Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893
1893-05-07
Megjelenik minden v a sá r n a [>. Közérdekű aürgős közlésekre kwonkim rendkívüli számok is adatnak ki. Béi-mentetlen levelek, C3«.k ismart kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. ^ japnak szánt közlemények a l a p yC szerkesztőségéhez (hosszú utcza 969. sz.) küldendők. ^, PAP Alf A *" Rí K Előfizetési díjak. «^ Egy évre 0 írt Fél évre 3 írt Negyed évre 1 Irt ön krajezár. — • Egy szám ára 15 lu\ Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérbeii 3n kr. A dij e 1 ő r e fizetendő. Bélyegdij mindig kűlöu szúmitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lij) kiadó hivatalába (Kuhn Mór fiai 2^ hiiiapközvetitő iroda) küldendők. ^ Pápa város hatóságának és tobb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megyei közgyűlés. Tavaszi rendes közgyűlésünk elé — mint minden törvényhatóság ez időkre eső közgyűlései elé — élénk figyelemmel fordult az ország közvéleménye, de a gyűlés tagjai is megfelelő érdeklődést tanusitottak a napirenden levő egyházpolitikai ügyek megvitatása czéljából való tömeges megjelenésükkel, és mig egyfelől impozáns kifejezést adtak a liberális eszmék követelményeinek, vagy az ujitások iránt táplált aggodalmaiknak, másfelől a tárgyilagos vitatkozás folyamán kétségbevonhatlan tanúbizonyságát adták annak, hogy a vélemény szabadságát kölcsönösen tudják és akarják is tiszteletben tartani. Itt nem osztályok, vagy felekezetek álltak egymással szemben, hanem az elvi meggyőződés nyert őszinte kifejezést. A gyűlés egyik szónoka önérzetesen tiltakozott azon feltevés ellen, mintha Veszprómmegye papsága a vallásos meggyőződéshez való ragaszkodása által alkalmat szolgáltatna arra, hogy tőlük a hazafiasságot megtagadhassák, már a gyűlésben felhangzott hangos ellenmon-" dások és tiltakozásokból kétségtelenné vált az, hogy a közgyűlés minden tagja átvolt hatva — ellentétes álláspontjuk daczára is — a klérus iránti tisztelettől és a hazafiságában való őszinte bizalomtól. De legkótségbevonhatlanabbul igazolta ezt a titkos szavazások történetében azon majdnem páratlanul álló eset, hogy az üresedésbe jött közigazgatási bizottsági tagságra a cistercita rend nagyérdemű apátja egyhangúlag választatott meg, és pedig a gyűlés kezdetén, tehát akkor, mikor még a döntő kérdésben mindenki harezra készen állt, ós még sem találkozott a 191 szavazatilap beadói közül egy sem, ki a megválasztandóban nem a közügy jeles munkását, hanem a napirenden levő kérdések tekintetében ellenfelét látta, vagy kereste volna. A közgyűlés lefolyásáról adjuk az alábbi tudósitást: A közgyűlést a szabadságon levő főispán helyett Yéghely Dezső kir. tanácsos alispán nyitotta meg magvas beszéddel és előterjesztései alapján elhatározta a közgyűlés, hogy Vaszary Kolozs herczegprímáshoz az ellene intézett merénylet meghiúsulta, báró Vay Miklós korona őrhöz 91-ik évfordulója és Jókai Mórhoz 5D éves irói jubeleuma alkalmából üdvözlő iratokat intéz, Ányos László közigazgatási bizottsági tag halála feletti részvétét és a közügyek terén tanúsított buzgóságát, érdeineitjegyzőkönyvileg megörökíti. Az alispáni időszaki jelentést, mely a tagoknak