Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-06-24

XXI. évfolyam. 25. szám. Pápa, 1894. június 24. Megjelenik ^to^iif^eji vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre konmkiut rendkívüli számok is c ' adatnák ki. Bermentefclen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A. lapnak szánt közlemények a lap :r\ szerkesztőségéhez (Jókai Mór \JS°*^ utoza 969. sz.) küldendők. Előfizetési díjak. # Egy évre 6 frfc - Eél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. —Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj e 1 őr e fizetendő. Bólyegdij mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kohn Mór fiai 2£ hirlapk'ózvetitő iroda) küldendők. >^ Qj e£ Pápá város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválf sztott közlönye. A városi vágy közös iskolák. A lefolyt napok és hét a tanuló nemzedék vizsgálatainak ideje volt, de mint a "városi iskolaszék elnöke, én csak a városi, illetve a felekezet-nélküli iskolákról teszek némi megjegyzéseket. 1. Elsőben is az iparos-tanulók vizsgálata volt, melyet meglátogattam és figyelemmel kísértem. Mig az első egypár évben, a mosdatlan rakoncátlanság, a nyers figyelmetlenség, álig tette lehetővé a tanítást, s a tankötelesek nagy része, alig-alig volt a tahórákra behozható : most már a példás fegyelem, a tisztességes magatartás, a külső tisztasága mely az iparos tanulókat a vizsgálaton jellemezte, örömmel töltheti el mindazokat, kik az iparosok társadalmi színvonalának emelését, látkörük nagyobb'odasát szivükön viselik. De nem csak a külszín, nemcsak a látszat, hanem a belső érték, az egyes tantárgy akbani előmenetel, a tudás, az okos és órjelmes válaszok, melyeket a kérdésekre a nagyobb rész adni tudott, mind azt tanúsítják, hogy azon intézmény, 5 mely az iparos növendékeket is iskola kötelesekké tette, igen életre való, áldásos és jótékony hatással lesz arra, hogy az iparosokból, a magyar társadalomnak egy hatalmas és tekintélyes osztálya fejlődjék ki, mely a nyilvános és közéletben, főkép a városokban, befolyásos, sőt döntő szerepet vigyen. Áldásos tehát ós következményeiben nagyon hasznos az országos iskolai törvényeknek ide vonatkozó intézkedése, de a legjobb törvény is csak írott malaszt, ha nem, vagy rosszul hajtatik végre, a törvény tnellett tehát a főórdem azon tanférfiakat illeti, kik ezt végrehajtják, kik a tanuló ifjúsággal foglalkoznak, kik az áfadozó,

c

a korlátot ismerni nein akaró, fiatal, pezsgő indulatokat fékezik, szabályozzák, s a helyes útra szorítván, azon meg is tartják, s ott haladásra ösztönözni is képesek. Hála és köszönet tehát'a tantestületnek, mely az örvendetes eredményt létre hozza. Legyen áldás működésükön továbbra is! 2. A négy osztályú polgári leányiskola, mely az elemi oktatásnak mintegy betetőzése, s ezen felül alapjául szolgál a felsőbb női oktatásnak is, hogy mennyire szükséget pótol és mennyire életképes, mutatja az, hogy mig kezdetben egy-egy osztálya 5—6 növendékből állt, s az egész, intézet növendékeink^ összes száma 20—30 között váltakozott, ma mára létszám 140—150 között van. Vizsgálatai jun. 16-án kezdődtek, elsőnek voltak a vallás tantárgyai és pedig külön-külön mindegyik felekezeté más-más tanteremben, végig hallgattam ezek egyikét, a magam vallásuakót, de valamint az ón hitfeleim igen jól