Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-06-17

XXI. évfolyam. 24. szám. Pápa, 1894, június 17. % Megjelenik minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkiut rendkívüli szúinok adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A:

\apnak szánt közlemények a szerkesztőségéhez (Jókai Mór •* utcza 969. sz.) küldendők. is lap '* - Előfizetési díjak. X Egy évre 6 frt -- Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn Mór iiai 2£ birlapközvetitö iroda) küldendők. *^(TJ •,. Páp

a vároS hatóságának és főbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Egy lépéssel előbbre. Evek hosszú során át tartott huzavona, mondhatjuk csalódás és sok próbálgatás után, melyek eddig sikerre nem vezettek, végre városunknak a vízvezeték létesítésé és 'kivitele" fölé tett egy nagyon is számításba vehető lépéséről számolhatunk be örömmel e lapok hasábjain. Értjük'pwdig ez alatt a város vízügyi bizottságának azon üdvös és hisszük, hogy célravezető működését és fontos intézkedéseit, melyekét a folyó hó 12-én tartott bizottsági ülésén, — hol Budapestről a Zrllérin il£-féle vízvezeték berendezésé vei foglalkozó gyári részv.-tár-saság megbízottjai

: is jelen voltak —, teljesített, illetve elrendelt ós foganatosítani is elhatározott. Nevezett céget megbízta ugyanis a .bizottság, hogy a Pápa városában létesítendő vízvezeték' előmunkálatait, egyelőre á már megásott próbakuton kivül \ további vizkérésést, a minisztérium .által kiküldött Farkas Kálmán kir. főmérnök szakértői véleményes- jelentésében ajánlott módozatok . szerint keresztül vigye. Az előmunkálatok díjazása 1500 fítban "lett "megállapítva és^ mihelyt a város képviselőtestülete*' a vállalkozó előterjesztését^ vagyis a szerződési pontozatokat elfogadja, a munkálatok megkezdődnek. • Tehát a kezdet Kezdeténél előbbre vagyunk. Jtfar van egy próbakutunk, mely a felteit számítás szerint 400 köbméter vizet áoTéígy 24' óra alatt. De mivel ez nem elégséges a város összes lakossának-vízzel-ellátására, vagy is több, 3-6 próbákütra van szükség, melyeknek hol készítése, ásatása és a viz minőségének megismerése "miatt 8—10 próbafúrást ••' keli teljesíteni; sőt a meglévő próbakutat is bizonyos időn át szivattyúzni kell, a kut vizbősógének pontos megha-tárözhatása végett. Mi ha kedvezőén sikerűi, á vízvezeték kérdését megoldottnak 'tekinthetjük, ameutiyiben ezután csak a kivitel lesz hátra. Erre vállalkozott tehát a Zellerin M.-félé jóhirnevü fővárosi cég, mely már Pécs városának vízvezetékét berendezte, jelenleg pedig Fiume, Kolozsvár és Misk'olcz városok vízvezetékének létesítésén fáradozik. Részletes tudósításunk a vízügyibizottság üléséről a következő: Városunk megkereséséré a Zelhuiu M.-fóIe gyári r.-társaságtól Schmahl Henrik műépítész, vezérigazgató és Bäsch Ágoston vízvezetéki mérnök a vízvezeték kivitele közelebbi módozatainak megbeszélése végett folyó hó 12-én Pápára érkeztek ós a már kész próbakutat megtekintették. Ennek folytán ugyanazon nap délutáu'4 órájára Osvald Dániel polgármester a vizügyi-bizottságot összehívta. Mely alkalommal a megjelent gyári kiküldött szakértők vízvezetékünknek uiűkutak utján berendezése esetére követendő eljárásul a következőket ajánlották és terjesztették a bizottság elé: 1. A kész próbakut működési képességének és vizbőségének szabatos megállapithatása céljából első teendő a kútnak iijbóli próba-szivattyuzása, mely száraz "idővel, nyár közepén legalább is 14 napon át nappal és éjjel egyfolytában történendő csendes és egyenletes méretest igenyel, a tapasztalt adatok pontos szakértői feljegyzése mellett. 