előzőleg megküldve lett, elismeréssel vette a közgyűlés tudomásul. Az újonnan szervezett árvaszéki ülnöki állásra tízeglethy György árvaszéki jegyző, ennek helyére pedig dr. Yéghely Kálmán egyhangúlag megválasztattak és hivatalos esküjüket letették. A közigazgatási bizottsági tagságra három küldöttség előtt összesen 191 szavazati lap adatott be s ugyan ennyi szavazattal Yayda Ödön zirczi apát egyhangúlag megválasztatott. Szalutkay Istvánnak a járási állatorvosi állások szervezése tárgyában előterjesztett interpellátiójára az alispán nyomban válaszolt, mit a közgyűlés helyesléssel vett tudomásul. Báró Fiálh Pál indítványára a közgyűlés egyhangúlag elfogadta, hogy a tárgysorozat 7. sz. pontja: Budapest föós szókváros, ugy Zemplénmegye átiratai tárgyaltassanak. Kolossváry József főjegyző felolvasta ezen átiratokat, s ezután az állandó választmány által előző napon 7 szavazat ellen 24 szavazattal elfogadott következő inditvánj't terjesztette elő : „Mondja ki a vármegye közönsége, hogy a napirenden levő egyházpolitikai kérdéseknek, nevezetesen a kötelező polgári házasságnak, az anyakönyvek állami vezetésének, az izraelita vallás recept ívjanak, a róm. katholicusok autonómiájának és a vallás szabad gyakorlásának kérdéseit szabadelvű irányban, törvényhozási uton megoldatni kivánja. Mivel pedig hazánk további nyugodt fejlődéseinek lehetőségét és a Jelekezetek közt való súrlódásoknak gyökeres megszüntetését csak az esetre tartja biztosítottnak, ha mindezen kérdések már a közel jövőben rendeztetnek, határozza el a vármegye közönsége azt is, hogy jölir uz országgyűlés képviselőházához, mikép törvényhozói egész tekintélyének latba vetése mellett, nem kiméivé pénzügyi áldozatokat sem, odahatni méltóztassék, hogy a jelzett irányban szükséges törvények lehetőleg még ez év folyamán megalkotni és életbe teltetve legyenek." A felolvasott indítványt a közgyűlés nagy többsége zajos helyesléssel és éljenzéssel fogadta, melyből már előre lehetett látni a szabadelvű eszmék győzelemre jutását. De csakhamar sikra szállt az ellenzék nevében Fodor (íynla megyebizottsági tag is, noha kijelentette határozottan, hogy ö híve ugyan a vallás- ós egyházpolitikai szabadelvű eszmék- é.; reformoknak, ...de: mint ellenzéki, álláspontjából és meggyőződésből a kormányban nem bízik, komolynak nem tartja a kormányjavaslatait, ennélfogva bármely feliratnak ellene-, s az átiratok fölött napirendre térés mellett van, s ha a vármegye nem a kormányhoz, hanem a képviselőházhoz írna is föl, ö ezt, politikával kieszelt kormány iránti bizalomnak tartja, melyhez ő és elvtársai hozzá nem járulhatnak. Báró Fiáth Pál meggyőzően, erős logikával szállt sikra az állandó választmány javaslata mellett és Fudor Gyula indítványét következetlennek mutatta ki hangsúlyozta, hogy ha az ellenzik maga is elismeri, hogy a kormány egyházpolitikai javaslatai liberálisak, aku r o.z ellenzéknek nem szabad a kormány miatt a liberális javaslatok ellen lenni, sőt a kormányeluök és szakministerei, kikre az egyházpolitikai kérdések megoldása vár, ezúttal éppen az ellenzéktől igényelhetnének elismerést. Dr. Rhcdeg Gyula kauouok nyíltan kijelentette, hogy vallási hiteivé alapján