Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-05-21

A városi közgyám választása. Magán uton értesültem arról, hogy megyénk alispánja az üresedésben levő közgyámi állás betöltése czéljából a tisztújító közgyűlést folyó hó 25-ik napjára tűzte ki; azonban a városi tanács felirt az alispánhoz, hogy ezen rendeletét vonja vissza, mert a tanács ezen hivatali állás megszüntetését, illetve ennek javadalmazását más tisztviselői fizetés növelésére kivánja fordítani, ós kilátásba is van helyezve, hogy ez irányban a városi közgyűlés is valamikor megkérdezve lesz. Csodálkozom, hogy a városi tanács a városi képviselőtestület által megállapított s felsőbb jóváhagyásokkal is megerősített statutomokat s az országos törvények rendelkezéseit figyelmen kivül üa

é?yj

a s a közgyám állását, melynek még a legkisebb községben is kell lennie, egyszerűen mellőzni és sallangképpen más álláshoz csatolni kivánja. Pedig aiigvan községi életünkben humanistikusabb intézmény a közgyám fogalmánál, mint a ki nemcsak arra van hivatva, hogy a gyámi nyilvántartás száraz adatait vezesse, hanem hogy a közéletben is figyelemmel kisérje és ellenőrizze az árvák erkölcsi és anyagi érdekeit, valamint a magán gyámok gazdálkodásait is. Kétségtelen t( hát, hogy erre önérzetes, független ós önálló férfiú kell, a ki nincs ezen minőségen kivül alárendelve sem az árvaszéknek, sem az árvapénzeket kezelő városi tanácsnak. Mihez járul azon körülmény, hogy ezen állásra, már két kiválóan alkalmas pályázó már j elentkezett is. Mi állj a tehát ufrj át annak hogy a rendszeresített ós törvényben gyökei ezö közgyámi állás betöltessék ? Hiszena képviselő testület ez iránt még meg sem kérdeztetett s ily irányú indítványt a képviselők közül senki nem tett, sőt ha tett volna is, ennek tárgyalására a közgyűlés 24 óra alatt törvényszerűen összehívható lett volna. Sajnálom, hogy a törvényes jogrend fulyományának a városi tanács vet gátot s hiszem is, hogy a vármegye első tisztviselője tisztában lesz az illetékességi jogkörökkel s a közgyám választását az említett felterjesztés daczára is megtartani ingja annyival inkább, mert — mint értesültem — az árvaszéki ülnöki, sőt esetiig a tiszteletbeli ügyészi állásoknak betöltése is küszöbön van. Egy városi képviselő. A népünnepély. A legszebb verőfényes tavaszi nap kedvezett a népünnepélynek, mely f. hó 14-ikének délutánján a főiskola kertjében a veszprémi tüzkárosultak javára rendeztetett. Különösen a jótékony czél és a szép iilő oly nagy közönséget hozott össze, hogy ennyire látogatott és ily nagyszerűen sikerült ünnepély még nem volt városunkban. Legelőször érkezett kedves vendégei az ünnepélynek Esterházy Marianne comtesse ós a kis Pál gróf voltak, kik nevelőik kíséretében érdeklődéssel szórakoztak több órán át az ünnepen ós számos bevásárlásaik után, csak a késő délutáni órákban távoztak el. Ott láttuk a város és vidéke intelligentiáját, de képviselve volt városunk közönségének minden osztálya s tömegesen vett részt a tanulóifjúság is. Szóval a főiskola tágas kertje majdnem szűknek bizonyult az 1200—1300 személyre tehető közönségnek befogadására. Ki jelen volt az ünnepélyen, csak is kellemesen időzhetett ott és szórakozást is találhatott eleget, a melynek megszerzése észre nem vehető csekély kiadásba került. És a népünnepélynek mégis nagy volt sikere ós eredménye, s tekintetélyes összeget jövedelmezett a szerencsétleneknek. Az ügyes rendezésnek és az elért fényes sikernek főérdeme Latinovits Béláné urnöt illeti legelső sorban kinek nemes szive — fáradtságot, időt és