. Városunk érdekében áll legalább annyit nyújtani az ide jövőknek, a mennyit azok a legszerényebb igények mellett megkívánhatnak s éppen ezért addig is, mig alkalmas vendéglői helyiség áll a vidéki gazdáknak rendelke/.úsóre, gondoskodni kell olyan helyről, hol esősj zivataros időben lovával együtt meghúzhatja magát. Dr. Antul Géza. Kenyeret a szűkölködőknek. A vörös-kereszt egyletnek központi igazgatósága, következő megkeresést intézte a helybeli vörös-kereszt egylet választmányához : Tekintetes választmány! a hírlapok közléseiből ismeretes — hazánk több folyója és különösen a Vág vize kilépett medréből s a féktelen elem nyomát egyes vidékek és falvak katasztrófaszerü pusztulása jelzi. A részletek, melyeket egyes választmányaink a vész színhelyéről közölnek velünk, megindítók s a nyomor által sújtott, különben is földhöz ragadt nép megélhetésének utolsó reményét tette tönkre a pusztító áradat. A Vág völgye több községének egész évi termése elpusztult; a szántóföldek sok helyütt magas kavicsróteggel befedve, sőt például Strazsó, Pöstyón stb. községekben a házak is romba dőltek s a falvak lakói éltükön kivül alig menthettek meg valamit. A vörös-kereszt egyesület igazgatósága az itt előadottak nyomán elhatározta, hogy mint több más alkalommal, ezúttal is az elsők között leend a szerencsétlenség enyhítésének magasztos munkájában s felkéri választmányait és fiókegyleteit ez emberbaráti feladatánál közreműködni. Az igen tisztelt választmány előtt nem egy izben volt alkalmunk rámutatni' azon erkölcsi előny ökre,.,a melyek intézményünkre haramiának, ha neníé's' céljainkhoz hiven iparkodunk jótékonyságunk körét mindinkább tágítani s ez által a vödrös-kereszt népszerűségét növelni. ' A szeretet ós könyörület hozta létre humánus egyesületünket s e két magasztos érzelemre támaszkodva kérjük a t. választmányt, hogy részben az ily célra rendelkezésére álló összeggel, részben gyűjtés vagy mulatságok rendezéséből befolyt jövedelmekkel a nyomor eloszlatásához hozzájárulni szíveskedjék. A befolyó könyöradományok célszerű szétosztásáról gondoskodni fogunk s az adakozók névsorát a hivatalos lapban közzé teendjük. Az adományokat a „magyar vörös-kereszt egylet központi pénztárához" (Budapest, V., Dorottya-utca 4. szám) kérjük intézni. Hálásan vennők, ha a közönséget adakozásra a vidéki" lapok utján is felkérni szíveskednék. Ezen alkalommal tudatjuk a t. választmánnyal, hogy ő császári és apostoli királyi Felsége legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a császári ós királyi közös hadsereg, valamint a magyar királyi honvédséd tisztjei és tisztvis lüi, ha bókében, mint a vörös-kereszt egylet alkalmazottjai ínségek, elérni csapások vagy szerencsétlenségeknél egyenruhában sególykópen működnek, vagy az emiitett minőségÍ ben katonai gyakorlatoknál részt vesznek, nemkülönben oly alkalmaknál megjelennek, midőn a vörös-kereszt egylet intézetei és berendezései legfelsőbb s legmagasabb személyeknek bemutattatnak, vagy azok által megszemlóltetnek, a genfi, karkötőt a bal felkaron a felső öltöny fölött viselhessék ; kérjük ezt az érdekeltekkei közölni. A gyűjtés iránti kérelmünket ismételve nagybecsű jóindulatába ajánlván, hazafias üdvözlettel maradunk Budapesten, 1894. óvi július hó 15 én. Az, igazgatóság nevében: Gróf Csekonics Endre elnök, Dr. Darányi Ignác fögondnok. • A kegyes adományokat Sült Józsefné urnő fogadja el ós juttatja rendeltetési helyére. A nyár tanulságai. Bekövetkezett a pőre nyár Afrikára emlékeztető forróságával, tüzelő, perzselő napsugaraival. Meghozta nemcsak a fullasztó levegőt, mi ugy szólván az egész ország sajátsága, hanem a tüdőt emésztő port is, mely utóbbi általában a mi kis ós nagy városaink specialis réme. A hogy magunk is sülve-főve látjuk, mint szenvedi maradiságunk kényelem-szeretetéből embertársunk ezt a szaharai