és szép eredménnyel voltak oktatva, ugy a többiekről sincs okom másként vélekedni. A közös iskolában sincs tehát bármely felekezethez is tartozó növendéknek vallása veszélyeztetve, mert ennek tanítása mindegyikre magára lévén hagyva, ugy cselekszi azt, a mint jónak látja; a reál tudományoknak pedig nincsen vallásuk, mert a kétszerkettő, minden vallás szerint csak négy, a föld idoma, mindegyiknek gömbölyű, s a hold éppen ugy telik ós fogy a zsidónak, mint a keresztyénnek. Hétfőn kezdődtek a reáltantárgyak, a négy osztályé egymásutáni négy napon, péntek és szombaton pedig a rendkívüli tárgyak kerültek a sorra. Tekintve a csekély alapot, melyet a növendékek ide az elemi osztályokból áthoznak, az eredmény még az első osztályban is — lehet mondani — kielégítő, •— ellenben a második és harmadik mindég jobb és jobb, mig a negyedik osztály már igen szép eredménnyel záródik; •" De mennyivel más lehetue a tanitó fáradságának sikere, ha a tanítást oly nehézkessé ném tenné, a nagyon sokat felölelő rendszer, mely felsőbb hatóságilag megállapítva van, melyhez járul még a kézi köuyveknek a kellőnél nagyobb terjedelme és előadási modora. A tantárgyak ezen bősége, a serdülő nemzedék tehetségét sok helyen túlszárnyaló nehézsége, a kisebb tehetségüeket inkább akadályozza fejlődósükben, a kevésbé kitartóknak pedig a tanuláshoz kedvét szegik. Minél nagyobbak pedig a nehézségek, melyeket a tanitó-téstületnek legyőznie kell, annál nagyobb dicséret és elismerés illeti meg a szorgalmat ós ügyességet, melyeket a tanításban kifejteniük kellett, hogy azon szép eredményt, melyet növendékeik fölmutattak, létre„hjjaniok sikerült....Nagy/*iehát és értékes a szellemi haszon, melyet a polgári leányiskola növendékei, á folyó évben is megszereztek. Ezzel, ha a tanulói pályán tovább akarnak haladni, lerakták a kellő alapot, ha pedig a mindennapi élet folyamába fognak merülni, biztosan evezhetnek hullámain, mig vitorláikkal az élet nagy tengerének kikötőjébe eljutnak. Nagyon megbecsülendő előny tehát a városra nézve, hogy itt ezen polgári leányiskola az állam által segélyezve föntartatik, mivel helyben, a szülők, rokonok, testvérek szeme előtt, olcsón, jó tanításban, nevelésben részeltethetjük leány növendékeinket. Miért is érdeke, sőt erkölcsi kötelessége a városnak, hogy az intézetet itt ne csak föntartani, de lehetőleg fejleszteni, s különösen alkalmas épülettel, helyiségekkel mielőbb ellátni igyekezzék. Elébb való a szellemi világosság fejlesztése, mindennemű gázvagy villamvilágitásnál, s elébb való leánygyermekeink oktatása, nevelése minden aszfalt- és kő-burkolatnál, pedig ezekre már több ezereket költöttünk, mint a mennyibe kerülne egy alkalmas leányiskolái épület. .,.3. Az alsóbMbku^^X^skA^plrai iskoláról még kimerítő tájékozást nem szerezhettem, tehát erről ezúttal határozott véleményt nem mondhatok; de ismervén a jeles és buzgó személyzetet, melynek vezérlete és kezelése alatt áll, megvagyok róla győződve, hogy feladatának ez is megfelel, s az értelmi súlyt neveli városunkban.' 4. Kisdedóvó intézetünk, bár jelenleg még csak kevés időre, rendes helyiségéből ki van szorítva, szintén örvendetes virágzásban van. A naponkénti létszám 80—90 közt váltakozik. De lehetne ennek két, sőt háromszorosa is, ha ilynemű intézetünk több is volna, mert T ARC A. Nem vagyok magamé . . .