áldozatot nem kímélve — hozta létre az egész ünnepélyt, a veszprémi tüzkárosultak nyomora enyhítésére. Nagy dicséretet érdemelnek az elárusitásbanrósztvett hölgyek, kik igazi buzgósággal fáradoztak és igyekeztek a közönséget kiszolgálni, páratlan kedvességgel kínálgatva áruezikkeiket. Különben méltán osztozkodhatnak Mészáros Károly v. r. kapitány és a rendezőségnek többi tagjai is a közönségnek teljes elismerésében. * Az ünnepély lefolyásáról a következőket írhatjuk röviden: Délután három és négy óra közt kezdett gyülekezni a közönség, kisebb nagyobb csoportokban ós egész estig hullámzott fel s alá a kíváncsi tömeg jó kedvvel beszélgetve ós mulatozva. A szőnyegekkel ós nemzeti zászlócskákkal feldiszitett sátrak vonták magukra első sorban a közönség figyelmét, melyekben a sok mindenféle kiállított tárgy csínnal volt elhelyezve. De nem annyira ezek, mint inkább a bájos elárusító hölgyek — festői jelmezeikben és szép toilletjeikben — lepték meg a szemlélőt. Bort és gulyást a „magyar sátorban" lehetett kapni Karcsay Istvánué urnő, Hauptmann Irén s Mariska ós Wittmann Irén k a. kezeiből, kik mindnyájan szép magyar jelmezben voltak. A „dohánytöz^dóben" Galamb Józsefné urnő és a kedves trafikos kisasszonyok: Galamb Erzsike, Hanauer Margit, Hanauer Sarolta és Tauber Jolán kínálgatták a vevőket szivar, czigarette, bor, fagylalt s hideg kávéval. Nagy látogatottságnak örvendett a „sörcsarnok". Eleinte oly sokan óhajtottak sört inni ós virslit enni, hogy az itt foglalatoskodó hölgyek: Berger Anna, a fess bécsi pinczérleányok: AVeber Olga, Barthalos Olga ós a csinos oLsz halász leány: Salzer Róza k. a. nem tudták volna kiszolgálni a sok vendéget, ba Hauptmann Irón k. a. a magyar sátorból segítségül nem jött volna. A „tót sátort" Latinovich Béláné urnő áldozatkészsége állította ki egészen, hol is ő maga és Báron Janka k. a. gyönyörű tót öltözékekben árusították el az összes kiállított tót iparczikkeket, játékszereket stb. A .,keleti sátorban" Tóth Lajosné urnő, Tóth Jolán ós Voyta Ilonka k. a. elragadó keleti costümeikben, Tóth Gizella k. a. pedig fess matróz ruhában kedveskedtek édességekkel, déli gyümölcs, fagylalt s fekete kávéval. Volt sok vevője a „bábos" sátornak is, melyben Lázár Benőné urnő, AlmersdorferEmiliaés Makara Mariskák, a. csinos magyar jelmezekben árulták a kisebb nagyobb sziveket és puszedlikat. Virág elárusitással Klainik Juliette és Sült Ilona k. a. foglalatoskodtak. A belóptijegy pénztárnál pedig Mészáros Károlyné, özv. Schlesinger Mórné, Sült Józsefné (magyar menyecske öltözetben) ós Voyta Adolfné úrnők fáradoztak. Az árusító hölgyek fényképeit is nagyban keresték és rövid idő alatt mind elkeltek. Majd a műsor többi pontjai nyújtottak látni valót. A felállított magas májusfa megmászására volt sok ügyes vállalkozó, kik közül többen a felaggatott tárgyakat szépen leszedték ós csak is akkor lett vége e sportnak, mikor már semmi s.m maradt fönn a fán. A zsákban futásra is jelentkezett vagy 10 pályázó, kik többszöri sikertelen indítás után ügyetlen bukdácsolásokkal mégis czólhoz értek a közönség zajos éljenzése és tetszés nyilvánítása közt. A 3 első beérkező pénzdíjat, — a 4-ik pedig egy óriási kiflit kapott. Sokan mulattak a karika dobással, és mintegy 2—300 kést nyertek el. A „Falb"-féle jövendelés azonban elmaradt, mert az illető rendezőnek minden utánjárásra sem sikerült olj