testi gyötrelmet, abban a jó reményben, hogy lapunk ezen cikke nem lészen a pusztába kiáltott szó: ellenállhatlan vágyat érzünk szóvá tenni a nyár tanulságait, városunk nemes magisztrátusának beszélve első sorban, kérve őt, szívlelje meg eme cikkelyünket. Mindenekelőtt, bizonyos hazafias fájdalommal, a mai közigazgatási hatóságok munkáját, a lenézett, a megcsúfolt, ä hazafiatlan és idegen Bach rendszerv rel összehasonlítva, azt kell konstatálnunk, hogy ez az idegen adminisztráció határozottan jóval több ügyet vetett egy jelentékeny egészségügyi feladatra: a fásításra. A mely utainkat fák szegélyezik, azok a Bach-regime produktumai. Vármegyénk ugyan már 1892-ikévben alkotott szabályrendeletet a közutak befásitására, a mely a rendelet életbeléptetésétől számítandó 4 óv alatt lenne befejezendő. Ugy látszik azonban, hogy ez is csak papíron van; mert bár a . mult év elején kérleihetlenül kivágattak a közutak mindazon fái, melyek az utárok külső szélétől félméternól kivülebb álltak és 15 méter távolságra közelebb feküdtek egymáshoz, de az utak újonnan befásitásáról mindezideíg nem hallottunk és nem is tudunk semmit. Pedig szerintünk nagyon sokkal előbb való a rendszeres fásítás körül fáradni, mint pl. az ebadó-összeirást szorgalmazni. Szinte unalomig .hangoztatja mindenki, hogy egy egészséges társadalom a ío. Jólét és boldogságnak alapföltótele az egészség s valóban a közigazgatásnak nem lehet szebb feladata, mint erélyesen közreműködni, hogy TÁRCA Vallomás. Még nem is mondtam el, Hogy mi vagy te nékem ? Földi menyorsz&gom, Égi üdvösségem. Zöldelő reményem, Harmatos virágom. Nagy szegénységemben Mesés gazdagságom. Hogyha gondolat kél Bennem: csak te rólad; Gondjaimmal által bégedet karollak. Hogyha örömöm van, Te vagy oka ennek; És viszont te törlöd Könnyeit szememnek. Hogyha gazdag lennék: Csek te érted lennék; .Hogyha hirre vágynám: Csak te érted tennék. Te vagy álmaimnak Bózsás kikeletje, Fényes napsugara, Viruló ligetje. 8 ha elhagy az álom Hajnalhasadásra, Ébrenlétem is csak Álmám folytatása. . i . • •• . x Ha közel vagy keblwn Dobogó nivéboi, Ki tudná leírni, Mit ez akkor érez ? ! És ha menni készülsz, Mind nyomon követlek. Még ha távozál is Tégedet kereslek. .Tégedet" kereslek Könnyező szememmel, Vérező Bziveromel, Fájó szerelemmel! Kenése, 1Ő94. július 25. Medgyaszay Vince. Képek a múltból. =5 A »Papai Lapok« eredeti tárcája. — Nyaranta, mikor rendesen visszatérek a kies mezővároskába, mely boldog gyermekjátékaimnak volt színhelye, az igaz és élénk .örömet, mit kedveseim látása okoz, csakhamar sajátszerű érzés váltja fel, a mélyről sohasem tudok magamnak teljesen számot adni. Mi okozza a kedély e hullámzását^ valójában még ma sem tudom. De fájdalmasan tapasztalom, hogy kedveseim minden jó igyekezete hajótörést szenved, midőn azon iparkodnak, hogy lehetőleg vidám hangulatba ejtsenek. Édes anyám, ;/az áldott teremtés, naiv örömmel mutatja veteményes kertjét, mint ezt*gyermekkoromban is tevé; s mialatt önérzettel szól a buján tenyésző cukorborsóról, ami hangosan dicséri az öseróny buzgalmát, tekintetem a drága ' homlokra téved, melyre sajnos, mély barázdákat szántott az idő. „A föld hálás, hangzik ilyenkor ajkairól, »g dúsan uegfiiet a fáradságért, a melyet reá fordítunk." Azután reám néz, felém hajol, megcsókolja homlokomat és szinte érzem, hogy a jó lélek most azon tűnődik: szeretem-e öt még most is oly gyengéden, mint régente, gyermekkoromban, amikor mint hü kutyácska mindig a nyomában voltam, ha a kertben virágait ós sárga répáit öntözé. És lelkét megnyugtatván, nem fogy ki a kérdésekből, Göndolok-e még gyakran a bájos cousine-ra, ki sok jóakarattal érdeklődik , sorsom iránt. Látnám csak, mekkora gyermekei vannak már. -A na-, gyobbik az ősszel már gymnazistá lesz s hogy milyen szép gyerek a kis Pali, szakasztott olyan, mint