kénytelen az egyházpolitikai reformok ellen felszóllalni, fél hogy azok a békét feldúlják a különböző vallásfelekezetek ós az állam között, s ha az ö egyháza hitelveinek az állam békét nem hagy, karezot jósol, mert ők abból semmit nem engedhetnek, hogy a házasság feloldhatatlan szentség. Gyurátz Ferencz pápai ev. lelkész tisztelettel vhseltetik minden vallás hitelvei iránt, de az államnak ós az egyénnek is, a házasságot állam és családjogi szempontból kell elbirálni, ö a maga részéről az egyénre, a családra és a vallás magasztos czéljaira üdvösnek és szentnek csak a boldog házasságot tartja, a boldogtalant pedig kárhozatnak és felold\ hatónak; az ezzel ellenkező vallási hitelvkónyszer czélhoz nem vezető, mert látjuk az életből, hogy a boldogtalan házastársak, nem csak a házasságot bontják I fel maguk között, de elhagyják ha kell, T A R C Z A. De nagyon szomorú De nagyon szomorú a Kiserdő tája, Enyészet, hervadás szele fuvalt rája; A fáról a száraz falevél lehullik, De az én szerelmem airom bezártáig Soha el nem múlik. Emlékszem. Az égbolt tiszta volt felettünk, Mi ott a Kiserdőn epret szedegettünk. Édes volt az eper, édesebb volt nála, Az ón kis galambom csókra termett ajka, Picii piroa szája. Kis madár énekelt odafönn az ágon, Lelkünket átfogta boldogitó alom; Kicsike kis kezed a kezembe vettem, S hallgattuk a madár vidám dalolását Némán, önfeledten. Elérett aa eper, a madár elszállott, Siratom az elmúlt régi boldogságot. Kimegyek túrodhoz elfog a búbánat, — Miért is nem szállhatok én üdvöm, szerelmem, A sirba utánad. Balogh Dénes. Fiume — Abbázia — Buccari. —» Uti napló. — (Folytatás és vége.) Buccari, Még alig pihenttik ki abbaziai utun* kat s már is Buccariba terveztünk kirándulást. Gyorsan felkészülni, Fiume városát m ^g egyszer megtekinteni s korán megebédelni, ez voltprogrammunltM indulásig. Ebéd előtt még lementünk a Mólóra, hogy az Abbáziából érkező hajónak kikötését élvezzük. Itt azon szerencsében részesültünk, hogy Mária-Doroctya föherczegnőt láthattuk, a mint kisóretével együtt, egy kisebb tengeri kirándulás végett, yachtjára szállott ós a kikötőből kihajózott. Ekkor érkezett meg az abbaziai hajó is, ós mily nagy volt meglepetésünk, mikor abból két kedves vendégünk szállott ki a partra. Fokozta örömünket még azon elhatározásuk is, hogy velünk tartanak Buccariba. Közös ebéd után izgatott sürgölödósforgolódás közben végre elértük a hajó fedélzetét abban a kritikus pillanatban, mikor a matrózok erős kézzel készültek bevonni az összekapcsoló hidat. Egy éles fütty még s ott himbálódzott hajónk a sík tengeren. Következett volna az elhelyezkedés, de csak most vettem észre, mily piszkos óa gyarlóan felszerelt faalkotmány ez a mi hajónk 8 mennyivel szebbek a mi dunai hajóink Budapesten, vagy balatoni hajóink is. Plaidjeink segítségével azonban ugy a hogy elfoglaltuk helyeinket. Mig magamban ez összehasonlítást tettem, az alatt a tenger, mely tiszta kék •zinével ós csendes felületével csábított benünket a kirándulásra, egyre haragosabb szint öltött magára. Avatottabbak e jelekben a Bórának keletkezését látták. Uram fia mi lesz velünk I gondoltam magamban, ha a Bóra, ez a goromba le» góny — a melylyel már