r tanult „fehér egereket" szerezni, a melyek a jövendelő kártyákat egy szekrényből szokták kihúzni, a közönséges egerekkel tettpróbakisérletek pedig nem sikprültek. A zene egész délután szólt, hat óra felé kezdődött a táncz, és nagyban mulatott s tánczolt a „nópmulatság" fiatalsága. Később a megmaradt élelmi szerek elárvereztetvén, a tojásos pereczek, pogácsák ón zsemlyék a tömeg közé dobáltattak és lett nagy élénksége a gyerekseregnek. Nyolcz órakor oszlott szét a közönség és egy jól eltöltött nap emlékével távozott haza mindenki. * Az ünnepély után este 10 örakor tánczinulatság volt a „Griff" szálloda nagytermében, a melyen je'envoltak: dr. Fe renczy Bernátné, Karcsay Istvánné, Latinovich Béláné, Mészáros Károlyné, Pentz Józsefné, Sült Józsefné, Tóth Lajosné, Voyta Adolfné, Weber Rezí,önó urnök ós Berger Anna, Barthalos Olga, Perf-nezy Irma, Kiss Vilma, Pentz Mariska, Tóth Gizella, Tóth Jolán, Voyta Ilonkaós Weber Olga úrhölgyek. A mulatságon bár kevesen vettek részt, de a jeleuvolt elegáns társaság kitűnően mulatott és a fiatalság a hajnali órákig tánczolt a legnagyobb kedvvel. A hétről. — Karczolat. — No most megjártam. A mult héten akartam már megjövendölni, hogy hogyan sül el a népünnepély, és ime be kell vallanom, hogy bizony nagyon csalatkoztam. Csalatkoztam pedig azért, mert mikor saját szemeimmel láttam a népünnepélyt, egészen másképpen festett, mint mikor lelki szemeimmel láttam. Micsoda silány leírása volt az a múltkori karczolatom a népünnepély lefolyásának, azt csak most tudom felfogni ós megbírálni. Ebből ugyan nem következik az, hogy ez a mostani szebb, (pardon megbotlott a tollam) jobb lesz mint amaz. Mert hogy is tudnám leírni azt a festői látványt, a sátrak pompázó színeit és azoknak tartalmát, az elárusító hölgyek vakitó szépségét, (ezt kellett volna legelőszörmondanom) azt az élénk sürgést forgást, a május fára felmászok kitörő örömét, a zsákban futók kánikulai izzadását, a dijat nyerők kannibali étvágyát, amit ott láttam. Szemem szám elállott. Hát ilyen is lehet Pápán ? Idevarázsolni egy homokos kertbe Pápa legszebb virágait, akik oly szeretetreméltóan tudtak kínálni, hogy az ember a mészbe főtt csörgőkigyóhust is dessertnek megette volna ; oly nyájasan mosolyogtak az emberre, hogy a megvásárolt fasipon a „Szeretlek ón egyetlen egy virágom" czimü dalt akarta erőnek erejével egy elolvadt frányó megtanulni, aki arról nevez tes, hogy nőgyűlölő ; olyan bájjal felszolgálni, hogy monsieur Fukarfi is 4 pohár sört ivott meg, és mégsem bánta meg az elúszott filléreket, de mit mondjak még V hiszen előttem oly emlékez-tes lesz ezen nap, hogy ha akarnám sem tudnám felejteni. Hogy miért? az hadd maradjon egyelőre titok. Még csak annyit akarok mondani, hogy a nagy anyagi siker mellett nem maradt hátra az erkölcsi siker sem, mert a népünnepélyt követett tánezon hajnalig járták a jókedvű fiatalok. Rosz kronika-iró lennék azonban, ha a tisztelt olvasóknak még egy, a mult héten törtónt esettel be nem számolnék. Színészeink a „Fene anyósok"-kai befejezvén itteni szereplésüket bánatos szivvel és üres zsebbel búcsúzának tőlünk. A társulatnak egy csendes, de különben ügyes alakja más két pajtásával lakván egy jámbor atyafinál, az utolsó este evvel elhitette, hogy még csak hétfőn távoznak el és azon napra meg is igórte a nagy fizetést. A szállásadó nyugodt lélekkel ós nagy reménnyel elpihent az Urban, de ki Írhatja le kellemes meglepetését, mikor éjféltájban egy remek notturnó méla bus hangjai simogatták végig egyébként kemény szivét, és midőn a mindinkább halkabbá váló dal távolodott, fuvallatszerü dallamai öt ismét elaltatták. Reggel azonban a számolásra akarván hini Thália ájtatos papjait, majd a guta ütötte meg, mikor az ablakot nyitva