2. Miután az eddig észleltek szerint is egy próba- illetve mükut 20 ezer lélekre elégséges vizet nem ad, több, vagyis 3—6 raűkut ásatása feltétlenül szükséges. A műkutak pedig csak próba-furások után készíthetők."Igy" tehát' a*?' altalaja" rétegek fekvésének, a talajvíz folyási irányának, a vizvezető réteg vastagságának, a viz minősége és mennyiségének, ugy később a vizszedő terület (medence) nagyságának, a viztelep- illetve a műkutak egymástól mily távolságra elhelyezésének megtudása és megismerhetóse végett, a a már meglevő próbakuttól távolabb, különböző pontokon 8 —10 próba-furás teljesítendő. Egy próba-furáshoz megkiváutató területnek 12 négyszög öl nagyságúnak kell lenni, 15 — 16 cm. átmérővel, 10—12 m. mélyre fúrni és mindegyik fúrásnál próba-szivattyuzui, végül az észlelt körülményekről szakértői feljegyzéseket teljesíteni. A most körülirt előmunkálatokért, beleszámítva a gépek és szerek szállítását is, 1500 frt díjazást kértek a gyár megbízottjai. Mit a bizottság hosszabb eszmecsere ós vita után elvileg elfogadott, írásbeli előterjesztését a gyára napokban küldi meg, mi fölött "határoz majd a városi közgyűlés. A gyár kiküldöttjei óhajtották volna, hogy a város a létesítendő vízvezeték részletes terveinek kidolgozásáért is 4000 •frtot biztositana, de a bizottság ebbe bele nem menvén, attól elallottak. Ha a vízvezeték végleges berendezését a város a Zellerin gyári r.-társaságra bizza, ugy az előmunkálatokért fizetendő 1500 frt, az összköltségekből levonandó lesz. A 8 —10 próba-furás és szivattyúzás 1500 frt diján kivül a várost fogja terhelni még az egyes próbafúrásokra kijelelt területek megszerzése és a furlyukak vizének külön-külön vegyelemzése. Azt hisszük ez nem fog oly sokba kerülni, hogy keresztül vihető nem volna. A területek aratás után olcsóbban kibérelhetők és megszerezhetők lévén, a próba-furások teljesítését július közepétől augusztus hó végóig' terjedő időre határozta a bizottság. Folyó hó 13-án Bäsch mérnök a próbafúrások helyéül 5 pontot jelelt ki egyelőre ós pedig 1-et a »Kis-kut« körül, 3-at a »hodoskai tagut« mentén és -l'-et^- »bakohybeli-^átság^-Tnálma* kfc zelóben. Ezek után van még egy kérdés, mely a közönség körében ismét kisért s melylyel le kell számolnunk, hogy nem volna-e jó a műkutak helyett ismét egy vagy több ártózi-kut furatásába belemenni? Erre nézve ugy a miniszteri főmérnök, mint a Zellerin-gyár szakértői megkérdeztetvén, oda nyilatkoztak, hogy a már egyszer sikertelenné vált ártézi-kut furatása folytán konstatálva van, miszerint csak nagy mélységben leuue esetleg a viz nyerhető s e miatt kérdése^ az ily módon feljövő viz° élvezhető volta is és egy ártézi-kut a szükséges vízmennyiséget nem is adná meg: ily körülmények között tehát az elegendő és kellő jó ivóviz s egyúttal a város jövő fejlődésére nagyban közreható vízvezetéki mű előállítására, közellevő forrás viztelepek hiányában, a legbiztosabban célravezető egyedüli mód: a műkutak létesítése. Ebben tehát nyugodjunk meg.'