*) Nem vagyok magamé, Kis fiaim vannak. Bennök élek; nyugszom, Ha nyugodnom hagynak. .Mert lármás seregem Csendes, hogyha — alszik. Kedvök zaja máskép A szomszédba hallszik. Azanyjok, az édes, Eám-rám hagyja őket, hozzám simuló Kis hizelkedőket. S ^megszöknöm közülök " Bizony! bajos dolog .... Riad az egész had, Ha kalapot fogok. * - „Ed's- apáin hová- mégy"?; *. Kérdik párosával . S még a legkisebb is Fölsir vánkosában. Visszafordulok hát ... Ugyan hova mennék ? Ily- meleg sziveket Másutt hol lelhetnék? Megcsókolom sorba Hívogató szájuk' S nem megyek... ha mennék '. — Lelkem hagynám náluk. BursicsErnő. *) Szenének a »látra alatt* című sajtó alatt levő WkötetébőJ, /••••• Delila. •— Rajz a pusztáról. — (A »Päpai Lapok» eredeti tárcája.) Irta: Bibó Lajos. Ott született valahol a délibábos homokpusztán, lombos akácok hűvös árnyában, útszéli cigánysátor alatt. Apja, az öreg Zsiga cigány begöngyölte a síró apróságot valami színehagyott rongyba, megmutatta a mosolygó rajkóknak s elnevezte Delilának. Ennyiből állott a keresztelési ceremónia. Azután együtt nevelkedett a többi szurtos purdóval, vándorolta szóltől-hoszszig ö is az országot, megtanult kártyát vetni, jövendőt mondani. A nyári nap rekkenő heve hamvas, olajbarna arcát pirosra • perzselte, mig homlokát teleszórta hóval a téli éjszakák hideg zimankója. Es erre a homlokra rendetlen össze-visszaságban ráhullott a hullámos, acélfény ü haj sátor, miket fürtökbe gönyölitett a kavargó fergeteg.. Mikorra felcseperedett a leánykorba, már mindenki ugy hívta: Delila, a szép cigányleány. És az is volt. Igazi keleti szépség rongyokban. Mély tüzű, ábrándos szemeiben anynyi forró vágy, lázas szenvedély, epedő mámor égett, a mennyi éppen elég volt egy hosszú élet boldogtalanságának a megteremtésére. Ezek nélkül a villogó szemek nélkül, melyek tele voltak babonás delejjel, talán Bandi, az uraság számadója sem vette volna észre a leányt. Hanem, mikor beletekintett a mélységes szempárba, oda tapadt a szeme, a szive, a lelke. Valami megnevezhetetlen, örült vágy szállta meg a szivét, letörni ezt a harmatos virágot. Meleg délben, mikor a nap az itatóhoz terelte a nyájat, leheveredett Bandi virágos szűrére, tekintetével a szürkéllő sátorra tapadt s bánatos szavú tilinkójával igyekezett kicsalni a leányt. Egyszer aztán ^egy szép, csillagos estén, a holdvilág ezüstös fényénél találkozott a kútra siető leánynyal. Hirtelen, egy rövidke szempillantás alatt mellette termett

; megölelte s megcsipkedte az arcát. — Te Delila, olyan vagy, mint egy szent, maholnap búcsúra járnak hozzád! A szép leány mégrebbent, mint a fészkén fogott madár s csak félve tekintett a bojtár kipirult arcába. — Jövendőt akar mondatni kigyelmed ? Bandi megfogta a remegő kezeket s karcsú derekát átkarolva, iekónyszeritette magához, a virágos gyepre. — Azt, jövendőt. Olvasd ki a szemeimből, szeretlek-e téged s azután mondd meg, mikor leszel az enyém? Delila összerezzent. A forró vér végig bizsergett erein. — A kendé? ... Hát aztán mit csinálna velem, a szegény cigányleánynyal? A bojtár két erős karjával magához szorította a leányt s csattanó ajkára rálopott egy csókot. — Hát fészket raknék magamnak az öledben s kiszívnám a lelked. Delila jóízűt kacagott a legényen 8 kiröppenve karjai közül, gyors léptekkel