és a szobát üresen találta. De vigaszul egy számlát talált az asztalon, mely igy hangzott: Tartozunk önnek szálláspénz fejében ]6 írttal. Tartozik ön nekünk egy éjjeli szerenádért, alkalmazva: 1 tenort á 5 frt, 2 bassistát á 2 frt 50 kr, összesen 5 frt, pótlék az éjjeli hangrongálásórt 6 frt, összesen 16 írttal; tartozunk tehát önnek evvel: 0. A szállásadó homlokára csapott ós felsóhajtott: Még azt csak megboosátanám, hogy megszöktek, de hogy énekelve szöktek meg, azt soha sem bocsátom meg — magamnak. Ilistoricus. Hivatalos rovat. 12124. Veizprem vármegye alispánjától. 1893. Figyelmeztetés. Hivatalos értesítés szerint számos osztrák és magyar alattvaló, kik Braziliába vándoroltak ki, ott — mivel sem az igórt földterületet meg nem kapták, sem munkához nem jutottak, — a legsiralmasabb helyzetben vannak. Figyelmeztetik tehát mindenki, hogy a kivándorlásra csábító ígéreteknek ne higyjen. Veszprém, 1893. évi május hó 18-án. Véghely Dezső, királyi tanácsos, alispán. 838. 1893. Hirdetmény, A folyó évi III. oszt. (iparosok, kereskedők, földbérlök. ügyvédek, orvosok és egyéb haszonhajtó foglalkozásúakat terhelő) kereseti adóra vonatkozó adókiszámitási javaslatokat kitüntető lajstrom, a közadók kezeléséről szóló 1883. éviXLIV. t.-cz. 18. §-a értelmében /. hó 23-ikától kezdve ugyan e hó 30-ig, vagyis 8 napra a városi adóhivatahiál közszemlére kitéve leend. Miről is *z érdekeltek azon figyelmeztetéssel értesíttetnek, miszerint a fentemlitett javaslatokra nézve netaláni észrevételeiket a tárgyalások folyama alatt szóval, avagy írásban előterjeszthetik. Pápa, 1893. évi május hó 20-án. A városi hatóság. KÜLÖNFÉLÉK. — József f6h.erczegh.es, mint a májusi ünnep védnökéhez;, Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő, mint a májusi ünnep rendező bizottságának elnöke, üdvözlő táviratot küldött Fiúméba József Ágost főherczegnek Auguszta bajor herczegnóvel történt eljegyzése alkalmából, mire József főherczeg a következő táviratot intézte Fenyvessyhez: „Fogadják legőszintébb hálámat szives jókivánatukért. Józset főherczeg!" — A pápai színház tényleges átadása Pápa város részére június hó 1-sö napján jog és pedig ünnepélyesen megtörténni. E napon lesz ugyanis az állandó színház részvénytársaság közgyűlése, mély véglegesen határoz a már törvény izékileg és megyehatóságilag megerősített átadás felett, illetve ezen átadást tudomásul véve, kifogja mondani, hogy czéljáyiak, a pápai állandó színház fentartásának kérdése, Pápa város közönsége által biztosítva Itvén, egyleti működését nyugodtan megszüntetheti. Ennek folytán as ünnepélyes átadás ezen nap estélyen a színházban is megtartatik a Jászui-Hilgermann hangverseny alkalmából, a mikor Jászai Mari, legnagyobb drámai szinm iívésznönk fogja az egyik nevesebb költőnk által megírandó alkalmi prológot elszavalni. Az átadás ténye is méltó lesz tehát azon hazafias áldozatkészséghez, melyet az alapitók a művészet csarnokának létesítésével, Pápa városa pedig annak további gondozásával tanúsítottak. rendszer, azt legtöbb leányos mama úgyis ismeri, de téves felfogása szerint nem találja ezt az igaz útnak, mely legkönynyebben a főkötöhöz vezeti leányát, tart attól, hogy egy előkelő házasulandó fiatal ember irtózik a konyha szagtól, nem találja elég szépnek, finomnak leánya kezét, ha zongora, hímző gyapot, festő ecset, regényeken kivül egyóbb is, p. o. fözökanál fordul meg kezecskéi közt. Pedig egyedül az a férfi számithat igazi boldogságra, kit a szerencsés véletlen ezen első csoporthoz osztályozott hölgyek egyikének karjaiba viszi. A