görczi tartózkodásom alatt megismerkedtem — felkorbácsolja a tengert s tajtékozó hullámait felcsapj* fedélzetünkre!? Mi lesz? Szemem az őket egymástól elválasztani nem engedő vallási hitelveket is. Devies József kanonok ugyancsak róm. kath. egyházjogi szempontból beszélt, s kárhoztatta a reformeszméket. Ezekután Dr. Fenyvessy Frencz képviselő, megyebizottsági tag szollal t fel oly tapintattal, s oly érvekkel az állandó választmány javaslata mellett, hogy még azok is üdvözölték szónoklatáért sokan, kik vele egy párton nem voltak. liédey Gyula és Devics József ellen kimutatta, hogy egyházjogi szempontból nem minden időben tartotta a róm. kath. egyház a házasságot és anyakönyvezést az állam által nem érinthető és nem szabályozható jogoknak. Hivatkozott alapos tudással és idézettel Szent István és egyéb királyok idejébeni törvényekre s joggyakorlatra s a pápai bullákra, melyek a házasság és avval összefüggő kérdéseket, nem a mai egyházi szempontból bírálták el. Kijelenti meggyőző hangon, hogy ö maga is róm. kath. vallású, vallásához hír. nem bántja ezt az állam sem, meghagyja rnagasztosságábau; az egyház terjessze és tartsa fenn az igaz benső vallásosságot, az állam pedig gyakorolja és óvja meg az állampolgárok egyéni és családi életét biztosító jogait; az egyháznak nincs szüksége az államot megillető jogok kezelésére és bírására, sőt azoknak még birtokában levő maradványaitól is mielőbb megtisztulva óhajtja látui az egyházakat. Fodor Gyula ellen kimutatta, hogy indítványa annyira következetlen, hogy mikor elismeri az egyházpolitikai reformeszmék szü'rséssé >'t és magasztosságát, de ugyanakkor azok fölött napirendre térést indítványoz: akkor maga ellen hívja föl azon nézetet, hogy mások meg az ő álláspontját ne tartsák őszintének. Perczekig tartott Fenyvessy felszóllalása után a helyeslés és éljenzés, s csak nagy nehezen jutott ezután szóhoz Kriszti nkories Aladár, a közgyűléseknek sokszor jóízű, de ezeuttal a legszerencsétlenebb hangú szónoka, tarthatatlan ósdi élczeivel, antiszemita álláspontjával. Az izgatottság a megyei gyűlés tagjaiban oly fokra fejlődött, hogy a még föliratkozott szónokok is elálltak a szólás jogától és névszerinti szavazást kívánt mindenki. Elnöklő alispán a vitát bezárván, zárszó jogával csak is Rédey Gyula és Fenyvessy Ferencz éltek, s ezután elrendeltetett a névszerinti szavazás, melynek eredménye az lett, hogy: az állandó választmány javasl'ita. 62 szavazat ellen, 163 szavazattal, iuetve 101 szótöbbséggel elfogadtatott. Igen-nel szavaztak: Ács Rudolf. André Gyula, Ambrus Benő, Bareza K'lmáii, Báron Jakab, Barthalos István, Bélák István ifjú, Bélák István id. Bélák Sándor dr., Berger Gábor, Bibó Dénes, Blau Adolf, Blum Hermán. Bohu Gyula, Bruck Sámuel, Balogh Károly. Balassa Lajos, Bareza Dániel, Barthalos 1 »czso. Beek János, Benh.