. A keramit mint burkoló anyag. Irta: Szilágyi F Lajos székesfővárosi mérnök. — Részlet: a »Kritikai szemle több ut-burkolat felett* cimü felolvasásból. — (Vége). Ezen egyenletes ós felette csekély anyagelhasználódás közvetlen következménye a csekély porképződés, s igy az xit tisztán tarthatásának könnyűsége. A gránit, dé főként a trachytanyagok kopása által elváló ködarabkák, a górcsövön át, tülevelek alakját mutatják, mig a keramit elváló részecskéi gömbalakkal bírnak, ezáltal a sokszor joggal hangoztatott egészségi tekintetekből is kedvezőbb elbírálásban részesülhet a keramit, mint a többi természetes kőanyag. Általában a keramit műkő anyagban olyan kitűnő tulajdonokat tudunk felmutatni, mely közhasznúságát önmagától nyilvánítja. A keramit útépítő célokra, ez idő szerint többféle formában készül. Legelterjedtebb a 16/16/10 centimeteres alak, azután a 8/16/10 centimeteres, melylyel több utca van burkolva s szintén alkalmas alaknak bizonyult. A 10/20/8 ctmtres és 16/16/3-5 ctmes, udvarok, kapubejáratok, terraszokstb. céljára gyártatik. Ugyancsak használt alak, az u. n. püspöksüveg is, mely szegélykövek mellett helyeztetik el, és kiinduló pontját képezi a kövezett soroknak. A keramit-kocsiutak nagy előnye, hogy tisztán tarthatók, enólfogva közegészség tekintetében felette becsesek. A kőnek egyenletes kopása, esetleg sülyedése által a kocsik nyugodt járása biztosítva van. A régebbi keramit-utaknál a tapasztalat azt mutatta, hogy az élek sok helyen letöredeznek, ez bizonyára a nyers anyag sajtoló hibája, másrészről a felületen némely helyütt mutatkozó kagylós kiváj ás", illetve kitöredezés, az égetés hibája. Jelenleg a sajtolás és az - égetés lényegesen más lévén, alapos a remény, hogy fennebbi bajok kiküszöböitetnek. A keramit-kőnek billenőse két okból következett be. Első ok a kövek benyúló méretének elégtelensége, a második ok pedig a hézagkitöltő anyagnak nem megfelelő megválasztása. Most gyártott keramit-kőnek merőleges mérete — melylyel a mélységbe nyúlnak — elég nagy, s igy a bajon segítve van. A hézagkitöltő anyagnak kérdése azonban, még most sincs teljesen megoldva. A cement kiöntésnek is vannak barátai, kik joggal állítják, hogy a helyes cement keverék (1: 1 arányban) jó szolgálatot tesz — főként ha homok vagy rostált kavics használtatik, addig mások a szurok kiöntésnek hivei. Mindkét nézet megállhat, föelvünk csak az legyen, hogy cementkiöntés használatakor meggyőződést szerezzünk arról, hogy a cement már kötődött akkor, midőn az ut a forgalomnak átadatott. A magyar kerámiai gyár, legújabban próbaképpen, olyan köveket gyárt, melyeken az oldallapok kiálló bordákkal bírnak, hogy két kő egymáshoz tolódása alkalmából a hézag szélessége biztosithassók és állandó legyen az egész útfelületen. Ezen újítás — ugy látszik — még növeli a keramit becsét, a próba eredménye azonban mindenesetre bevárandó. A keramit-utak~alapzatát eddig nagyméretű közönséges téglák képezték, igénytelen nézetem szerint, jobb lenne zúzott kőalapzatot alkalmazni, melyet esetleg beton formában lehetne alkalmazni. Valószínűleg árban egyenlő lesz ez a régebbi alapozással, de a felfekvésben, rugalmasságban, és főként a zajtalanság elérésében jelentékenyen jobb lesz, mint az eddigi rendszer. Ami az anyagot illeti, arról bátran állitható, hogy elsőrendű burkolatnak alkalmas. Keménysége a Moos-fóle skálában a korundot (9-es szám) megközelíti, szilárdsága Nagy Dezső műegyetemi tanár próbái után 4593.2 kilogrammot négyszögcentiméterre elérte s igy olyan eredményt mutat fel, minőt snmmiféle természetes kőanyagról ki nem állithatunk. Tájékozásul megjegyzem, hogy a régebbi u, n. Brasohe-féle keramitnál a szilárdság legmagasabb foka 3172'8 kilogrammot tett, miről Horváth Ignác volt műegyetemi tanár bizonyítványa tanúskodik. Nagy Dezső tanár állítása szerint, a