második csoport a legtévesebb nevelésű hölgyek csoportja, honnan legtöbb boldogtalan házasság kerül ki. Ezek azok, kik tisztán a látszatnak élnek, tüntetnek a háziassággal, de se szórakozást, se örömet, se életczéltnem látnak a házi gondokban. Itt kopogtat a legtöbb házasulandó, itt megy lépre a legtöbb férfi. A mama, kinek egyébb czél ja nincs, mint leányainak biztos jövőt szerezni, mindig készen áll a haditervvel. Egy fiatal ember jön látogatóba, ki már a bálban a mama három leánya közül a középsőnek udvarolt, és el is fogadta szívélyes meghívását, másnap délután ozsonnára. Délután 3 órára már a fogadtatás jól kigondolt tervezete végre van hajtva. A legidősebb leány az ablaknál a himzö ráma mellett ül, a legkisebb a zongorán idegrázó szorgalommal skáláz, a középső természetesen a konyhában van, ideális batiszt ruhában, csipke köténynyel, feltörött habfehér karokkal leselkedik a konyhaajtóban, mikor jön az udvarló, mert a bejárás » koüybin kereasstüi veaet

4 Lép* tek hallatszanak, a kis leány a habkazán előtt áll, kezében habkeverövel, arczán a zavar rögtönzött pírjával fogadja az érkezőt, s az alatt kegyetlenül veri tovább a habot. Erősen mentegetödzik, hogy most épen ö a hetes. A fiatal ember lépre megy, az ozsonna kitünö, a mama szives kínálgatás közben nem felejti ugy odavetőleg megemlíteni, hogy „ezt is a leányom sütötte, az igaz nem olyan jó, mint a ezukrászé, csak házi sütemény." A fiatal ember nem győzi dicsérni, nem győz bámulni választottja ügyességén, ki a főzés mellett még a szobaleánynak tányérokat is segit váltani, az asztalt leszedni stb. Pedig milyen más a kép valóságban. A kisasszonyok 10 órakor az ágyban reggeliznek, 11-ig a fodrászné fésüli ós felsüti a hajat, 12 ig az egész arcz és ruházat „élethűen" van rendbe hozva, azután egy kis séta után haza jönnek, mivel a szakácsné a mama felügyelete alatt elkészítette az ebédet. A harmadik csoportba tartozók már nyilt homlokkal a háziasság ellensógeikép lépnek fel, azzal védekezve, hogy ők nem születtek „szakácsnőknek." Mi öröme is lehet egy férjnek, olyan nőben, kinek látköre nem terjed tul a konyha művészetén ? Ezek nem ismerik a két szélsőség középutját, hogy nem azért kell a leánynak főzni tanulnia, hogyha asszony lesz, a szakácsnő dolgát végezzo hanem elsajátítsa azon ítélőképességet, melylyel megbírálni tudja mi a hibája egyételnek, melyet a szakácsnő elrontott, hogy ellenőrizni tudja ós kiadhassa a háztartáshoz szükséges czikkek mennyiségét, nehogy anyagilag megkárosittassók. LogsajaáUtr* méltóbb azon fiatal asszonyka, ki a háztartásban a cselédje tanácsát kéri ki, hogy férje előtt ne kompromittálja magát. A oseléd felhasználja úrnője tudatlanságát, ós nemcsak hogy anyagilag megkárosítja, de lassankint felülkerekedik urnöj ón és ő intézi az egész ház sorsát. Az ily nők mégsem oly veszélyesek a házasulandókra, mint a második csoportba sorozott hölgyek, mert azok nem játszanak bújósdit, ugy mutatják be magukat, a minők. A társalgásban szívesen beszélnek a sportról, a divatról, a bálokról, de a háziasság ellen nyilt arczczal lépnek fel. Ki ezek után mégis megtalálja számítását egy ily nőben, az nem csalatkozik, mert olyan nőt kap a minőt várt. E két utóbbi csoport a mai divatos nevelés áldozata. A kis leány már 6 éves korában kalapot kap, divatosat, a mama örömmel viszi a tükör elé, oda hivja a papát is, hogy nézze meg milyen, szép a kii leánykája. A kis leányt fiatal korában, amidőn imádságon, a szülői szereteten kivül egyebet még nem kellene ismernie, már azon tudatra ébresztik, hogy az uj