ő István, Bereez Laj'-s. Brenner Lőriucz, Búzás Kálmán, Cseresnyés Nándor, Gsajághi János, Oseke Mihály, Doktorics Sámuel, Dukovics István, Dukovios Sámuel. Egressy Károly, Kusmann Lipót. ITiáth I'á! báró, Fischer Károly, Fischer Manó. Fischer Viktor, Fleisclnnan Ignácz, Fogí Súud<>r. Fried Manó, Fejes Károly, Fenyvessy Fere\'z dr.. Galamb József, (ül Imre. Gál Lajos, Gózon Gyula, Günther Adolf, Gy'nm'irey Károly. Gyürlly Lajos. Gy'íry Lajos id., Gyurátz Ferencz, Halasi Vilmos, Hotfuer Albert. Huszár József, Horváth Lajos. Horváth Gy. Lajos. Ihász Lajos, Jakab Péter, Kardos Ignácz, i\eu<le Ailáin dr., Kenessey Károly, Kouessey Mór, Keuessey Miklós, Keuessey Fongráez, dr. Kenessey Ferencz dr., Keuessey Zoltán. Klein .Sándor. Kopácsy Árpád, Kovács Gyula dr. Körmendy Béla, Kun Gy.'irgy, Kányay .József, Kiss Ernő, Kiss Péter, Kleczár Ferencz. Kolbenhayer Albert, Kolossváry József, Koller Sándor, Koritsehoner Lipót dr., K<<v;'its Iguácz, Kovács János ifjú, Kovács József. Kí-ves János. Kövy József, dr. Kun Sáudor, Kiuspér Pál, Kutassy Ferencz, Xiamm Armin. Lamm Miksa, Lengyel Sándor, Lőwenstein Adolt, L'iivy Adolf, Lőwy László dr., Letenyei Mihály, M!atk.>vk-h Tivadar dr., Mihályi Sándor. Móricz János, Mattis Gyula, Mórooz Sándor, Nay Jakab; Xoszlopy Dániel, Noszlopy Viktor, Odor Pál, Osváld Dáuiel, Pick Mór, Pillitz Benő dr., Pillitz Dávid, Plosszer István, Popper Ernő, Preisach Gábor, Purgly Sándor idősb. I\izd>r Gyula, Perey Gábor, Pethő Jáuos. l'..ugrácz Dániel, Purgly Sáudor ifjú, Purgly László, Purgly Pál, üeé Jenő, Iíoseuberg Adolf, Rathäuser Mór, Rothauser Sámuel, Rácz tiyula, Rácz Vendel, Rechnitz Ede dr., Saáry Lajos, Schlesinger Mór, Sörös Zoltán, Steiiiberger Lipót, Steiner Jónás, Steiuer József dr., Schill János, Schill Mauó, Schrikker Sándor, Szubó Imre, Szalóky Géza, Szaloky Tamás, Szivcsdv József dr., Szalay Ferencz, S/ulay Ján>>s, Szalóky Lajos, Szarvassy Sámuel, Szeglethy (íyörgy, Székely Gusztáv, Szélessy Dániel, Szilágyi József, Szőnyeghy Alajos, Szűcs Akos, Szűcs Zoltán, Tarczy Dezső, Tauszig Sáudor. Takács Ádám, Teulléí Mihály, Tóth Ed-, Véghely Kálmán dr., Vég Istváu, Weisz Elek, Wertheim Armin, Wertheim Sámuel, Vvittmann Iguácz, vizsgálódva nézett körül s megnyugodtam. Hisz nem vagyunk az átláthatlan nagy Oczeánon, mi csak a quarneroi öbölben úszkálunk; jobbról, a közelben Veglia sziget partjai nyújtanak megnyugvást, balról pedig a Karst hegység Vellebit nj'ujtványai mutatnak megannyi biztos kikötő helyeket, melyek közül csakhamar elértük Uranje-t. Lakosai többnyire halászok, kiknek lelesógeik most jöttek át velünk Fiúméból, a hol heti szükségleteikre tettek bevásárlásokat. Kikötőjük csak most készül, miért is csónakokon vitték ki a partra a sivító asszonyokat. Mire Porto-Ré-ba értünk, a Bóra már dühöngött, mindazáltal nem hagytuk el a fedélzetet, mert nagyszerű látványt nyújtott a tenger. Moraja mindinkább erősbült, a szól süvöltött s a hullámok egyre nőttek. Egy-egy tajtékzó hullám felénk lövelte vizsugarait, hogy menekülnünk kellett a fedélzet közepére. Az urakplaidjeiket leterítették a fedélzetre s onnan csodálták a természet megdöbbentő szépségét, mi pedig egy csomóban ülve egymást takargattuk a velünk hozott kendők és felöltőkbe. Csendes időben örültünk volna a késésnek, melyet Porto-B,ó-ban az áruk kiszállítása miatt szenvedtünk, annál inkább is, mivel fekvése igen szép s mivel érdemes lett volna Frangepán ősi várát megtekinteni, mely ott díszlik egy hegy ormán közvetlen a tenger mellett. (Jelenleg szerzetesek lakják.) A