; próbákhoz külön e célra acéllapok készültek, melyekbe a keramit behatolt, mikor a törési határt elérte. A keramit-anyagnak nagy előnye, s e tekintetben a természetes kőanyagokat messze túlszárnyalja azzal, hogy a legnagyobb forgalomnak is kitéve, egyenleteT A B C Á. Abbáziából. Rozmarinligetnek illatos ködéből Int felém Tersattó égbenyúló romja, Villámokat látok . . mintha ÍYangepánnak Szabadságért, kifent kardja vón kivonva . . Hanyatloban» a-nap — tört küllőivel — a Monte Haggiore homlokához ére; Bíborszín palástot ölt a zajgó tenger. Óh! talán e bibör, a vértanuk vére ? ! A haragost 'bóra 'babérlombot szaggat, Összeölelkeznék cíp'rús "és a pálma, Fehér tajték'^csattog a setét bazalton: Ahol állok, mintegy .kőszoborrá válva. 0Ty mégrázó 'é"'fce*p.' 'mégis 'oly'fenséges, Mint szegény hazámnak éjbeboruít múltja: Hova — elmerengő lelkem visszaszárnyal, Az emlékezetnek .fáklyáját meggyújtva . . •Látom századoknak hosszú küszködését, Mely'az ármányon nem tud diadalt venni; 'Minél tovább 'nézem . ;-ugy szeretnék én is, Szirtet zuzó villám — viharsirály lenni! J-T;-*. "FI- Y