eliramodott a sátor irányában. az apróságoknak az alsó-városban* levő intézet, már belvárosiakhoz is messze van, annyival inkább a felső-város lakóinak. Tekintve tehát a viszonyokat, az intézet elég látogatott, jó kezelés alatt van, benne rend és tisztaság uralkodik, s a kicsinyek tehetségéhez mórt tanítás Baráth Ferenc mint a városi iskolaszék elnöke. = Vármegyénk és az ezredéves kiállítás. Országszerte nemes vetekedóssel hozzák meg áldozataikat az ezredéves nemzeti ünnep oltárára a megyék, városok s minden testület és társulat, mely vagyonnal rendelkezik. Még az egyesek is készségesen vetik alá magukat ennc-k a millenáris adónak. A nagyobb városok 10—15 ezer frtos adománnyal vetik meg alapját a millenáris kiállítás segélyalapjának, mely a nagy kiállításon az ő iparuk támogatására fog szolgálni. Temesmegye 20,000 frtot szavazott meg e célra, Szeged 15,000 frtot, Vásárhely 10,000-et. És igy tovább. A kiállítás győri kerületi bizottsága Veszprém vármegye törvényhatóságához ez érdemben szintén megkeresést intézett s a pápai helyi bizottság a napokban tart ülést, mely a gyűjtés ügyét is szervezi. A kerületi bizottság átirata felemlíti, hogy: „mindazon összeg, a mi kerületből a kiállítási segélyalapra összegyűlik, a kerület kiállítási érdekeltjeinek támogatására fog fordíttatni. Sät e tekintetben az igazságos elkülönződós vármegyék ós városok szerint rószletezödik. A mit egy város ós vármegye közönségétől, illetve a város a vármegye területén lévő tényezőtől a" "kiállítási '-"alap" nyer, "mindazt ugyanazon város ós vármegye érdekeltjei kapják meg segélyben, ugy hogy e kérdés a helyi ipar segélyezésével egy ós ugyanaz." — Telepítések Veszprémmé* gyéből. Az állam által tervezett telepítések, a tős-gyökeres magyar családoknak az erdélyi eloláhosodott megyékbe ^a magyarosítás céljából letelepítései immár kezdetüket vették. A földmivelósügyi minister nevében Dobokay Lajos oszt.tan., orsz. borászati kormánybiztos, mint a telepítési osztály vezetője állította ki a telepítési okiratokat Veszprém vármegyei községbeíi azon lakosokkal, kiket a miniszter Kolozs megyében Nagy-Sármásra való telepítésre elfogadott ós útnak indított. Ezen, megyénkböii első telepesek kivétel nélkül evang. reform, vallásúak, az egyházi szertartások egyöntetű gyakorolhatása tekintetéből. Öszszetoborzásukat Adamovich Lázár ker. szől. és borászati felügyelő teljesítette, ki a következő adatokat bocsátotta rendelkezésünkre : Pápa- ós devecseri járásból telepesül el lett fogadva s a telepítési okmányt aláirta: Fápa városából jelentkezett 4 család közül 1; pápai járásból : Adász-Tevel községből 34 család, Tapolczafőről 5, Nyaradról 14, Dereskóről 1, H.-Bödögóről 1, Acsádról 5, Dákáról 7, N.-Szalókról 2, P.-Szalókról 3, P.-Kovátssiból 1, Kúpról 4 család; devecseri járásból: Adorjánházáról 13 család, Egeraljáról 4, Csögléről 2, N.-Piritrol jelentkezett 6 család közül 5, Noszlopról 6 család; összesen tehát 108 család. Veszprémmegye többi járásából, különösen pedig a Balaton vidékéről jelentkezett s elfogadtatott 80 és néhány család. Az összes szükséglet: 190 család tehát betelt. Természetes mint minden telepítésnél, ugy itt is lesz legalább 20—25"|