az édes anyja. A kis Palira gondolva, ki az ősszel már gymnazistá lesz, fejembe száll a bódító fodormintaillat, amely a virágágyakról árad felém. Lomhán, szinte idegenül tekint reám a terebélyes eperfa, melyen vígan és boldogan mászkáltam gyermekkoromban s a -nagy, tágas udvar, mely egykor pajzán gyermekek lármájától visszhangzott, most zajtalan, és csendes, mint egy életunt aggastyán. A kedves leányarcok, melyek egykor szivemet gyönyörködtették, eltűntek s a szép Margitról, ki legpajzánabb volt a leányok között, már nagyanyám is csak elvétve ejt egy-egy szót. Gyermekkoromban, ugy emlékszem, mindig könnyezett a. jószívű matróna, mikor a szép .Margitról beszélt s midőn egy alkalommai kérdem tőle, hogy hol van, könnyezve csak annyit mondott: „Korán meg. kellett halnia, mert nagyon szeretett." Kern értettem akkor e választ és ma is csak sejtem inkább, mint tudom a szép Margit tragödiáját, a melyről gondosan hallgatnak családi krónikáink. És .mialatt a kis Palira, a leendő gymnazistára gondolok, megcsendül lágyan az esi harang s ón képzeletem szárnyán visszaszállok életem első útjára, az ódon bencés kolostorhoz, hova jó atyám kísértei, ki gyengéd érzelmeit mindig szigorú szavak mögé rejtó. Osak midőn bucsut vettem tőle a zárda komor, boltíves folyosóján, akkor, tán életemben először, nézett reám oly szeretettel, hogy kicsordult a könny szememből. Nehezen vált meg tőlem s mintha oda szegeződött volna a folyosó márvány kövezetéhez, mozdulatlanul állott sokáig s mikor a kezét megcsókoltam, elégedetten tekintett reám és e szavakat monda: „Eiain, jó légy mindig, csak ugy szerzesz örömet szülőidnek." Ezjzel magamra hagyott s ón mintha kalapácsntósek érték volna szivemet, ugy éreztem inagatnat, mikor a hosszú folyosó léptei kopogásától visszhangzott. Ma, .'mikor őszülő hajjal ^tórek meg a szerény hajlékba, szomorú világossággá válik lelkemben, hogy viharoktól tépett szivem künn az életben , sohasem talált még ily szeretetre, amelyre most, hosszú évek után, szinte méltatlannak érzem magamat. Gyermekéveim emlékeiről szólván, önkónyteleuül is egy képre gondolok, a mely ugy tetszik, régóta kísér már az életben. Ez a kép pedig nem a gyermekévek idejéből való. . . . Bég tul voltam az ifjúság édes ábrándjain, midőn először, láttam és soha' sem-hittem volna, hogy nem fogom elfelejteni. Most is reám tekint szelíd galambszemeivel. Látom a halovány, érdekes ar<5ót),. amely Örökre talány maradt előttem; látom a hosszúkás, hófehér kezet, melyet oly sokszor nyújtott barátságosan felém és az eperajkakat, melyeket fájdalom, az ón ajkaim nem érinthettek soha. És miért tagadnám, lágy, szinte siró hangulat vesz rajtam erőt, valahányszor e képre gondolok, annak a hölgynek a képére, kit világóletemben legigazabban és legtisztábban szerettem . . . Szerelem . . . füst és hamu, mondja a szkeptikus olvasó. Osak félig van igaza. Elhamvadnak • érzelmeink, ugy lehet, de nem egészen. Szikra lappang az igaz érzés hamvai alatt s ha a szikra kigyúl, a felcsapó láng ugy érezzük, még mindig égeti szivünket. Zádor'u ftyári levél. — A »Päpai Lapok* eredeti tárcája. —• Irta: Salzer Aladár. Tisztelt asszonyom! Első levele, mit a Itullámos Balaton partjáról irt, nagy melegben szenvedő hódolójának, nagyon meglepett . . . A hangja valóságos krakélerStylus. Nincs meg benne a szalonok parfüm-illata, az asszonyi sziv cizellált érzelemvilága. Egy neglizsébe öltözött nagyvilági hölgy unalmas sóhajtása lappang minden sorában . . . egy nagyvilági: hölgy panasza kuksol minden passzusában, ki mereven tekint az összecsapódó hullámok felé — egyedül, mert három napi távollét óta még nem sikerült uj udvarlóra s^ert tennie ... És vissza-visszagondol a salzkí m* merguti szép napokra, mikor nyurga .gar* d'elieutinantok vivtak Önért rettenetes párbajt, éa holdvilágos, rajongással adták Jel 31