horvát lakosság alacsony műveltségének szomorú képét láttuk e kikötő városkában. Itt a teher hordás fárasztó munkáját az asszonyok végzik, erőteljes, egészséges férfiak szeme láttára, kik vagy hajósok, vagy halászok s csak ezen hivatásukkal járó munkájukat végzik. A többi munkát, bármily nehéz és nem nekik való legyen is az, asszonyaikra bízzák. Porto-Ré-bau 40 - 50 nagy lisztes zsákot hordtak ki az asszonyok hátukon a partra s rakták fel a kocsikra. Nem csodálom, hogy az ilyen életmód mellett idő előtt ruták és vének lesznek. Két órai hajózás után végre megpillantottuk Buccarit, kirándulásunk ozélpontját. És milyen látvány terült szemeink elé! Nem volt már hatalma fölöttünk a Bórának; a kendőket, melyekbe heves támadásai miatt burkolództunk, lassankint lecsúsztattuk vállainkra, hogy szabad tekintetünk legyen a kikötő minden oldalára. Kegényesebb kikötő város kicsinyben alig képzelhető. A tenger mólyen benyúlik a szárazföldbe; három oldalról magas hegyek szegélyezik a partot, a melyen függő kertek alakjában pompáznak a szőlők és jókarban tartott utak húzódnak végig minden irányban. Maga a város mintegy keskeny csík, félkörben húzódik el a hegyek alján, közvetlen a tenger partján, ßendetlenül épült keskeny, emeletes házai még érdekesebbé teszik e különben kies fekvésű kikötőt. Elmerengésemből egy erős lökés és a hajót váró lakosok éktelen zsivaja ráztak fel. Megérkeztünk! A parthoz lánczolt hajót ingatag léptekkel hagytuk el, hogy Buccarit közelebbről'is megtekintsük, esetleg pihenjünk s onnan az utat vissza Fiúméba az oda rendelt kocsikon tegyük meg. Először is olyan boltok felkeresésére indultunk, a melyekb-n zsebpénzünké^ apró-cseprő dolgokért cseréltük ki. A férfiak ez alatt, nem tudom a tömérdek sok víz látásának reaotiója miatt-e, de kevesebb és erösebb nedű után áhítoztak s kocsisainkat vallatták, merre lehetne jó vendéglőt találni. Mielötl elértük volna azt a helyet, hol az igazság mellett a bort is szomjúhozzák, egy igen érdekes patakocska mellett haladtunk el, mely közvetlen a tenger öble mellett egy sziklában ered. Bő forrású, de igen rövid folyású s a tengertől csak is egy kőfal által elválasztott magasabban álló vizecske ez, mely még a buccari öbölben a tengerbe szakad, rövid életével is sok örömet ós hasznot nyújtva a kikötő lakosairak. Utunkat folytatva, nemsokára megpihenhettünk a kijelölt vendéglőben. Bor, szalámi ós sajt mellett olyannyira vissza nyertük hanyatlani kezdő életerőnket, hogy társaságunk egyik tagja pezsgőért hajszolta a vendéglőst. Ez sietett is eleget tenni e kérésnek s mosolygó arczczal állott neki egy palaczknak felbontásához, mely „buccari pezsgő" czimén lefojtott mustot tartalmazott magában. Nem tudom, a vendéglős vigyázatlansága, vagy a lefojtott must méltó felgerjedése okozta-e, de tény, hogy a dugasz kiszökött vendéglősünk kezéből s a palaczk egy pillanat alatt szökő kut alakjában lövelte rá vissza habzó nedűjét. Soha komikusabb jelenetet nem láttam, mint ezt a kézzellábbal kapálódzó embert, ki mindenkép igyekezett ura lenni a helyzetnek, de hiába. E kis intermezzo után, mely alatt a Bóra is megszűnt dühöngeni, jó kedvvel ültünk kocsira, hogy a Napoleon által ké19