0 olyan, a mely időközben kimarad. Vasárnap éjjel, azaz f. hó 17-én vezette fel Pápáról Adamovich Lázár a pápai és devecseri járásból a telepeseket, kik aztán Budapestről N.-Sármásra mentek a birtok sorsolás megejtóse céljából. Egy része azonban már végleg is elköltözött. Legközelebb bemutatjuk a telepítési okirat érdekesebb pontjait is kivonatosan. A matúra kérdése. Bizonyára mindenkinek élénk emlékezetében van hazai sajtónknak az évzáró vizsgálatok után hozott cikkei, melyek mindegyike a középiskolai érettségi vizsgálatokkal s azok eredményeivel foglalkozik. Ha egy bukott maturans öngyilkosságot követ el, a sajtó legnagyobb részt Hanem azért másnap ismét megjelent a kútnál. Megszerette Bandinak a beszédét, az ölelését, a ki értette a módját, hogyan ós mivel kell elbűvölni a szép cigányleány lelkét. Az öreg Zsiga tudott is a dologról, nem is. Látta ugyan, hogy Delilának egy idő óta megszaporodtak a csillingelő aranypénzek a nyakán s hogy rongyos ruhái helyett selyempántlikás viganói vannak.* Azt is hallotta, hogy a nyalka bojtárról furcsa hírek keringenek, de nem törődött velők. . Nem bánja legyen akárhogy, csak a leányát ne bántsa senki, mert . . . A szomszéd sátorból áthallatszott a Delila elutasított kérőjének, Lajcsinak a hegedülése s a szomorúan búgó hangok, melyek a cigány legény ujjai alól röpködtek, messzi kirezegtek a csendes pusztára. Delila ott hallgatta az elenyésző hangokat a Bandi ölében. Kacagva, átszellemült arccal nézett a bojtár révedező szemébe, kiről azt hitte, hogy nem is ember, hanem egy Isten. Es ez igy ment minden este. A csók ós az ölelés elfeledtette vele apját, anyját, talán még a — szégyenét is, minek pedig a küszöbén állott. Egy borongós, őszi estvón aztán, mikor a Bandi szive fölé akart • lapulni, hogy elmondja neki is édes titkát, a legény egész durván ellökte magától. — Elég volt a játékból, Delila 1 Eredj vissza a sátorba és menj férhez, én is —' megházasodom. Milyen jót nevetett ezen a leány! *- Megakarsz házasodni, Bandi ? Hát nem vagyok ón a te feleséged? . , , S megpróbálta felkúszni a legény szóles mellére, hogy meghallgassa a sziv verését, a szótlan ajkak sóhajtó mondását. Bandi vállára vetette a szüret, tovább lökte magától az elsápadt leányt. — Te is jó voltál szeretőnek, de egy cigányleányt csak nem vehetek el feleségül! Megfordult ós elment. Delilát pedig, mintha a borongó ősz hideg szele csapta volna homlokon, ugy összeborzongott. Mikor a Bandi alakját elnyelte a sötétség, megfordult, tekintetével oda tapadt a füstölgő sátrakhoz, sápadt arcán végig gördült egy könycsepp s oly.au hangon, mely a szívverést is elállítja, »u áltott bele az. éj be : — Apám, megcsalták alanyodat! . . . 'Leroskadt a földre, a dérütött virágok közé s csak reggel tért haza dideregve, fázva. A cigányok megbámulták haloványságát, kisirt, fénytelen szemeit, összeesett alakját, de nem kérdezett egyikök sem semnait, hanem segítettek az öreg Zsigának, ki illatos szénából vetett ágyat kimerült leányának. Delila beteg lett, tombolt benne a láz, kezdett megaludni a vére, de azért az apja nem vigasztalta egy szóval sem. A magány óráiban lelkének egész síró vágyával nyúlt a fantomok után. Bandinak a hangja, kacagása ott csen: gett folyvást a fülében, megfordult rá éjjel s felriadt érette nappal. Egyszer aztán azt mondotta az apjának, hogy ő meghal, hívja ide a bojtárt, hadd búcsúzzék el tőlei . A vén cigány keserű gunynyal kér* deste: S5