ruha, a divatos kalap által szebbé lett, mely tudat annál inkább erősbödik benne, ha idegenek szájából hasonló dicsérő szavakat hall. Tizenkét éves koráig beéri a kis leány azzal, hogy önmagának tetszik; de a folyton élesbedö ész, a jó példa, melyet a nagyobb leányoktól lát, hamar megérteti vele és felkelti benne azon vágyat, hogy ne csak önmagának tessék, hanem egy általa nagyon kedvelt második vagy harmadik gimnazista gavallérnak is, ki naponkint várja az utcza sarkon, ki udvariasságból elkészíti számtani feladván nyát, sőt még czukorkával is kedveskedik neki. A mama, ki meggyőződik, hogy kis leánya szellemileg mily szépen halad, siet a nevelést kibővíteni az által, hogy táncziskolába adja, hogy a test elsajátítsa a sikkes mozdulatokat, hogy letörlődjék mielőbb a gyenge gyermeki arcz piruló hamva, ha férfival találkozik. A társadalom által szabadalmazott ölelkezés, a fesztelen érintkezés a kis leányt egy uj órába ragadja, e pillanattól fogva nincs többé kis leány, a 12 éves gyermek mindazon vágyak tudatába jön, melyre 18 óvea korában is rá érne ? ! A kis leány a nevelőnő kezeibe kerül, egy müveit német nö, aki birja a franczia nyelvet is, de a magyar nyelvhez nem is konyit, ez veszi kezébe a nevelés gyeplőjét. A már nagy leány észjárással biró 14 éves leány szépen halad a zongorázásban, kitűnően fest majolika edényeket, beszól németül, töri a franczia nyelvet, de elfelejtene magyarul irni, ha nem levelezne titokban az ügyvédbojtárral. A bálok megzavarják a rendes tanulást, igy a mama belátja, hogy már felesleges a nevelőnő. Helyette egy zenetanár ad órákat, ós egy született franczia nö hetenkint 4 órában képezi ki a magasabb franczia műveltségben 18 éves koráig. Kell, hogy fájdalom töltse el a honfi keblét, ilyen félszeg nevelés látásánál. Minő anyák lesznek ezekből, minő érzelmeket fognak ezek ártatlan kisdedeiknek tiszta lelkébe csepegtetni. Főleg leány nevelésünk terén az a balb.it kezd lábra kapni, hogy nem lehet az müveit intelligens nö, aki egy kicsit zongorázni nem tud, társaságban németül, francziául párlierozni s ebbeli szakértelmét fitogtatni nem tudja! Igen én ismerek olyan hölgyet, aki tud szépen németül, el-el kotyog francziául egy pár klaszszikus darabot is el tvu játszani a zongorán, de azért azt magyar hölgynek nem tartom. Nem pedig azért, mert a magyar történelmet nem ismeri, az egri nők történetét sohasem hallotta, Dorottya, Lorántffy Zsuzsanna, Zrínyi Ilonáról, a murányi Vénuszról sohasem hallott, magyar költőkről, magyar nemzeti irodalomról semmit sem tud, magyar könyveket nem olvas, még csak magyarul irni sem tud hibátlanul. Ne értsük félre egymást hölgyeim I Igen szép az, ha önök tudják, hogy ki volt "Wolfram von Escherbach, Valter von der Vogelveide, Gleist, G-ottsched, hogy mi volt az a Sturm und drang Periode, ha ismerik Schillernek G-lockéját, Lessing Nathan-ját, Göthe Fausxt-ját, ez igenis a műveltséghez tartozik, de először ismerniök kell saját hazájuk történetét^ hogy majdan gyermekeikkel ismertessék meg szeretni és imádni a drága hont, tanuljanak előbb magyar irodalmat és ismerjék meg Vörösmarthy, Kisfaludy, Arany és Petőfit, hogy lelkesedjenek, s. gyermekeiket lelkesíteni tudják édes költői szép anyanyelvünkre, ez az első kötelessége a magyar hölgynek s csak azután következik a külföldi irodalom megismerése. Épen ezen hibás nevelési rendszer okozza aztán azt, hogy leányaink, aszszonyaink magyar könyveket nem vásárolnak, íróink és költőink miattuk akár éhen halhatnak, de tessék csak bemenni a ssaloösigbába, biztosítom, önöket, hflgv