'

;

'

V

"* ' • '*" — súghatnék le, -irimfc" a rémes'bora; TrönpkáVűMtrtföogyvűnaén zsarnok Vesszen 1 Óh'.' de elseperném azt "az átkozott sast, '

a

' Mely még most is ott ül a kettős kereszten I "" ~ Soós Lajos. \ Egy leány. — A >Pápai Lapok«-nak — irta: Rózsa Géza. Paris, június. ... A boldogság után futottam a Quartier Latinben, ment, ment előttem, nem mertem megszólítani ós ő megszólított. Istenem! ha nem szólt volna! . . . Olyan szép itt az élet, ugy duzzad, ugy pezsg a Quartier Latinben, hogy szinte lehetetlen a mámorától őrizkedni. A diákok énekelnek, táncolnak, csak oda kellene állanom közéjük, hogy az ő édes könnyelműségük agyonölelje az én beteges melancholiámat. Oh, ha én is tudnék ugy énekelni, mint ezek a gondatlan fiuk, a kik nem tűrik maguk közt a búskomor arcokat és szemébe kacagnak a sentimentalismusnak. Azt tartják, hogy sírni is csak azért érdemes, hogyannál édesebben essék a kacagás utána. A Cafó d'. Harcourt egyik sarokfülkéjében van egy kopott, fehér márványasztal, oda szoktam behúzódni s onnan irigylem őket. A minap egy koponyát ós keresztet rajzolt valamelyik az asztalomra, tudják, hogy ott szoktam gubbasztani. Mind poéták s a Múzsájuk az ölükbe ül, mikor éjfél felé teremnek a Quartier dalai, melyeket itt énekelnek el és itt írnak fel az asztalokra, hogy hadd tanulja meg a másnapi közönség is s aztán írjon a. helyébe ujat. Akkor is igazuk van, mikor összekapnak egy csapodár szép leány; miatt, .hisz azt hiszik,'hogy a boldogságért verekednek. Koponyát meg keresztet rajzoltak az asztalomra *, megérdemlem, mert én elég ügyetlen vagyok itt arra gondolni, hogy milyen édes esték lehetnek azok, melyeket egy meleg, barátságos családi körben, jó Jcözel ülve a kandallóhoz, töltenek el ezalatt mások, ott, a hová nem lehet egykét bock s néhány sou borravaló árán bejutva tölteni el az estét. Elindultam a boldogság után a Quartier Latinben, ment, ment előttem . . . Akkor este már kigyúltak a gázlámpák, valami ellenállhatlan vágy csalt át a Szajna túlsó partjára. Ugy félálomban követtem. Vitt áfc Paris Szivébe, ahol lüktet az élet, hatalmas hullámokban, az uteákon felkapja az ilyen céltalanul kóborló, mindig egyedül bámészkodó embert s viszi, sodorja, hisz úgyis mindegy, akárhova. . „ A Eue de Eivoli arcadejai alatt kapott el, elsodorta Louvrerengeteg üvegtáblái előtt,,, melyeken keresztül hideg, fehér 'villanyfény világított, a körülöttem nyüzsgő embersokaságra, a chausséen megtorlódtunk, hosszú láncban robogtak a.bérkocsik s az .otromba, nehéz omnibuszok durva dörgése vált ki e babyloni zajból; fölöttünk szürkén állt felhőkbe a rengeteg város párája,, az a gyilkos, emésztő,- ez az édes, nélkülözhetlan párisi levegő. Egy-egy élestorku camelot kétségbeesetten elnyújtott ordítása ugy.hangzott, mintha irgalomért kiáltott volna Utolsót mindnyájunk nevében, pedig az itt viharzó élet lázának legújabb fokát, hirdette. Elemészt mindnyájunkat, de addig is csak itt jó élni. És a tömeg visz, sodor magával és hadd vigyen,. hadd sodorjon ... És mintha csakugyan a boldogság elé sodort volna. A Rue dos Pyramide» sarkán, mintha virágsó illatú or^onabokrok illatát csapta volna arcomba a szól s egy fészek madár kacagott volna a tavasznak. Hat fiatal leány suhant el mellettem. Karonfogva mentek, a köntös szürke volt rajtuk, megannyinak tucatkalap volt a fején, de ugy hangzott a kacagásuk, mint valami vig zene, a szemük ragyogott és a fiatalság tava,sza széppé varázsolta mind a hat arcot. Az első pillanatban, mintha mind a hat egyforma lett volna s mind a hatot habozás nélkül követtem. Éreztem, hogy köztük kell lenni az enyémnek is, nem tudtam melyik, egy e között a hat között, kik karonfogva mennek előttem, az az egy, a kiről ón álmodoztam, a d' Harcourt kopott, fehér márvány sarokasztala mellett. Ütemre ringott előre mmá a hat, zugó ei'dő fái alatt suhanó palákba hullott virágleveiek, melyeket ölröl-ölre adogatnak a tiabok. Átvágtak a Tuilleríákon ós siüruló szívvel mentem utánok. Egyik az enyém. Mind a hat egyforma volt. Őh ha tudnám melyik. Vájjon megérzi, hogy itt vagyok ? ... Az hátra fog nézni. Az egyiknek bársony pólerine volt a vállán s fekete hajába belekapott a szél és szinte lekapta a fejéről a kalapját; ijedten nyúlt utána, hogy megigazítsa. Ezalatt hátra tekintett. Két fekete szem perzselt keresztül rajtam,-— ez az enyém 1 Olyan bizonyosan hittem a boldogságban, mintha csakugyan most néztünk Volna szembe egymással. És nekem csak mennem kellene utána, csak mennem, míg kinyújtja kezét felém ós én azt megfogom, a szivemhez szorítom és fogom •erősen, aztán viszem magammal, elbújunk «B én csöndes, eldugott kis szobámba, mindig friss virág lesz az. ablakpárkányon a vizes pohárban, csak egy poharunk leszi de abban is virág lesz és soha,, de soha el nem bocsátom őt többé . . . Bárcsak egyedül volna! azonnal odamennék ós megszólítanám, megmondanám néki, hogy ón is egyedül vagyok. Hogyan mondanám neki ? Mit felelne ? ... Mintha hátratekintett volna. De csak egy kevéssé; ugy éreztem, hogy nem is esett volna jól, ha egészen hátranéz. A Pont Eoyal előtt három letért a Szajna mentén. A mint megálltak, e közül a három közül is erősen megnézett egyik. Szőke voltos magasabb.Vajjon nem csalódtam az imént, hogy melyik az enyém ? Néhány pillanatig haboztam s talán letértem volna a Szajna mentén, ha ez a szőke határozottan meg nem áll s még egyszer vissza nem néz rám. A hidra mentem. Azok között kell lennie, a kik a hídon mentek át s a kiket szinte elvesztettem a hídon tolongó sokaságban. A mint a közelébe értem, éreztem, hociy nincs bennem egy szemernyi se a párisi rouék vakmerőségéből, éreztem, hogy nem merném, nem tudnám megszólítani akkor se, ha egyedül volna, ha egészen egyedül volna. Mialatt azon top» rengtem, hogy mit kellene mondanom, két társa többször egymásután hátrate^ kintett és nekem jól esett, hogy ö egy kicsit, de egy kicsit se fordult vissza. S mind a hárman együtt maradtak, miközben áthaladtunk a Eue du Bacon, el a Bon Marché előtt s ő betért a Eue Ma* dame egy ötemeletes házának kapuja alá. Tehát itt lakik. * Dehogy mentem feléje is a d' Harcourt sarok asztalának. Még szebbnek láttám ezt a várost s jól esett kóborolni u .